KULT
A Rovatból

9 kitörölhetetlen hazai koncertélmény

Lehet egyszerre rajongani a szimfonikus metálért, a villannyal megrázott rock and rollért, a szintipopért és a világzenéért? Naná!


Borzasztó nehéz összeállítani egy ilyen felsorolást, mert ha minden nagyszerű hazai koncertnek emléket akarnánk állítani, a végén akár negyvenes is lehetne a lista, és folyamatosan bővülne. Muszáj tehát szelektálni. A válogatás alapja az volt, hogy melyek azok az előadók, zenekarok, akik nem csak egy-egy fellépésen alakítanak nagyot, hanem bármikor, amikor koncertet adnak, tökéletesen nyomják végig. Akik ha ma vagy holnap lépnének fel, akkor is ugyanolyan jól szólnának, mint egykor. És akiket nyugodt szívvel, szégyenkezés nélkül ajánlhatunk nektek.

cbros

1. Vágtázó Halottkémek, Szeged, Vasutas Művelődési Ház, 1992 ősze

Hihetetlen energiával robbantak szerteszét a hangok, és betöltötték a koncerttermet. Van olyan szám, aminek morzsáira 22 év után most is emlékszünk. A bátrabbak a kerítésen átmászva, a művház kertjén keresztül érkeztek, a komformisták persze jegyet váltottak a bejáratnál. Az első percek a beazonosítással teltek. Mi ez? Punkrockfolkmetál? Vagy micsoda? Aztán persze felhagytunk a teljesen felesleges skatulyázással, és hagytuk, hogy Grandpierre Attila eksztázisa magával húzzon bennünket. Nem tudunk mit kiemelni, nem lenne értelme. Ha szeretnétek legalább foszlányokat kapni arról, milyen volt akkoriban egy VHK koncert, hallgassatok bele az alábbi 1992-es koncertfelvételbe a 8. és a 14. percnél.

VIDEÓ: Vágtázó Halottkémek -VHK - Live1 (1992)

2. The Cure, Sziget Fesztivál, 2002

A sötéten melankolikus, karcosan érzelgős koncert alaphangulatán nagyot dobott, hogy közben végig szemerkélt az eső, és így szinte apró szikrákat szórtak a reflektorok a levegőben. 1989 óta először zenélt újra Budapesten a The Cure. A legenda - és a hardcore rajongók - szerint az együttesnek kész listája volt arról, milyen hangtechnikával, milyen hangrendszerrel kell rendelkeznie a helynek ahhoz, hogy fellépjenek. A magas követelményeknek köszönhető, hogy hosszú évekig elkerülték Magyarországot. 2002-ben a Szigeten bőségesen kárpótoltak érte. A The Kiss, a Disintegration, a Forest és a többi kedvenc tisztán és ércesen szólt. Közben hagyni lehetett, hogy a mellettünk álló haver átkaroljon bennünket, és eső áztatta fekete ruhában belesodródjunk egy gyönyörű, romantikus klisébe.

VIDEÓ: A The Cure a 2002-es turné berlini állomásán

3. The Chemical Brothers, Gluglu Fesztivál, Mogyoród, 2004

Először ezüst lámpákat, zöld lézerhullámokat, színes fénypászmákat és arany ösvényeket láttunk. Majd abban a pillanatban, ahogy fények, színek és formák fellobbantak, éreztük, amint kinyílnak az ég csatornái, és vízzel árasztják el a táncolókat. Egyszerre kezdett el kezeit feltartva őrjöngeni több ezer ember. Saját fülünkkel hallottuk a villannyal megrázott rock and rollt feléledni tetszhalottaiból, éreztük a kétszázhússzal megcsapott ritmust, ahogy a testünkön menetel. Az addig megjelent összes albumról hallhattunk számokat, kiváló minőségben újrakeverve, szétszedve és összerakva, így még az olyan közhelyeken sem bosszankodtunk, mint a Hey Boy, Hey Girl. Mindehhez olyan látvány, olyan profin összerakott vetítés párosult, ami a vizuális nihilben tengődő kelet-európai retinánkba szinte beleégett. (A képeket állítólag minden fellépésükön élőben keverik.) A GluGlu volt Magyarországon Az Elektronikus Zenei Fesztivál. Az egyetlen. A többi próbálkozás ehhez képest egy otromba vicc.

VIDEÓ: A Star Guitar a Gluglun, 2004-ben

VIDEÓ: Ilyen szerény technikával szoktak készülni a fiúk a koncertekre:

4. Sear Bliss, Szombathely, Isis-szentély, 2000

A szombathelyi együttes alapítása (1993) óta folyamatosan jöttek-mentek a zenekari tagok, rengeteg név szerepel a listán. Olyan arcok, mint a billentyűs és trombitás Szűcs Gergely, a zenei tartalmak menedzselésével foglalkozó Kovács Attila (Superbutt, Watch My Dying), vagy a Tormentorból már ismert Csihar Attila (2004, ének, Glory and Perdition album). Az alapítók közül Barbarics János és Nagy András tagja még ma is a zenekarnak. Tizenhárom albumuk van, ezek egy része újrakiadás. A Sear Blissnek sok szép pillanata volt eddig, az egyik éppen a 2000-es nyári fellépés az Isis szentély romjainál. Hatásos háttér volt monumentális ívű zenéjükhöz. Akkor azt kívántuk, még ilyet, sokat.

VIDEÓ: A Sear Bliss élőben is volt ilyen jó

5. Duran Duran, Papp László Budapest Sportaréna, 2005. június 8.

Előre készültünk. A divat mindig is fontos volt a Duran Duran számára, azzal tiszteltük meg őket, hogy gondosan megterveztük az outfitünket, az indulás előtti utolsó pillanatig húzva a kabát- és cipőválasztást, hogy végül taxiban kelljen izgulni, odaérünk-e időben. Csak reménykedtünk benne, hogy a nyolcvanas éves nagy durranása, gyermekkorunk egyik megunhatatlan kedvence, a Duran Duran "öregen" is versenyképes. De hogy ennyire, azt nem sejtettük. Tökéletes, vérprofi előadás volt. Csak kapkodtuk a fejünket, a kezdő Sunrise-tól a a Wilde Boysig, és szünetet csak akkor tartottunk, amikor a zenekar ott, a színpadon köszöntötte fel Nick Rhodes-t a születésnapján. A pompás, újhullámos popkoncerthez telt ház illett volna, egymást taposó, sikoltozó húszasok, harmincasok és negyvenesek, ehhez képest valamivel többen voltunk, mint egy félház. Mindegy, mi azért úgy őrjöngtünk, mint a genovai közönség.

VIDEÓ: A Sunrise a 2005-ös turné nyitószáma volt Genovában is

6. Kraftwerk, Papp László Budapest Sportaréna, 2004. +Afterparti a Living Roomban

Gépzene, igen. Nem is akármilyen. Nekünk, meglehetősen sznob és vájt fülű áramzabálóknak olyan élmény a rádiókból ömlő lakossági techno után, mint harminc éves piaci kazettás magnó helyett Bang & Olufsent használni. Hatalmas érzés volt ott állni, és felfogni, hogy látjuk, halljuk őket, mindennek kezdetét, a tűz csiholóit, a kerék feltalálóit, akik nélkül nem létezne mai kedvenceink nagy része. Elképesztő volt hallani a letisztult és ragyogóra csiszolt zenét, és látni a hozzá komponált, hasonlóan letisztult, lényegre törő vetítést. Hihetetlen volt rádöbbenni arra, hogy a hivatalos afterpartyn a bárpultnál a mellettünk kapucnis pulcsiban szerényen autogramot osztogató két férfi a Kraftwerk két tagja. Ez volt az a koncert, ami után az ember igazi alvás helyett féléberen újra és újra végigélte fejben a teljes műsort.

7. Moby Dick, Zöld Pardon, 2008

A ma már nem létező Zöld Pardon - persze, hogy a Petőfi híd lábánál lévő - egyik legjobb húzása volt 2008 nyarán, hogy egymás után léptette fel a magyar rock régi nagyjait, a Pokolgépet, a Moby Dicket, a Beatricét. Itthon az egyik legrégebbi metálzenekar a Moby Dick. Ki tudja, hányadik felállásban léteznek, és az emlékezetes, 1998-as búcsúkoncertet követően még mindig rendszeresen fellépnek. Utolsó albumuk pár éve jelent meg. A Moby Dicket 1980-ban alapította Mentes Norbert és Schmiedl Tamás, de igazán népszerűvé és ismertté csak a nyolcvanas évek utolsó éveiben váltak, részben Nagy Feró rádióműsorának, a Garázsnak köszönhetően. A kilencvenes évek elején megjelent három albumuk után (Ugass kutya!, Kegyetlen évek, Körhinta) már nem szóltak akkorát, ám a koncertjeikre érdemes elmenni. Különösebb manírok nélkül zúznak, helyén van a gitár, a dob, az ének, nagyon jó őket hallani. Ez is olyan koncert volt, ami szinte pillanatok alatt röppent tova, túlbonyolított, maníros, unalmas részletek nélkül.

VIDEÓ: Köszönöm, jól vagyok. Mi is köszönjük.

8. Depeche Mode, 2009. június 23.

Volt már olyan, hogy a Depeche Mode fellépésekor nem kapta el a közönséget a zivatar? Vagy valamirevaló hazai koncerten ne szemerkéljen az eső? Öt éve konkrétan a vizet lehetett csavarni a ruhánkból, és a júniusi éjszakák még nem olyan langyosak, hogy biztosan meg lehessen úszni a tüdőgyulladást. Bár ennek veszélye érdekelt bennünket a legkevésbé a legfontosabb az volt, hogy élőben hallhassuk azokat, akik a nyolcvanas években feketébe öltöztették Európát, majd egy időre Észak-Amerikát is. Nem csupán az eső miatt volt emlékezetes a koncert. És nem is csak azért, mert bemutatkozhatott az új album, a Sound of the Universe, és elhangozhattak a régi slágerek. Dave Gahan abban az évben, májusban rosszul lett az athéni koncert előtt. Mint kiderült, rosszindulatú daganattal kellett megműteni, a zenekar a turné összes májusi fellépést lemondta. Egy fél világ izgult azon, hogy felépül-e. Ezzel a hátérrel egészen más élmény volt látni, hogyan ugrál Dave Gahan a színpadon, hogyan nyúl jellegzetes mozdulatokkal a mikrofonhoz, hogyan rázza a csípőjét. Nagyvonalúan elnézte neki a budapesti közönség, hogy a hangja sokszor rekedt volt és erőtlen, és hogy gyakran énekeltette a rajongókat. Az a lényeg, hogy ott volt.

VIDEÓ: A 2009-as turné budapesti állomásán.

9. Rachid Taha, Sziget Fesztivál, 2007

Szögezzük le, hogy ez az ember bohóc. Udvari bolond. És persze szívtipró. Meg vagabond. Energikus, öntörvényű lény. Zenei határokat feszegető, szuggesztív előadó, aki fenekestül felforgatta a popzenét. Részben neki köszönhető, hogy világzenéről (már ha egyáltalán létezik valójában ez a kategória) nem valami uncsi, lepattant kultúrházas, helyi kosztümös, kötelező népi nyenyerészés jut az eszünkbe, hanem a Beatles tömeghisztériába torkolló koncertjei, és az, hogy te jó ég, a nők mindjárt lerángatják a pólójukat, és behajítják Rachid Taha mellé a színpadra. Az Algériában született, Franciaországban élő zenész a hagyományos algír műfajt, a rait keveri szintipoppal, rockzenével és punk elemekkel. Fellépéseire nagy zenekart visz magával és rendszerint olyan művészeket hív el, akik neveknek számítanak a világzenében.

VIDEÓ: Rachid Taha 2007-ben a Szigeten

VIDEÓ: A Ya Rayah egy jobb minőségű felvételen:

Ti milyen koncerteket tennétek fel a saját TOP listátokra?

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: