Titokban a kormány is tudja, hogy baj van a magyar iskolákkal
A korai iskolaelhagyás súlyos probléma Magyarországon, az intézményekből kieső diákok száma drasztikusan csak akkor csökkenhetne, ha kevesebb szegény lenne, és újra 18 év lenne a tankötelezettség korhatára. A problémát ugyan nem oldja meg, de talán enyhíthet rajta egy tavaly indult uniós program, amely az iskolán belül kezelné a helyzetet, úgy, hogy élvezetessé teszik az ott eltöltött időt. Alkotói úgy vélik, ha jó az iskola, a gyerek maradni fog, ehhez pedig a pedagógus a kulcs. Az ország általános iskoláinak felébe akarják elvinni a módszert.
"Egy-egy Élménysuli nélkülözhetetlen eleme a tantestület és a gyermekek. Az iskolák közösségei is úgy működnek, mint egy család. A gyermek naponta nyolc órát tölt ott, ezért rendkívül fontos, hogy szeretetben és barátságban élje meg. Megnyugtató tapasztalat volt az, ahogy a résztvevők a projekt szakmai vezetőivel közösen, egy egységként gondolkodtak a jövőbeni feladatokról és kihívásokról, ezzel is mutatva, hogy a cél és az út már világos ahhoz, hogy közösen, a gyakorlatban is működhessenek ezek a fantasztikus Élménysulik."
"Az Életgyakorlat-alapú alprogramunk legfőbb célja általános – neveléselméleti – értelemben a szociálisan értékes és egyénileg eredményes életvezetés megalapozása közösségfejlesztő és önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák kialakításával, direkt és indirekt nevelési módszerek és eljárások adekvát alkalmazásával."
– a fenti részletek A köznevelés módszertani megújítása a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése céljából – Komplex Alapprogram bevezetése a köznevelési intézményekben nevet viselő projekt honlapján olvashatók. Az uniós program öt éven keresztül tart, 2017-ben indult és 2021 szeptembere a vége. Tízmilliárd forintot szánnak rá (csak összehasonlításul: tavaly egy tankerület teljes éves költségvetésére 3-18 milliárd forint között jutott), ennek ellenére valódi konkrétumok nem derülnek ki a honlapról, és a hírekbe sem került be semmi arról, hogy pontosan mit is fognak csinálni ebből a pénzből. Az oldalukon az látszik, hogy rengeteg tanár vesz benne részt, voltak tanulmányi úton Finnországban és Észtországban, tartanak workshopokat és tankerületi tájékoztatókat.
Pedig amiről szól a program, az nagyon is fontos probléma ma Magyarországon: az Oktatási Hivatal legfrissebb adatai szerint 82 ezer gyereket fenyeget jelenleg a lemorzsolódás veszélye – írta meg a G7.
Mártonfi György oktatási szakértő pedig arról beszélt egy 2014-es tanulmányában, hogy az oktatásból kieső diákok nagy eséllyel maradnak egész életükben a társadalom peremén, szociális ellátásra szorulva. A szegénység és a peremhelyzet ráadásul makacsul újratermelődik, így egy ország negatív fejlődési spirálba kerülhet. Magyarország ebben a tekintetben különösen veszélyeztetett.
Fotók: Hajdú D. András
A Komplex Alapprogramnak három nagyobb szakasza van, ami most történik, még a fejlesztési szakaszhoz tartozik, ez az oka annak, hogy nem kapott még különösebb hírverést a projekt – mondta az Abcúgnak Révész László szakmai vezető. “A módszertani szemléletváltás támogatásával szeretnénk a köznevelésben változást elérni, amivel a tanulók tanuláshoz kapcsolódó érdeklődése, motivációja átalakul, megváltozik és javul. A cél az, hogy a gyerekek a pozitív iskolai élmények miatt minél tovább maradjanak bent a közoktatásban” – mondta.
Azt szeretnék, ha a húsz-harminc éve berögzült frontális, a csak egyféle megoldást elfogadó tanítási szemlélet helyét az általános iskolákban az interaktív és differenciált oktatási módszerek vennék át, ehhez pedig a pedagógusok továbbképzése az egyik kulcs.
A gyerekek tudjanak csoportban dolgozni, egy kérdésre többféle jó válasz is elfogadható legyen, tanuljanak olyan készségeket, amiknek hasznát tudják majd venni a gyakorlatban, a munkahelyükön és az életben.
Céljuk, hogy a program végéig 1500 iskola csatlakozzon, ez nagyjából az általános iskolák fele. Önkéntes alapon várják a csatlakozást, ennek érdekében eljárnak iskolákba bemutatni a projektet, tankerületi tájékoztatókat és workshopokat tartanak a pedagógusoknak, szülőknek.
Nem egy konkrét programot, hanem az ország iskoláiban elszórtan már működő jó gyakorlatokat szeretnék adaptálni. Az egyik ilyen a K. Nagy Emese nevével fémjelzett Komplex Instrukciós Program (KIP). A módszer közel száz iskolában működik már, egyről ebben a cikkünkben mi is írtunk. Révész azt mondta, hogy a KIP-ből kiemelik, majd adaptálják azt, ami az ő programjukhoz passzol.
Bár a program célja, hogy jó iskolát csináljanak, nagyon is dicséretes, de a végzettség nélküli iskolaelhagyás ennél összetettebb probléma. A korai iskolaelhagyás mértéke az előzetes adatok szerint 12,2 százalék volt 2017-ben Magyarországon, a kormány évekkel ezelőtt ígérte meg az Európai Uniónak, hogy 2020-ra 10 százalékra csökkenti ezt a mutatót. A 10 százalék nem tűnik teljesíthetetlennek, vannak olyan uniós országok, ahol rosszabb helyzetből indulnak. A különbség viszont az, hogy míg a legtöbb tagállamban évek óta csökken a korai iskolaelhagyók aránya, addig Magyarországon folyamatosan nő. Ennek pedig köze lehet a kormány olyan oktatáspolitikai döntéseihez, mint például a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése.
Utóbbi – a szegénységgel karöltve – a legnagyobb rizikófaktora a korai iskolaelhagyásnak – állítják oktatási szakértők. Szerintük ahhoz, hogy a trend megforduljon, az oktatáspolitikának is irányt kell váltani. Ellenkező esetben további romlással kell számolnunk. De Kende Anna is azt írja legfrissebb tanulmányában, hogy a leszállított tanköteles kor a roma gyerekek korai lemorzsolódása szempontjából különösen növeli a kockázatot, hiszen sokan már az általános iskola végére elérik a tanköteles korhatárt.
Révész Lászlótól megkérdeztük, mit gondol arról, hogy legyen bármilyen szuper is egy program, rendszerszintű problémákon nem tud érdemben változtani, és ez különösen igaz a korai iskolaelhagyásra.
Azt mondta: ők egy másik útban hisznek, abban, hogy ha jó iskolát csinálnak, akkor a gyerekek is maradni fognak, és nem az számít, hogy a tankötelezettség 16 vagy 18 év.
Hiába töltenek el hátrányos helyzetű gyerekek 6-8 órát vidáman az iskolában, ha utána egy olyan házba mennek haza, ahol még íróasztal sincs, és olyan szegény a családjuk, hogy eleve ki van zárva a továbbtanulásuk. Révész erre úgy reagált: ők is látják, hogy a lemorzsolódás egyik fő oka a gyerekek szociális háttere, a szegénység. “Nekünk ezzel foglalkozni kell, és mi a szülőkön keresztül szeretnénk ezzel foglalkozni”. És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Szeretnék bevonni a szülőket is a programba, tájékoztatni őket, hogy lássák és értsék, mi történik a gyerekkel egész nap az iskolában. Szerinte az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők is láthatják, hogy az oktatás egy kitörési pont. “Ők is megfogják idővel látni azt, hogy több értelme van még 3-5 évig iskolába járatni a gyereket, ha utána jobb feltételek várják a munkaerőpiacon, és nem éri meg jobban, ha 16 évesen elmegy dolgozni és hozzáad a családi kasszához” – tette hozzá.
Révész a tankötelezettségi korhatárról azt mondta: önmagában az, hogy 18 évre emeljük a tankötelezettséget nem a probléma gyökerét fogja megoldani. Az iskola falain belül, lokális szinten dől el a dolog: hogy milyen a tanár és a diák közötti kapcsolat, mi történik az osztályteremben.
A program honlapja szerint jártak már a tarnazsadányi és a tarnabodi iskolában is. Szerettük volna megtudni a két érintett iskola vezetőjétől, hogy pontosan mi történt a találkozón, hogyan néz majd ki a gyakorlatban az együttműködésük. A két érintett iskolában magas a hátrányos helyzetű tanulók aránya, így külön érdekes lett volna a véleményük arról, vajon mennyiben tud érdemben változtatni a korai iskolaelhagyáson ez a program, de nem reagáltak a megkeresésünkre.
Beszéltünk viszont K. Nagy Emesével, aki hosszú évek óta viszi sikeresen Hejőkeresztúron a KIP-programot. Ő azt mondta, hogy az egész módszer lényege a gyerekek közötti viszony rendezése, mert addig, amíg a tanulók közötti státuszhelyzet nem rendeződik, bármit is tesznek, nem lehet a diák sikeres az iskolában. “Hogy mitől fogja jól érezni magát a gyerek az iskolában? Attól, hogy nem érzi alsóbbrendűnek magát a társainál, mert pontosan tudja, hogy mi az ő értéke, miben jó. Nekünk, tanároknak ezt kell elérnünk”. A gyerekek egymás közötti kapcsolata nagyon is befolyásolja az iskolai szereplésüket. Abban, hogy az órán jelentkezik-e valaki, benne van, hogy mit gondol saját tudásáról, mennyire érzi kompetensnek magát a társaihoz képest. Ő is látja, hogy ez a program nem fogja megoldani a végzettség nélküli iskolaelhagyást, de ez nem is várható önmagában egy projekttől.
Arra a kérdésre, hogy Hejőkeresztúron volt-e bármilyen hatása az iskolaelhagyásra a KIP-es programnak, K. Nagy Emese azt mondta, félévkor például nem volt bukás, annak ellenére, hogy 70 százalék felett van az iskolában a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. “Nem állítom, hogy azok közül, akik nálunk tanultak, senki nem hagyja ott 16 évesen az iskolát, de nem ez a jellemző. Nálunk szoros együttműködés van a szülők, az iskola és az önkormányzat között. Az iskola körzetébe tartozó egyik település polgármestere például kifejezetten figyel arra, hogy 16 éveseknek ne adjon közmunkát, ezzel is próbálva őket az iskolában maradásra bírni”.
