SZEMPONT
A Rovatból

"Annyira abszurd ötlet volt, hogy ki kellett próbálnom" – résztvevők a száraz novemberről

Rengetegen vállalták be a kihívást, hogy egy hónapig nem isznak alkoholt. Van, akinek összejött, másnak nem. Mindkét oldal tapasztalatait megkérdeztük.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. november 30.



Október közepén hirdette meg akcióját a Kék Pont Egyesület, melynek lényege az volt: aki csatlakozik, önként vállaljon egy hónapos alkoholtilalmat, hogy jobban megismerhesse önmagát, illetve a függőségeihez való viszonyát.

A kezdeményezéshez több ezren csatlakoztak a Facebookon.

Volt aki csak poénból, sokan viszont tényleg komolyan vették. A 30 nap leteltével körkérdést tettünk fel, kinek mekkora nehézséget okozott és cserébe mit adott az absztinencia, valamint bevállalnák-e akár hosszabb ideig is.

"Több emberi kapcsolatom is ráment az ivásra"

"Teljesen hirtelen jött az ötlet, de az biztos, hogy rám fért, mert az előtte lévő állapot már kezdett tarthatatlanná válni" – mondja a 27 éves Ádám.

Már nagyjából 12 éve elég sokat iszik, tulajdonképpen a szociális életének egyik fő mozgatórugója az volt, hogy berúgjon.

Az utóbbi pár évben majdnem mindennap fogyasztott alkoholt, amit ő kezdetben nem érzett problémának, de aztán egyre több ismerőse kezdte el jelezni számára, hogy annyira nem oké. Több emberi kapcsolata ráment erre, onnantól kezdve pedig ő is elkezdte soknak érezni.

Az első néhány nap igencsak gyötrelmes volt számára, nagyon sok elfojtott érzelmi probléma felszínre tört benne, amelyek elől addig az alkoholba menekült. Később még 2-3 alkalommal volt nagyon rossz passzban, de akkor is ellenállt a csábításnak. Egyelőre nem tudja, be fog-e rúgni elsején, ahogy azt se, milyen ütemben kezdi újra az ivást. Azt viszont eldöntötte, hogy sört már egyáltalán nem szeretne inni, és a kontrollt sem akarja elveszíteni többet önmaga felett.

"Kizárólag olyan tapasztalatokat szereztem, amikkel eddig is tisztában voltam. Ez az egész csak gyakorlati megerősítést jelentett a függőségemről, illetve arról, hogyan is lehet leküzdeni" – összegezte véleményét, hozzátéve, hogy a jövőben akár hosszabb alkoholmentes időszakot is simán bevállalna.

"A barátok vérszívását volt a legnehezebb elviselni"

Alfonztól olyan távol állt a száraz november gondolata, hogy végül pont ezért vállalta be. "Rájöttem, hogy ez számomra és a baráti köröm számára is annyira groteszk, hogy megcsinálom. És hogy 18 éves korom óta nem volt olyan, hogy egy hónapig egybefüggően egy korty alkoholt sem ittam volna. 29 vagyok, az sem sokáig, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni, kibírom-e egyáltalán és mennyire lesz szar."

November első pár napja furcsán telt számára: mint mondja, nem a berúgás élménye hiányzott neki, hanem egy pohár finom bor egy jó vacsorához, vagy egy jó keserű kézműves sör íze. Az igazi kihívást a barátokkal töltött idő jelentette, bár nem félt, hogy elcsábul. Még úgy sem, hogy a többiek folyamatosan szívták a vérét: eszük ágában sem volt vele tartani, sőt néhányan hosszasan és kitartóan próbálták lebeszélni, elcsábítani. Emellett szerinte az álmosságot a legnehezebb elviselni.

"
Nekem nem segített sem kávé, sem energiaital, este 10-től már leginkább ágyban lettem volna, olyan álmos voltam. Aki rendszeresen járja az éjszakát, annak nagyon nehéz csak koffeinnel felpörgetve tartania magát, meg persze nem is ugyanolyan.

Igazi mélypont Alfonz számára nem volt az egy hónap alatt, nagyjából egy hét után beállt az elfogadás, hogy most ez lesz november végéig. Meglepő módon nem igazán vett észre magán semmi közérzet- vagy állóképességbeli javulást ahhoz képest, mint amikor ivott.

Volt viszont egy fontos tapasztalása:

egyik éjjel már éjfél körül otthon volt, de előtte mint máskor is annyiszor, a hazaúton egy jó nagy hamburgerrel zárta az estét. Másnap pont úgy érezte magát, mint amikor jó sokat iszik és hajnalban ér haza. Tehát az éjjeli zabálással ezentúl óvatos lesz.

narancsle

"Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok"

András és Mónika párként, előzetesen nem egyeztetve, de aztán már tudatosan együtt vágtak bele a kísérletbe. Kettejük közül András a nagyobb ivó: mint mondja, valószínűleg több nap van az életében, amikor megiszik valamit, mint amikor teljesen száraz marad. Bár ez kimondva erősen hangzik, valójában szinte minden ismerősére igaz. "Kéthavonta van egy-egy erősebb buli, amúgy meg meccsnézéshez, sportolás után és a péntek esti romkocsmázáskor iszom" – mondja. Mónika 2-3 éve már eleve kevesebb alkoholt fogyaszt, ami nem tudatos döntés volt, egyszerűen csak nem annyira kívánta, és egyre kevéssé volt számára jó érzés lerészegedni.

Andrásnak az első napok egyáltalán nem voltak megrázók, korábban is hagyott már ki ennyit. Az első szombat este viszont eléggé kényelmetlennek bizonyult, nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy körülötte mindenki fokozatosan lelazult a társaságban.

"
Talán ez volt a legnehezebb: elfogadni, hogy kicsit kívülálló vagyok, ha nem iszom. Onnantól kezdve figyeltem rá, hogy ha buliba megyek, legalább egy kicsit sportoljak előtte. Ez nagyon bejött, egy kis futás hasonlóan felszabadított, de már a buli előtt.

Mónika számára a tiltás, a személyes akarata korlátozása bizonyult nagy kihívásnak. "Nem maga az alkohol hiányzott, inkább a tudat frusztrált, hogy ha egy adott pillanatban megkívánnám, akkor sem ihatnék. Néha zavart a feszültség, amit ez kiváltott belőlem, kicsit féltem, hogy ez az alkohol miatt van. Lehet, hogy amiatt van... Végül arra jutottam, hogy az ivást sokszor arra használom, hogy megkívánjam a dohányzást. Így meglepő módon kiderült, hogy ennek nagyobb függője vagyok, holott a cigit évek óta letettem. Ez fontos felismerés volt" – mondja.

Mélypont és komoly kísértés egyiküknél sem adódott, bár Mónika néha idegességében elkiáltotta magát, hogy bort akar inni. De ez nem az alkoholnak szólt, inkább csak egy-egy káromkodást helyettesített. Andrásnak valamikor a harmadik héten kezdett el az íze hiányozni, amúgy viszont úgy állt hozzá, hogy ha éppen kísértés van és nemet tud mondani rá, az építeni fogja őt.

"
Nem mondom, hogy nem várom, hogy holnap belekortyolhassak egy jó vörösborba, de az biztos, hogy mielőtt így teszek, végig fogom gondolni, alkoholos állapotban, vagy anélkül szeretném eltölteni az estét – és mindkettő opció előnyeivel és hátrányaival tisztában leszek

– mondja András, aki egy baráti társaságba megy elsején. Ami pedig a jövőt illeti: "Nagy berúgások nem lesznek. Megmarad a sport is, mert az nagyon jó volt, hogy szombaton és vasárnap a másnaposság helyett erre jutott energia. De az biztos, hogy a cigit nem folytatom. Bebizonyosodott, hogy kibírom nélküle. És tervezek egy kis aszkétizmust a közösségi médiában. Megnézzük, hogy egy hónapnyi leállás, lassítás mire lehet jó."

Mónika nem tervez berúgni csütörtökön, hacsak nem fog az absztinencia után már egy decitől fejre állni. Továbbra is mértékkel iszik majd, de disznóvágáskor biztos nem hagyja ki az egész napos pálinkázást. "Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok. Bizonyos pillanatokhoz jól esik egy kis bor. A cigivel viszont tényleg le kell állni, különben a tarhálás miatt megutálnak a barátaim."

"Rájöttem, hogy a kedvenc dalaimra józanul is tudok tombolni"

Zsófi még a száraz novembertől függetlenül, annak meghirdetése előtt vállalta be az absztinenciát: "Október elején egy stresszes nap után nagyon berúgtam. Céges program volt, céges számlára ihattunk, és én végre lazítani szerettem volna egy kicsit.

Ez olyan jól sikerült, hogy talán még életemben nem lettem ennyire rosszul, másnap délután négyig nem bírtam enni. Ekkor döntöttem el, hogy most egy ideig nem iszom.

Az eredeti terv az volt, hogy újévig. A száraz novemberről csak kicsivel később hallottam, de kapóra jött" – meséli.

Egyébként nem érezte úgy, hogy nagyon túlzásba vinné az ivást, de ki akarta próbálni, mire megy nélküle. Kiderült, hogy nem okoz számára problémát, és különösebb mélypontja sem volt, bár múlt szombaton egy ismerős összejövetelén azért érezte, hogy valószínűleg jobban feloldódna, és több, eddig ismeretlen emberrel beszélgetne, ha alkoholt inna tea helyett. Amikor pedig megnyertek egy kocsmakvízt, és a jutalom néhány üveg kézműves sör és cider volt, akkor nagyon sajnálta, hogy pont ezt az időszakot választotta az absztinenciára. De nem szeretett volna emiatt kudarcot vallani, úgyhogy ellenállt.

Elsején valószínűleg nem fog berúgni, de másodikán lesz az egyik legjobb barátnője szülinapja, negyedikén pedig a sajátja. Emiatt, illetve mivel úgy gondolja, hogy már elérte, amit szeretett volna, valószínűleg nem tart ki az újéves terv mellett. Ugyanakkor megbizonyosodott arról, hogy nem éli meg óriási problémaként, ha nem iszik, és enélkül is jól tudja érezni magát társaságban, a kedvenc dalait hallva pedig józanul is tud tombolni.

"Jó érzés volt viszonylag épen ébredni egy hosszabb éjszaka után is, fizikailag mindenképp jobban érzem magam. Érdemes tudatosan kezelni a saját alkoholfogyasztásunkat, és bizonyos dolgokra csak úgy jön rá az ember, ha időnként lemond róla" – tette hozzá.

#drynovember Day 3. Ndul a buli. Ránézésre mind szar. Nem hűtik be őket, csak a gyümölcsöseket. Diszkrimináció.

Laza Bálint (@laza.balint) által közzétett fénykép,

"Másképp kellett lazítani"

Anett 39 éves, kíváncsiságból vágott bele a kihívásba, kicsit önismereti célból. "Eddig azt hittem, nem vagyok vészes, társaságban ittam, néha otthon is. Főleg bort, heti 2-3 alkalommal átlagban. Sosem éreztem soknak" – mondja.

A kezdet könnyű volt számára, nem okozott gondot. Az első hétvégén reflexszerűen nyúlt volna vacsoránál a pohár után, de könnyen lemondott róla. Két nehézség volt: egyfelől egy-egy feszültebb nap után kifejezetten problémát jelentett, hogy este nem ihatott egy pohár bort. Másképp kellett lazítani. Másfelől társaságban, koncerteken is erős volt a késztetés (belülről és a társaság részéről is), de itt ugyancsak ellenállt.

Tervei szerint nem fog berúgni elsején, fogalma sincs, mikor iszik újra alkoholt.

"Ha olyan lesz a kedvem. Még nem tudom. Tapasztalat: a lazításra használt otthon ivás veszélyes lehet akár, ha tényleg baj van, akkor bele lehet csúszni. Ezt megpróbálom elhagyni. Tuti lesznek ilyen időszakok majd, hogy egyáltalán nem iszom" – összegzi a véleményét.

"Döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha valaki szörpöt kér"

András azért döntött a száraz november mellett, mert kíváncsi volt, hogyan reagál rá a szervezete és a környezete. Az előbbi meglepő módon teljesen problémamentesen alakult: sokszor még élvezte is, hogy milyen jól elvan pia nélkül, illetve a spórolás is jól jött. Néha, mikor volt valami kiborulása, eszébe jutott, hogy jó lenne inni, de aztán ment tovább. Végül, mivel hó végén van a szülinapja, az utolsó napokat elcsalta. "Tök hülyeség volt, de most már ez van" – fogalmaz.

Ami viszont a környezetének reakcióit illeti, ezzel kapcsolatban bőven akadt negatív tapasztalata.

"
Iszonyatos, hogy milyen társadalmi nyomás van az embereken, ha valahova elmennek, hogy alkoholt igyanak. Néha már szánalmasnak éreztem ezt az egészet, olyan, mint valami vallás

– mondja. Szerinte döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha az ember egy szórakozóhelyen éjjel egykor például szörpöt kér. "Nehezményeztem, hogy az amúgy mindenre nyitott Aurórában hetekig nem volt szörp. Ehhez képest például a Gólya vállaltan támogatta a száraz novembert, külön itallappal is" – teszi hozzá.

András külön szánja azokat a zenekarokat és helyeket, ahol poén feltenni azt a közhelyes kérdést, hogy "Isztok ti rendesen?" Ő az állam helyében sokkal durvábban fellépne az alkoholizálás ellen. "Durva, mennyi helyen nyílnak kocsmák a belvárosban, olcsó szar piákkal és senki nem tesz semmit, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindez" – mondja. Nem a betiltáson gondolkodik, inkább egy olyan szabályozáson, ami élhetővé, nem pedig egy nagy lepukkant kocsmává változtatja a várost.

Vannak azért jó tapasztalatai is.

Egyik, hogy sokkal könnyebb volt úgy teljesíteni a kihívást, hogy meghirdették hivatalos keretek között, mintha csak magában csinálta volna. "Nekem erőt adott, hogy van mögöttem több ezer ember, aki hasonló 'hülyeséget csinál'. Szóval köszönet ezért nekik és a Kék pontnak, aki a kezdeményezést elindította."

Másrészt sok nagyivó ismerőse elkezdett gondolkodni ezen az egészen, ami szerinte tök jó. "Igazából volt is egy olyan szándékom, hogy egyfajta térítőként lelket öntsek ezekbe az emberekbe, hogy pia nélkül is van élet, és hogy a tartalmas társas lét segíthet a holtpontokon is. Nagyon sokaknak van gondjuk ezzel az egésszel" – fejtette ki.

tea

"Magamhoz képest a két hét is nagyon jó eredmény"

A 28 éves Peti azok közé tartozik, akik bevállalták a száraz novembert, de végül nem tudták teljesíteni az egy hónapot. Ő nagyjából a feléig jutott. Az okokat így foglalta össze: "Nem találtam más alternatívát a stresszkezelésre, plusz nem a megfelelő emberekkel vettem magamat körbe egy ilyen elhatározáshoz. A legjobb az lett volna, ha kivonulok az életből és senkivel nem tartom a kapcsolatot. Mármint olyannal nem, aki iszik. Meg még egy csomó dolog."

Mindazonáltal nem élte meg kudarcként, vagy csalódásként, hogy nem jött neki össze. Mint mondja, valahol számított rá, de magához képest a két hét már nagyon jó eredmény. És azóta sem olyan szinten iszik, mint előtte: "Érdekes módon újra megtanultam örülni egy különleges teának, egy beszélgetésnek, amire mondjuk másnap is emlékszem, és ami talán a leghasznosabb, hogy

sokkal többet tud meg az ember józanul más emberekről, mint részegen/ittasan.

Főleg, ha a többiek részegek/ittasak. Nem elhanyagolható tény persze az egészségügyi haszna sem, tisztítókúrának nagyon jó volt." Az ilyet szerinte senki nem bánja meg: ha valaki kipróbálta, máskor is fog ilyet csinálni. Ő maga sem zárja ki a dolgot.

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Amikor az emberek meghallották ezt a 15 százalékot, sokaknál elszakadt a cérna” – a szociális szférában dolgozóknak korábban átütő erejű béremelést ígért Orbán Viktor
Négy éve vártak a fizetésemelésre, miközben vágtatott az infláció. Most átlagosan nettó 297 ezer forintot keresnek havonta. Boros Péterné, a szakszervezet vezetője szerint a kormány lekezeli a gyerekvédelemben, idősgondozásban, hajkéktalanellátásban dolgozókat.


Nemrég lyukas cipőket öntöttek a szociális szférában dolgozók a Karmelita elé, jelezve, hogy míg a miniszterek sok milliós fizetéseket visznek haza, és minden évben automatikusan nő a bérük, náluk tarthatalanná vált a helyzet. A gyerekvédelemben, szociális otthonokban, idősgondozásban, hajléktalanellátásba dolgozók bére évek óta nem emelkedett, és sokáig idén is csak ígéreteket kaptak. A jövő évi költségvetésbe ugyanis megint nem tervezték be a béremelésüket.

Végül kiderült, januártól 15%-kal számíthatnak nagyobb fizetésre, ami azonban átlagosan mindössze 30-40 ezer forint emelést jelent. Boros Péternével, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének elnökével arról beszélgettünk, hogyan fogadta ezt a hírt az ezen a területen dolgozó majdnem 100 ezer ember.

– A csütörtöki kormányinfón jelentették be, hogy 15 százalékkal emelik a szociális szférában dolgozók bérét 2026 januárjától. Elégedettek?

– Az emberek négy éve vártak arra, hogy emeljenek a bérükön. Amikor a miniszterelnök átütő bérfejlesztésről beszélt, az reménykeltő volt. Még azt is benyelte mindenki, hogy nem idén, hanem csak jövőre lesz béremelés. De amikor az emberek meghallották ezt a 15 százalékot, sokaknál elszakadt a cérna.


– Milyenek a bérek most? Mennyit keresnek átlagban azok, akik ezen a területen dolgoznak?


– A bérek egyenként eltérhetnek, de a kollégák elmondásai alapján

átlagosan nettó 297 ezer forintot visznek haza egy hónapban.

Ez az átlagkereset. Utoljára 2022-ben volt béremelés, akkor az ágazati pótlékon emeltek, ezen felül viszont csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedésével számolhattak a kollégák. A fizetések összege tehát rettentően alacsony, emiatt erős a szakemberhiány, így sokan 2-3 munkahelyen is dolgoznak, tehát a kollégák elképesztően leterheltek. De nem csak ezzel vannak problémák.
A fizetési rendszer elavult. 2010 óta a közszféra munkajogi szabályozása és illetményrendszere ágazatspecifikussá vált. A szociális ágazaton belül is több illetmény- és pótlékrendszer született.

A szociális ágazat illetményrendszerének alapját hivatalosan még közalkalmazotti bértábla adja meg, ennek alapszámait és szorzóit 2008 óta nem módosították.

2024-re pedig a közalkalmazotti illetménytáblát teljesen lefedte a minimálbér és a bérminimum. Itt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon úgy állapítják meg a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, hogy a közszférának nincs beleszólása, hiszen a kormány csak a versenyszféra képviselőivel egyeztet. Viszont míg az emelés a versenyszférában csupán egy ajánlás, addig a közszférában az állam egy fillérrel nem ad többet annál, amiben a szakszervezetekkel megegyeznek. Mi nem vagyunk jogosultak, hogy elmondjuk a problémáinkat, az ügyeinket, ez a kormány kvázi lekezeli a közszférát. De a szociális ágazat bérszintje nemcsak a versenyszférától, hanem más közszféra ágazatoktól is elmarad. Az egészségügyi és pedagógus bérfejlesztések miatt a szociális terület hatalmas bérhátrányba került.

A bölcsődei dolgozók fizetése például még a diplomás szociális dolgozók bérét is lehagyja.

Mindemellett az is egy fontos probléma, hogy a jelenlegi bérrendszerben a magasabb besorolású munkatársak bére fokozatosan veszít a pozíciójából. Különösen a hosszabb szolgálati idő és a magasabb végzettség esetén jelenik meg ez látványosan. Tehát rengeteg probléma van, amiről párbeszédet kellene folytatni.

– A kormány nem egyeztetett Önökkel?

– Nem, egyeztetés nem volt. Kinyilatkoztatás volt, amiben a helyettes államtitkár elmondta, hogy hány százszorosára emelték a szociális ágazati béreket, és a jelenlévők mind pofákat vágtak, mert mindenki tudta, hogy ez nem a valóság, ez egy bullshit. Ez sajnos egy olyan szöveg, amelyet kötelező elmondani, meg is tette a helyettes államtitkár. Mi viszont elmondtuk a valóságot, megfogalmaztuk a javaslatainkat. Aztán ebből lett a 15 százalékos emelés, ami egyébként semelyik oldalról sem hangzott el.


– Mik az Önök javaslatai? Mi eredményezne változást?

– Két éve kidolgoztunk egy javaslatot, amelyben kifejtettük, hogy szakmai végzettséget és tapasztalatot figyelembe vevő, kiegyensúlyozottan progresszív bértáblára lenne szükség. Leírtuk, hogy fontos lenne, hogy a nem diplomás szakdolgozók bérhelyzete ne legyen rosszabb, mint a bölcsődei dolgozóké. A diplomás dolgozók nagyságrendileg zárkózzanak fel az egészségügyi dolgozók szintjére, a bértábla pedig tartalmazzon garanciákat az értéktartó bérrendszerre.

Szakemberek segítségével kidolgoztunk egy emelést is. Ez azt jelentette volna, hogy 2024-től átlagosan 23 százalékkal emelkedett volna a kollégák a bére, 2025-ben pedig 35,4 százalékkal.

A javaslatainkat befogadta a szociális tárca, és megígérték, hogy ennek alapján készül el az átütő erejű bérfejlesztés. Na most ehhez képest jött egy 15 százalékos emelés. Kérdem én, ez az átütő erejű bérfejlesztés?

– A béremelés mellett nemrég bejelentettek egy lakhatási támogatást is. Ez azt jelenti, hogy a közszolgák 2026 januárjától évi nettó egymillió forintos otthontámogatást vehetnek igénybe. Ezt az összeget lakáshitelek tehermentesítésére illetve önerőhöz is felhasználhatják. Ehhez mit szóltak?


– Ez alapból egy nagyszerű dolog, de nem helyettesíti a bért. Ráadásul nem is mindenki lesz erre jogosult, hiszen sokan nem keresnek annyit, hogy egyáltalán hitelképesek legyenek. Illetve vannak, akiknek már eleve van egy csomó hitelük, amit azért kellett felvenni, mert a gyereknek cipőre volt szüksége, vagy elromlott a hűtő. De összességében minden segítség nagyon-nagyon fontos és jó. Bár a lakhatás kérdése inkább a fiataloknak lenne segítség.

– A szociális ágazat pedig alapvetően egy elöregedő szféra, hiszen egyre kevesebb fiatal választ ilyen jellegű pályát. Ezzel kapcsolatban mi a tapasztalat?


– Nagyon elöregedett a csapat. Többnyire azok dolgoznak ebben a szférában, akiknek nincs más lehetőségük. A fiatalok többsége külföldre megy. De lehetne ez máshogy is! Szerintem sokan hazajönnének, ha jobbak lennének a fizetések, ha ez az otthontámogatás hosszútávon is maradna, ha lenne mondjuk 13. havi fizetés, és ami a legfontosabb: kiszámíthatóvá válna ez a szektor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Csak annyit mondtam neki, hogy Danikám mindent megbeszéltünk, nagyon szeretlek, mindig hiányozni fogsz, Bro’” – Szívszorító megemlékezés Karsai Dánielről
Az ALS-betegséggel diagnosztizált Karsai Dániel alkotmányjogász 47 éves korában, egy éve hunyt el. Testvére most egy megható bejegyzésében emlékezett vissza bátyjára.


Egy éve, 2024 sszeptemberében halt meg dr. Karsai Dániel, az eutanáziáért küzdő, ALS-betegségben szenvedő alkotmányjogász. Testvére, Karsai Péter a bátyja közösségi oldalán írt meg, hogy nagyon sok írást és üzenetet kapott az elmúlt időszakban barátoktól, rokonoktól. Ezek mind a testvérérő szólnak. Úgy döntött, hogy közzéteszi az írásokat, amelyek "Mind sírós kacagós, készíthetitek a 100as zsepit" - üzente.

Az első bejegyzést ő maga írta. Karsai Péter néhány fiatalkori közös emléküket idézte fel, majd mesélt arról, hogyan támogatták egymást, hogyan tartottták a kapcsolatot, mikor távol voltak egymástól. Végül szívszorító sorokkal emlékezett vissza bátyja utolsó óráira a kórházban.

"Gondolatok Daniról

Mit jut eszembe a bátyámról? Minden.

1998. november 7-én a SZAC ellen játszottuk soros bajnoki mérkőzésünket. Dani csatárt játszott én középhátvédet. Második félidő elején saját csapattársammal szerencsétlenül szaladtunk egymásba, azonnal a földre kerültem és csak a térdemet tudtam szorítani a fájdalomtól. Dani a pályán köztünk lévő 50-60 méter távolságot villámgyors sebességgel küzdötte le és talán elsőként ért oda hozzám. Karjaiban vitt le a pályáról. Kb. ötven napig feküdtem otthon fekvőgipszben, minden nap jött és meglátogatott, még Győrbe se ment le azokban a hetekben, hozta minden nap a Nemzeti Sportot, kivett filmeket a videotékából, tanult velem, hogy ne maradjak le a suliban, egyszóval segített ahol tudott, amiben tudott. Mint egy szerető báty".

Arról is írt, hogy testvére nagyon elkötelezett volt: "Ha futóedzésről volt szó ő sosem kocogott, mindig futott. Egy szigetkör sosem volt elég, futott még egyet. Ha úszni mentünk, sosem volt elég 1 km, úszott még 1 km-t".

Péter felidézett egy kamaszkori emléket is:

"Még gimibe jártam, amikor Dani megkérdezte, hogy lenne e kedvem külsősként a nívós jogász bajnokságban játszani. Nem gondolkoztam két szempillantásnál többet. Dani ekkor már harmadéves joghallgató volt. Amint felépültem a 98’ őszi sérülésemből, azonnal csatlakoztam a Csontbrigád csapatához.

Sok szép sportélmény mellett egy Danihoz köthető konkrét esetet szeretnék most feleleveníteni. Rangadót játszottunk a bajnokság legerősebb csapata ellen, napokig készültünk az összecsapásra, amelyen mindannyian szívünket lelkünket kitettük a pályára. Az egész mérközésen a meccset vezető bíró az ellenfelet támogatta ítéleteivel, teljesen egyértelmű volt, hogy részrehajlóan vezeti a meccset. Ha jól emlékszem számunkra kedvezőtlen 2-2-es döntetlen lett a rangadó vége, ami miatt ellenfelünk ünnepelhette a bajnoki címet, mi nagyon elkeseredettek és frusztráltak voltunk főleg a bíró ténykedése okán. Amikor elhangzott a mérkőzés végét jelző hármas sípszó Dani öles léptekkel közelítette meg a bírót, eléállt 188 cm magas full izom alkatával, hátratette mind a két kezét és kb. 5 centiméterről a spori arcától közölte vele, hogy ‘Spori, maga egy csaló.’

Az esetet, Dani mellett, nála semmivel sem higgadtabb állapotban néztem végig. Arra gondoltam akkor ott, abban a pillanatban, hogy Daniból elképesztően jó jogász lesz, ha ezt a teljesen nyilvánvaló csalást ilyen higgadtan és kíméletlenül tudta lereagálni. Danit természetesen az eset után azonnal kiállította a bíró".

A testvérek kapcsolata különleges volt:

"Dani életében különleges státusznak örvendhettem. Bármi történt vele, jó vagy kevésbé jó, mindig én voltam az első, akit hívott. Akkor is ha tanácsra volt szüksége 2005-ben, elfogadja-e a strasbourgi 4 éves munkalehetőséget az EJEB-nél vagy sem. Dani nem akarta elfogadni, attól tartott, hogy akkori párjával nem tudnának Strasbourgban boldogok lenni, és akkor is, mint oly sokszor máskor, Daninak nem saját maga, hanem valaki más, hozzá közel álló volt a fontos, fontosabb.

Szerencsére Dani hallgatott rám és elfogadta a strasbourgi munkalehetőséget, ami később megalapozta a sikeres ügyvédi praxisát, és sok más értékes tapasztalattal, élménnyel ajándékozta meg a kint töltött 4 esztendő.

Éveket éltünk egymástól távol, de mindig megoldottuk, hogy Európa különböző pontjain találkozzunk évente egy-két alkalommal. Ilyenkor mindent igyekeztünk bepótolni, amit csak lehet megbeszélni, átbeszélni, szórakozni, közös hobbinknak a meccsnézéseknek hódolni. Minden közösen töltött idő Danival mindig tartalmas volt, sosem erőltetetten tartalmas, csak olyan programokat szerveztünk, amihez mindig mindkettőnknek volt kedve".

Péter az utolsó pillanatig ott volt testvére mellett:

"Valamiért a Sors más utat rajzolt elénk. 44 évesen vesztettem el az akkor 47 éves bátyámat, siralmasan fiatalon.

2022 májusában voltunk utoljára Londonban Fulham meccsen (minő meglepetés), akkor kérdeztem Danitól viccesen, hogy szerinte jönni fogunk-e Londonba Fulham meccsre 75 évesen is. Danisan annyit válaszolt, hogy ugyan Pit azt se tudni holnap élni fogunk-e.

2024. szeptember 28-án este 10 óra magasságában kettesben lehettem Danival az intenzív osztályon. Pár órával korábban mondta nekem az ügyeletes orvos, hogy le fogják kapcsolni Danit a lélegeztetőgépről. Ott ültem mellette az intenzíven, néztem a kisimult nyugodt arcát, mintha picit mosolygott volna. Néztem a csuklóján lévő vasasos VIP-belépőket. Csak annyit mondtam neki, hogy Danikám mindent megbeszéltünk, nagyon szeretlek, mindig hiányozni fogsz, Bro’.

- áll Karsai Péter bejegyzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tölgyessy: Magyar Péter és Orbán Viktor között a verseny teljesen nyílt, a választás kimenetele egyáltalán nem dőlt el
Bár korábban Tölgyessy Péter többször beszélt arról, hogy a Fidesz lejtmenetben van, ami már csak nagyon nehezen fordítható vissza, az elmúlt hónapokban megváltoztatta véleményét - derült ki a Partizán műsorából.


Két hónapja Tölgyessy Péter még arról beszélt a Partizánban, Orbán Viktor és a Fidesz egyértelműen „lefelé tartó pályán” van, a miniszterelnök a szokásaival ellentétben rengeteget szerepel, ami „erőlködést” mutat, és bár a kormány „hihetetlen tűzijátékra készül, amit már el i„ kezdett a háromgyerekes anyák adókedvezményével, és az otthonteremtési hitellel, ez gazdasági növekedés nélkül önmagában még „nem fogja megfordítani” a választást. Úgy vélte, a korrupció „gyilkos hatású lehet”, és Orbán Viktor Hatvanpusztával személyesen sértette meg azt a tabut, hogy a legfőbb vezetők nem gyarapíthatják személyes vagyonukat.

Ehhez képest pénteki interjújában az elemző már nagyon határozottan amellett érvelt, hogy a választás kimenetele egyáltalán nem dőlt el, a verseny Magyar Péter és Orbán Viktor között teljesen nyílt.

Szerinte az ellenzéki oldalon tapasztalható győzelmi eufória, eksztázis ellenére a Fidesz korántsem veszítette el az esélyét a győzelemre.

Erről győzte meg október 23. is. „Számomra október 23-nak a legfontosabb üzenete az volt, hogy nem dőlt el a választás. Nem billent meg a magyar közvélemény. Tehát én azt képzeltem valamikor a nyár elején, hogy megbillenőben van a magyar közvélemény. Most ez a trend Budapesten végigszaladt, viszont az ország egészén nem” - fogalmazott.

Szerinte a Fidesz eleinte teljesen félrekezelte a Magyar Péter-jelenséget, mert azt hitték, magától el fog bukni. Amikor megjelent Magyar Péter, akkor a Fidesz úgy érezte csak egy férj. Lenézték. A Fidesz-közeli elemzők azt mondták, hogy tőlük nem mentek át szavazók, tehát csak megsemmisítette az egyébként is borzalmas régi ellenzéket, és ennyi.

Utána azonban kiderült, hogy korántsem erről van szó. „A leghatározottabban állítható, hogy Budapesten egyharmad alatt van a Fidesz, de lehet, hogy 20% körül van. Tehát itt tényleg megbillent a közvélemény. Olyannyira Fidesz-ellenes a hangulat, és olyan lázban ég a város, olyan szinte extázisban van, hogy nemsokára itt kormányváltás lesz.”

Vidéken más a helyzet. „Az igazi Fidesz-szavazó kistelepülésen, idősebb, alacsony státuszon.”

A Békemeneten ez problémát is jelentett. Nehéz rávenni őket, hogy eljöjjenek Budapestre, „mert ki fogja kiengedni reggel a csirkét, ha én elmegyek Budapestre tüntetni?” Tölgyessy szerint emiatt a Fidesz csak úgy tud tömegeket hozni a fővárosba, ha „buszoztatja, pénzt ad, élelmiszercsomagot ad” a résztvevőknek.

Amikor Orbán Viktorban tudatosult, hogy a Tisza Párt jelentette probléma „igen jelentős, és elkezdett olyasmit csinálni, amit korábban nem csinált.” Interjúk özönét kezdte adni.

„Szabályosan leszállt, ha úgy tetszik, a miniszterelnöki trónusáról.”

Személyesen vette át a kampány irányítását, és a kommunikáció megváltoztatása mellett komoly osztogatásba, "tűzijátékba" kezdett. Ennek hatását Tölgyessy Péter szerint nem szabad lebecsülni. „Elindított egy elképesztő tűzijátorozatot, kifejezetten a választások megnyeréséhez elindított egy fogyasztás-támogató programot, aminek a fő eleme a reálbér emelkedése.” Ide sorolta például a 14. havi nyugdíj terve és a közigazgatásban dolgozók "elképesztő" mértékű, kétszer 15%-os béremelése.

Tölgyessy szerint ezek nem csak ígéretek. „Hogyha lesz 14. havi nyugdíj, azt fogja hozni a postás, vagy ott lesz a számlán. Tehát azok valós lépések lesznek” - mondja. Ezzel szemben Magyar Péter 9%-os adóvisszatérítés ígérete „tényleg ígéret.”

Az elemző szerint Magyar Péter sikere elsősorban nem a programjában, hanem abban a hatalmas reményben rejlik, amit a kormányváltást akarók számára nyújt. „Elindult ez a csodavárás, és ő valami egészen elképesztő módon a reményt jelenti rengeteg választó számára” - mondta.

„Emiatt a remény páncélja van rajta. Tehát ha valaki elkezdi bírálni, akkor nem Magyar Pétert bírálja, hanem engem, mármint azt a szavazót, aki végre-végre úgy érzi, hogy megszabadulhat ettől a 15-16 évnek a szörnyűségétől.”

Az egyik legfontosabb újítása a korábbi ellenzékhez képest, hogy komolyan veszi a vidéket. Ennek legfontosabb kifejeződése az országjárás. Míg a korábbi ellenzék lesajnálta, lenézte a vidéket, amit Magyar Péter csinál, az „egy nagyon komoly innováció.”

Ugyanakkor Tölgyessy úgy érzi, Magyar menekül a nehéz, koncepcionális kérdések megválaszolása elől. Azt mondta, néha úgy érzi, a Tisza Párt elnöke „azért megy a vidéki színpadokra, mert addig se kell beszélni az igazán fontos jövendő dolgokra.”

Az elemző szerint ráadásul Magyar Péter kampánya elérte a csúcsát. „Az érzésem, hogy a Magyar Péter kampánya elakadóban van. Tehát az ő felhajtóereje már nem olyan, mint volt egy évvel vagy fél évvel ezelőtt” - vélte.

Bár hatásosnak tartja Magyar Péter beszédeit, hiányolja belőlük a koherens programot. Szerinte ez igaz az október 23-i beszédre is.

„Jellegzetes internetvilág-beszéd volt” - fogalmazott Tölgyessy. De szerinte nem volt eleje, vége, közepe, hiányzott belőle az államférfiúi vízió. „Ilyen rövid, pergős valamik voltak, amiket, mint az aranypénzt, dobálta kifelé. De én nem vettem észre a vörös fonalat” - mondta az elemző. „Nem láttam benne egy államférfői koncepciót Magyarország bajainak a megoldására. Ígéreteket láttam.”

Ezek az ígéretek azonban Tölgyessy szerint túlzóvá váltak, Magyar Péter még Orbán Viktort is túllicitálta velük. A Tisza ígéreteit a 2006-os Fidesz-kampányhoz hasonlította. „A Fidesz volt az, aki sztratoszférába vitte föl az ígéreteket.” Csakhogy szerinte „a sztratoszférának az a sajátossága, hogy ott már nincs levegő. Az érzésem, hogy a Magyar Péter hajtóereje is ebben a mezőben van már.”

Tölgyessy arról is beszélt, hogy Magyar Péter téved, amikor Orbán Viktor mostani helyzetét Kádár János utolsó éveihez hasonlítja.

„Ez tetszetős hasonlat, de téves. Orbán Viktor nem az öreg Kádár. Ő nagyon is hisz abban, hogy az ő rendszere a jövő. Kádár utódai ezzel szemben már nem hittek a saját rendszerükben.”

De nemcsak a hitről van szó. Tölgyessy szerint a Fidesz számára ez a választás egzisztenciális tétet is hordoz: nem egyszerűen a kormányzás a tét, hanem a "minden".

Ha a Fidesz veszít, „azzal akár mindent elveszíthet” és „még a miniszterelnök családjának a Magyarországon maradhatósága is kérdéses lehet egy bizonyos szituációban. Tehát itt nem arról van szó, hogy ha veszítünk, akkor majd visszajövünk, hanem végzetes következményei is lehetnek.”

Ellenben ha győznek, „az annyit jelentene, hogy a fák úgy látszik, mégiscsak az égig nőnek. A főnök az egy zseni mert mindig megoldja a dolgokat. Bármit meg lehet csinálni ezzel az országgal.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Arra, hogy a marhafelsál is árrésstopos lesz, nincs közgazdasági magyarázat” – Nem látja a koncepciót a Kereskedelmi Szövetség elnöke
Kozák Tamás szerint minél később vezetik ki az árréstopot, annál nagyobb lesz a sokk, akár 20%-kal is nőhetnek majd az árak. Közben a szektor szenved, csak tavaly 1300 bolt zárt be, és a trend folytatódik.


Nem kivezeti, hanem kiterjeszti az árrésstopot a kormány. 14 újabb termék kerül be decembertől ebbe a körbe: a marha fehérpecsenye, a marha felsál, a sertésmájas és a májkrém, a félkemény sajt, a sajtkrém és a kenhető sajt, az alma, a körte, a szilva, a szőlő, a fejes káposzta, a paradicsom, a vöröshagyma, a zöldpaprika és a bébiétel is. A kormány az infláció elleni harcra hivatkozik, Nagy Márton szerint 60-70 milliárd forintot hagynak így a vásárlók zsebébe.

A kereskedők szerint azonban ugyanennyitől esik a szektor. Úgy látják, a márciusban, eredetileg 3 hónapra bevezetett intézkedés rengeteg kárt okoz, boltok zárnak be, és csökken a verseny. Az árréstop jelen állás szerint legalább jövő februárig marad, de a választások előtt már aligha vezetik ki. Milyen következményekkel jár mindez a vásárlókra nézve, és mire számíthatunk, ha egyszer megszűnik? Erről beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ)  elnökével.

– Legutóbb úgy fogalmazott, hogy ha az árrésstop a választásig marad, sok kisbolt bezárhat. Most is tartja ezt a véleményét? Esetleg már el is kezdődtek ezek a bezárások?

– Nézze, az, hogy mintegy 400 településen nincs semmilyen kisbolt, sajnos tény, de friss statisztikai adataink még nincsenek; viszont a visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a boltzárások trendje tovább folytatódott. Pontos számot most nem tudok mondani,

tavaly éves szinten körülbelül 1300 bolt zárt be, és nagyon nagy valószínűséggel ez a folyamat nem lassult. Legalább ennyi boltzárás lehet idén is éves szinten.

A kisboltok ennek az intézkedésnek az egyik nagy vesztesei, mert azt a fajta árversenyt nem tudják tartani. Gondoljon bele: egy falusi vagy községi élelmiszerbolt kínálatának 90%-a élelmiszer. Egy kisbolt soha nem tudja elérni azt a nagyvevői alkupozíciót a szállítókkal szemben, mint akár egy hazai, akár egy nemzetközi élelmiszerlánc. Ilyen szempontból nagy valószínűséggel a kisboltok is vesztesei lesznek az árrésstop szabályozásának: ezt a versenyt nem bírják, vagy nagyon nehezen bírják.

– Ugyanakkor a kormányzat azzal érvel, hogy ez remek eszköz az infláció ellen.

– A kommunikációban valóban ez hangzik el, de az árrésstopnak maguknak az inflációhoz hosszabb távon kevés köze van. Ettől még a beszállító megemelheti az árait. Ez nem árstop, hanem árrésstop, ami nem gátolja meg a beszállítót abban, hogy érvényesítse a nála akár energia-, akár nyersanyagbeszerzési okból jelentkező költségnövekedést. Ennek az a következménye, hogy a kereskedő – mint vállalkozás – pozíciója romlik. Ez gazdasági szempontból azért sem jó hír, mert a kereskedelem hagyományosan jelentősen hozzájárul a GDP-hez. A legutóbbi statisztikák szerint a harmadik negyedéves GDP gyakorlatilag stagnált; így ezt a potenciált elveszítjük: a kereskedelem nem tudja húzni a GDP-t, nem járul hozzá a növekedéshez. Ez nagyon komoly makrogazdasági szempont.

– Ha már nagyobb gazdasági szempontokról beszélünk: közép- és hosszabb távon milyen hátrányai vannak ennek a most már régóta tartó intézkedésnek?

– Gyakorlatilag felborítja a piaci alapú gondolkodást a szállító és a kereskedő között. Az online Árfigyelőnek köszönhetően az egyes cégek fillérre pontosan ki tudják számolni a beszerzési árakat, hiszen több ezer élelmiszer ára szerepel benne naponta frissülve. Amikor a beszerzési árak ennyire transzparenssé válnak, a piaci verseny torzulhat.

– Ma bejelentettek 14 további terméket, amelyekkel bővítik az árrésstopot. Látszik-e benne valamilyen tudatos megfontolás, irány, hogy miért éppen ezek?

– Ez egy nagyon érdekes felvetés. Például bekerült a marhafelsál. A marhahús önmagában a fogyasztói kosárban kevesebb, mint egy százalékot képvisel.

Ha a marhahús – azon belül a marhafelsál – a fogyasztói kosárnak egy százalékát sem éri el, akkor milyen megfontolások alapján terjesztették ki éppen erre a termékre a rendeletet? Ezt közgazdasági logikával nehéz levezetni.

Nem tudjuk, milyen gazdaságpolitikai cél húzódik a marhafelsál bevonása mögött. Ugyanez a kérdés merül fel például a bébiételek esetében is. Nem látjuk e lépések mögött a koherens koncepciót. A félkeménysajtok behozatala pont annak a trappista sajtnak a piaci pozícióját veszélyeztetheti, amivel kapcsolatban „fogyasztói bizalmat erősítő” rendelet jelent meg pár héttel ezelőtt.  Nem látjuk e lépések mögött a koncepciót.

– Önök folyamatosan jelzik az aggályaikat. Van-e lehetőségük a kormányzattal tárgyalni, vagy a sajtón, médián kívül más módon jelezni ezeket? Egyáltalán figyelembe veszik-e?

– Nem volt egyeztetés; teljesen meglepetésszerűen ért minket a mostani döntés. Mi épp a kivezetés mellett érveltünk, és szerintem racionális érveket tettünk le az asztalra; ezzel szemben most kiterjesztés jött. Tényleg nem látjuk, hogy a meghatározás során mi volt a koncepció, néhány kategórián belül áruféleség inkább a luxuskategóriába tartozhat.

– Közelednek a választások. Lehet-e a hosszabbításban politikai megfontolás?

– Nehéz úgy tenni, mintha nem tudnánk a választásokról. Ha ezt szociálpolitikai intézkedésként kezeljük, akkor viszont felmerül: egy szociálpolitikai intézkedés árát, költségét miért a piaci szektor fizeti meg? Ráadásul a legalsó jövedelmi ötödben a bruttó keresetek gyakorlatilag nem nőttek az év eleje óta. Ha szociálpolitikai célról van szó, azt is érdemes látni, hogy ha a legszegényebbek jövedelme nem nő, ők nem fognak többet fogyasztani. Ennek a pozitív hatása tehát nem látszik a számokban.

– Elképzelhető, hogy áruhiány keletkezhet az árrésstop miatt?

– Nem tartom valószínűnek, hogy áruhiány lenne. A hazai láncok igyekeznek hazai forrásból beszerezni az élelmiszereket, de ha nem megy, és nincs elérhető mennyiség, akkor importálnak. A számok alapján az élelmiszerimport nőtt, miközben a hazai élelmiszer-gazdaság teljesítménye csökkent. Ha szükséges, az import nőni fog, de áruhiánnyal nem számolunk.

– A fogyasztók valószínűleg nem bánják, ha olcsóbbak az árak. Van-e olyan megoldás, ami az árrésstop alternatívájaként megfogná az elszálló élelmiszerárakat úgy, hogy a vásárló se járjon rosszul, ugyanakkor ne hozzon ilyen nehéz helyzetbe kiskereskedelmi hálózatokat?

– Egyrészt a valódi verseny. Másrészt ne felejtsük el: ha az élelmiszer-inflációt nézzük, a legutóbbi adat 4,7% volt, de ami a boltokban történt, az 3% körül alakult. Persze minden tizedszázaléknyi infláció sem jó az embereknek, de a 3% messze van a vágtató inflációtól. Közgazdászként szoktuk mondani, hogy minket a tények ismerete nem zavar: ha a KSH adatai szerint a boltokban 3% körüli volt a legutóbbi inflációs adat, akkor milyen „vágtató” inflációt kell megfékezni?

– Horvátországban, Olaszországban is bevezettek hasonló intézkedéseket. Azoknak milyen hatásuk volt?

– Ezek az intézkedések többnyire csak néhány hónapig tartottak, és sehol nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Olyan, mint nálunk, sehol nem volt. Volt olyan, ahol az árszabályozás nem a kereskedőkre, hanem az egész ellátási láncra vonatkozott. Megmondták, hogy az egyes szereplőknél hogyan történhet az árképzés. Nálunk a kereskedő viseli az intézkedés teljes költségét. Ilyen nincs máshol, hogy az összes teher egyetlen piaci szereplőre háruljon.

– Van-e olyan számítás, hogy az árrésstoppal érintett termékek ára valójában mennyivel lehet a piaci ár alatt? Vagy másként megfogalmazva: ha hirtelen kivezetnék az árrésstopot, mennyivel nőnének az árak?

– Ha egy az egyben visszakorrigálnának, akkor 20% feletti növekedés is lehetne az érintett termékeknél. Ez statikus számítás. Éves szinten ezt persze más jelentené a bázishatás miatt. Attól is függ, mikor vezetik ki:

ha mondjuk márciusban jelentették be, és márciusban vagy áprilisban vezetnék ki, elméletileg 20% feletti sokk is bekövetkezhetne.

Hozzá kell tenni: ez nem törvényszerű, mert a cégek között verseny van, és a verseny az árképzésre is kiterjed.

– Magyarul a kereskedőknek a kivezetés is okozhat majd gondot? Mi lesz, amikor megtörténik?

– Ha mától megszüntetnék az árréstopot, akkor a kereskedő visszaállítaná az eredeti árait, megspékelve azzal, hogy időközben mennyivel nőttek a költségek. Természetesen egyértelmű, hogy van infláció, de nem törvényszerű az egy az egyben történő visszakorrigálás. Az viszont biztos: minél később történik meg a kivezetés, annál jelentősebb lehet az inflációs sokkhatás.

– Milyen következményekkel járhat mindez jelenleg a kereskedőknél?

– A vállalatok elhalasztják a beruházásaikat és az innovációs projektjeiket – eddig is ezt tették, és ez folytatódik. Ez látszik a beruházási számokból is: gyakorlatilag nem indulnak be érdemben a fejlesztések. Az ingatlanfejlesztések egyik nagy területe a kereskedelem – értem ez alatt a nagy- és a kiskereskedelmet is. Minden közgazdasági logika azt diktálja, hogy ez gazdasági szempontból nem jó, ki kellene vezetni. Még egyszer mondom: figyelembevéve a szociálpolitikai lépések remélt hatását is nem szabad megfeledkeznünk a gazdaságra gyakorolt negatív hatásokról.


Link másolása
KÖVESS MINKET: