KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Miért vállalta be D. Tóth Kriszta a smink nélküli képeket?

Szerinte a valóság igenis smink- és retusmentes. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz alig egy hete kitalált ötletének.


Múlt vasárnap számoltunk be róla, hogy D. Tóth Kriszta rendhagyó kísérletbe kezdett: egy éven keresztül mindennap közzétesz magáról a Facebook-oldalán egy teljesen smink- és retusálásmentes fotót.

Mint fogalmazott:

"
Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változik egy negyvenéves nő arca 365 nap alatt. Milyen télen, milyen nyáron, milyen ha boldog, milyen ha beteg, milyen ha kialvatlan, milyen ha kipihent, milyen ha gondterhelt, milyen ha felszabadult, milyen ha bal lábbal kelt föl, és milyen ha jobbal. Mindenféle módosítás nélkül, a maga nyers valóságában.

A kapcsolódó posztot (és képet) több mint 13 ezren lájkolták, és az azóta napi rendszerességgel érkező újabb fotók is rendkívül népszerűek. Megkérdeztük Krisztát, mi inspirálta az egészre, milyen visszajelzéseket kapott eddig és változtathat-e egy ilyen kísérlet szerinte a nők önképén.

dtk_smink

Sminkkel, ahogy eddig megszokhattuk (fotó: Emmer László)

– Mi volt az egész kísérlet kiindulópontja? Mikor jutott eszedbe, és miért éppen most kezdtél bele?

– Február elsején, a negyvenedik születésnapom reggelén, három óra alvás után teljesen spontán jutott eszembe. Álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen semmi okom szomorkodni. Ott volt az előző éjszakai buli nyoma az arcomon, egyszerre volt karikás és puffadt a szemem, színtelen az arcom. De nekem nem az öregedés jutott eszembe a látványról, hanem az előző éjszakai buli, ahol ott voltak a barátaim, a családom, és nagyon boldog voltam.

Ezt a pillanatot szerettem volna megörökíteni. Aztán gondoltam egyet és föltettem a fotót azzal, hogy mostantól egy évig minden nap megörökítek egy ilyen természetes pillanatot, és a képet mindenféle módosítás nélkül kiteszem a Facebookra.

– Milyen visszajelzéseket kaptál, akár ismerősöktől vagy munkatársaktól, akár másoktól (például kommentelőktől)?

– Egyszerre volt megdöbbentő és megható a képek hatása. Rengetegen üzentek, szakmabeliek és civil barátok, és a hozzászólások 95 százaléka is pozitív volt. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt biztattak, hogy folytassam. A legtöbben talán azt értékelték, hogy ismert emberként kiállok és vállalom az arcom, ráncokkal, karikákkal, szeplőkkel együtt.

De persze nem lennénk emberek, ha nem kapnék negatív véleményt is. Van, aki a szépen sminkelt vagy jól bevilágított képeket követeli vissza, van, aki arra figyelmeztet, hogy smink és retus nélkül egészen átlagosan nézek ki, és van, aki váltig próbálja bebizonyítani, hogy márpedig ezen vagy azon a fotón igenis viselek sminket...

dtk_1

Első és második nap

Néhány vélemény a sminkmentes képek alatti hozzászólásokból

Ez az elindítás egy Nagy lájkot érdemel, gratulálok Kriszta !!! Félretéve a női hiúságot, bátran vállalva önmagad egyszerű valójában, természetességében..., erre nagyon kevesek képesek! Sminkkel és most már anélkül is szerethető, elfogadható vagy <3

Kriszta! A kísérlet érdekes, nem akarom lelőni a poént, de szerencsére az idő ebben a korban nem végez aknamunkát. További sok sikert! kedvelem.

Tök jó, hogy végre felvállalja valaki azt is, hogy nem csupa csillogás az élete és nem mindig úgy néz ki, ahogy a képernyőn látni. Ettől olyan EMBERI !!!!

Boldog születésnapot!Van akit csak a smink tesz széppé,van aki eredetileg is szép,a smink csak tovább fokozza a szépséget. Tehát Ön smink nélkül is nagyon szép.

Kedves Kriszta! Bízom benne, hogy a legmélyebb üzenet sokaknak megvilágosodik : a benső szépség minden pillanatban jelen van ha elfogadjuk önmagunk teremtésünk tökéletességében. Bár egyidősek vagyunk, mégis magázódva tisztelném szépségét. Ragyogó. Egészséges. Inspiráló. Kezét csókolom! :)

– Az egészet tulajdonképpen egy kihívásként hirdetted meg. Akadt már valaki, aki szintén belefogott?

– Egyáltalán nem gondoltam, hogy mozgalmat indítsak a kezdeményezéssel, a kihívás inkább saját magamra vonatkozott. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog elkezdte a saját útját járni, mert vannak, akik már jelezték, hogy idén ők is betöltik a negyvenet és belefognak.

dtk_2

Harmadik és negyedik nap

– Mérlegeltél előre minden lehetőséget, például hogy akkor is tudod-e majd tartani magad a fogadalomhoz, amikor különösen rossz passzban vagy?

– 365 nap alatt minden bizonnyal lesznek rosszabb időszakok is, amikor legszívesebben elbújnék a világ elől. De nem adom föl, ettől van tétje, ez a lényege az egésznek.

– Miért mindig ugyanott, ugyanabban a pózban és ugyanazzal a mosollyal készülnek a képek?

– Ez a koncepció lényege. De majd ha nem itthon ébredek föl, és máshol készül a kép, akkor más lesz a helyszín. A mosoly meg... Hát, az biztos, hogy nem minden nap fogok mosolyogni.

– Mennyire befolyásolja a nők önképét az, amit a média ezzel a kérdéssel kapcsolatban általában sugall?

– Az élményeink mind-mind nyomot hagynak az arcunkon, a testünkön. Mi viszont – pláne közszereplőként, az ilyen-olyan elvárásoknak megfelelve – mindent megteszünk, hogy eltüntessük ezeket a nyomokat. Sminkkel, retussal, különböző appokon keresztül egy gombnyomásra elérhető szépítő szűrőkkel.

"
Kis túlzással élve szinte már fel sem ismerjük saját magunkat reggel a tükörben, nem hogy még mutogassuk.

Persze, minden ember szeret jól kinézni, szereti feljavítani azt, amije van, a gond nem is ez. Hanem az, ha elhisszük, hogy az a valóság.

dtk_3

Ötödik és hatodik nap

– Változtathat-e szerinted ez a kezdeményezés az emberek hozzáállásán?

– Azért nem tulajdonítok magamnak vagy a kísérletemnek ekkora jelentőséget. De az mindenképpen beszédes, hogy a sorozat első képeit megnézte háromszázezer ember és több mint huszonötezren lájkolták, több százan megosztották és kommentelték őket. Vagyis valamit mégis megmozgatott, valamire ráérzett ez az akció. És ez jó.

– Gondolkoztál már azon, kezdesz-e valamit a képekkel az év leteltével?

– Valamilyen formában biztosan egymás mellé teszem majd a képeket, és a kihívást kísérő reakciók is nagyon tanulságosak lesznek. Azért fogtam bele, mert kíváncsi vagyok arra, hogy milyen nyomot hagynak 365 nap élményei az arcomon. Egy év alatt nyilván nem öregszem meg nagyon látványosan, de nem is ez a lényeg. Hanem az az utazás, amit egy ember ez alatt az idő alatt megtesz, kívül és belül. Photoshop nélkül.

Ha tetszik a kezdeményezés, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ez minden szülő rémálma” – nincs gyógymód egyéves kisfiuk halálos betegségére, de a szülők nem adják fel, génterápia kifejlesztésére vették rá a kutatókat
A kis Erik napjai rohamokkal telnek, miközben szülei kétségbeesetten küzdenek az idővel. 210 millió forintra lenne szükség a kutatás elindításához.


Jelenleg nincs gyógymód egyéves kisfiuk rendkívül ritka betegségére, ezért a Svájcban élő magyar szülők úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a sorsukat. Felkeresték a világ különböző pontjain dolgozó kutatókat, hogy elindulhasson a génterápia kidolgozása az ASNSD nevű, idegrendszert érintő kór ellen. A Genfi Egyetem és a londoni University College vállalta a kutatás lefolytatását, a család pedig most adománygyűjtésbe kezdett, hogy fedezni tudják a költségeket.

Az egyéves Erik betegsége rohamokkal jár, és gyorsan terjed a szervezetében. A génterápiás kezelés fejlesztése viszont minimum 1–2 évet vesz igénybe.

A kisfiú az első öt hónapját teljesen egészségesen töltötte. Januárban azonban görcsök és egyre gyakoribb epilepsziás rohamok jelentkeztek nála. Májusban kiderült: aszparagin-szintetáz-hiányos szindrómája van, egy olyan örökletes betegség, amely súlyos fejlődési elmaradással, mozgásbénulással és rohamokkal jár, és amely legtöbbször még gyermekkorban halálhoz vezet. Világszerte mindössze 40 ismert esetről tudnak.

„A fájdalom az iszonyatos, az eszet-vesztő, ahogy vezettünk haza nekem csak az járt a fejemben, hogy ilyen nem történhet meg velünk, ilyen nincsen, hogy azt mondják, hogy nincs gyógymód, hogy a tudomány mai állása szerint nem kezelhető a betegsége, szerintem ez minden szülő rémálma” – mondta az édesanya, Végh Mariann.

A szülők úgy érezték, nem várhatnak tétlenül. „Nyilvánvaló volt, hogy az orvoscsapat, hogy ők csak tüneti kezelésben gondolkodnak” – mondta az apa, Karancsi Balázs.

Éjszakákon át bújták a szakirodalmat, és több száz levelet küldtek el kutatóknak és intézményeknek.

Végül sikerült elérniük, hogy a Genfi Egyetem és a londoni UCL egy kétéves kutatási projektet indítson a génterápia kifejlesztésére.

„Ez a génterápia fejlesztése szülőként ez egy iszonyatosan idegen közeg, nem vagyunk orvosok, és tudósok se, nem értünk ahhoz, amiről ők beszélnek egy-egy megbeszélésen” – mondta az anya.

A fejlesztéshez 210 millió forintra van szükségük, ezt az összeget év végéig kell összegyűjteniük. A család adománygyűjtő oldalt hozott létre és alapítványt is indított Eriknek.

A kisfiú kezelőorvosa, aki a kutatást is koordinálja, azt mondta:

„A kór gyorsan halad előre, bár Erik állapota jelenleg stagnál, de minden nap számít.”

Erik nemrég töltötte be az első életévét. A legidősebb ismert ASNSD-s gyerek jelenleg tízéves.

„Arra nehéz válaszolni, hogy Eriknek mennyi ideje van várni terápiára, hogy alakul a betegsége. 1–2 évre biztos szükség van a gyógymód kifejlesztésére. Ez egy nagyon ritka betegség, azért kerül ennyi pénzbe mert először tanulmányokat kell készíteni, aztán az egérkísérletek jönnek, aztán ki kell próbálni embereken” – nyilatkozta Dr. Roxane van Heurck az RTL Híradónak.

Ha a kutatás sikerrel jár, az nemcsak Eriknek, hanem más, ASNSD-ben szenvedő gyerekeknek is reményt adhat.

Aki segítenek Eriknek legyőzni a kórt, EZEN A LINKEN teheti meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk