Miért ennyire nehéz beszéd közben állandóan egymás szemébe nézni?
Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen nehéz beszélgetés közben állandó szemkontaktust tartani. Ha valaki "túl sokáig" néz bennünket, "mereven" bámul a szemünkbe, miközben társalgunk vele, kezdjük kínosan érezni magunkat. Ilyenkor gyakran támad az embernek az az érzése, hogy a másik talán flörtölni akar, vagy haragszik, vagy nem hisz nekünk, és vizslatja a tekintetünket.
Néhányan azt vették észre, hogy képtelenek folyamatosan a beszélgetőpartnereik szemébe nézni. Ha mégis tartják a szemkontaktust, akkor nem tudnak úgy összpontosítani sem a saját mondanivalójukra, sem arra, amit a másik próbál elmondani. Sőt, van, aki csak akkor képes összeszedetten társalogni, ha közben egy adott pontra irányíthatja a tekintetét, vagy beszéd közben a tekintetével pásztázhatja a környezetét.
Vajon az önbizalmunk kicsi? Ez a jelenség a behódolás jele - mint azt sokan gondolják? Korántsem.
Mivel a közvetlen kommunikáció az életünk fontos része, kutatások sora foglalkozik a szemkontaktussal. Az első lényeges információ, hogy a látásért és a verbális képességekért az agyban más terület felel.
2016 októberében egy tudományos lapban két japán kutató (Shogo Kajimura és Michio Nomura) publikált tanulmányt a témáról. A Kiotói Egyetem munkatársai 26 résztvevővel folytattak kísérletet. A kutatók eredményei arra utalnak, hogy bár az emberi viselkedés fontos eleme,
a szemkontaktus szellemileg megterhelő.
A kutatásban részt vevőknek asszociációs szójátékot kellett játszaniuk úgy, hogy közben egy idegen személy animált arcát figyelték egy képernyőn. Férfi és női arcok vegyesen szerepeltek a vizsgálatban. Az arcok egy része a tekintetét a nézőre irányította. A játék lényege az volt, hogy a résztvevők kaptak egy főnevet, ehhez pedig amilyen gyorsan csak tudtak, egy igét kellett társítaniuk.
A kutatás során a résztvevők lassabban reagáltak, amikor rájuk irányult a képernyőről a "másik személy" tekintete. Különösen akkor, ha bonyolult volt az igetársítás, vagy sok volt a lehetséges megoldás. Kajimura és Nomura szerint ez azt bizonyíthatja, hogy a szavak választásában ugyan nem zavarja az embereket a szemkontaktus, ám a kölcsönös figyelem fenntartása bizony szellemi erőfeszítést kíván, mivel a két feladathoz más kognitív erőforrások szükségesek.
Azt, hogy mentálisan mennyire megterhelő lehet pár percnél tovább egymás szemébe nézni, egy olasz vizsgálat is bizonyította.
Giovanni Caputo, az Urbinói Egyetem pszichológusa önkénteseket kért fel arra, hogy egy gyengén megvilágított helyiségben folyamatosan nézzenek egy másik személy szemébe. Egy másik csoport feladata az volt, hogy egy üres falat bámuljon percekig.
A vizsgálat tíz percig tartott. Ilyen hosszú idő elteltével hallucinációhoz hasonló élményeik voltak a résztvevőknek. Volt, aki furcsa alakzatokat látott felvillanni, mások arcokat láttak maguk előtt. Akiknek a falat kellett nézniük, nem tapasztaltak furcsaságokat.
