prcikk: Tudod, mit árul el rólad a Facebook-profilképed? | szmo.hu
A Rovatból

Tudod, mit árul el rólad a Facebook-profilképed?

Állítólag az első benyomás valakinek a képeit nézegetve hasonlóan fontos, mintha élőben találkoznánk az illetővel.
M. Steinbach Annamária írása a 7köznapi pszichológia blogon, fotók: unsplash, Pixabay - szmo.hu
2017. december 28.



Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Mindegyik kép egytől-egyig rólad mesél. Egy profilkép kiválasztása ezért fontos döntés lehet, mivel ennek az egyetlen képnek az a feladata, hogy bemutasson minket az internet világának. Facebook, Twitter, Instagram, mind-mind olyan közösségi felületek, ahol a nevünk mellett mindössze egy darab kép jelenik meg.

Nem hiába gondoljuk meg kétszer is, hogy milyen fotó mellett döntsünk. Nyilván olyat szeretünk választani, ami tényleg rólunk szól, és persze kicsit olyat is, ami arról mesél, hogy milyenek szeretnénk lenni, mit szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak.

Hahó, én vagyok itt!

Amikor kiválasztunk egy képet profilképnek, nem magunknak választjuk, még ha el is szeretnénk magunkkal ezt hitetni. Hanem másoknak. Azoknak szeretnénk családcentrikusnak, intelligensnek, kedvesnek vagy éppen humorosnak tűnni, akik szembe jönnek velünk az interneten. Vannak olyanok, akik mindenáron hatni szeretnének a környezetükre, és vannak, akik kevésbé. Pont emiatt míg egyeseknek 100 selfie sem elég a tökéletes fotó megtalálásához, addig mások nem foglalkozva a minőséggel, vaktában lőnek egy képet magukról vagy bármiről, és már töltik is fel. Látszólag ez ellentmondhat annak, hogy mindenkinek fontos mások róla alkotott képe, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, ha egy silány minőségű, alig kivehető kép jön velünk szembe egy online felületen.

profilkep5

Tudat alatt az az ember, aki nem törődik a külsőségekkel, pont ezt akarja magáról mutatni, szó szerint is pont ezt a képet szeretné magáról "festeni". Tehát tudatosan vagy önkéntelenül, de a profilkép mögött bizony személyiségünk kopogtat, hogy végre megmutathassa magát.

Nézzük, mit árulunk el tudatosan, és – ami sokkal érdekesebb – tudat alatt magunkról:

Pszichológusok több mint 66 000 személy Twitter profilját elemezték, és megnézték a legtipikusabban előforduló motívumokat, színeket, kompozíciókat, arckifejezéseket, grimaszokat, hátha fellelhető valamilyen összefüggés a kép elkészítésének módja és tulajdonosának személyisége között. Ehhez pedig 434 személlyel felvették a Big Five személyiségtesztet is, amely a pszichológia egyik legjelentősebb személyiségmodellezője.

Ha a továbbiakban a saját profilképünket elemeznénk, az alábbi szempontokat kell majd figyelembe vennünk:

* Mi a fontosabb számunkra egy fotó posztolásakor: a minőség és, hogy a kép betöltse a funkcióját, azaz megmutassa, kik vagyunk vagy inkább az, hogy egy hangulatot, érzést továbbítsunk még akkor is, ha a kép nem éppen a legtökéletesebb minőségű? Fontos a tökéletesség?

* Fontos, hogy mosolyogjunk a képeken, vagy vállalunk egy negatívabb érzelmet is annak érdekében, hogy kreativitásunk kifejeződhessen?

* Mi a fontos: hogy mi legyünk csak a képen, vagy szívesebben mutatkozunk barátokkal, családtagokkal?

* A statikus vagy a mozgalmas képeket preferáljuk?

* A profilképünk inkább színes vagy inkább színtelen (csak néhány szín jelenik meg)?

* Szeretjük megmutatni magunkat a képeinken, vagy szívesebben pózolunk úgy, hogy ne látszódjon az arcunk (lehajtott fej, elfordulva, szemüvegben vagy más élőlény, tárgy által takarva)?

A nyitott emberek

Képeiket a magas esztétikai minőség, éles kontrasztok, telítettség jellemzi, és legritkábban alkalmaznak elmosódott, rossz minőségű fotót nem csak profiljukhoz, de úgy általában is. Érdekes módon azok az emberek, akikre jellemző a nyitottság, sokszor választanak olyan profilképet, ahol nem látszik arc, de a megoldásuk mindig kreatív, sokatmondó. Ehhez általában nonkonformista hozzáállás is kapcsolódik, ami szintén a nyitottságot, új dolgok kipróbálására való hajlamot erősítik. Meglepő, de ők azok, akik nem csak mosolyognak a képeiken, hanem nagyon gyakran az örömtől eltérő grimaszokat, akár negatív, félelmetes arcot vágnak fotóikon.

Nyitottságuk révén nem elsősorban megfelelni szeretnének, hanem kifejezni valamit magukból. A mosolygás, jókedv hiánya tehát érdekes módon nagy valószínűséggel nem a szomorúság, depresszió előrejelzője, hanem éppen a nyitottság indikátora lehet.

A nyitottság egy olyan faktor a Big Five személyiségmodellben, amely élmények, tapasztalatok, új ismeretek iránti nyitottságra utal. Minél nyitottabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel jellemzőbb rá a fantáziadús, kreatív gondolkodás, a kifinomultság és a magas intellektus is.
profilkep4

A lelkiismeretesek

Profilképük általában színes, egészen világos és nagyon természetes hatású. Arcuk szinte mindig pozitív hangulatot tükröz, mosolyognak és minden vonásukban vidámak. Középpontban ők vannak, az ő kedves és tökéletes mosolyuk, hiszen ahogyan minden mást, ezt a képet is megtervezik, és biztosak abban, hogy jól fog sikerülni.

A lelkiismeretesség faktor a tervező attitűd, kitartás, célokért való küzdelem, felelősséghez való viszony intenzitását mutatja meg egy adott személyiségben. Az a személy, aki lelkiismeretes, megfontolt és óvatos, előre megtervezi lépéseinek következményeit, döntéseinek lehetséges kimeneteleit. Valószínűleg komoly és alapos ember, aki szorgalmas és felelősségteljes is egyben.

Az extravertált emberek

Nekik vannak a legszínesebb képeik, ha ránézünk, szinte vibrálnak. Sokszor választanak olyan profilképet, ahol többen vannak, és láthatóan jól érzik magukat a barátokkal, családdal. A fotókon gyakran mozgásban vannak, tevékenyek, sokszor sportolás közben készült képeket posztolnak. Azonban lehet bármilyen feltűnő a profilképük, a legtöbbször fotóik minősége átlag alatti. Ez is mutatja, hogy ők a lelkiismeretes típussal ellentétben nem a megvalósítás precízségére, hanem a minél több információra fektetik a hangsúlyt.

Az extraverzió a Big Five modell azon faktora, amely azoknál az embereknél kap magas értéket, akik társaságkedvelők, pozitív érzelmi beállítottságúak és többnyire magabiztosak is. Az introvertáltakkal ellentétben ők általában impulzívak és energiájukat a másokkal való együttlét növeli, nem pedig csökkenti. Sokszor dominánsak, és könnyedén kifejezik érzéseiket, legyen az akár kellemes vagy kellemetlen.
profilkep2

A barátságosak

Szintén színes, de sokszor homályos, fényes képek a kedvenceik. Az ő képeik általában az átlagnál rosszabb minőségűek, viszont képeiken szinte mindig mosolyognak, és pozitív hangulatot árasztanak. Mint ahogy az általános megnevezésük is mutatja, a kedves emberek általában vonzzák mások társaságát, így ők is gyakran vannak képeiken másokkal. Amiről feltűnhetnek az az, hogy a fotók sokszor kivehetetlenül zavarosak, életlenek, sokszor csak egy hangulat visszaadását célozzák meg. Lehet, hogy a képeik nem a legmutatósabbak, mégis ha rájuk nézel, tele van természetességgel és biztosan megmosolyogtat.

A barátságosság faktor méltán kapta ezt a nevet, mivel azoknál domináns ez a vonás, akiknek nagyon erős képességeik vannak a kapcsolatok fenntartására. Ha gondoskodásra, érzelmi támogatásra van szükségünk, ők lesznek az elsők, akik odalépnek hozzánk. Ezek a melegszívű, kedves emberek amellett, hogy általában nagyon udvariasak, általában kevésbé ingerelhetőek, sokkal türelmesebbek az átlagnál.

A neurotikusok

Ők azok, akik leginkább eltérnek a többi típustól, mivel egészen más fotókat posztolnak magukról, ha egyáltalán megteszik. Nem meglepő, hogy képeik egysíkúak és többnyire színtelenek, de maximum egy-két színt tartalmaznak, amik legtöbbször komorak. Előszeretettel választanak olyan képet, ahol nem látszik az arcuk, de ha mégis, akkor mellőzik a pozitív, vidámságot sejtető érzelmeket. Érdekes módon, képeiken nagyon gyakran szerepelnek állatok, feltehetően amiatt, mert nem szeretnek a középpontban lenni, így ez a figyelemelterelés egyik formája lehet.

Az érzelmi stabilitás vagy neuroticizmus faktor szélsőséges megmutatkozása az, ha valakinek gyakran vannak irreális, negatív gondolatai és indulatait nehezen kontrollálja. A neurotikus személy tele van szorongással, félelmekkel és önértékelési problémákkal.
profilkep1

Az arctalanok

Már csak egy típus maradt ki, ők pedig azok, akik jelen vannak a közösségi felületeken, de arctalanul, mivel nincsen profilképük. Milyenek vajon ők? Valóban arctalanok, vagy inkább szeretnek elbújni?

Szinte teljesen biztos, hogy őket sem hagyja hidegen mások véleménye, sőt, talán pont az attól való félelem az, ami miatt nem reprezentáltatják magukat fényképpel. Ők azok, akik feltehetően a legritkábban posztolnak magukról, de olvasnak és nézelődnek, tehát jelen vannak, csak arctalanul, a háttérben. Megtudjuk, ha a kutatóknak egyszer eszükbe jut felvenni ezt a kategóriát is a vizsgálataik sorába.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: