A Republic tragédiája: 13 éve nincs velünk Bódi László „Cipő”, de egy mondata ma égetőbb, mint valaha
Immár tizenhárom éve annak, hogy egy hétfő hajnalon elment Bódi László, akit az egész ország csak Cipőként ismert.
Az emlékezés azonban nemcsak a gyászról szól, hanem arról a szilárd kapaszkodóról is, amit a ránk hagyott zenei és költői életmű jelent. Érdemes felidézni, mi történt azokban a tragikus hetekben, ki volt valójában az alkotó a színpadi fényeken túl, és hogyan él tovább a generációkat összekötő hatása a mai napig.
Hogy megértsük a búcsú súlyát, ismernünk kell az utolsó hetek megrendítő tényeit. A tragédia 2013. február 15-én kezdődött, amikor az énekes egy súlyos szívrohamot követően kórházba került. Az orvosok azonnal újraélesztették, de a beavatkozás után tartós, mély kómába esett, amelyből sosem ébredt fel.
A személyes tragédiából pillanatok alatt közösségi gyász lett. A temetését március 22-én tartották a kistarcsai köztemetőben, ahová több ezren érkeztek leróni a tiszteletüket.
A búcsúztatón a zenekar nevében Boros Csaba, a zenésztársadalom képviseletében pedig Bródy János mondott beszédet, aki egy máig érvényes mondattal foglalta össze a hagyaték lényegét: „a dalok velünk maradnak”.
Első gimnáziumi zenekara a Cipőfűző nevet viselte, innen eredt a rá ragadt, országosan ismert becenév.
A Republicot 1990 februárjában alapította Boros Csabával és Tóth Zoltánnal. A zenekar a Repül a bálna című dallal robbant be a köztudatba, és egy csapásra az egyik legnépszerűbb hazai együttessé vált. Sajátos, a magyar beat hagyományaiból építkező, népzenei elemekkel átszőtt pop-rock hangzásuk és Cipő közérzeti, költői szövegei generációk életérzését fogalmazták meg.
A dalok mögött egy érzékeny, önreflektív, a világra kritikusan tekintő alkotó állt.
Ritkán adott interjúiban árnyaltan fogalmazott a közéleti kérdésekről, egy korábbi beszélgetésben így látta a társadalmi légkört: „eltérő gondolkodású emberek nem tudnak egymással leülni egy asztalhoz.” A Republic egyedi hangzásának megszületése tudatos építkezés eredménye volt. Tóth Zoltán, az együttes egykori gitárosa egy interjúban idézte fel a kezdeteket: „addig nem megyünk haza, ameddig néhány egyedi jegyet ki nem találunk.”
A Republic tovább él, és a koncerteken ma is szimbolikusan megidézik alapítójuk szellemét. Boros Csaba szerint az egykori frontember jelenléte a mai napig kitapintható. „A mi életünkben Cipő napi szinten benne van.”
