prcikk: Te megnéznéd, hogyan festesz majd 30-40 év múlva? És mi van akkor, ha nem tetszik, amit látsz? | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Te megnéznéd, hogyan festesz majd 30-40 év múlva? És mi van akkor, ha nem tetszik, amit látsz?

25-30 körüli fiatalokat kértünk arra, hogy nézzék meg velünk együtt, hogy néznének ki 30-40 év múlva. És azt is megkérdeztük, hogy vajon milyen életet képzelnek maguknak erre a korra.


Fiatalabb korunkban még nem igazán gondolunk arra, hogy nyugdíjasként mit fogunk csinálni, miből fogunk élni. Valójában azonban az évek előre haladtával ez is fontos kérdéssé válik. Egy öregítő filter/effektus segítségével megmutattuk négy harminc év körülinek, hogy hogy fognak kinézni 30-40 év múlva. Megkérdeztük őket, arról is, hogy milyen életet képzelnek el, és mi kell ahhoz, hogy 65 felett jól és biztonságban érezzék magukat. A fiatalok jövőjével és az időskori megtakarítással kapcsolatban pedig az OTP Nyugdíjpénztár szakértője adott néhány hasznos tanácsot.

Zsanett, 28 éves
Zsanett gépészmérnök, aki az öregedéstől nem, de az azzal járó nehézségektől tart egy kicsit. Reméli, hogy az unokáival sok élményt szerez majd, de nem igazán hiszi, hogy lesz nyugdíja a gazdasági helyzet és az elöregedő korfa miatt. Ugyan nem külön az idős éveire, de rendszeresen félretesz, hogy ne érje váratlan meglepetés. A téma kapcsán el is gondolkodott, hogy
később a nyugdíjpénztárra is sor kerülhet majd, havonta pár tízezer forintot például félretenne erre a célra.

Addig is persze Zsanettnek is még van pár nagyobb kiadás, amire gyűjt.

A szakértő tanácsa:

A megtakarításokkal minden fiatal támogatja saját pénzügyi jövőjét és tudatosan gondoskodik későbbi önmagáról, melyet érdemes minél hamarabb elkezdeni – véli az OTP Nyugdíjpénztár. Pénztártagként lehetőség van arra, hogy az egyéni élethelyzethez igazítva, rugalmasan módosítsuk a befizetés összegét, így nem kell magas összegeket fizetni havonta, sőt ezen felül az egyéni befizetés is teljesíthető.

András, 31 éves

András orvos. Nem így képzelte el magát idősen, de még nem is így szeretne gondolni magára. Nyugdíj mellett három hét munka után egy hét pihenést képzel el. Úgy vette észre, hogy a legtöbb radiológus így csinálja. Egyrészt a szellemi képességeket nem hagyja elveszni, és nyugdíj mellett egy jó kereset – mondja.

András egyelőre nem tesz félre idős korára, mert jelenleg más a prioritás az életében, de később, 40 éves kora körül már a keresetének kb. 10%-át félretenné. „Mert akkor ez azt jelenti, hogy ha ezt tényleg meg tudom csinálni, akkor

40 év múlva – amikor már 70 éves leszek – annyi pénzem lesz, amire azt gondolom, elég arra, hogy elmenjek nyaralni, ahova szeretnék.”

Hogy a 40 éves kor után kezdett nyugdíj-előtakarékosság beválthatja-e ezeket a célokat, majd kiderül.

A szakértő tanácsa:

A jelenlegi öregségi nyugdíjkorhatár 65 év, amennyiben ez nem változik, Andrásnak 40 éves korában még 25 éve lesz a nyugdíjkorhatár betöltéséig. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy addigra milyen gazdasági folyamatok alakítják a hazai piacot, de az OTP Nyugdíjpénztár szerint András akár munkáltatójánál is érdeklődhet az időskori támogatásról, nem kell csak önmagára hagyatkoznia.

Mit tehetsz már most a gondtalan nyugdíjas évekért?

Az OTP Nyugdíjpénztár, mint az egyik legismertebb hazai önkéntes nyugdíjpénztár, közel 30 éves fennállása óta támogatja új és meglévő ügyfeleit a nyugdíjcélú megtakarítások tervezésében. A regisztráció az online ügyintézésnek köszönhetően még egyszerűbb és bankkártyás befizetésre is van lehetőség. Az ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRI számlára egyénileg és a munkáltató által befizetett összegek, valamint jóváírt támogatói adomány után adó-visszatérítést igényelhető. Ennek mértéke 20%, de legfeljebb 150.000 forint.

Balázs, 29 éves

Balázs ezen a filterezett képen érzése szerint kicsit öregebbnek néz ki, mint gondolta. Nem fél attól, hogy idősként milyen lesz az élet. Számára két dolog fontos: az egészség, és az, hogy a családjában is mindenki boldog legyen, valamint, hogy

pénzügyileg olyan helyzetben legyen, hogy ne kelljen semmit nélkülöznie.

Bár egyelőre még ő sem tesz félre a nyugdíjra, de úgy véli, hamarosan ennek is eljön majd az ideje.

A szakértő tanácsa:

A nyugdíj, mint megtakarítási cél távolinak tűnhet, de az életkor előrehaladtával egyre égetőbb kérdéssé válik. Az OTP Nyugdíjpénztár szerint ezért sem árt, ha Balázs még az idős kor előtt bebiztosítja magát és megpróbál időben félretenni a nyugdíjára, így felhalmozhat egy olyan tartalékot, ami biztosítja az időskori anyagi függetlenséget.

Lilla, 26 éves

Lilla jelenleg természetgyógyásznak tanul, de fotós végzettsége is van. Hasonlóan képzelte el magát, mint a képen, és bár nem igazán gondol az idős korra, fél az öregedéstől. 40 év múlva egy nyugodt életet szeretne élni egy kertes házban, miközben továbbra is fotózik. Elmondása szerint akkor érezné jól magát, ha hasznos tagja tudna lenni a társadalomnak.

Lilla eddigi munkáiból adódóan úgy véli, nem biztos, hogy lesz nyugdíja, vagy csak minimális összeget kapna. Szeretne félretenni majd a nyugdíjas évekre, de jelenleg nincs tisztában a feltételekkel, hogy lássa, mibe éri meg befektetni. Azt mondja, számára olyan szempontból elgondolkodtató a téma, hogy

valami mást kell csinálni, többet ahhoz, hogy egyáltalán legyen nagyobb nyugdíja,

amiből meg tud majd élni, ha csak az lesz.

A szakértő tanácsa:

A többség talán nem is tudja – a megkérdezettek közül is csak Lilla volt azzal tisztában – hogy az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás munkahelyi cafetéria része is lehet. Azzal pedig mindannyian tévesen kalkulálnak, hogy elég lenne 40 éves kor felett elkezdeni az öngondoskodást.

Megkérdeztük Nagy Csabát, az OTP Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatóját arról, hogy mi a tapasztalat a fiatalok öngondoskodási hajlamáról:

„Meglátásunk szerint az öngondoskodásra, sokszor, mint kényszerű tevékenységre tekintenek az emberek. Bár alapvetően nehezebb megélhetésre számítanak, mégsem tesznek érte eleget."

Vannak ugyanakkor pozitív jelek: „A frissebb generációra gondolva bíztató jel, hogy továbbra is vannak egészen fiatal, 25 év körüli pénztártagjaink. A lakosságnak gazdaságilag nehezebb környezetben kell helytállnia nap, mint nap. Éppen ezért, nyugdíjpénztári oldalról az időskori megtakarítások tervezésében próbálunk támaszt nyújtani számukra és ösztönözni minden munkavállalót, hogy már kis összegek befizetésével is megalapozhatja saját nyugodt, békés időskorát” - tette hozzá Nagy Csaba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk