SZEMPONT
A Rovatból

A kilóra megvett faluban Molotov-koktélokkal védi a házát az utolsó szabolcsi mohikán

40 éve még 300-nál is többen laktak a Szabolcs-megyei Kistiszaháton. A rendszerváltás azonban nem tett jót a faluban működő Szőke Tisza TSZ-nek sem. A kommunizmust felváltó demokrácia friss szelét nagyon mellre szívta a falu: az üzemeket felszámolták, a mezőgazdaságnak hirtelen lőttek; a kistiszahátiak lába alól pedig kicsúszott a talaj.
Báthory Róbert - Szabad Európa; fotók: Báthory Róbert - szmo.hu
2020. december 07.



Negyven éve még 300-nál is többen laktak a Szabolcs-megyei Kistiszaháton. A rendszerváltás azonban nem tett jót a faluban működő Szőke Tisza TSZ-nek sem. A kommunizmust felváltó demokrácia friss szelét nagyon mellre szívta a falu: az üzemeket felszámolták, a mezőgazdaságnak hirtelen lőttek; a kistiszahátiak lába alól pedig kicsúszott a talaj: ugyanis a földjeiket privatizálták. A munka nélkül maradtak a 90’-es évek végére úgy menekültek a faluból, hogy sokan egy vonatjegyre valóért adták el a házaikat. Egy település, ahol semmi sincs, mégis úgy vásárolják fel a telkeket ismeretlen befektetők, mintha a világ közepén lenne. Közben a lassan szellemfaluvá váló Kistiszaháton már csak 18-an élnek - Báthory Róbert riportja a- Szabad Európán.

Hét kilométeres kihalt út vezet Dombrádtól Kistiszahátig. A térképről még éppen csak le nem radírozott falu határában rossz ómenként csupán egy épület áll. Az is úgy, ahogy. A közel száz éves istálló már félig összecsuklott az idő vasfogának harapásaitól, de még nem döntötte el, hogy végleg megadja-e magát.

A romos épület a Jármi birtokhoz tartozó istálló volt, amit körülbelül 100 éve építhettek.

„Ahol még a körzeti megbízott sem ugat meg”

Reggel kilenc órakor Timi épp a fiát öltözteti. A kocsijuk nem indult be az éjszakai fagy miatt, de mire felocsúdtak addigra meg a menetrendszerinti buszjáratról is lecsúsztak. Biciklijük nincs, gyalog hiába indulnának neki a hét kilométerre lévő dombrádi óvodának. Így a négyéves fiú ezt a napot ellógja az oviból.

„Most nem sok mindent tudunk csinálni, majd ha a férjem hazajön a munkából, akkor megcsinálja az autót, és lesz bejárás. Nincs itt semmi, csak az üres, romos házak, úgy hogy most kimegyünk és sétálunk egyet, itt ilyenkor ennyit lehet csinálni. Hát, semmi sincs itt; se iskola, se óvoda, se kocsma, de még emberek se”

- mondja az asszony, majd azzal a lendülettel felöltözteti a gyereket és kiviszi a "semmibe".

Séta a semmibe. Lekésték a buszt, ezért nem tudtak óvodába menni, mert 7 kilométerre van Dombrádon.

„Az idősek meghaltak, a fiatalok meg elmenekültek” - mondja az időközben a traktorozásból hazaérkező férj. Nagy István öt éve költözött vissza Angliából ide a szülőfalujába. Akkoriban ismerkedett meg Timivel a szomszédos Dombrádon. A férfi minden zeg-zugát ismeri a környéknek, hiszen csaknem 40 évig élt itt mielőtt emigrált. Kistiszaháton született a Jármi-kastélyban. Ugyan a kastélynak azóta se híre, inkább csak hamva; viszont a háza még állt, abba költözött vissza az új családjával.

Az utolsó Molotov-koktélos mohikán

A faluban azóta összesen 18-an maradtak. Csak néhány lokálpatrióta él a két utcányi düledező viskó között. Többnyire őslakosok. Olyanok, akik már 40-50 évvel ezelőtt ide születtek, és sosem mentek el. De akad olyan ember is közöttük, aki csak néhány évvel ezelőtt jött ide, három hónapra tervezte a kistiszaháti kiruccanását, de valahogy azóta sem sikerült elmennie. Ahogy itt mondják: a falu végül nem engedte el.

Kistiszahát a rendszerváltáskor még virágzó település volt. Az elmúlt harminc év itt sem múlt el nyomtalanul.

A biciklijéről leszállva Séra Ferenc körbemutat a Vörösmarty utcában. Azt mondja: tíz évvel ezelőtt még százan éltek itt, 1970-ben meg még mindenhol házak álltak, amikben laktak is.

„Nincs már itt semmi eladó, mindent felvásároltak aprópénzért valakik. Ezt a települést le akarják radírozni a térképről is.”

Arra a kérdésre, hogy kik vásárolták fel a falut, válaszként először csak hümmögtek a kistiszahátiak. Majd végül kibökték, hogy a Fidesz egyik volt miniszterét szokták errefelé látni mostanában a strómanjai vagy a táskás embere társaságában. Ők vásárolták fel a falut az utóbbi néhány évben.

A kihalt romfaluban mindenki fél. Akik nem, és nyilatkoztak a Szabad Európának, azok is csak azért tették, mert már nincs vesztenivalójuk. Nagy István is biztosra megy, a házához visszakísérve mutatja, hogy körbebástyázta a telkét mindenféle önvédelmi eszközzel a hívatlan vendégek miatt.

„Ennek az a lényege, hogy ha a tanyasi ember nem számíthat gyors segítségre mondjuk éjszaka, akkor tudjak én is meglepetést okozni annak, aki váratlanul érkezik. Mi ez? Ez meg van töltve benzinnel és legalább annyi értelme van, hogy aki jött, az ne tudjon könnyen elmenni. Ez egy molotov-koktél? Hát úgy is hívhatjuk.”

A férfi azt mondta, hogy bár ő nem fél, de a családját félti attól, hogy valami bajuk esik. És, ha baj lenne, itt nem sokan tudnának róla.

István testvére is a faluban lakik. A férfi kisvállalkozó, a felesége pedig a nyíregyházi kórházban ápolja a koronavírusos betegeket. Ferenc azt magyarázza, hogy imád Kistiszaháton lakni. De ő is azt mesélte, hogy sokan csak arra várnak, hogy a még itt élő néhány család végre valahogy eltűnjön innen, és a kilóra megvett falu új tulajdonosa(i) végre nekilássanak a fejlesztéseknek.

„Komplett falut vásároltak már fel, tehát ezt az egész falut 90 százalékban már felvásárolták úgy, ahogy van. Az, hogy ebből kinek mi van ténylegesen a nevén, vagy hogy azt mondja csak az övé, azt én nem tudom. Én nem férek hozzá a földhivatalhoz, ahol ezt ki lehetne kérni”

- mesélte a Szabad Európának Nagy Ferenc.

Egy végletekig lerabolt falu

Kistiszahát a szocializmusban élte fénykorát. Akkoriban mezőgazdaság miatt több százan éltek itt, a hozzá tartozó Nétola-tanyán pedig hatvanan. A faluban - a Jármi birtok részeként - még kastély is volt. A rendszerváltás után azonban szinte minden eltűnt innen. Eltűnt az uradalmi birtok a muzeális értékű kastéllyal együtt. Felszámolták a bolgár kertészet borsófejtő üzemét, aztán a bolgár kertészetet is. Megszűnt a szarvasmarha és a disznótelep, a több száz négyzetméteres dohánypajtákat elbontották, mint ahogy a kisvasút sínjeit is felszedte az állam. (Ennek a kisvasútnak a szerelvénye került végül Felcsútra - A szerk.)

„A rendszerváltás után az emberek szó szerint menekültek a faluból” - meséli Nagy István.

„Hátrahagyták mindenüket. Mert a 90-es években nem kaptak volna annyi pénzt sem a házukért, hogy érdemes legyen megcsinálni az adásvételi szerződést. Van olyan, aki a dunnát, párnát vitte el a házból, egy vonatjegynyire való pénz volt, úgy ment el Pestre élni. Papír nélkül adta el a házát. Kapott érte 20 ezer forintot és csá! Felültette a családját a vonatra, és elmentek innen örökre.”

Rendszerváltás ide vagy oda, a falu kifosztása folytatódott az elmúlt két évtizedben is. Az alsó tagozatos iskolára lakat került, azóta az épületet is eladta a dombrádi önkormányzat. A református templom harangját pedig egész egyszerűen elvitték, és rárakták a dombrádi templomra, mert azon eredetileg kisebb volt, mint a kistiszahátin. A még itt maradt falubeliek ezen annyira felháborodtak, hogy néhányan még a keresztlevelüket is kikérték az egyháztól. Azt megkapták, de harangot azóta sem.

A még itt élők közül az egyik neve elhallgatását kérő férfi azt mondta a rendszerváltás után tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek: őket megvezették.

„A kommunizmusban lényegtelen volt, hogy közigazgatásilag hova tartozunk. Nem volt szavazás, nem kellett dönteni semmiben. Csak dolgoztunk, éltünk és meghaltunk. Senkit sem érdekelt, hogy közben mi történik, mert nem történt semmi”

- fejtette ki a férfi, aki szerint a helyi politikusok csak kihasználták őket egyszerű embereket.

„Nem volt még bizalomvesztés, az emberek hozzá voltak szokva ahhoz, hogy akik a törvényt képviselik, azok képviselnek minket is. De ez 1989 után megváltozott, és kellett nekünk kistiszahátiaknak 10 év mire rájöttünk, hogy meg vagyunk vezetve.”

Ahogy fogyott a lakosok száma úgy szűntek meg a szolgáltatók is: bezárt a bolt, a kocsma, pedig abból három is volt, és felszámolták a könyvtárat is. A közigazgatásilag Dombrád külterületéhez tartozó Kistiszaháton nem maradt már semmi.

Pecsét a sorsra

Az 1990-es évek elején részönkormányzata is lett Kistiszahátnak, amely közigazgatásilag Dombrádhoz tartozott. A helyiek szerint akkor még menthető lett volna a falu, mivel még 150-en éltek itt, és működött még az iskola és a könyvtár is, de a dombrádi önkormányzat szerintük 19 évvel ezelőtt beütötte a szöget a koporsójukba.

„A részönkormányzat a tudtunk nélkül eladott itt 110 telket, önkormányzati épületeket, mindent. Egy nagykállói asszonynak adta el, akinek egy Széchenyi-terv pályázat volt a vesszőparipája. Meg is voltak a látványtervek, hogy hol lesz a sütöde, hol a lesz az idősek otthona. Minden. Képzelj egy új kisvárost ide. És az üres telkeket azért adta el az önkormányzat, hogy konzorciumban meg tudják valósítani ezt a projektet. A nádas helyén például bio szennyvíztisztító lett volna. A falu csaknem önellátó lett volna. El is nyerték a pályázatot. De, ahogy megnyerte a nő pályázatot bekerült a börtönbe, mert elcsalta a pénzt és trükközött a pályázattal” - mondta el Nagy István.

Úgy tudjuk, hogy az épületek a sikertelen pályázat után visszakerültek önkormányzati tulajdonba. A dombrádi önkormányzat ezek után kezdte meg a telkek és házak kiárusítását.

A kistiszaháti telkek külterületnek számítanak, ha el is adják őket, akkor a törvény szerint ezeket anonimizálva kell kifüggeszteni az önkormányzat hirdetőtábláján. A két utcás faluban azonban nincs üveges vitrin, a dombrádi hivatal meg 7 kilométerre van. Így arról sem tudnak, hogy van-e eladó telek, meg arról sem nagyon, ha valaki megvette azt. Fogalmuk sincs, hogy kik a szomszédjaik, mert a telkek tulajdonosai soha nem járnak ide. Nagy Ferenc szerint nem a házak miatt vásárolják fel a falut.

„Ennek is van gazdája, a mellettem lévőnek is. Az utána lévőknek is van gazdája. De, hogy mi lesz a sorsuk? Valószínűleg össze fognak borulni ezek a házak. Használják a földet ugye, én nem értek ezekhez a dolgokhoz, sem hogy mit lehet összevonni mivel. Valószínűleg pályázati pénzeket vesznek fel, vagy nem tudom. Termelnek rajta terményt, tehát összevon 5-6 telket és abból már van egy hektár”

- magyarázta a férfi, aki szerint ők akkor fogják elhagyni a halott falut, ha gyerekük születik.

Az ukrán újmagyaroknak is jutott a jóból Kistiszaháton

Még 2015-ben bukott le a dombrádi polgármesteri hivatal 9 dolgozója, köztük a polgármesternő is azzal, hogy kicsit egyszerűbbé tették az ukránok honosítását. Olyanoknak is igazolták a nyelvtudását, akik valójában egy mukkot sem beszéltek magyarul. Beszédes, hogy a hivatalban akkor összesen 18-an dolgoztak. Végül megúszták az állampolgárság kiárusítását egy szimpla pénzbírsággal. A polgármesterasszonyt, Kozmáné Kasza Veronikát tavaly váltották le, akkor már 13 éve vezette a kisvárost.

Nagy István azt mondja ők is eladták az egyik testvére kistiszaháti házát egy ukrán papnak.

„Ez a bátyám háza volt. Sajnos ők meghaltak, egyszerre öt ember halt meg hirtelen pálinkamérgezésben. És utána megvették 100 ezer forintért ezt a házat. Úgy tudom, hogy egy ukrán pap vette meg, és azóta 80 ukrán van ide bejelentve ebbe a lakásba”

- mesélte a férfi.

Azt egyelőre nem tudni, hogy mi lesz Kistiszahát sorsa, de a falubeliek szerint a képlet egyszerű: hagyják lerohadni a falut egészen addig, amíg el nem tűnik innen mindenki. Szerintük, amint elmennének, megnyílnának a pénzcsapok, és Kistiszahát vagy üdülőtelep lenne, vagy valamiféle luxuskomplexumot varázsolnának ide, hiszen a halott falu a Tisza-parton fekszik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk