A gyászfeldolgozás nehéz, Lefkovicsék így gyászolnak – végre a Netflixen az egyszerre nagyszerű, drámai és vicces magyar film
Nagyon negatívnak tűnhetek, de amikor magyar filmet nézek, mindig bennem van a félsz, hogy erről mit fogok írni...
Az ilyen mozik pedig az érdeklődési körömön kívül esnek. Amikor megláttam, hogy a Netflix Top 10-ben konstansan szerepel ez a bizonyos magyar film, akkor viszont felkaptam a fejem. A streaming nem az a hely, ahol önként, bárki is megnézne egy rossz magyar filmet.
Tehát nem ért meglepetésként: A Lefkovicsék gyászolnak egy nagyon érdekes film. Nem csak jó film, hanem kiemelkedően szórakoztató és elgondolkodtató keserédes családi dráma. Témáját és humorát talán a könnyedebb Woody Allen-művekhez tudnám hasonlítani, bár sokkal kevésbé neurotikus, és inkább melankolikus. A Lefkovics-család története tele van tragédiával, fanyar szarkazmussal, és mégis drukkolunk nekik, hogy mindenki megkapja a méltó feloldozását.
Lefkovics Tamás (Bezerédi Zoltán) feleségével, Zsuzsával (Máhr Ágnes) éli nyugdíjas életét, hobbi bokszedző, akin látszik, hogy a sport mellett a legnagyobb szerelme felesége. Még akkor is, ha külsőleg egy mogorva szamárnak tűnhet.
Nemrég megszületett a második poronty, így Zsuzsa Izraelbe készül férje minden lebeszélési próbálkozása ellenére, hogy meglátogassa az új jövevényt, fiát és családját. Ám megtörténik a tragédia, egy délután Tamás hazaérve már csak felesége holttestét találja meg, nem tudjuk meg a halál okát, de nem is fontos. A lényeg, hogy Iván kijelenti, hogy hazautazik idősebb fiával Ariellel, hogy az izraelita vallásának megfelelő módon meggyászolja édesanyját, és süvet tartson (ez a zsidó vallás gyászgyakorlata, ami itt hét napot jelent a mogorva Tamással).
Nagyon érdekes a film hangulata, mert nem egy kőkemény dráma. Tele van tragikus elemekkel, például Iván testvére gyerekkorában meghalt, és ez is rányomta a bélyeget az apa-fiú kapcsolatra, amit csak az anya tartott úgy-ahogy egyben. Iván elmenekült otthonról, beállt az izraeli hadseregbe, hogy letelepedhessen, majd megtalálta Istent, ez végképp szétszabdalta a családi szálakat. Mindezek a komoly témák mellett a szarkasztikus, maró humor dominál, és jól kiegyensúlyozza a hangulatot.
Általában a gyerekszínészek zavarni szoktak, de a fiút játszó Leo Gagel jól alakítja a szerepét. Bár ő inkább csak eszköz a forgatókönyvíró kezében, hogy előremozdítsa a cselekményt, és a kicsit természetfeletti szál nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, de szerintem érthető, hogy a gyászt a képzelőerejével dolgozza fel a gyermek. Mert ez a film egyértelműen a gyász feldolgozásáról szól, már ha a cím alapján ez nem lett volna egyértelmű mindenkinek.
Aki félne, hogy túl komoly film lesz számára a Lefkovicsék gyászolnak, azt meg kell nyugtassam, nagyon szórakoztatóra sikeredett Breier Ádám első nagyjátékfilmje. A rendező szinte sziklaszilárdan kézben tartja a sztorit, nem véletlen, hogy a forgatókönyvben is benne volt a keze a rendezőnek Csaba Bálint író mellett.
Azért színészek is nagyon ügyesek, Bezerédi Zoltán egyszerre szerethető és szánalomra méltó, Szabó Kimmel Tamás is zseniális, mint mindig. Ez az ő filmjük, hogyan sikerül feldolgozniuk a hatalmas tragédiát, ami a család szívének az elvesztését jelentette és hogyan „gyógyítják” meg a kapcsolatukat.
Szép, szerethető és vicces, mi kellhet még? Igazából ami talán hiányozhat sokaknak, az a mélység. Kicsit úgy éreztem,
Mintha az alapproblémák sokkal kisebbek lennének, mint azt a szereplők gondolják. Meg lehet magyarázni, hogy a való életben is ez jellemző, a legnagyobb konfliktusok okai, egyszerű, bagatell dolgokból indulnak, de valahogy a kiakadás mértéke és a probléma eredeti gyökere nincs egyensúlyban. Filmkészítésileg közel tökéletes a mű. Nem mozgat sok színészt, nincs sok helyszín, de minden autentikus és szerethető. Megérdemli a sikert ez a film, őszintén tudom ajánlani mindenkinek. A Lefkovicsék gyászolnak megtekinthető a Netflix streaming-szolgáltató katalógusában.
