7 dolog a szexualitásról, amit minél hamarabb meg kell tanítanunk a gyereknek – mondják a szakértők

Spanyolországban épp most zajlik a tudománytörténet talán legkellemesebbnek hangzó kísérlete: 10 000 önkéntest toboroztak, hogy derítsék ki, mi történik az emberrel, ha rendszeresen iszik egy kevés bort. Mielőtt azonban bárki csomagolna és repülőjegyet foglalna, a helyzet ennél bonyolultabb. A Navarrai Egyetem gigantikus, négyéves vizsgálata

A felállás pofonegyszerű: fogtak 10 000, már eleve mérsékelt alkoholfogyasztó spanyolt – 50 és 75 év közötti férfiakat és nőket –, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat azt a tanácsot kapja, hogy hagyja abba teljesen az ivást. A másik csoport folytathatja a „mediterrán ivási mintát”:

a hét folyamán elosztva, a rohamivást kerülve. Senkit nem biztatnak az ivás elkezdésére, és ingyen bort sem osztogatnak. A kutatók négy éven át követik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a depresszió kockázatának alakulását mindkét csoportban. A tét nem kicsi, a projektet vezető Miguel Ángel Martínez-González szerint ugyanis „ez fogja kimondani a végső szót” a témában.

A spanyol professzor nem rejti véka alá a frusztrációját az eddigi kutatásokkal kapcsolatban.

– nyilatkozta az El Españolnak. Az UNATI nevű projekt, amelynek hivatalos adatai a ClinicalTrials.gov adatbázisában is elérhetők, ezzel szemben 10 000 embert vizsgál négy éven keresztül, ami nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb mintát jelent. A hitelesség kulcsfontosságú, ezért a kutatók messziről elkerülik az alkoholipart. A 2,5 millió eurós (mai árfolyamon nagyjából 950 millió forintos) költségvetést teljes egészében az Európai Kutatási Tanács állja.

– szögezte le Martínez-González.

A tudományos buligyilkosok, vagyis az Egészségügyi Világszervezet európai irodája szerint azonban a vita már rég lezárult. Pár éve kiadtak egy közleményt, amelyben feketén-fehéren leírták:

„Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholszintről. Mindegy, mennyit iszunk – az egészségkockázat az első kortytól kezdődik.” A WHO szerint az alkohol bizonyítottan rákkeltő, legalább hét daganattípus kialakulásáért felelős, és a kockázat már egészen kis mennyiségnél is fennáll.

A projekt vezetője sem egy elvakult alkoholrajongó. Miközben az idősebb korosztály mértékletes ivásának lehetséges előnyeit vizsgálja, a fiataloknak egészen mást üzen. „Egy 35 év alatti embernek azt mondanám, hagyja abba, még ha csak egy pohár bort is iszik” – mondta egy interjúban. A toborzásra januárra már közel 7000 jelentkező akadt, a kutatás pedig a tervek szerint 2028 közepén zárul le, az első komolyabb eredményekre tehát még bő két évet kell várni.

Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.

Először is: a „pszichopata” kifejezés pszichológiai fogalom, és pontos diagnózist kizárólag képzett szakember állíthat fel.

Másodszor is, pszichopaták mindenütt előfordulhatnak, munkahelyen is, nők között is.

Amit viszont te is meg tudsz tenni, az az, hogy felismered a káros viselkedésmintákat, és úgy húzod meg a határaidat, úgy alakítod a kommunikációdat és a bizonyítékaidat, hogy ne lehessen könnyen csapdába csalni.

A társadalom és a mérőeszközök is sokszor inkább férfiakhoz társítják a „klasszikus” jeleket. nőknél a manipuláció és a kapcsolati agresszió lehet hangsúlyosabb.

Miért épp a munkahely a „játszóterük”?

A „vállalati pszichopátia” irodalma (különösen vezetői környezetben) régóta beszél arról, hogy a pszichopátiás vonásokkal bíró szereplők fokozhatják a munkahelyi bántalmazást, igazságtalan felügyeletet és mérgező légkört.

A felismerés jelei: mit figyelj a viselkedésben, beszédben, nonverbális jelzésekben?

A női pszichopátiáról szóló szakmai narratívák egyik visszatérő eleme, hogy a felsőbbrendűség érzése nem mindig harsány dicsekvés, inkább finom, rejtett leértékelés: szemtől szembe kedves, a hátad mögött „értékel”, rangsorol, minősít. Mézesmázos veled a kolléganőd, ugyanakkor fölényes is a viselkedése.

Tipikus minták:

1. „Én csak segíteni akarok…” – majd a „segítség” ára a kontroll.

2. Látszólag empátiát mutat, de odaszúr neked és verbálisan bánt („Pont téged sajnállak a legjobban… amúgy ezt kár volt így elrontani.”).

3. Úgy dicsér meg, hogy abban nincsen köszönet, mert az valójában minősítés: „Ügyes voltál, ahhoz képest, hogy”

4. Kapcsolati agressziót alkalmaz, vagyis pletykát, triangulációt vagyis háromszögelést, kiközösítést

Ilyen például a trianguláció: A-t B ellen hangolja, majd fordítva. „Én nem mondtam semmit, csak aggódom, hogy X mit gondol rólad.”

Megfigyelhető a munkahelyi történések átkeretezése is: például a pszichopata munkatárs a (gyakran általa gerjesztett) konfliktust úgy állítja be, mintha ő lenne a „józan, profi” fél, te pedig az „érzékeny, problémás”, aki megsértődik.

Jellemző a kiközösítés is, úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló: „Nem hívtunk a meetre, nehogy túlterheljünk.”

Szívesen él a gázlángozás eszközével. Simán letagad vagy másképp állít be dolgokat annak érdekében, hogy a környezetét elbizonytalanítsa, és úgy állítsa be, mintha mások emlékeznének rosszul bizonyos dolgokra.

A gaslighting lényege, hogy a másik szisztematikusan megkérdőjelezi az észlelésedet, emlékezetedet, ítélőképességedet, és ettől egyre bizonytalanabb leszel. Munkahelyen ez sokszor konkrét taktikai elemekben jelenik meg: tagadás, felelősségáthárítás, „túlreagálod”, „nem így történt”, „félreérted”.

Jellegzetes mondatok:

„Ezt sose mondtam.” (miközben ott volt a megbeszélésen) „Te mindig, mindent túlreagálsz.” „Túlérzékeny vagy.” „Jaj, nem értetted, hogy csak vicceltem.” „Én csak tényeket mondok.” (valójában értékítéletet)

A mikroagresszió is annak a jele lehet a többivel együtt, hogy a kolléganőd pszichopata manipulátor: kis odaszúrásokat mond, félmondatokkal hiteltelenít („Te ezt nem érted, majd én…”), „vicceskedő” megszégyenítéssel él a közös meetingen, állandó „javítgatgat”, aíkkor is, ha nem hibáztál.

A beszédstílusának árulkodó mintái: „túl profi”, „túl sima”, mégis üres.

A munkahelyi pszichopátiás mintázatokról szóló összefoglalók gyakran említik a felszínes bájt, a manipulációt és a felelősség elhárítását (különösen „sikeres pszichopatáknál”).

A nonverbális jelek közül feltűnő a merev testtartás, a merev tekintet, a mozdulatlan fej beszélgetés közben és a kontrollált jelenlét.

A női pszichopatákra jellemzőek a szexuális határátlépés finom formái is.

Klinikai és bűnügyi vizsgálatok gyakran írják le, hogy bizonyos manipulatív stratégiák a másik fél megmentő szerepére építenek, illetve megjelenhet szexualizált kommunikáció is (finom utalások, testbeszéd, célzott figyelem). A munkahelyen ez lehet flört-szerű „ráhangolás”, aminek később zsarolási értéke lesz („te is partner voltál benne”).

A következő kommunikációs manipulációkra is figyelj:

1. „Te vagy az egyetlen, akiben megbízom” – majd információt szed ki, amit később ellened fordít.

2. „Nem akarok keverni, de…” – trianguláció és pletykaindítás.

3. „Csak vicceltem” – mikro-megalázás után felelősséglemosás.

4. „Ha ezt megteszed velem, én…” – érzelmi zsarolás, önsértéssel fenyegetés (ez önmagában nem pszichopátia, de munkahelyen mindig vörös zászló).

4. „Bizonyítsd, hogy mellettem vagy” – szabályszegésbe húzás, majd „beáldozás”.

Így kerüld el, hogy „kicsináljon”: működő stratégiák

1. Játékszabály: „ne adj muníciót”

2. Ne ossz meg vele bizalmas magáninfót, bizonytalanságot, konfliktust.

3. A „barátnős összekacsintás” gyakran adatgyűjtés.

4. Írásos nyomvonal: dokumentálj profin. Gaslighting és karaktergyilkosság ellen a legjobb ellenszer: tények.

5. Döntéseket, feladatokat, határidőket mindig írásban rögzíts („megerősítésként összefoglalom…”).

6. Konfliktusnál: dátum, idő, résztvevők, pontos idézetek.

7. Tanúk és transzparencia: kerüld a „kettesben intézzük el” helyzeteket

8. Kritikus egyeztetéseknél legyen harmadik fél, vagy legalább írásos összefoglaló.

9. Meeting után: rövid összefoglaló a csapatnak.

10. Kommunikációs stílus: „szürke szikla” (Gray Rock) munkahelyi verzióban

11. Rövid, udvarias, tényszerű válaszok.

12. Ne vigyél érzelmeket a vele való kommunikációba, mert akkor nincsen, amit szándékosan félreérthet.

13. Ha provokál: „Értem. A feladat X. A következő lépés Y.”

14. Határhúzás: nemet mondani magyarázkodás nélkül. A manipulatív kolléga a magyarázatodban talál kapaszkodót. „Most nem fér bele.” „Ezt a vezetőmmel egyeztetem.” „Ezt írásban küldd el.”

15. Ne szállj be a pletykába, és ne játszd a döntőbíró szerepét a konfliktusokban.

A trianguláció ellenszere:

„Ezt beszéld meg vele közvetlenül.”

„Én ebben nem foglalok állást, nincs elég információm.”

Amikor már nem elég az egyéni taktika, ha rendszeres a bántalmazás, a bizonyítékoddal menj a közvetlen felettsedhez vagy HR-hez, a munkahelyi eljárásrend szerint.

Ma van az a nap. Február 13., péntek. A naptár fekete báránya, amikor a babonásabbak inkább ki se kelnek az ágyból, a többiek meg legalább egy pillanatra elgondolkodnak, hogy ma talán mégis a lépcsőt választják a lift helyett. És hogy a para teljes legyen, idén ebből nem is egy, hanem mindjárt három jutott nekünk, a mai az első a sorban. De vajon a rettegés mögött áll-e több a kultúránknál, vagy csak az agyunk játszik velünk?

A klasszikus alapanyag két különálló, de önmagában is gyanús elemből áll össze: a péntekből és a 13-as számból.

A 12-es szám a teljesség, a rend szimbóluma – tizenkét hónap, tizenkét apostol, tizenkét zodiákus –, a 13-as pedig az, ami ezt a harmóniát megbontja, ami kilóg a sorból. Ehhez jönnek még az északi mitológiából átszivárgó motívumok, ahol a tizenharmadik, hívatlan vendég, Loki borítja fel az istenek vacsoráját. Mégis, ez a két elem csak viszonylag későn, a XIX. század végén, a XX. elején forrt össze egy önálló, marketingképes márkává, a „péntek 13” hírhedt napjává.

Persze van egy ennél sokkal jobban hangzó, filmvászonra kívánkozó eredettörténet is: a Templomos Lovagoké. A legenda szerint 1307. október 13-án, pénteken tartóztatták le és kezdték el szisztematikusan felszámolni a rendet Franciaországban, és az ő átkuk szülte a nap balszerencsés hírnevét. Ez a narratíva annyira erős, hogy máig tartja magát, csakhogy a történészek szerint legfeljebb egy utólagos, csinos magyarázat, amire kevés a bizonyíték. Helen Nicholson középkorkutató elég csípősen fogalmazott a templomosok körüli misztikumról:

A babonából egyébként már a XIX. században is viccet csináltak. New Yorkban egy „Thirteen Club” nevű társaság direkt gúnyt űzött a hiedelmekből: a Knickerbocker Cottage 13-as szobájában tartottak 13 fogásos vacsorákat, ahová egy létra alatt vonultak be, és egy „Morituri te salutamus” (Halálba menők köszöntenek) feliratú zászló alatt ettek.

De ha a történelem ingatag, miért érezzük mégis rosszul magunkat ezen a napon? A pszichológia szerint az agyunk van így bekötve. Jane Risen, a Chicagói Egyetem viselkedéskutatója szerint a babona érzete még azokat is eléri, akik amúgy nem hisznek benne. Ilyenkor ugyanis „a rossz kimenetel ugrik be és képzeljük el élénkebben”, és amit élénkebben képzelünk el, azt hajlamosak vagyunk valószínűbbnek is tartani. Stuart Vyse pszichológus ezt nevezi a péntek és a 13-as „kettős pszichés csapásának”. Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológusa pedig a kulturális nyomásra mutat rá:

A feszültséget oldó apró rítusok, mint a „lekopogom”, még a szkeptikusoknál is működnek, nem mágikusan, hanem mert bizonyítottan csökkentik a szorongást.

És a számok? Tényleg több a baj ezen a napon? Egy sokat idézett, 1993-as brit orvosi tanulmány arra jutott, hogy bár péntek 13-án kevesebben ültek autóba, a közlekedési balesetekből származó kórházi felvételek száma mégis magasabb volt. Egy finn kutatás a nők esetében talált magasabb halálos baleseti kockázatot, de egy későbbi, részletesebb elemzés már nem tudta ezt megerősíteni.

A viselkedésünk megváltozása viszont pénzben is mérhető. Donald Dossey folklorista becslése szerint egy átlagos péntek 13-án 800-900 millió dollárnyi üzlet esik kútba az Egyesült Államokban, mert az emberek nem utaznak, nem kötnek üzletet, nem vásárolnak. Ez mai árfolyamon átszámolva nagyjából 255–287 milliárd forintnyi kiesést jelent. A cégek pedig reagálnak erre:

Az egész para ráadásul erősen kultúrafüggő. Spanyolországban és a mediterrán térség több országában nem a péntek, hanem a kedd 13. a rettegett nap, Olaszországban pedig a 17-es szám a mumus, mert a római XVII betűiből kirakható a VIXI szó, ami annyit tesz: „éltem”, vagyis „már halott vagyok”. Eközben a modern neopogány és boszorkányhagyományok egy része tudatosan újraértelmezte a napot, és éppen szerencsés, „istennőnapi” dátumként ünnepli, mondván a péntek a Vénusz/Freya napja, a 13 pedig a holdhónapok száma egy évben.

És ha már a naptárnál tartunk, egy kozmikus érdekesség is kapcsolódik a dátumhoz.

Mielőtt bárki elkezdene óvóhelyet ásni, a NASA szerint a találkozás teljesen biztonságos. „Ez egy izgalmas tudományos lehetőség, nem pedig olyasmi, amitől félni kellene” - mondta a NASA egyik szakértője.

Mit kezdjünk tehát ma? A statisztikák nem indokolnak pánikot, de egy kis extra óvatosság, főleg a volán mögött, sosem árt – már csak azért sem, mert mások feszültebbek lehetnek. Ha pedig szorongunk, egy ártalmatlan „lekopogom” rituálé többet segíthet, mint gondolnánk.