Drakula ihletője valóságos horrorfigura volt - elátkozott helyek, kísérteties történetek a National Geographic új sorozatában
Aligha kétséges, hogy a horror-irodalom és mozi legnépszerűbb alakja az erdélyi vámpír-fejedelem, Drakula. Az örökéletű vérszívó azonban nem csupán a legendák szülötte, hiszen egy 15. századi, irodalmi utódánál is vérszomjasabb uralkodó volt: III. Vlad Tepes, azaz a „Karóba húzó”. A National Geographic új sorozatának, az Elátkozott helyek atlaszának első részében éppen ez a valóságos szörnyeteg a főszereplő. A Drakula-mítosznak ráadásul több magyar szála is van.
Bukaresttől alig 20 kilométerre, a Boldu-Creteasca erdő mélyén egy apró, jelentéktelennek tűnő tó lapul. Az 5 méter széles, 200 méter hosszú, 1,5 méter mély állóvíz ránézésre semmi izgalmasat nem ígér, csak az fürdik hideg verítékben, aki tudja: ez a Boszorkányok tava, amelynek partján fejezték le III. Vladot.
Azóta a helyiek szerint ezen a környéken mindenféle kísérteties, megmagyarázhatatlan események történnek, jobb tehát a túlvilági szellemeket nem kísérteni. Sam Sheridan író azonban, aki ezúttal a NatGeo szolgálatába szegődött, itt is keresi a választ arra, hogy a fejedelem valóban rászolgált-e szörnyű hírére, vagy csak felnagyították e sötét mítoszt.
Amit biztosan tudunk III. Vladról, hogy 1431-ben született Segesváron. A Dracul névnek eredetileg semmi köze nem volt vérengzéseihez, hanem a Zsigmond magyar király és német-római császár alapította Sárkány Lovagrendre utal, amelynek fejedelem apja a tagja volt.
Rövid élete a havasalföldi trónért való harcban, illetve a török birodalomtól való függetlenségi törekvésekkel és az ellene vívott háborúkkal telt. Először 1448-ban vívta ki magának a fejedelmi címet, miután apját állítólag Hunyadi János parancsára meggyilkolták. 1456-ban foglalhatta el másodszor a trónt, ez idő alatt vált Mátyás királyunk szövetségesévé, hogy együtt harcoljanak a török ellen. 1462-ben azonban, miután az oszmán seregek elől Erdélybe menekült, saját öccse, Radu vette rá a magyar uralkodót, hogy vesse Vladot a visegrádi vár börtönébe. Ezt az eseményt még Janus Pannonius is megörökítette egy versében. Végül a harmadszor is trónra lépő fejedelmet 1476. decemberében ölték meg, egyes források szerint az őt foglyul ejtő törökök, mások szerint pedig az őt eláruló havasalföldi bojárok végeztek vele.
Különös kegyetlensége, bosszúvágya állítólag arra vezethető vissza, hogy apja őt és öccsét túszul adta a szultánnak, és a törökök többször is megkínozták. A karóba húzás iszonyatos kivégzése, amely akár több napig meg hosszabbíthatta a halálra ítélt szenvedését, az ókorból eredt, de Európában még a 19.században is volt rá példa. III. Vlad állítólag emberek ezreit küldte így a halálba, külső és belső ellenségeket egyaránt. Nemcsak a harctéren legyőzöttek estek áldozatául – erről török krónikák is tanúskodnak - hanem még az egyszerű tolvajok, sőt, a koldusok is. Éppen ezért elmondható, hogy ő maga olcsón megúszta egy lefejezéssel.
III. Vlad Tepes igazi reneszánszát azonban a 20. században élte meg, egy ír és egy magyar úriembernek köszönhetően. Bram Stoker és Vámbéry Ármin 1890-ben találkoztak egy angliai fürdőhelyen, és a kelet-kutató néprajztudós mesélt az írónak a sötét erdélyi legendákról. Ez adta Stokernek az ihletet, hogy megírja Drakula gróf történetét, akinek a nyomában a halál jár. Öt éven belül ez volt a második olyan „gótikus” regény, amely Erdélyben játszódott Jules Verne Várkastély a Kárpátokban című műve után, de míg ez utóbbi inkább a televízió és a hologram megjövendöléséről lett híres, Stoker regénye az elmúlt 120 év több hullámban is feltörő vámpírdivatjának alapja lett, nem egyszer túlmutatva az egyszerű horrorsztori mondanivalóján.
Talán nem is olyan meglepő, hogy az első, sajnos elveszett Drakula-filmet Magyarországon forgatták 1921-ben Lajthay Károly rendezésében. Egy évvel később viszont már világhírű alkotás született Wilhelm Friedrich Murnau Nosferatujával. Ezt a filmet tekintik a német expresszionista film egyik csúcsának, amelyben nemcsak a németeknek a vesztes világháború okozta traumája, hanem a baljós jövő rémképe is megjelenik. A „meghalni nem tudót” (ezt jelenti régi román nyelven a Nosferatu) Max Schreck játszotta. A sovány, két méter magas színészről, akinek az életben megközelíthetetlen híre volt és Murnau művének forgatásáról 2000-ben film készült A vámpír árnyéka címmel, Elias Merhige rendezésében. Murnaut John Malkovich, Schreck-et Willem Dafoe személyesítette meg, és a történet azt sejteti, hogy a színész valóságos vámpír volt, akivel csak éjszaka lehetett forgatni.
