Tényleg minden nő macsó férfit akar?
A macsó férfiak valahogy azonnal kitűnnek társaik közül. Tartásuk, járásuk, tekintetük felsőbbrendűséget sugároz. Olyanok, mintha egy kaszttal férfi társaik felett állnának. Előfordulhat, hogy objektív tulajdonságaik alapján nem is feltétlenül vennénk őket észre, de magabiztosságot sugárzó nonverbális jegyeik mégis elhitetik a környezettel, hogy ők bizony első osztályú portékák a szerelmi piacon.
Na de lássuk, hogy hogyan is viszonyulnak a nők az ilyen típusú férfiakhoz? Mit várnak tőlük valójában? Kinek imponál ez a felsőbbrendű férfiasság?
'Én mindig tudtam, hogy mit várhatók az ilyen típusú férfiaktól. Egy jó szex, az ok! Egy rövidebb viszony még szintén belefér! De komolyan azt gondolja bárki, hogy egy ilyen férfi majd megallapodik mellette?! A szórakozáson kívül sosem terveztem semmi komolyat- családot, gyereket- egy szoknyapecérrel.’ (Petra, 36).
‘Attól, hogy valaki nagyon erőteljes férfiasságot sugall, lehet hűséges társ és megbízható apa! Bálint azt mondta nekem, hogy még sosem szeretett ennyire senkit és értem kész megváltozni! Én hiszek neki! (Zsuzsi, 32)
Humán jellegzetességekről gondolkodva sosem hagyhatjuk figyelmen kívül az evolúciót, és az erre épülő evolúciós pszichológiát. Ha belegondolunk, a természetben a legerősebbnek tűnő hímek genetikai felsőbbrendűséget sugároznak. Azon túl, hogy erejük által képesek riválisaikat leszerelni, a nőstények is az alfahímekhez vonzódnak leginkább. Az ember esetében is vannak férfiak, akik kifejezettebb maszkulin jegyekkel bírnak, míg mások vonásai lágyabbak. Ezeket a markánsabb jegyeket, mivel a magasabb tesztoszteron szint következményei, tesztoszteron markereknek nevezzük.
Ugyan a magas tesztoszteron szint meglehetősen megterheli az immunrendszert, ami tulajdonképpen hátrány lehetne, mégis azt az adaptív összhatást kelti, hogy az erős megterhelés ellenére kiváló külsejű, jól funkcionáló férfiakról van szó, akik megbirkóznak a tesztoszteron okozta immunrendszeri gyengítéssel. Egy nő szemszögéből ez természetesen vonzó lehet, hiszen az ilyen férfi az utódok számára is hasonló genetikai állományt továbbít, illetve képes is lesz megvédeni családját.
Tényleg ilyen egyszerű és evidens lenne a folyamat?
Lássuk, hogyan jelenik meg a fent leírt folyamat a nők valódi választásaiban:
Egy kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy függ-e bármitől, hogy egyes nők nagyon maszkulin partnert választanak, míg mások nem. A kutatók számítógép segítségével módosították egy férfi fotóját úgy, hogy az egyik képen megjelenjenek a tipikus tesztoszteron markerek- erős arccsont, kiemelkedő szemöldök, erős áll-, míg a másikon lágyabb vonásokat hoztak létre. A nőket választásaik alapján nem lehetett egyértelműen egyik vagy másik csoportba sorolni, mert a választásokat sokkal árnyaltabb szempontok befolyásolták:
* Peteérés idején, amikor nagyobb a genetikai állomány jelentősége a legkifejezettebb, a maszkulinabb képet választották inkább a nők. Ezt az összefüggést egy idén megjelent kutatás egyébként erősen megkérdőjelezi: az ottani eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a nők a ciklus közepén nem választják inkább a macsókat, hanem általánosabban nyitottabbak a férfiak irányába, amikor termékenyebbek.
* Ugyanakkor, ha nyíltan rákérdeztek a nők preferenciájára, akkor a megkérdezettek inkább nyilatkoztak úgy, hogy rövidtávú, leginkább szexről szóló kapcsolatot képzelnek el egy ilyen típusú férfival.
* Amikor a nőknek fertőző betegség rizikója alapján kellett dönteniük, akkor ismét a macsósabb férfit választottak- feltehetőleg ismét a tudattalan genetikai szempontok miatt miszerint nekik jobb az immunrendszeri védekező képességük, mint kevésbé férfias társaiknak.
* Érdekes egyébként, hogy az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú nők inkább kedvelték a lágyabb vonású férfiakat, illetve, amikor az agresszió vált szemponttá, akkor ismét a femininebb férfiakra esett a választás, mert velük kapcsolatban feltehetőleg kevésbé asszociálódik párkapcsolati agresszió.
