Aki betanítja a négylábú színészeket
Nem túl gyakori szakmát választottál magadnak, honnan jött a kutyák iránti érdeklődésed?
Így visszagondolva fogalmam sincs, miért akartam kutyakiképző lenni, engem tulajdonképpen csak az érdekelt, hogy legyen kutyám. A szüleim ezt sokáig nem engedték, mivel panelházban laktunk. Aztán 14 éves korom környékén elkezdett foglalkoztatni a motorozás, amitől anyámék még nagyobb frászt kaptak. Végül egy olyan választási lehetőséget kaptam tőlük, hogy vagy kutya, vagy motor. Az előbbit választottam, így lett az első kutyám egy kuvasz kan, a hetedik emeleten. Vele kezdtem el kutyaiskolába járni, ahol nagyon sokat tanultam a szakmáról. Pár év múlva már oktattam, és csak azért nem rögtön én lettem az iskola vezetője, miután a mesterem nyugdíjba ment, mert még nem voltam 18 éves. Így az egyik nálam idősebb tanítványom vette át a pozíciót, de 1991 óta, szóval lassan már 25 éve én vagyok a vezető.
Minden kutya alkalmas arra, hogy kiképezzék és filmekben szerepeljen, vagy kell hozzá bizonyos affinitás?
Nem az összes, ahogy az emberek között is vannak lámpalázasak, vagy olyanok, akik kevésbé bírják a kamerát. Minden szerephez ki kell választani a megfelelő egyedeket. Előfordul, hogy egy kutya csak bizonyos típusú jelenetekben állja meg a helyét, az igazán jó filmes kutyák viszont bármilyen szituációban és környezetben otthon érzik magukat. Például Ízisz, aki most itt van velem, tipikusan ilyen: neki aztán mindegy, milyenek a körülmények, csak a társaságomban lehessen és kapjon bőven jutalomfalatot... Kicsit érdekkutya is ebből a szempontból. (mosolyog)
Fajtán múlik ez, vagy inkább csak a személyiségtől függ?
Valamennyire a fajtából is lehet következtetni, ki mire alkalmas, de én leginkább a személyiséget tartom mérvadónak. Hiába van például egy kinézetre megfelelő német juhászom, ha egyébként félénk, így nem sokra megyek vele. Illetve arra is figyelni kell, hogy a fekete kutyákat kevésbé szeretik a filmesek, mert nehéz őket jól megvilágítani, a világosabb színűek ebből a szempontból szerencsésebbek. De a keverékek is nagyon jók, hiszen szinte bármilyen szerepre lehet alkalmazni őket, kortól és műfajtól függetlenül: akár királyi kutyának a középkorban, akár csavargó utcai kutyának, vagy egy cuki otthoni házi kedvencnek napjainkban.
Olyan neves filmek és sorozatok állatszínészeinek betanításában működött közre, mint például az Anthony Hopkins-féle Rítus, az Asterix és Obelix, a Katedrális, a Hold hercegnő, vagy éppen a Jean Reno-féle Razzia. Mundruczó Kornél legújabb filmjében, a Fehér Istenben eddig példa nélkül álló módon 200 kutyát képzett ki munkatársaival – ezt a feladatot rajtuk kívül mindenki lehetetlennek tartotta.
Filozófiája az úgynevezett tükörmódszer, melynek lényege, hogy a kutyák saját értékeik alapján megmutatják, milyenek a gazdáik és miben kell még fejlődniük. A hozzá forduló kutyatulajdonosoknak ezért abban nyújt segítséget, hogy felismerjék ezeket a visszatükröződéseket, ami által maguk is jobb emberré válhatnak.
Az itt található kutyák a sajátjaid?
Jó részük az enyém, akiket többnyire menhelyekről vettem magamhoz. De sok olyan is van, akik szintén onnan származnak és egy-egy kölcsönkutyás tanfolyam után örökbe adjuk őket, ha akad rájuk megfelelő érdeklődő. Viszont ezekben az esetekben az a feltételünk, hogy ha adódik mondjuk egy forgatás, ahová passzolnak, visszakérhetjük őket annak az időtartamára. Összesen nagyjából 150 kutya áll ilyen módon rendelkezésünkre a sajátjaimmal együtt.
Mennyivel volt nagyobb kihívás a Fehér Isten forgatása során egyszerre 200 kutyával dolgozni?
Már logisztikailag is irtó komoly feladat volt, hiszen csak a leszállításukhoz 15 teherautó kellett. Az összeválogatásuk sem volt egyszerű, figyelni kellett arra, hogy ne legyenek se túl kicsik (akiket a többiek eltaposhatnak), se túl fiatalok (akik még nem annyira alkalmasak az utasítások végrehajtására), se túl nagyok, mert nekik meg a szállításuk bonyolult. Ezen belül már mindegy volt, hogy milyen színűek vagy fajtájúak, csak az számított, hogy egészségesek legyenek. Ezután indulhattak a tréningek, ami szintén rengeteg energiát követelt az oktatóktól. Az ország több neves kutyaiskolájának vezetőjét hívtam el, hogy segítsenek be, mert a mi trénereink egyedül nem tudták volna megcsinálni. Vagyis meg tudtuk volna, de akkor a többi munkára nem maradt volna kapacitás, hiszen azért nem ez volt az egyetlen megbízásunk. Makóról, Szolnokról, Érdről, Tárnokról és Pécelről is jöttek többek között segítők.
Mindenkinél nulláról indult a tréning, vagy van, aki már rendelkezett alapokkal?
A keménymag nagyjából 60 állatból állt, közülük a többség vagy a sajátom, vagy a trénereim kutyája volt. Ők voltak a legjobban képzettek, a kisebb létszámú jeleneteket és támadásokat velük hajtottuk végre. A fennmaradó részt pedig három menhelyről szedtük össze (Vácról, Gödöllőről és Budaörsről), mindegyikről 50 és 60 közötti példányt. Ők teljesen nulláról indultak, úgyhogy kezdésként fel kellett zárkóztatni őket a többiekhez.
Mi az első lépés egy ilyen kiképzés során?
A legelső dolog a kapcsolatteremtés, hogy egyáltalán hajlandó legyen kommunikálni az emberrel. Már itt eldől, az adott állatban van-e potenciál az együttműködésre (tehát figyel a trénerre, elveszi a falatot és ilyesmi), vagy csak az érdekli, hogy minél hamarabb elszaladhasson. Sok választási lehetőségünk mondjuk nem volt, mivel eleve kevés menhely mutatott hajlandóságot az együttműködésre. Sajnos nem mindenhol olyan emberek dolgoznak, akik a szakmát képviselik, sokkal inkább olyanok, akiknek a tudása érzelmi alapokon nyugszik. Ha például azt látod, hogy egy hatalmas húsos tál közepén fekszik a kutya, amit csak azért adtak neki, hogy csendben maradjon, az nem annyira egészséges hozzáállás. Azt kéne elérni, hogy az állatok energiaszintje rendszeres testmozgásnak köszönhetően álljon be a normális szintre.
Mundruczó Kornéltól milyen utasításokat kaptál és mennyire adott neked szabad kezet a forgatás során?
Ő azt várta el, hogy keverékek legyenek, vagy ha nem azok, csináljunk velük valamit, hogy annak tűnjenek. Magát a forgatókönyvet többször átdolgoztuk, tevékenyem részt vettem az alakításában. Sok jelenetnél eleve nekem kellett megterveznem, hogy az adott szituációból mit tudunk kihozni. A futásokon kívül rengeteg akciójelenet is készült, aminek végül csak a töredékét használtuk fel, a teljes anyag 6 óra hosszú lett. Hatalmas kihívást jelentett ez az egész, de Kornéllal abszolút kellemes volt együtt dolgozni, megtaláltuk az összhangot.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Négy hónapunk volt a felkészülésre, ezalatt folyamatosan kooperáltunk a stábbal, hiszen nekik is meg kellett tanulniuk a kutyákkal való közös munka szabályait. A bánásmódon túl például azt is, hogy a kamerát milyen szögben tartsák ahhoz, hogy megfelelő képet adjon. Nagyon sokat tréningeztünk, amiről folyamatos videónapló készült. Ezután kezdődött a két hónapos forgatás, de a tréningeket továbbra is folytattuk, hiszen sok idő kellett hozzá, amíg mindenkiben rögzültek az új ismeretek.
Teresa Millerrel, az amerikai trénerrel mi volt a munkamegosztás?
A dolog ott indult, hogy az egész világon sehol nem találtak olyan trénert, aki vállalta volna a 200 kutyával való munkát. Mindenhonnan olyan visszajelzések jöttek, hogy a maximum az 4-5 állat egyszerre, és aztán különféle összetett utómunkákkal lehetne megoldani a dolgot. Én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy igen, ezt meg lehet csinálni. Kornél egyébként eleve külföldön kezdett el keresgélni, csak azután keresett meg engem, mikor már annyian ajánlottak, hogy világossá vált számára, ebben a műfajban megkerülhetetlen vagyok. Ugyanakkor mindenképp szükség volt rá, hogy a két főszereplő kutya és a többiek kiképzését elválasszuk egymástól. Mi vállaltuk az utóbbit, a főszereplőket pedig Teresa Millerre és csapatára bízták, akiknek szintén nagy nevük van a szakmában, például Rex felügyelőt is ők képezték ki.
„A legrégebbi szövetségek is felbomolhatnak. A hosszú békét is követheti háború. Az ember legjobb barátja a kutya, de ha rosszul bánik vele, a hű társ a gazdája ellen fordulhat. És mert erősebb, gyorsabb, vadabb nála, nagyon veszélyes ellenfél válhat belőle. Egy új rendelet szerint a korcsokat be kell jelenteni, minden példányt összeírnak, amelyik nem fajtiszta. Dániel viszont nem akar súlyos ebadót fizetni átmenetileg nála lakó lánya kedvencéért, Hágenért. A kislány hiába tiltakozik, kidobja a kutyát.
Míg Lili egyre kétségbeesettebben keresi az állatot, az egyre borzasztóbb helyekre sodródik. Egy kóbor falka tagja lesz, harci kutyává képezik ki, viadalokon fogadnak rá, majd a sintérek fogják el. Amikor az egyre dühösebb négylábúnak sikerül kiszabadulnia a rács mögül, társai követik, és elözönlik Budapest utcáit. Aki valaha ártott nekik, meglakol. De a régi gazdi nem adja fel. Ő szembe akar nézni egykori barátjával, még akkor is, ha az addigra félelmetes, pusztító fenevad lett.”
A film az idei Cannes-i fesztiválon megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját, ami a lehető legnagyobb elismerésnek számít, mivel nem a hivatalos versenyprogramban indult, így az Arany Pálmára nem volt esélye. A hazai mozik június 12-től játsszák.
Miért volt szükség két főszereplő kutyára?
Nagyon sok volt a rájuk háruló feladat, valamelyikük az egyiket, valamelyikük meg a másikat tudta jobban végrehajtani. Így dolgozhattak váltásban, többet tudtak pihenni, emellett pedig azt sem kockáztattuk, hogy ha egyikük esetleg lebetegedett volna, az egész forgatásnak le kelljen állnia.
Ha egy kutyát kiképeznek, onnantól mindig emlékezni fog az elsajátított tudásra, vagy egy idő után halványulnak az ismeretei?
Olyan ez a dolog, mint a biciklizés: lehet, hogy ha valaki pár évig hanyagolja, utána nehezebb lesz ismét felülni rá. De az alapok mindig megmaradnak, és adott esetben könnyen fel lehet frissíteni őket.
Hogy telik egy átlagos napotok itt az iskolában?
Folyamatosan forgatunk, nem telik el úgy nap, hogy ne lenne valami ezzel kapcsolatos feladatunk. Ha nem filmekben, akkor reklámokban, színházi előadásokon, vagy bárhol máshol. Fontos is, hogy a kutyáinknak mindig legyen dolga, hiszen akit kiképeztek, az onnantól igényli a rendszeres foglalkoztatást, kell neki ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen. Egyébként pedig nem csak a filmes megbízásokból áll a munkánk, rendes kutyaiskolaként is működünk, ahová bárki behozhatja a kedvencét kiképzésre, vagy csak egyszerűen különféle energialevezető foglalkozásokra.
Van a filmben az a jelenet, amikor a kutyákat lelövik az Alagútban – ezt hogy oldottátok meg?
Mi egy amerikai állatvédő kódex szerint dolgozunk, aminek szigorú feltétele, hogy egyáltalán semmilyen trauma nem érheti az állatokat. Emiatt még a lövések hangjait is csak utómunkával adtuk hozzá, hiszen az alagút akusztikája rettentően felerősítette volna a zajt. A kutyákat síppal irányítottuk, illetve különféle kéz- és hangjelekkel kommunikáltunk velük, hogy mikor imitálják azt, mintha lelőtték volna őket. Egyébként maga Mundruczó is teljesen el volt képedve, mikor meglátta a felvételeket, mondván „ilyet tényleg lehet?”
Létezik szerinted valamiféle határ azzal kapcsolatosan, mire lehet képes egy kutya?
Van egy fizikai határ, illetve egy szellemi is, de mindkettő folyamatosan tolódik ki, illetve nem is egyenletes minden állatnál. Szerintem leginkább az adott kutya habitusától függ, hogy mire képes. Például egy komondortól nem várhatok el gyors „halált”, hiszen nem olyan a testfelépítése, ő inkább egy szép lassú haláltusa imitálására megfelelő.
Ez a 200 fős forgatás gondolom azért mindenképp egyfajta szakmai csúcs neked. Merre lehet még innen továbblépni, egyáltalán célod-e, hogy egy ennél is nagyobb dobással állj elő?
Nekem igazából nem volt célom, hogy ezzel az egésszel bárkit lefőzzek. Egyszerűen jött egy megkeresés, aminek igyekeztünk legjobb tudásunk szerint eleget tenni. Az, hogy most ettől zeng a világsajtó és ez adja meg az egész film sava-borsát, csak egy járulékos dolog. Egyébként nem is biztos, hogy feltétlenül a létszámon múlik, egy-egy feladat mennyire nagyszabású. Én kutyák mellett még rengeteg más állattal is foglalkozom, most például sok egyéb munka mellett épp egy bikát képzek ki egy filmhez – ami hasonlóan extrém feladat, hiába nem 200 kutyáról van szó, „mindössze” egy 800 kilós bikáról.
Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!
