KULT
A Rovatból

A leggonoszabb apa Darth Vader óta - Véget ért az Utódlás

Az Utódlás az HBO egyik legambiciózusabb projektje volt. Jesse Amstrong brit író megpróbált készíteni egy lebilincselő sorozatot, pozitív karakterek nélkül.


Az Utódlásban nincs egyetlen szereplő sem, akiben egy csipetnyi „főhős”-potenciál is lenne. Az első jelenetétől tudjuk, hogy nem Jeremy Strong a „főhős”, amikor bénán rappel és elszúrja a cégük egyik legfontosabb üzletét. Akkor ki? A kegyetlen apa, aki mindenki negatív példaképe? Nem. Itt a cél a címben rejlik: ki lesz a mitikus Waystar Royco főigazgatója? Ki lesz az utód?

Mindenki ezt a pozíciót akarja megszerezni. A családi vállalkozás, ami a sorozat középpontjában áll, egy médiavállalat, kicsit úgy tudnám leírni, mint jelenleg a Disney-t. Van egy hírcsatornája, mint az egeres cégnek a Fox News, vannak vidámparkjaik, mint a Disney World, és hatalmas nyaraló tengerjáróik is. A klasszikus médiavállalatok csúcsát képviselik, amelyek még az internet előtti időkből származnak.

A fő probléma abban rejlik, hogy nem tudnak szabadulni a tradícióktól, a korosodó részvényesektől és a beltenyészettől az igazgatói székekben.

Az utolsó igazi királya a Waystarnak a Roy család kegyetlen médiamogulja, Logan Roy (Brian Cox), aki az első epizódban úgy dönt, nem adja át a stafétabotot fiának, Kendallnak (Jeremy Strong), hanem továbbra is ő marad a vezérigazgató. Ez persze hatalmi játszmák sokaságát indítja el, mindenki akar egy szeletet a tortából és nem lehet tudni, ki fog kit hátbaszúrni.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha a teljes szereplőgárdát a Trónok Harca számító és manipuláló Kisujj karaktere után írták volna. Senkiben nincs egy cseppnyi jóérzés se, ha a hatalomról vagy a pénzről van szó. Logan Roy a saját fiát börtönbe küldené, csak hogy a bőrét mentse. Lánya, Shiv Roy (Sarah Snook), még a férjét is eldobja magától, hogy keresztülhúzza testvérei terveit a hatalomátvételben. Azt gondolná az ember, hogy ezek után nagyon kellemetlen nézni az Utódlást, de nem így van.

Ámulva-bámulva nézzük, ahogy a szupergazdagok különböző kegyetlen módokon széttépik a családjukat

és habzó szájjal esnek egymásnak, miközben butábbnál butább döntésekkel ássák meg saját sírjukat. Nem igazán tudunk drukkolni egy karakternek sem, ezért a néző mindennemű tét nélkül, mintegy természetfilmként tekint be ebbe a varázslatos Krőzus gyűjteménybe.

A casting hihetetlenül erős. Brian Cox erre a mocsok szerepre született. Ő a leggonoszabb apa, akit Darth Vader óta hordott hátán a filmtörténet és mégis tudunk vele szimpatizálni, sőt bizonyos esetekben még a kegyetlen király tűnik a legjobb választásnak. Jeremy Strong az elnyomott „trónörökösként” brillírozik. Egy másodpercig sem tud neki szurkolni a néző, annyira életképtelen, hiába vannak jó ötletei, jó iskolái, papíron a legjobbnak kellene lennie és mégis

állandóan elcsúszik egy banánhéjon, amit ő maga dobott el.

Shiv Roy (Sarah Snook) neve tökéletes leírása a karakterének, a shiv angolul improvizált szúróeszközt jelent a börtönszlengben. Bárkit képes egy pillanat alatt agyonszúrni szavakkal, vagy egy nézéssel. Élmény volt figyelni a férjével, a Matthew MacFadyen által alakított Tom Wambsganstal történő párbajukat. Ott van még a közönségkedvenc, Kieran Culkin karaktere, vagyis Roman Roy. Macaulay Culkin "kistestvére" remekel a gusztustalan, elkényeztetett szépfiú szerepében, akinek minden újabb megszólalása undorítóbb az előzőnél. Kicsit Tyrion Lannisterre hajaz, csak jobbképű és kevésbé bírja a vért, és kevésbé okos, csak a szája nagy. A Scott Pilgrim a világ című kultuszfilm ellen óta ismerem a nevét és vártam, hogy valami nagyobb szerepben láthassam. Nos itt volt ideje kibontakozni a képernyőn.

Ez a negyedik évad egyértelműen Roman Roy évadja volt.

De nem mehetünk el a hórihorgas Greg kuzin (Nicholas Braun) mellett sem. Az első pillanatban még azt hittem Greg szemén keresztül fogjuk megismerni ezt az undorító „mesevilágot”, de nem így történt. Az első rész végére mindenki megbizonyosodhat róla, hogy Greg is ugyan olyan kétszínű, talpnyaló, gerinctelen féreg, mint akárki más az Utódlásban.

Mindannyian 100%-os teljesítményt hoznak, ebben az eszeveszett küzdelemben egy idejét múlt cég vezérigazgatói székéért. Jesse Amstrong készítő eddigi munkái inkább könnyebb hangvételűek voltak. A brit Fresh Meat egy időben nagyon kedvelt sitcom volt.

Nem gondoltam volna, hogy a laza hangnem után egy cégbirodalom elpusztításának a története lesz a következő állomás az írónak.

Sosem hittem, hogy a szupergazdagok titkos, mocskos, taszító kirakatéletét ennyire lebilincselően be lehet mutatni.

Azt nem állítom, hogy minden idők legjobb sorozata az Utódlás. Témáját tekintve sokakat hidegen hagyhat, én sem ugráltam, amikor elolvastam a szinopszist, de az első rész után tudtam, itt valami különlegessel van dolgom.

Ez egy mérnöki pontossággal összerakott svájci óra.

Minden évadnak van egy központi konfliktusa, ami végigkíséri az egész szezont, majd a nagy felhajtás után elsikkad. Nem fogok spoilerezni, de minden évadban a főkonfliktust könnyebben megoldják, mint egy kenyérvajazást 5-6 rész szenvedés után és még hatása sincs igazán a sztorira. Az Utódlás központi kérdése szinte sosem oldódik meg: ki lesz az utód?

Ha nagyon kötekedni szeretnék, a tét egyértelműen hiányzik a sorozatból. Senkinek nincs igazán vesztenivalója, mindenkinek a orsa függ a másiktól, az egyetlen kérdés az, hogy milliomosként vagy milliárdosként távozik a történetből. Karakterfejlődést se nagyon érezni, Kendall próbálkozik, de ő igazából önmaga ellensége és Roman sem tud az elkényeztetett hülye gyerek szereptől szabadulni.

Nagyon szórakoztató látni őket összetörni.

Sokakat zavarhat, hogy nem tudni, kiért lehet szorítani. Ugyanakkor, aki elkezdi a sorozatot, csak ülni és bámulja fogja ezt a csodálatos pusztítást, amit egy nagynevű család önmagával tesz. Kicsit lassan, néha laposan, de alapvetően nagyon szórakoztatóan.

Hogy ér véget egy sorozat, amiben nem drukkolunk senkinek? Egy mesteri módon összerakott blöff az egész. A történet folyamatosan utal rá, vezeti a nézőt a végső igazságra, ki is lesz a méltán jövendölt utód. Sokakban űrt hagyhat a befejezés, de szerintem tökéletes. Ezt a sorozatot sikerült a csúcson abbahagyni. Amikor a negyedik évad kezdett laposabb lenni, magasabb fokozatba kapcsoltak és leraktak egy epikus 80 perces lezárást, ami után minden Utódlás-fan csak elismerően fog bólintani.

Itt nem lesz Trónok harcás, vagy Dr. House-os szájhúzás.

Jesse Amstrong lapot húzott 19-re és megnyerte a játékot. Lehetetlen pozícióból egy tökéletes sorozatzárót hozott össze. Minden elismerésem és hiányozni fog a Roy család. Vagyis nem. Az érzés fog hiányozni, hogy nézhetem a família galádságait, miközben az önmagába harapó kígyóhoz hasonlóan felemésztik önmagukat. Az Utódlás négy évada megtekinthető az HBO Max kínálatában!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk