SZEMPONT
A Rovatból

„És most már biztos maradok, mert tudom, hogy menni kell"

„Na most, menjek, vagy maradjak?" A kérdés, amivel sokan fekszenek és kelnek a választások óta. Vélemény.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. április 14.



Persze, hogy nem tett boldoggá a választás végeredménye. Az azóta eltelt időben leginkább azon ámuldoztam, hogy mindenki mindent előre tudott. És persze igaza lett. Csak akkor nem értem, miért nem szóltak időben nekünk.

Emellett azon is elcsodálkoztam, hogy a demokrácia helyreállításáért menetelők pillanatok alatt elfelejtették, mire szólt a mandátumuk - siker oda, kudarc ide. Az előválasztáson kialakult erőviszonyok mentén képviselni az ellenzéki érzelmű szavazókat. És akik oly szívesen hivatkoznak arra például, hogy be kell ülniük a parlamentbe, hiszen ezzel bízták meg őket a választóik, nem hagyhatják cserben őket, simán cserben hagyják a választókat, amikor a felhatalmazás világosan az egységes cselekvésre szólt. De nem erről akarok írni.

Hanem arról a kérdésről, hogy menni, vagy maradni. Amit biztosan többen hangoztatnak, és többen szellőztetnek, mint ahányan valóban meglépik. Miközben egyetlen szétszakadó család, egyetlen, hazájában mélységesen csalódott kivándorló is sok.

Amikor 2004 május elsején beléptünk az Európai Unióba, a szélesre táruló közös haza víziója is vonzó volt. Az a határtalan szabadság, hogy mostantól ott élhetünk, ahol kedvünk és munkánk van, vagy ahova a szerelmünk visz. Minden különös és végleges elkötelezettség nélkül. Idegenben, de egy kicsit otthon mégiscsak. Az Atlanti-óceántól egészen Skandináviáig, Ciprus szigetétől Skóciáig. (Az utóbbi, ma már nem opció.)

Mai tudással naivitásnak tűnik, amit akkor sokan gondoltunk, mert a tér csakugyan megnyílt, de a lehetőségek azok nem jöttek. Akkor főleg a munkavállalás, a megélhetés motiválta azokat, akik kimentek, igaz nem tervezték, hogy örökre ott maradnak.

De, ahogy lenni szokott, a beilleszkedés, főleg a gyermekek ottani beiskolázása mindig erős vízválasztó. Aztán jöttek a rútabb idők. Már az első Orbán-kormány elindította a politikai motiváltságú kivándorlást, a klasszikus emigrációt.

Azok indultak el, akiknek szűkös lett a tér. Akik nem akarták, hogy a gyermeküknek a kivéreztetett és sekélyesedő közoktatás jusson osztályrészül. Akik nem akarták, hogy munkahelyükön világnézeti kérdés legyen, ki léphet előre. Vagy akiknek simán nem volt komfortos végignézni azt, hogy a hazája parlamentje kiüresedő törvénygyárrá válik és a kilencvenes években még olykor élvezetes, érvelő viták helyét átvette a kocsmai szintű ledorongolás.

Amikor Faludy György a második emigrációt választotta, ötvenhat után, azt mondta, még egy Recsket már nem bírna ki. Feláldozta a közegét, a magyar nyelv otthonosságát, évtizedekre elment, hogy az általa a „világ legunalmasabb országának” nevezett Kanadában telepedjen le. Akkorra itthon már csak a fiókjának tudott verseket írni, ott meg jószerivel senkinek. Haza is jött, amint tudott, és hiába radírozták ki az irodalmi kánonból, mára már elfelejtett kezek, hazatérésével mintha a szabadság tért volna haza Magyarországra.

Akik elindultak a tízes években, és nem csak a megélhetés, a lakástalanság, a kizsigereltség vezette őket, hanem a durvuló és egyre erőszakosabbá váló közélet, hasonlót érezhettek, mint Faludy.

Persze a fegyveres elnyomás helyett a posztmodern diktatúrának elég csak visszaélni a parlamenti kétharmadával, hogy a törvénykezés az önkény eszközévé váljék.

De ugyanilyen fojtogató egy gondolkodó ember számára, amikor látja, hogy a korrupció polipja halálos sebet ejtve a felzárkózási reményeinken, megfojtja ‘89 szellemét. Előbb egyetemi szakokat tiltanak be olyan természetességgel, mint Rákosi emberei tették, majd egy egész egyetemet üldöznek el. Az egyik legkiválóbbat a hazaiak közül, hogy az, mint intézmény kényszerüljön bécsi emigrációba. Ahonnan már nem jön haza, soha többé. Végignézni, ahogy előbb a hazai kultúra és szabadság egyik fellegvárát, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fojtják meg, majd az egyetemeink többségébe ejtőernyőztetik be a pártembereket, ugyanúgy, mint szintén Rákosi alatt.

Amikor mindezt a tombolást olyan nyugatellenes retorika kíséri, amit én, aki 1966-ban születtem, soha nem olvastam, hallottam Kádár Magyarországán. És amikor az egyre szalonképtelenebb Oroszországnak a hetvenes évek óta nem tapasztalt gesztusokat tesz a kormányzat, élén a miniszterelnökkel, amelyek mellett a háborús agresszió ellenére is kitart, a gondolkodó emberekben felrémlik a félsz:

meddig lehet egyáltalán elmenni ebből a tébolyból?

Akik eddig maradtak, vártak, valamire. Arra, hogy talán sikerül megállítani a szélsőjobboldali rezsimet, ahogy Meciart le tudták váltani a szlovákok. De hát Meciar nem volt olyan ördögien okos, hogy rendszerszinten betonozza be a hatalmát.

A választás biztosan sokaknál azt a küszöböt jelentette, amit már nem akarnak átlépni, és úgy érzik, itt a vége. És ebben az elhatározásukban csak megerősíti őket az örökös miniszterelnök önhitt öblögetése arról, hogy a lehető legjobb világot készülnek elhagyni. Ez maga az igazolás arra, hogy menni kell. Akik emigrálni készülnek, sok esetben szolid, biztos egzisztenciát hagynak hátra, adott esetben inkább vállalva a takarítást, mosogatást, csak ne kelljen tovább itt lenni, ne érezzék tovább az elviselhetetlenül fojtogató légkört.

Egy szó, mint száz, megértem azokat, akik most elindulnak, és vissza sem néznek. Jó száztíz évvel ezelőtt egy tehetséges fiatalember már mindent megírt erről a borzongató érzésről, és azokról a szégyenteljes állapotokról, melyek már az akkori Magyarországot fojtogatták. Ady Endre korabeli írásai mintha ma íródtak volna.

És én mégis, azt érzem, nem megyek sehova. Nekem egy másik író, egy legalább akkora óriás szavai járnak a fejemben, amikor megkérdezték, hogy sosem gondol arra, hogy elhagyja az országot? Esterházy Péter, mert róla van szó, így válaszolt:

„Nem, inkább azt mondanám, a kormány hagyjon el engem, és ne én az országot. Én voltam itt előbb”.

Igen, én is így érzem. Felháborít az, hogy ismeretlenek, érdemtelenek akarjanak kitúrni az otthonomból, hogy azok, akik élete nettó károkozás, amit hátralévő értékteremtő munkával sem tudnak már jóvátenni, olyanoknak akarjanak diktálni, akik értéket teremtettek ennek a közösségnek, amit hazának is nevezhetünk.

Nem fogadom el, hogy az ő pöffeszkedésük miatt itthagyjam mindazt, amit családom előző nemzedékei alkottak. Nem hagyom itt a barátaimat, nem hagyom itt az emlékeimet. Nem hagyom itt a kultúrámat, nem hagyom itt Karinthy humorát (akinek özvegyét Auschwitzba deportálták a magyar hatóságok), Bartók zenéjét (akinek menekülnie kellett a fasizálódó rendszerből).

Elvették a reményt is, amiben hittem a kilencvenes években, hogy itt Magyarországon is szabad levegő lesz mindenkinek - de az otthonomat nem adom.

Szabad emberként élek, amíg lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Ami az Orbán-rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt
Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként elhíresült ügyvéd a Magyar Hang műsorában összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást, és elmondta, miben más az Orbán-rendszer leváltása, mint a Kádár-korszaké. Szerinte ha a jogállam helyreáll, elkerülhetetlen lesz a volt miniszterelnök felelősségre vonása a családja gazdagodása miatt.
F. O. - szmo.hu
2026. június 10.



Fülöp Botond, a magát korábban a „Vidéki prókátor” álnév mögé rejtő ügyvéd volt a Magyar Hang Kompország című műsorának vendége, ahol a közéletbe való visszatéréséről, a kegyelmi ügy kirobbantásának hátteréről és a rendszerváltás utáni politikai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy az élete nem változott meg negatív irányba azután, hogy a választások után felfedte kilétét. Állítása szerint ez is jelzi a magyarországi komoly változásokat.

„Igazából csak pozitív visszajelzések jöttek. Tehát egyetlenegy negatív visszajelzés nem jött, egy negatív tartalmú gyalázkodó vagy sértő hangnemű üzenetet nem kaptam” – fogalmazott.

Mint mondta, mindig is természetesnek tartotta a közéleti szerepvállalást. „Nagyon fiatal korom óta részt veszek a közéletben, névvel, arccal, mindenhogy, tehát számomra ez a normális állapot, és nagyon örülök annak, hogy a normális állapot, most úgy néz ki, hogy visszaállt Magyarországon” – mondta, hozzátéve, hogy a közéleti szerepvállalásait az ügyvédi munkájától szigorúan elválasztja.

Arra a kérdésre, hogy mi történt volna, ha a Fidesz nyeri a választást, nem tudott egyértelmű választ adni; úgy véli, egy újabb kétharmados győzelem esetén valószínűleg olyan lelkiállapotba került volna, hogy felhagy a közéleti írással: „Könnyen lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy nincs értelme”.

A kegyelmi ügy kirobbantása előtti időszakról elmondta, hogy a 2022-es választás után az egész országra jellemző apátiába süllyedt, és elhatározta, hogy kevesebb időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával, mert nem látott reményt a közeli változásra.

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így egy-két éven belül meg fog történni” – jelentette ki.

A botrányt elindító információra egy kúriai határozat böngészése közben, szakmai munka során bukkant rá. Amikor a 444 megjelentette az erről szóló cikket, és beindult a lavina, az egyszerre volt számára ijesztő és jóleső érzés. Úgy fogalmazott, „egyfajta jóleső érzést is okozott, hogy ezt én okoztam, ezt én indítottam el”, és bízott abban, hogy az eseményeknek pozitív hozadéka lesz az ország számára.

Az ügy jogi és politikai hátterét elemezve Fülöp Botond kifejtette, hogy Novák Katalin és Varga Judit is súlyos hibákat követett el. Novák Katalinnal kapcsolatban úgy véli, egy komoly köztársasági elnök nem engedheti meg, hogy protekciós alapon járjanak ki nála közjogi döntéseket, és fel kellett volna mérnie a politikai kockázatokat is. Varga Judit felelősségét az ellenjegyzési jog természetével magyarázta, amely szerinte a felelősség átvállalását jelenti a kormány részéről.

„Tulajdonképpen közjogi értelemben Novák Katalin nem terhelte felelősség. Tehát ha Novák Katalin azt mondta volna, hogy a kormány magára vállalta az én egyébként rossz döntésemért a politika és a közjogi felelősséget, és én meg innentől kezdve mosom kezeimet, akkor tulajdonképpen jogi értelemben Novák Katalinak igaza lett volna” – magyarázta.

Véleménye szerint egy komolyabb alkotmányos hagyományokkal rendelkező országban az ügy kormányválságot okozott volna. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájától nem vár sokat.

„Csodálkoznék azon, hogyha a parlamenti vizsgálóbizottság előtt megjelenő bármelyik személy, ha valóban van köze, akkor ezt ott elmondaná, hogy van köze” – mondta az Orbán család esetleges érintettségére utalva.

Saját életútjáról elmondta, hogy bár gépészmérnöki diplomát szerzett, mindig is humán beállítottságú volt, és a rendszerváltás idején, 19 évesen aktívan politizált az MDF-ben. Később elvégezte a jogi egyetemet, majd hat évet dolgozott az Európai Bíróságon Luxemburgban. A hazatérését a hazaszeretettel és azzal indokolta, hogy mindig is ügyvéd szeretett volna lenni. „Az ember igazán boldog, igazán teljes életet, azt a hazájában tud élni” – idézte Eötvös Józsefet.

Az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusát Fülöp Botond logikus következménynek tartja. Szerinte a Fidesz hatalomgyakorlása összeegyeztethetetlen volt az uniós értékekkel, ezért az ebből fakadó konfliktusokat egy Brüsszel-ellenes narratívával kellett leplezniük a szavazóik előtt.

Azt a döntést, hogy a hatalom megtartása érdekében lemondtak az országnak járó uniós forrásokról, egyértelműen nemzetárulásnak nevezte: „Erre szerintem nincs jobb szó, ez konkrétan nemzetárulás volt”.

Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány működése minden tekintetben abnormális volt.

„Ami itt az Orbán rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt, és olyan mértékben volt ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, hogy szerintem ez mégis sokkal inkább elmondható volt rájuk, mint akár a 80-as évek késő Kádár-rendszerére”

– jelentette ki.

Az interjúban összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást. Úgy látja, a mostani fordulat sokkal inkább a nép által kiharcolt esemény volt, szemben a '90-es, elitek által letárgyalt váltással.

„Ez sokkal inkább a társadalom által akart, várt és kiharcolt változás volt, mint a 90-es” – mondta. Szerinte az Orbán-rendszert a társadalom jelentős része jobban gyűlölte, mint a késő Kádár-korszakot, amivel sokan pozitívan tudtak azonosulni.

„A Kádár-rendszerrel a magyar társadalom nagy része pozitív módon tudott azonosulni. Én arra nem számítok, hogy a Kádár nosztalgiához hasonlóan majd egyfajta Orbán-nosztalgia is ki fog alakulni.”

Az új kormány előtt álló kihívásokról és az igazságtétel kérdéséről is beszélt. A közjogi méltóságok eltávolítását azzal indokolta, hogy itt nem egy normális kormányváltás, hanem egy maffiaállam lebontása zajlik, ugyanakkor elismerte, hogy ez egy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne.

„Egy normális jogállami működés során egy új többség alkotmányozó hatalmat szerez, és ezt arra használja fel, hogy idő előtt megszünteti közjogi méltóságok megbízatását, ez álláspontom szerint sem férne össze mindazzal, amit mi a jogállamról gondolunk” – vezette fel, majd így folytatta: „Itt arról van szó, hogy egy maffiaállamot kell lebontani<, és helyébe fel kell építeni egy jogállamot. A magyarok, akik a Tisza Pártra szavaztak, kifejezetten arra adtak felhatalmazást a Magyar Péternek, hogy ezt a rendszerváltást valósítsa meg”.

Úgy véli, az Orbán-rendszer lényege az volt, hogy a jogállami intézményeket a saját embereikkel töltötték fel.

„Ők azáltal tudták ezt a jogállami működést kisiklatni és elvinni egy maffiaállam felé, hogy megfelelő embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba” – magyarázta.

Emiatt szerinte „azok a közjogi szereplők, akik egyébként a maffiaállamot kiszolgálták, méltatlanná váltak arra, nem is élvezik a társadalom bizalmát sem, hogy ők egy jogállomban is közjogi méltóságot töltsenek be.”

Az eltávolításuk azért is szükséges – tette hozzá –, mert „ők ennek a maffiarendszernek személyükben is jelképeivé váltak.”

„Az egész, amit mi elszámoltatásnak nevezünk, ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy az országnak úgy kellene működnie, ahogy egyébként tényleg a jogszabályok szerint kell.”

Ennek következménye szerinte egyértelmű: „Ha az állam mostantól kezdve úgy működik, ahogy egy jogállamnak kell, hogy tényleg kompromisszumok nélkül, kíméletlenül működik a törvény előtti egyenlőség, akkor mindenki, aki bűncselekményt követett el, azért menni kell, és őellene büntetőeljárást kell indítani.” Úgy véli, ez Orbán Viktorra is vonatkozik.

„Azt, hogy egy politikai vezető regnálása alatt a családjának minden tagja milliárdos lett, a gyerekkori barátja milliárdos lett, és őt ezért semmilyen adott esetben büntetőjogi felelősség ne terhelje. Hát ez azért szerintem elég nagy fantázia kell, hogy ezt így elképzeljük” – fogalmazott.

Az interjú végén elmondta, hogy Magyar Péterrel még nem találkozott, és az új kormány részéről sem keresték, de nyitott lenne egy felkérésre. „Ha olyan feladatra érkezne mondjuk megkeresés vagy felkérés, ami úgy érzem, hogy nekem való, és legalább olyan mértékben hasznosnak is látom a közösség, a nemzet számára, mint a mostani munkámat, akkor persze, akkor nyitott lennék rá” – árulta el.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vitézy Dávid: Magyar Péter kemény főnök, a Tisza-kormány nyomokban sem emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-kormány működött
A közlekedési miniszter a 444-nek adott interjújában mondta el, mi az alapvető különbség az előző és a mostani kormány működése között. Élesen bírálta elődjét, Lázár Jánost, aki szerinte mindent lerombolt, és arról is beszélt, hogy az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált.
DKA - szmo.hu
2026. június 11.



A 444 stúdiójának vendége volt Vitézy Dávid, a Tisza Párt vezette kormány közlekedési és beruházási minisztere. Az interjút azzal kezdte, hogy bár a 2022-es Orbán-kormányban is betöltött közlekedéspolitikai államtitkári pozíciót, miután felkérést kapott szakmai munkára, abból végül a kormány semmit nem tett meg, így útjaik néhány hónap után elváltak. Ezt követően szerinte Lázár János „gyakorlatilag mindent lerombolt”, nemcsak az ő néhány hónapos munkáját, hanem a magyar vasútfejlesztés korábbi pozitívumait is. Elődje tevékenységét egy 1968-as, vasútellenes politikához hasonlította.

„Engem erre a kommunista, vasútleépítő politikára emlékeztetett az, amit Lázár János végigvitt” – mondta.

Hozzátette, a miniszteri pozíció lényegesen nagyobb felelősséggel és mozgástérrel jár, mint egy államtitkári, például rendszeresen részt kell vennie a kormányüléseken, éppen onnan érkezett az interjúra is.

Az Orbán-kormány és a mostani magyar kormány működése között Vitézy Dávid szerint radikális a különbség. Állítása szerint azon kívül, hogy a döntéseket ugyanúgy kormányhatározatnak hívják, jóformán csak eltéréseket lát. Úgy véli, most nem magánérdekek, hanem a közérdek által vezérelt kormányzás zajlik, ahol a viták a Tisza-program teljesítéséről szólnak.

„Ahol nem különböző, ilyen-olyan módon előnyben részesíteni kívánt különböző tőkecsoportok, cégek, érdekek alapján próbálnak valamiféle kormányzást végrehajtani, ahol a közérdek, a szakpolitikai érdek ezek alá szorul” – fogalmazott, utalva arra, amit Orbán Viktor politikai kormányzásnak nevezett.

Hozzátette, a mostani kormány működése „nyomokban sem emlékeztet engem arra, ahogyan az előző kormány működött, bármely részletét is nézem”.

Korábbi és mostani főnökét összehasonlítva elmondta, Palkovics Lászlóval a kapcsolata kifejezetten szakmai volt, míg Magyar Péterrel korábban nem dolgozott együtt.

Magyar Pétert nagyon kemény főnöknek tartja, aki nem tolerálja a hatalmi gőgöt, és szakmai döntéseket vár el a miniszterektől.

Eddig semmilyen vitája nem volt a miniszterelnökkel, az elmúlt hetek a közös, intenzív munkáról szóltak, elsősorban az európai uniós források hazahozatala miatt.

A kormány látványosan mediatizált működésével kapcsolatban Vitézy elmondta, számára ez nem újdonság, mert a Fővárosi Közgyűlésben is hasonlóan dolgozott, de országos szinten ezt jónak és fontosnak tartja. Úgy látja, az embereknek van igényük arra, hogy lássák, hogyan születnek a döntések. „Én ezt látom gyakorlatban annak, amikor tényleg látják, hogy mi történik, hogyan születnek döntések, és elmagyarázzuk azt, hogy mi miért történik” – tette hozzá.

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány a Fidesz bűneinek feltárására vagy a kormányzati munkára koncentráljon-e, Vitézy azt mondta, mindkettő teljesíthető. „Azért dolgozunk két műszakban, hogy mindkettőre jusson idő” – jelentette ki. Szerinte a két feladat sokszor összefügg, példaként a mohácsi hidat és a Budapest-Belgrád vasútvonalat említette, ahol a múlt feltárása és a jövőbeli döntések kéz a kézben járnak.

Államtitkári időszakából Vitézy szerint vannak olyan információi, amelyek most segítenek abban, hogy tudják, hol érdemes körülnézni. Példaként említette a Budapest-Belgrád vasútvonal építését, ahol állítása szerint Mészáros Lőrinc cégét amerikai dollárban fizetik. Beszélt a Balásy Gyula nevével fémjelzett Lounge Group-hoz hasonló, jogszabályokkal bebiztosított monopóliumokról is, amelyek szerinte rendkívül drágán és lassan dolgoztak az államnak. A miniszter elmondta, ahol tudta, igyekezett kikerülni ezeket a cégeket. Hozzátette, a felelősség azokat terheli, akik a jogszabályi kényszert megteremtették.

Az uniós források hazahozatalának koordinálását azért kapta feladatul a miniszterelnöktől, mert korábban a főváros képviseletében is sokat foglalkozott ezzel a területtel, és rálátása volt az akadályokra. A felkérés már a közös munka során, a kormányalakítás után érkezett. Elmondása szerint a tárgyalások során az Európai Bizottság eredetileg úgy vélte, Magyarország a 10 milliárd eurós helyreállítási alap felét el fogja bukni a szűk határidők miatt. A magyar tárgyalódelegáció azonban a teljes összegért ment.

„A magyarok a teljes keretre jöttek, ezt Magyar Péter többször nagyon világossá tette, és hát erről szóltak a tárgyalások az utolsó percig” – mondta.

A megállapodás az utolsó pillanatban született meg. „Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Magyar Péter miniszterelnök ki tudott állni, és be tudták jelenteni azt, hogy megvan a megállapodás, ez tényleg még előző nap is legalábbis kétséges volt” – idézte fel. A kedden benyújtott korrupcióellenes törvénycsomag a jogállamisági feltételek teljesítését célozza, de Vitézy szerint további, ágazati törvénymódosításokra is szükség lesz.

Ha a 16,4 milliárd euró hazahozatala nem sikerül, azt a saját felelősségének is fogja érezni, de hangsúlyozta, hogy az egész kormánytól ezt várják a választók. „Az én dolgom az, hogy a lehetőségét megteremtsük annak, hogy a 16,4 milliárd eurót Magyarország megkaphassa” – jelentette ki. Hozzátette:

„Nem szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, hogy kinek a felelőssége lesz, ha valami nem sikerül, hanem alapvetően az a feladat egy ilyen 24 órás, éjjel-nappali munkában, hogy sehol ne akadhasson el a folyamat.”

Lázár János hírhedt mondatára, miszerint a magyar vasútnál „szarból kell várat építeni”, Vitézy úgy reagált, hogy Lázár minden döntésével csak mélyebbre lökte a MÁV-ot. Szerinte „a magyar vasút, ha Ausztriához mérjük, óriási elmaradásokkal küzd, infrastruktúra, járműpark, működéskultúra terén”. Úgy véli, a helyzet az elmúlt négy évben csak romlott, mert leállítottak minden fejlesztést és hagyták elveszni az uniós pénzeket.

>„Azt lehet most már teljesen világosan mondani, hogy a magyar korrupció fenntartása volt az, ami miatt az Orbán-kormány lemondott az uniós pénzekről” – jelentette ki.

Egy hónapnyi miniszterség után Vitézy azt mondta, az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált. „Röviden ezt nagyon nehéz összefoglalni, mert csak anomáliákat találunk. Nem is tudom, hogy hol nincs anomália” – fogalmazott. A legkirívóbb példaként a mohácsi híd ügyét hozta fel, ami szerinte egy feleslegesen túlméretezett és túlárazott beruházás. Részletezte, hogy a tanulmányok szerint indokolatlan 2x2 sávos hidat két héttel a választások előtt 76 milliárd forinttal drágították meg, a Duna Aszfaltnak pedig 98%-os előleget utaltak ki bankgarancia nélkül.

„Soha nem hallottam ilyet. Soha. Hogy ilyet lehetne” – mondta a miniszter.A kifizetés a választások előtt történt meg. „A választások előtt kettő nappal, április 10-én kiutalják 94 milliárd forintot, illetve pár nap előtte még kettő, tehát összességében 97 milliárd forintot kiutalnak a Duna Aszfaltnak” – állította. Szerinte a fedezetet a MÁV és a Volán közszolgáltatási pénzeiből vonták el, a hiányt a következő kormányra hagyva.

A ciklus végéig megvalósuló közlekedési projektekről elmondta, a vasúti beruházások hosszúak, de sok, Lázár János által leállított projektnek már kész tervei vannak. „Ha vannak rá források, akkor azért nagyon sok olyan terv van, amit fel tudunk éleszteni” – mondta.

Az uniós forrásokból ezeket újra lehet indítani, így a következő négy évben már látható építkezések kezdődhetnek, sőt, akár átadott szakaszok is lehetnek. Ígérete szerint a járműparkban is lesznek látható eredmények.

A HÉV-kocsik cseréjéhez kapcsolódóan elmagyarázta, hogy az új szerelvényekhez új infrastruktúra is kell. „Az új járművek nem tudnak olyan régi infrastruktúrán közlekedni, mert például nincs olyan kocsiszín, ahol befér egy 120 méter hosszú új, egyben egyterű szerelvény” – részletezte. Emellett a nem villamosított vonalakra is gondolnak. „Kell Magyarországnak korszerű dízelmotorvonatokat is venni a BZ-k, tehát a kis piroskák helyett, meg a csörgők helyett” – jelentette ki.

A Fidesz történelmi vereségét Vitézy Dávid három fő okra vezette vissza:

„Korrupció, belharcok és az, hogy a választókat elvesztették a kormányzás közben.”

Szerinte a politikai kormányzás öncélúvá vált, és már csak a belső hatalmi harcokról és gazdasági érdekekről szólt. A felelősség elsősorban a volt miniszterelnöké.

„A miniszterelnök, mivel minden hatalom tőle származott ebben a kormányzásban, nyilván elsőszámú és bizonyos szempontból politikai értelemben egyedüli felelőse ennek” – állapította meg.

A Fidesz jövőjével kapcsolatban úgy látja, a párt nem néz szembe a történtekkel. „Nem azt érzem, hogy bármiféle szembenézés történt volna azzal, hogy miért történhetett ez meg” – mondta, majd hozzátette: „A Fidesz helyzetének romlása nem fog megállni addig, ameddig ilyenkor nem válaszolnak arra, hogy mégis szerintük lehet-e 98%-os előleget fizetni.” Szerinte a párt számára a valódi kérdés a választók bizalmának visszaszerzése. „A kérdés, hogy van-e Fidesz választók nélkül” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Itt a törvény, ami felszámolja az MCC-t és több tucat alapítványt – kiderült, hogy veszi vissza az állam a sok százmilliárdos vagyont
Kedd este benyújtották azt a törvénycsomagot, amely megszünteti a Mathias Corvinus Collegiumot és több más, nem felsőoktatási közérdekű alapítványt, börtönnel bünteti a valótlan vagyonnyilatkozatokat, újraírja a közbeszerzési szabályokat. A cél az uniós források felszabadítása.


A kormány kedd este benyújtotta azt a T/174-es törvényjavaslatot, amely egyszerre teszi bűncselekménnyé a hamis vagyonnyilatkozatot, visszavezeti az állami vagyont a nem felsőoktatási közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokból (KEKVA-k) 2026. augusztus 31-ig, és érdemi jogkörökkel ruházza fel az Integritás Hatóságot. A lépések célja az uniós források felszabadítása.

A csomag politikailag legfontosabb eleme a KEKVA-rendszer átalakítása. A javaslat szerint a felsőoktatáson kívüli közérdekű alapítványokat megszüntetik, az állam által juttatott vagyon és annak hozamai pedig visszaszállnak az államra. A folyamatot egy „elszámolási biztos” vezényli le.

A javaslat szerint augusztus 31-i határidővel megszüntetik a nem felsőoktatási közérdekű alapítványokat, köztük olyan ismert szervezeteket, mint a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, a MOL – Új Európa Alapítvány vagy a Batthyány Lajos Alapítvány.

A felsőoktatási KEKVA-k megmaradnak, de az alapítói jogokat a kormány gyakorolja, a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok mandátumát pedig a tervezet szerint korlátozzák, kinevezésüket pedig szigorúbb feltételekhez kötik. A javaslat külön rendelkezik a Fudan-projektet kezelő Tudás-Tér Alapítvány megszüntetésének előkészítéséről is, szintén augusztus 31-i céldátummal.

Teljesen átalakul a vagyonnyilatkozati rendszer is. A dokumentumokat digitálisan kell benyújtani az Országgyűlés webes felületén, ahol azok kereshetően és nyilvánosan elérhetők lesznek, a családtagok adatai kivételével.

A Büntető Törvénykönyv új tényállással bővül: aki elmulasztja a nyilatkozattételt, egy évig, aki pedig valótlan adatot közöl vagy elhallgat valamit, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.

A javaslat érdemi jogkörökkel ruházza fel az Integritás Hatóságot is. A szervezet a köztársasági elnöktől az önkormányzati képviselőkön és párttisztségviselőkön át a bírókig és ügyészekig a legszélesebb körben vizsgálhatja majd a vagyonnyilatkozatokat. A hatóság célhoz kötötten hozzáférhet állami nyilvántartásokhoz, beleértve az adó-, bank- és üzleti titkokat is, kezdeményezésére pedig a Közbeszerzési Döntőbizottságnak kötelező lesz felfüggesztenie egy eljárást.

A közbeszerzéseknél bevezetik az „átlátható gazdasági szereplő” fogalmát, és a tényleges tulajdonos mélyvizsgálata után kizáró ok lesz, ha egy cég nem felel meg ennek.

Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer dokumentumai regisztráció nélkül is elérhetővé válnak. A koncessziós eljárásoknál csak kivételes, objektív piacszerkezeti indokkal lesz tartható egyajánlatos tender. A szerződésekbe kötelező lesz korrupcióellenes feltételeket foglalni, amelyek kiterjednek az alvállalkozói lánc átláthatóságára is.

Az átláthatóságot növeli, hogy a Központi Információs Közadat-nyilvántartás felületén kéthavonta, minden páros hónap 28-ig közzétételi kötelezettsége lesz többek között az állami tulajdonú vállalatoknak és a megmaradó KEKVA-knak is. Nyilvánossá válik a szerződéskötés dátuma és a beszállítói lánc is, az adatokat pedig minimum 10 évig elérhetővé kell tenni. A törvény hatályon kívül helyezi az információszabadságról szóló törvény azon passzusát, amelyre hivatkozva az adatigényléseket „új adat előállításának” minősítve utasították el.

A zártkörű befektetési alapoknál pontosan definiálják a tényleges tulajdonos fogalmát, a nyilvántartási adatokhoz pedig „jogos érdek” alapján újságírók, civil szervezetek és kutatók is hozzáférhetnek.

A vagyonnyilatkozati szigorítás a politikai és közjogi élet szinte minden szereplőjét érinti a köztársasági elnöktől a kormánytagokon, országgyűlési és önkormányzati képviselőkön át az Alkotmánybíróság, a bíróságok, az ügyészség, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank vezetőiig.

A törvénycsomag alapján augusztus 31-ig szűnnek meg a nem felsőoktatási KEKVA-k és veszik vissza az állami vagyont, az  alapítványi elszámolások és záró beszámolók benyújtásának határideje pedig október 31-ie lesz.

A kormány azzal érvel, hogy ezek a lépések elengedhetetlenek az uniós források felszabadításához és a korrupció elleni küzdelemhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Egy év múlva Sulyok Tamás nevére sem fog senki emlékezni
Kéri László politológus értékelte az új kormány első hónapját: bizonyos területeken már most meglepően sikeresnek látja Magyar Péteréket. Ugyanakkor figyelmeztet, határozott korrupcióellenes fellépés nélkül bajok lesznek.


A Népszava Kéri László politológussal beszélgetett az új kormány hivatalba lépése utáni első, eseményekkel sűrűn telezsúfolt hónapról.

A politológus szerint a Sulyok Tamás köztársasági elnök személye körüli vita eltereli a figyelmet a valódi problémáról, mert a kérdés sokkal szélesebb körű, és a teljes, Fidesz által kinevezett vezetői elitet érinti. Úgy véli, a sajtó aránytalanul sokat foglalkozik az államfővel, miközben a valódi kérdés az, hogy mi lesz a sorsa a többi, kulcspozícióban lévő, a korábbi rendszer által kinevezett vezetőnek.

„Én ezt inkább gumicsontnak tartom, mert itt nem Sulyok Tamásról van szó, hanem az összes többiről. Tehát néha ki szokták rakni ezt az osztálytablót, ugye, hogy minimum 8-10 vezetőről van szó”

– mondta Kéri, aki szerint ha az új kormányzat alkotmánymódosítással meg tudja oldani Sulyok Tamás eltávolítását, akkor azt a többi vezetővel együtt, egy csomagban kellene megtennie.

A politológus szerint az államfő jelentősége csak most, a menesztése kapcsán merült fel, korábban két évig senki sem vette észre a létezését, hozzátéve, hogy Sulyok nem is adott alkalmat arra, hogy fontosnak tartsák. Éppen ezért Kéri szerint a távozása semmilyen veszteséget nem jelentene a magyar demokráciának.

„Egy év múlva a nevére se fog senki emlékezni” – jósolta.

A politológus szerint a korábbi rendszer által pozícióba juttatott teljes elit leváltása természetes folyamat lenne egy ekkora horderejű győzelem után. „Ezek az emberek egytől egyig ennek a rendszernek a kegyeltjei.” Úgy látja, a választási eredmény elsöprő erejű népítélet volt, amely a Fidesz egész rendszerére és elitjére vonatkozott. Nevetségesnek tartja pusztán százalékokban mérni a győzelem mértékét, mivel szerinte az egyéni választókerületi eredmények a döntőek. „A választási eredmény az 96-10 volt” – jelentette ki, utalva a 106 választókerület eredményére. Ebből kiindulva a vitát arról, hogy a győzelem mire jogosítja fel a Tiszát, puszta szócséplésnek tartja.

„36 év távlatában a legnagyobb arányú győzelmét aratta egyik tábor a másik fölött, és ez a győzelem egyúttal egy rendszer bukását is, egy 16 évig létező rendszer bukását is jelenti” – fogalmazott.

Szerinte az eredmény egyértelmű felhatalmazás.

„Kétharmaddal lecserélhető a rendszer.”

Az új kormány elsöprő győzelmét Kéri élesen szembeállította a Fidesz 2010-es kétharmadával. Álláspontja szerint 2010-ben nem egy kiépített rendszert, hanem egy válságkezelő, átmeneti kormányt kellett legyőzni, mivel a Gyurcsány-korszak rendszere már 2009-re összeomlott.

„A 2010-es elsöprő győzelem az inkább az ölébe esett a Fidesznek, úgy nem nagyon kellett megharcolni, mert annyira szétverte magát az ellenfél. 2026-ban nem verte magát szét az ellenfél” – magyarázta a különbséget.

Az új kormányzás első hónapját értékelve Kéri László elmondta, a bírálók által emlegetett Facebook-kormányzás és a rohamtempójú jogalkotás mellett rendkívül sok minden történt. Szerinte a korábbi kormányváltások utáni első 30 napban szinte semmi érdemi nem szokott történni, ehhez képest a mostani helyzetben már össze sem tudja számolni az eseményeket.

A kormány teljesítményét négy fő mérce alapján fogja értékelni száz nap után, de már most látja, hogy a közvélemény egy része türelmetlen és irreális elvárásokat támaszt.

Az első és legfontosabb mérce szerinte az uniós pénzek sorsa, mert a magyar gazdaság stagnálásának legfőbb oka ezek hiánya volt. Úgy látja, a nemzetközi bizalom jelei már látszanak, és a kormány harminc nap alatt „baromi nagyot lépett előre” a források visszaszerzése érdekében.

A második mérce a korábbi rendszer elitjének leváltása. Kéri szerint bár a legfelsőbb vezetők még a helyükön vannak, alattuk, a „vezérkari szinten” már naponta történnek a cserék. A legnagyobb változást azonban az új kormánytagok és államtitkárok hátterében látja.

„Magyarországon soha nem volt magas tisztségben ennyi olyan ember, akiknek elég jelentős nyugati munkatapasztalataik vannak” – emelte ki.

Úgy látja, ez nem egyszerűen rendszerváltás, hanem egyben generációváltás is. „Miniszterek, államtitkárok lettek azok, akiknek már a 90 előtti múlthoz az égvilágon semmi közük nincsen” – magyarázta. Ezt éles kontrasztba állította az Orbán-kormányzattal. „A Viktorék kormányzása az én legnagyobb elkeseredésemre hihetetlenül provinciálissá vált” – mondta, majd hozzátette: „A legrémesebb volt ebben a 16 évben ez a hihetetlen bezárkózása az országnak.”

A harmadik, legkínosabb területnek a vagyonvisszaszerzést és az elszámoltatást tartja, amire szerinte a legnagyobb a „népi várakozás”. Problémának látja, hogy bár naponta derülnek ki újabb és újabb korrupciós ügyek, a határozott fellépés még várat magára. Figyelmeztetett:

„ha naponta halljuk, hogy ide ment ennyi milliárd, oda ment ennyi milliárd, de nem látjuk a számonkérést és a visszaszerzést, akkor ebből komoly gondok lesznek.”

A negyedik szempont a külpolitika, amelyben a kormány szerinte váratlanul sikeres. Kiemelte a lengyelországi látogatást, „hát ez egy diadalmenet volt, ahogy fogadták” – fogalmazott. Ugyanakkor hiányolja a határon túli magyarság felé tett gesztusokat.

A politológus szerint a kormányzás sikerének kulcsa a teljes körű leltár elkészítése lesz augusztus végéig, amelynek horizontálisan és vertikálisan is le kell fednie az ország állapotát.

Kéri Lászlót meglepte, hogy a Fidesz-frakció a súlyos vereség után úgy viselkedik a parlamentben, mintha győzött volna. A leginkább felháborítónak azt tartja, hogy a korábbi kormánypárt képviselői a jogállamiságot kérik számon az új kabineten.

„Na most ennél képmutatóbb, ennél szemetebb eljárás, mint hogy ezek az emberek elkezdik a jogállamiságot reklamálni négy hét után ezen a kormányon, akiknek egyetlen szavuk nem volt” – mondta.

Úgy látja, Magyar Péter láthatóan élvezi a parlamenti csatákat. „Azt látom, hogy ebben Magyar Péter lubickol” – fogalmazott, amit Kéri egyrészt felesleges energiafecsérlésnek tart, másrészt megérti, hogy a miniszterelnök ezzel a saját táborának elvárásait elégíti ki. Ugyanakkor óva intett attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak a Fidesz felszólalásainak. „Nem kell fölértékelni ezeket a teljesen szemérmetlen Fidesz-kritikákat, azzal, hogy te még érdemben komolyan is veszed” – tanácsolta.

Összességében az első hónapot egy „meglehetősen ellentmondásos folyamatnak” látja, amit elsősorban szereptanulásként fog fel.

„Ha minden hónap ennyire termékeny lesz, mint ez az, akkor azt hiszem, hogy az első száz napra azt tudjuk mondani, hogy tényleg látszik, hogy ebből rendszerváltás is lehet.”

Legnagyobb csalódásának a Fidesz viselkedését nevezte, mivel szerinte a párt képtelen szembenézni a vereség okaival. „Én azt hittem, hogy egy ekkora vereség az elegendő ok lesz arra, hogy szembenézzenek a 16 évvel, de nem látom a nyomát ennek” – mondta. Szerinte ez káros, mert az országnak szüksége lenne egy hiteles ellenzékre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk