Mobilfüggés: beteges vagy a mai élet velejárója?
Sokszor hallani, hogy a mai fiatalok mennyire „kütyüfüggők”. És az is számtalanszor megtörténik, hogy generációkat hasonlítanak össze „bezzeg” felhanggal. De ne felejtsük el, hogy azért a mai fiatalokat elmarasztalni nem teljesen igazságos, hiszen könnyű úgy elkerülni bizonyos hatásokat, ha nincsenek is jelen. Akkor mondhatná az idősebb generáció, hogy „bezzeg az ő korukban”, ha hasonló technikai lehetőségek és kísértések mellett ők mégis ellenálltak volna. Ez a „kísérleti elrendezés” ugyanakkor nem áll rendelkezésre. Ez persze nem változtat semmit a túlzott mobilhasználat veszélyein és negatív hatásain, de talán méltányosabbá teszi az internet térnyerésében felnőtt generációk megítélését.
A mobilfüggés meghatározására a naponta telefonozással eltöltött idő szolgálhat alapul. Egyes tanulmányok szerint napi 2 óra telefonhasználat már függőségnek számít. Itt persze nem egyhuzamban mért időről van szó, hanem összeadódik a napi telefonozás. Ehhez mérten meglehetősen sokkoló, hogy van olyan tanulmány, amelyben az egyetemisták jelentős része napi 5 órát is mobilján tölt.
A mobilhasználat mennyiségét az alvás minőségével való összefüggés alapján is vizsgálták. Az derült ki, hogy minél több a telefonozással töltött idő, annál rosszabb az alvásminőség. Annál később és annál rosszabbul alszanak a fiatalok. Sőt vannak olyanok, akik még éjszaka is felkelnek, hogy megnézzék történt-e valami a Facebookon vagy az Instagramon.
Az egyik aktuális tanulmányból egyébként az derült ki, hogy férfiak és nők között nincs különbség a mobilfüggőség eloszlását illetően, ugyanakkor a használat célja nagyban eltér: míg a nők a telefont inkább kommunikációs célokra vagy zenehallgatásra használják, addig a férfiak videókat keresgélnek, illetve fogadó oldalak és a felnőtt tartalmak böngésznek.
Meglepő, hogy az első telefon megvételét egy tanulmány 13 és 16 év közé tette, miközben rendszeresen hallani, hogy már első, második osztályban a gyerekek jelentős részének van telefonja, vagy állandó a konfliktus a gyerekkel amiért nem kaphat telefont.
A fiatalok egyébként pozitív hatásúnak ítélik meg a mobil állandó jelenlétét az életükben. A folyamatos elérhetőség és a gyors kommunikáció mind kedvező szempont számukra. A fiatal felnőttek naponta legalább öt üzenetet küldenek (nőknél ez 11-nél is több lehet), és úgy érzik, hogy a kapott üzenetre azonnal válaszolniuk kell. Ha belegondolunk, ez az állandó készenlét bármely tevékenységünket megszakíthatja. Bárhol is legyünk, bármit is tegyünk, egy folyamatos „kint is, bent is” állapot jellemző életünkre. Nagyon nehéz úgy elmélyedni a dolgokban, hogy bármi, bármikor elterelheti a figyelmünket.
Az eddigiek alapján jól megérthető, hogy miért lett fontos téma tudományos körökben az elmúlt évtizedben a túlzott mértékű mobilhasználat. Az is folyamatos vitatéma, hogy bekerüljön-e a mentális betegségek kézikönyvébe. Egy 2018 márciusban megjelent jelentés a 2006 és 2017 közötti időszak problémás internet és mobilhasználat jellemzőit vizsgálja. A tanulmány kiemel néhány érdekes gondolatot:
* A kép sokkal árnyaltabb mintsem önmagában a telefont vagy internethasználatot károsnak lehessen tekinteni: sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy milyen tevékenységet folytatunk az interneten, milyen oldalakat nézünk.
* Félő, hogy ha elkezdjük az internet vagy telefonhasználatot címkézni, akkor egy mindennapi tevékenység kerül át a betegségkategóriába. Ebben az esetben a szerzők kiemelik, hogy fontos lenne specifikálni, hogy milyen típusú túlzott használat számít patológiásnak. Ilyen lehet például a pornográf oldalakon való állandó jelenlét.
Egyébként az átfogó tanulmány 10-20 százalék közöttire teszi a ténylegesen problémás felhasználókat. A laikus olvasó is valószínűleg érzi, hogy a mobilfüggőség nehezen választható el a közösségi médiától. És valóban: a közösségi média a videójátékok mellett a legnagyobb rizikó a függővé váláshoz. Az összes okostelefon felhasználók 20%-a nagyrészben Whatsappot használ telefonján, ami még a Facebooknál is magasabb arány.
Egyébként érdekesség, hogy a fiatalok maguk is aggasztónak találják amilyen mértékben beívódott az életükbe a technológia.
Összességében tehát látszik, hogy vékony jégen táncolunk. Nehéz megtalálni az egészséges mértéket, ami még belefér a mindennapi tevékenységbe, de nem von el túl sok időt és energiát az élet többi fontos területétől. Ha van bátorságunk, tartsunk egy napot, amikor feljegyezzük, hogy hányszor és mennyi időt töltünk telefonnal (vagy számítógéppel) a kezünkben. Valószínűleg gyorsan választ kaphatunk arra, hogy túl nagy teret foglal-e el életünkben a virtuális világ.
