„Ez is egy háború, csak másmilyen” - mondta a járványról az Afganisztánt is megjárt brit nővér
Hónapokig szolgált az afganisztáni háború frontvonalában, most ugyanezt teszi a járvány sújtotta Angliában a 61 éves brit nővér - írja a Daily Mail.
Joan Glen négy hónapot töltött Afganisztánban 2007-ben nővérként, ahol a sérült katonák ellátása volt a feladata.
"Jelenleg olyan a helyzet a kórházakban, mint a háború alatt, csak ez éppen másfajta háború. Odakint (Afganisztánban) is rémisztő volt, és most itt is az. Most is háborúban állunk, csak itt láthatatlan az ellenség"
- foglalta össze a lényeget a hatszoros nagymama.
Glen a hírhedt Helmand tartományban szolgált 2007 júliusa és októbere közt - ez a dzsihádisták legfőbb központja Afganisztánban. Fia, a 22 éves Christopher szintén az országban állomásozott akkoriban, és megsérült, amikor helikoptere lezuhant. Végül könnyebb sérülésekkel úszta meg a balesetet, ezt követően tért haza Angliába. Nem sokkal később édesanyja is követte, hazatérve pedig ismét nővérként állt munkába.
A koronavírus-járvány óta az egyik Cheshire-i kórházban dolgozik 12 órás műszakokban a frontvonalban - fertőzött betegeket lát el nap mint nap.
A háromgyermekes édesanya szerint - akinek mindhárom fia Afganisztánban szolgált - a mostani nehezített terepen rengeteget profitál az afganisztáni élményeiből, ugyanis számos párhuzamot lát a két helyzet között.
Szerinte például az afganisztáni hőségben dolgozni nagyjából hasonlóan kényelmetlen, mint itt maszkban és védőruhában robotolni egész nap.
Glen szerint a helyzet legszomorúbb pontjában is nagyon hasonlít egymásra a két helyzet:
míg itt is egyedül, rokonaik nélkül hunynak el az emberek, addig Afganisztánban is szeretteiktől távol halnak bele a katonák a sérüléseikbe.
A hasonlóságok mellett sok olyan különbség is van, amely élesen elkülöníti egymástól a két helyzetet.
A háborúban szerzett sérülések például "láthatóak", ismert, hogyan kell kezelni őket. A vírus azonban láthatatlan. Vannak ugyan ismert tünetek, de nem lehet ránézésre eldönteni azonnal, mi épp a legjobb a betegnek, szemben például egy nyílt sebbel vagy egy csonttöréssel. Ugyanez vonatkozik a gyógymódokra is:
"Odakint megvoltak a kézzel fogható eszközeink ahhoz, hogy megvívjunk a csatát. Most viszont semmilyen fegyverünk sincs, hiszen jelen pillanatban még nincsen vakcina a betegség ellen."
Glen az afganisztáni frontvonalban szerzett tapasztalatokat most a koronavírusos betegek kezelésében hasznosítja, és büszkén veszi fel a harcot a betegség ellen:
"Nagyon büszke vagyok arra, hogy jelenleg nővérként dolgozhatok, és a kollégáimra is. Mindannyian csodálatos és bátor emberek. És gyönyörű, amikor az emberek tapsolnak értünk"
- mondta a nővér, hozzátéve, hogy az ő utcájában is szoktak tapsolni az egészségügyi dolgozókért, és ez mindig nagyon meghatja.
