KULT
A Rovatból

A tinik immár szexre éhesek – Az Én még sosem… még mindig imádnivaló

A lúzer Devi továbbra is képtelen eldönteni, hogy a dögös Paxtont vagy a könyvmoly Bent válassza… esetleg egy új, jóképű indiai pasit?


A Netflix sikersorozatának harmadik évada természetesen ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt. Devi (Maitreyi Ramakrishnan) álma, hogy a suli legszívdöglesztőbb srácával randizzon, hirtelen valóra vált. Számára pedig természetesen ez maga a paradicsomi lét. De még a Paradicsomban is ott van az ítélkezés, a gúnyolódás és a gyanakvás. Hogy miért is választotta Paxton (Darren Barnet) Devit, nos, az az új évad első felének központi témája. A magára továbbra is lúzerként tekintő lány ugyanis még mindig úgy gondolja, hogy Paxton egy jóval magasabb ligában játszik hozzá képest, túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen, ez a hitetlenkedés pedig lassan kezdi megmérgezni a kapcsolatukat…

Az évad ezzel finoman rámutat az tinik önismerethiányára és testképproblémáira, amik jókora kétségek formájában nyilvánulnak meg.

Ezen pedig az sem segít, hogy Paxton egy abszolút megértő és gondoskodó barát, aki hajlandó jóvátenni a korábbi hibáit.

A harmadik szezon persze Devi és Paxton sztorija és évődése mellett érdekes mellékszálakkal is rendelkezik. Ben (Jaren Lewison), Eleanor (Ramona Young) és Fabiola (Lee Rodriguez) különálló történetei is megkapják a maguk játékidejét, ráadásul mindegyikben van mit élvezni: viccesek, meghatóak, érdekesek vagy ezek keverékei.

Az Én még sosem… azért is imádnivaló már a 2020-as kezdetek óta, mert talán ez az a sorozat, ami a legérzékletesebben mutatja be, hogy a tinédzserek miként szembesülnek a problémáikkal, tele komédiával és szívvel. A kreátor Mindy Kaling és forgatókönyvírói pedig szerencsére a 3. évadot sem vették félvállról.

A felszínen zajló komédia, vagyis a szereplőket kínos szituációkba kergető poénok és a szellemes párbeszédek mögötti mélyebb rétegek ezúttal is szépen lassan bomlanak ki előttünk.

Devi olyan főhőst játszik, akivel sokan tudnak azonosulni, és még ha a tapasztalataik nem is azonosak, a tanulságokat ők is könnyedén leszűrhetik, ráadásul a cselekmény lendületes és kényelmes tempóban halad, az epizódokat egy percre sem érezzük majd vontatottnak.

Lássuk azonban, hogy ezúttal milyen újdonságokkal tudott előrukkolni az Én még sosem…!

Az egyik legfontosabb új szereplő mindenféleképpen a Devihez hasonlóan indiai származású Des (Anirudh Pisharody), akivel az eddigi szerelmi háromszög (Devi, Paxton, Ben) négyszöggé bővül, Devinek ugyanis rögtön megtetszik a fiú. A közös gyökereik miatt ráadásul sokkal lazábban veszi a kölcsönös vonzalmukat, hiszen úgy gondolja, a családjaik is könnyebben adják rájuk az áldásukat. Des segít Devinek abban, hogy végre egyenrangú félként kezelje magát egy kapcsolatban, ami Paxton mellett mindig is zavarta őt.

A másik fontos karakter inkább a humort testesíti meg: ő pedig nem más, mint Paxton tahó haverja, Trent (Benjamin Norris), aki a 3. évadban sokkal nagyobb figyelmet kap, sőt, gyakorta el is lopja a show-t a többiek elől.

Kicsit olyan ő, mint az Amerikai pite-filmek Stiflere, aki mindvégig ott van a háttérben komikus, bunkó mellékalakként, majd később főhőssé nemesedik, és megmutatják az emberibb oldalát is.

Például, hogy ugyanúgy érző lény, mint a többiek, hogy van szíve, és hogy eddig felszínesen ítéltük meg. Trenttel is pont ez a helyzet. Azzal ugyanis, hogy összejön Eleanorral, végre ez a karakter is rendesen ki tud bontakozni, miközben azért nem hazudtolja meg önmagát.

Mivel a harmadik évadról beszélünk, ezért gimis hőseink is már a harmadik évüket töltik a suliban, 17 évesen pedig természetesen már nem csupán az érdekli őket, hogy kivel jönnek össze, vagy kivel csókolóznak, ez a szezon behozza a szex témakörét is.

Bizony, itt már a szüzesség elvesztéséről van szó, amelyet Kalingék éppoly okosan kezelnek, mint minden mást is, tele aranyos és megható jelenetekkel.

A sorozat mindemellett természetesen ezúttal is folytatja az indiai klikkek tiszteletének hagyományát, és a a rituálékat is úgy mutatja be, hogy nem érződik sem félszegnek, sem demagógnak. Kevés sorozat tette ennyire fogyaszthatóvá az indiai kultúrát bármiféle lekezelés nélkül, illetve az a fontos adalék, hogy Devi maga is idegen az örökségétől, teljesen valóságosnak tünteti fel a tanulási folyamatot. A szezon legmeghatóbb pillanatait például most a Devi és az anyja, Nalini (Poorna Jagannathan) közti jeleneteknek köszönhetjük. Ők ketten ugyanis továbbra is együtt próbálják feldolgozni Devi apjának elvesztését, hiszen a gyász is fontos eleme volt mindig is az Én még sosem…-nek, amelyhez Kalingék ezúttal is éretten és bölcsen álltak hozzá.

Ó, és nem beszéltünk még a sorozat egyik legmenőbb összetevőjéről, az elbeszélőkről.

Valószínűleg a tévétörténelem egyik legkreatívabb narrációjáról van szó. Már az első két évadban is megcsodálhattuk, hogy Devi sztoriját a teniszcsillag John McEnroe narrálja, aki időnként beszól a kegyeltjének, néha kínosan érzi magát miatta, de természetesen örül a sikereinek és a boldogságának, szorít érte.

Amikor pedig Paxton van a középpontban, McEnroe-tól a komikus-színész-zenész Andy Samberg veszi át a stafétát, és McEnroe-val együtt a hangsávban adnak elő egy adok-kapok show-t, ami már önmagában is roppant szórakoztató.

Természetesen az Én még sosem… mindezek mellett a szórakoztatás oltárán feláldoz bizonyos dolgokat, szóval nem egy mély és nyomasztó sorsdrámára kell gondolnunk továbbra sem. Például képes túlságosan leegyszerűsíteni ezt-azt: mondjuk a hirtelen bekövetkezett összejövéseket és szakításokat, csak azért, hogy megmutathassa az ebből következő konfliktusokat. Persze ezek megbocsátható és átléphető hibák, a humor és a szív ugyanis továbbra is korunk talán legjobb tinisorozatává nemesítik Mindy Kaling gyermekét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk