Milyen módszerrel próbálják meg átvészelni a szakítást a fiatalok?
Egyszer már leírtuk, hogy úgy tűnhet, a szakítás a legtöbb ember számára egyszeri, végleges és határozott döntés, amely után törli a másikat az életéből, ám ez csupán a látszat, mivel meglepően sokan maradnak alkalmi szeretők a szakítás után.
Egy korábbi cikkünkben azt derítettük fel, miért annyira jó a szex az exszel. Most arra kerestük a választ, hogy a fiatalok közül ki hogyan küzd meg a szakítással?
Andor a húszas évei végén járt, amikor a barátnőjével szakítottak másfél év után. Nem szakítottak meg minden kapcsolatot egymással, időnként találkoztak, sőt, egyszer-egyszer az is előfordult, hogy lefeküdtek egymással - de csak akkor, amikor egyiküknek sem volt éppen párja.
Pár év múlva Andor és a volt barátnője is talált magának társat, a kapcsolatuk pedig barátsággá alakult, és máig tudnak egymásról, találkoznak egymással. Számukra ez volt a járható út, és úgy gondolják: "Csupán intelligencia kérdése, hogy szakítás vagy válás után két ember normális kapcsolatban marad egymással, vagy úgy tesz, mintha sosem ismerték volna egymást.
Az Andorral egy idős Kati biztosan nem értett volna egyet vele. Kati ugyanis azok közé tartozik, aki a szakítás után lehetőleg minden kapcsolatot megszüntet a másikkal, nem keresi az exe társaságát, és nem akar jóban lenni vele. Nála így működik a szakítás.
A szakítás, különösen a válás folyamatát több szakember a gyászhoz hasonlítja, hiszen - amennyiben nem bántalmazó kapcsolatról van szó - minkét felet veszteség éri. A kutatók arra jöttek rá, hogy "a szakítás az agy olyan részeit timulálja, amelyek az éhség és a szomjúság érzéséért felelős szektorokkal egyenértékűek.”
"A szakításkor fellépő erős stressz után el kell indulnia a veszteség feldolgozásának" - írja Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus. "Ez utóbbi során gyakran tapasztalhatunk magunkon olyan jellegzetességeket, amelyek a depresszió állapotához hasonlatosak (anélkül, hogy betegek volnánk). Emellett a haragtól, elkeseredettségtől, indulatkitöréseken át a csendes belenyugvásig sokféle állapot válthatja egymást. Ez furcsa lehet számunkra, különösen, ha az első ilyen nagyobb megrázkódtatást éljük át. Baj ezekkel a belső állapotokkal csak akkor van, ha megrekedünk valamelyikben, és képtelenek leszünk idővel nyitottá válni egy új párkapcsolatra.
A pszichológus pár praktikát is javasol a veszteség feldolgozására.
"Szerintem személyiségfüggő, mit csinálnak az exek a szakítás után" árulta el kérdésemre az egyik ismerősöm. "Nem kell rosszban lenni egymással, de lehet, hogy néhány hónapig tényleg nem kell találkozni, nem kell erőltetni. Aztán ha valahol összefutnak, nem kötelező elmenekülniük, és nem is kell tudatosan kerülniük egymást. Mondjuk én mindig próbáltam úgy intézni a szakítást, hogy vettem egy nagy levegőt, leültem és beszéltem a párommal, lehetőleg úgy, hogy ne bántsam meg azzal, amit mondok neki."
Hogy nem csak személyiségfüggő, hanem az adott szituációtól is függ, hogy milyen lesz a szakítás, egy másik történet érzékelteti: "Már jártam úgy, hogy kulturáltan próbáltam szakítani. Egy-másfél hónapos kapcsolatról volt szó, azt hittem, könynen megy majd. Elhívtam a páromat egy semleges helyre beszélgetni, és őszintén elmondtam neki, hogy úgy érzem, nem vagyok szerelmes. Nem szeretném hitegetni, az idejét rabolni, és nem akarom bántani. Dühös lett és fröcsögni kezdett.
Pár hét múlva teljesen véletlenül összefutottunk, és ott, mindenki előtt kezdett pocskondiázni, kiöntötte rám a mérgét, aztán gyorsan eltűnt. Eltelt ismét pár hét, megint teljesen véletlenül találkoztunk, ezúttal egy szórakozóhelyen. sarokba szorított és folytatta a pocskondiázást, azt mondta, én nem vagyok normális, pszichológiai eset vagyok. Pár év múlva (!!!) pedig egy közösségi oldalon írt, hogy reméli, meghalok valami ronda betegségben. Régen nem láttam, nem hallottam róla semmit, és ennek örülök. Nála nem működik az hogy majd barátok maradunk."
A Facebookon feltett kérdésünkre a következő válaszok jöttek:
"Elmegyünk berúgni, az általában segít."
"Haverok es alapos beb@szás..."
"Én maradtam a skyrimnél és a 60 centis pizzánál."
"Ha nem volt igazi szerelem, akkor békében elválni egymástól! De ha még mindketten oda vannak egymásért, akkor érdemes megbeszélni a problémákat!" "Szép amit írtál :) De ezt a mai világban egy mai felfogású lány nem fogja értekelni, se felfogni sajnos."
"Nem hát, egyetlen egy se az egész világon :D Szerintem ne általánosítsunk. Nemek szerint se, mert ez nőknél és férfiaknál egyaránt előfordul." "Nem mondtam hogy egy se, azert írtam hogy egy mai felfogású lány, nem azt mondtam hogy az összes... :D Nem kell ilyen negatívan fogadni :) Én is fiatal vagyok, de volt mar jópar komoly kapcsolatom, szinte minden korosztályban, és ha kettővel lehetett normálisan beszélni. Nem általanosítok nemek szerint, ez csak a saját észrevételem, es tapasztalatom, biztos vagyok benne hogy vannak fiúk között ugyanolyanok, de ezt te tudod. Neked vannak tapasztalataid velük :) Ha fenyegetőnek érezted, sajnálom, máshogy nem tudtam leírni."
Az egyik legbizarrabb szakítási mód az úgynevezett ghosting. Különösen az utóbbi néhány évben vált divatossá, hogy a párkapcsolatból gyakorlatilag eltűnik a másik. Nem válaszol a levelekre, nem veszi fel a telefont, törli az exét (és gyakran a közös ismerősöket is) a közösségi oldalon, nem reagál az sms-ekre. Köddé válik.
Az, akit ilyen módon hagynak ott, rendszerint értetlenül áll a történtek előtt, és nem biztos, hogy képes lesz arra, hogy normálisan zárja le a kapcsolatot.
Mi állhat a ghosting, a szó nélküli eltűnés mögött? Például az, ha valaki nem meri őszintén elmondani, mit gondol. Konfliktuskerülés is állhat a háttérben, vagy szorongás. Az is lehet, hogy az, aki eltűnik, nem érezte magát biztonságban a kapcsolatban, verbálisan és/vagy fizikálisan bántalmazták. És persze simán lehet az, hogy egyszerűen csak éretlen a másik a felelsősségteljes kapcsolatra, azért tűnik el.
Mindenki számára bevált recept nem létezik a szakításra és a szakítás feldolgozására. A fenti történetek talán legfontosabb tanulsága az, hogy ne bántsd meg a másikat, és ne hagyd, hogy téged bántsanak. A többit az idő rendezi.
