KULT
A Rovatból

A vizuálisan letisztult robotok felüdülést jelentenek a játékfilmes feldolgozásokhoz képest – TransFormers Egy kritika

Az év eddigi legjobb animációs akciófilmje! Remek szórakozás az egész családnak. Nem egy Agymanók 2, de a TransFormers sosem a mélységéről volt híres.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. október 09.



Be kell vallanom valamit. Nem szerettem annyira az eredeti TransFormers rajzfilmet. Nem volt rossz, de véleményem szerint akadtak jobb mesék is. Mondom ezt úgy, hogy a „jobb rajzfilmek” jelzőt a G.I. Joe-ra és a Centurionsra tartogatom. A lényeg, hogy nem tekintek rá vissza nosztalgikusan.

A 2007-es Michael Bay filmet kimondottan szerettem, valószínűleg mert pont annak a generációnak szólt, amit én is képviseltem.

Látványos, szórakoztató, rettenetesen buta, de a maga módján tökéletes Bay-mű. Egy nagy popcorn-mozi, amiben minden szép vagy robban. Az első rész szinte tökéletes volt, a maga borzasztó módján. Aztán érkeztek sorra a rosszabbnál rosszabb folytatások, és Mr. Bay ahelyett, hogy az első film jó elemeit tökéletesítette volna, teljesen tönkretette a sorozatot. De hát innen szép nyerni!

A TransFormers Egy a legjobb alakváltó robotos tartalom, amit 2007 óta láttam. Sőt, talán szórakoztatóbb, mint a régi széria. Ez persze nem mond sokat, ismerve a Bay-folytatásokat és a spin-offokat, amiket a Paramount lerakott az asztalra. A legutóbbi folytatás nem volt vészesen rossz, és a BumbleBee is szódával nézhető volt, de a legjobb az egészben a film első 20 perce, amely a robotok bolygóján játszódik. A Cybertronon zajló háborús jelenetek nagyon jók voltak.

A jó hír, hogy az Egy fogta ezt az idegen világot, és középpontba helyezte. Végre egy TransFormers, ami teljes egészében a transformerek bolygóján játszódik!

Természetesen butaság lenne az egész, ha nincs mögötte egy értelmes történet. Márpedig itt egy egészen épkézláb, Bay-mértékkel szinte hihetetlen, de koherens forgatókönyv van az akció mögött. Ki gondolta volna, hogy ez segít egy filmen… hát biztos nem a hollywoodi robbanáskirály.

Nem fogok spoilerezni, de nem is nagyon tudok. A történet nem túl bonyolult. Hogyan lett Orion Paxból Optimus Prime, illetve jó barátjából D-16-ból Megatron. Háttérben zajlik egy titkos háború, amiről semmit nem tudnunk, illetve egy Csillagok háborúja-szerű lázadás a rendszer ellen.

A lényeg, úgy ismerjük meg hőseink előéletét, hogy egy értelmes és érdekes történetet kapunk.

Cybertron remek környezet és hiába hat röhejesen, hogy egy csapat robot „embermódra” próbál élni, a sok robbanás, plazma lövedék és akció közepette még Megatronért is izgulunk, hiába tudjuk, hogy ő lesz a sorozat fő antagonistája.

Első ránézésre furcsa lehet a TransFormers Egy, de a vizuálisan letisztult robotok szinte felüdülés a játékfilmes feldolgozásokhoz képest. Ne értsen senki félre, jól néztek ki az eddigi mozifilmek is, de annyira túlterhelte a látószervet a rengeteg részlet a robotokon, hogy egy idő után teljesen egybeolvadt mindenki. Itt ugyan ez történik, csak nem erőltették meg önmagukat.

Maguk a robotok nagyon hasonlóak, egy-két dizájn különbség van, de alapvetően csak színek alapján tudjuk őket megkülönböztetni.

Viszont a környezet nagyon kreatív és látványos, szinte leveszi a néző szemét az egyszerűbb kinézetű robotokról. Nekem abszolút bejött ez a kreatív döntés, különösen tekintettel, hogy a fiatalabb generáció volt a célközönség.

Mert ez nem egyéb, mint egy gyerekmese. De a jobbik fajtából. Nem egy Gru 4, amit szerintem fel kellene venni a Genfi egyezménybe, mint tiltott kínzásmódszert. Ez egy felnőtt fejjel teljesen szórakoztató, régi stílusú rajzfilm, amit elkapna az ember a Cartoon Networkon délután 4 körül. Semmi több, de ennek tökéletes. Nem érzem, hogy megérdemelte a 12-es korhatárt, valószínűleg csak az állandó lövöldözés és akció miatt rakták rá. Persze az is lehet, hogy én nevelkedtem irreálisan erőszakos rajzfilmeken… khm, Tom és Jerry és Looney Toons.

Nem tudom mi van Hollywooddal, de sorra hozzák a jobbnál jobb meséket.

Gondolhatunk itt a Spider-verse filmekre, az Agymanók 2-re vagy cikkünk tárgyára. Emellett pedig azt rebesgetik, hogy az év legjobb animációja a hó végén érkező dreamWorksös A vad robot lesz. Akad választék bőven. Vannak klasszikus szörnyűségek, mint az említett Gru 4, de úgy érzem, az animációsfilmek ismét nemcsak gyerekeknek szólnak, hanem megpróbálják elérni a gyermeklelkű felnőtteket is.

A TransFormers Egyet nézve, sok minden eszembe jutott. Próbál egy nosztalgikus élményt nyújtani, úgy, hogy közben az egész családot szórakoztatja. Jó a rendezés, a zenék hangulatosak, és még a játékidő is tökéletes. Az eredeti hangokról nem is beszélve. Sajnos magyar szinkronnal láttam, de mivel már külföldön bemutatták a filmet, sok videós tartalom van fent youtube-on eredeti hanggal, és azt kell mondjam, kár a szinkronért.

Chris Hemsworth az elején visszafogottabb, de a végére szinte Peter Cullen-i magasságokig próbál eljutni.

Cullen volt Optimus Prime eredeti hangja, amióta a TransFormers létezik. Rajta kívül Megatron hangja a nagy kedvencem, Brian Tyree Henry itt is rászolgál hírnevére. Scarlett Johanson is szerepel, mint a kötelező női robot. Ki lehet még emelni BumbleBee-t, aki itt még csak B-127 néven fut – mivel előzményfilmről van szó. A karakter eredeti hangját Keegan-Michael Key adja, és még egy rejtett Key and Peele-poén is belefért az alkotóknak. A Key and Peele, Keegan-Michael Key és Jordan Peele komikusok duója volt, és a Comedy Centralon készítettek egy elvont, kellemetlen humorral fűszerezett szkeccs-sorozatot. Akik ismerik és kedvelik a sorozatot, azok fel fognak nevetni az A-Atron utaláson, többször is elhangzik a szóvicc.

Mindenkinek ajánlom a Transformers Egyet, aki szerette a BumbleBee elejét, a régi rajzfilmet, a Michael Bay-filmeket,

vagy csak egyszerűen egy tökéletes vasárnapi családi kalandra vágyik.

Hiába hat gyerekesen, és tűnik egyszerűnek, akkor is működik a film. Megatronnak és Optimus Prime-nak adnak egy érdekes kapcsolatot és múltat. Mivel a nemzetközi kritikusok szeretik, már csak az anyagi sikerért kell aggódni, hogy lehessen TransFormers Kettő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk