Megható: egy tanár bocsánatkérő levele a diákjaihoz
Kedves Diákok: egy tanár elnézést kér címmel meghökkentő cikk jelent meg a HuffPost British Columbiában. Egy kanadai középiskolai tanár fordult a diákjaihoz egy nyílt levélben, hosszan kérve őket, hogy bocsássanak meg neki. A levelet akár egy magyar tanár is írhatta volna...
Jövő héten elkezdődik az új szemeszter, én pedig úgy érzem, bocsánatot kell kérnem tőletek. Bármennyire is próbálkoztunk, képtelenek voltunk rávenni a politikusokat, akiknek módjában áll az oktatási rendszert átalakítani, hogy tegyék meg ezt. Nem tudtuk meggyőzni a miniszterelnököt, hogy az oktatás olyan befektetés, amelyből mindannyian hasznot húzunk, ráadásul nem szennyezi sem a vizet, sem a levegőt.
Tehát, amíg az oktatáspolitika háttérbe szorul a külföldi vállalatok érdekei miatt, kérlek, fogadjátok el a bocsánatkérésemet.
Bocsánatot kérek, amiért reggelente ilyen korán meg kell jelenjetek az iskolában, holott a neurológusok már régen bebizonyították, hogy a kamaszok agya délelőtt 10 óra előtt nem működik optimálisan.
Bocsánatot kérek, hogy bár már jogosítványotok van, részmunkaidőben dolgoztok, és lassan komoly döntéseket kell meghoznotok a jövőtökkel kapcsolatban, az engedélyem nélkül pisilni sem mehettek ki az osztályteremből.
Bocsánatot kérek, amiért minden iskolai napon végig kell ülnötök hat órát, holott a tudomány mai állása szerint ennyi ülésnek komoly mentális és fizikai egészségkárosító hatása van.
Bocsánatot kérek, hogy az életkorotok béklyóba köt benneteket, és a kortársaitokkal vagytok kénytelenek végigmenni az iskolarendszeren, holott tudjuk, hogy életkornak semmi köze az intellektushoz, az érettséghez, és a képességekhez.
Bocsánatot kérek, hogy azok a diákok, akik valami miatt lemaradnak, nem kaphatnak szakszerű segítséget, mert a jelenlegi gazdaságpolitika ilyen igényekre nem biztosít fedezetet.
Bocsánatot kérek, hogy olyan tantárgyakat tanultok, amelyek nem is érdekelnek benneteket, miközben az emberiség összes tudása minden évben megduplázódik.
Bocsánatot kérek, amiért elhitették veletek, hogy az ötösért versenyeznetek kell egymással, holott az emberi fejlődés mindig is együttműködés eredménye volt, amit az iskolában gyakran “csalásnak” neveznek.
Bocsánatot kérek, amiért a tankönyveitek idejétmúlt információkkal vannak tele, és a rosszul karbantartott osztálytermi technika olyan, mintha nem is létezne.
Bocsánatot kérek, hogy a személyre szabott oktatás egyáltalán nem személyre szól. Ha személyre szólna, az ugyanis nagyon sokba kerülne...
Bocsánatot kérek, hogy a nagy felhajtás ellenére, a beharangozott innovációs stratégia – figyelembe véve a kormány eddigi teljesítményét – az égvilágon semmiféle változást nem jelent, legfeljebb még több módszerrel tudják ellenőrizni, hogy mit műveltek az iskolában.
De legjobban azt sajnálom, hogy az oktatási rendszer arra van kihegyezve, hogy aktív részévé váljatok a termelésnek. Miközben a környezetünk, ami nélkül gazdaság sem lenne, egy klímakatasztrófán megy keresztül, és emiatt a közeljövőben újra kell gondolnunk minden társadalmi, politikai és gazdasági tevékenységünket - és erre ti nem lesztek alkalmasak.
Nagyon sajnálom.
Bárcsak ne törte volna össze a bennetek levő kíváncsiságot az osztályterem egyformasága.
Bárcsak lenne egy varázspálcám, amivel olyan iskolát varázsolhatnék nektek, ahol van helye a vizsgálódásnak, a felfedezésnek, a kísérletezésnek, és hogy különböző módszerekkel tanuljatok.
Bárcsak lenne elég hatalmam ahhoz, hogy újraélesszem a tüzet a szemetekben, amely ott égett minden szempárban néhány héttel az iskola első napja előtt.
Bárcsak segíthetnék nektek emlékezni, hogy mielőtt iskolába kerültetek, már tudósok voltatok, kísérleteztetek, felfedezéseket tettetek, kérdeztetek, és kerestétek az összefüggéseket.
Költők is voltatok… emlékeztek még? Úgy tudtátok leírni a világot, hogy a felnőttek teljesen elámultak rajta!
Tanulásra születtetek. Nem tudtok nem tanulni.
És abból is az a fajta, amely az osztályteremben történik. De abból se minden. Csak azok a dolgok számítanak, amelyek benne lesznek a dolgozatban.
Bárcsak elrepíthetnélek benneteket olyan országokba, ahol az oktatási rendszer fontos a politikusok számára. Mert hisznek abban, hogy az a jövő záloga, ami az iskolában történik.
Abban a korban, amikor az életünk múlik rajta, hogy megoldásokat találjunk a problémáinkra, elvesztegetjük a bennetek rejlő képességet, amellyel ezeket a kreatív megoldásokat kereshetnétek. Az ember a kamaszkorban ér a kognitív fejlődés csúcsára. Manapság akármerre nézünk, mindenhol látható, milyen elképesztő kapacitással és kreativitással rendelkeztek, ha megoldást akartok valamire.
Bárcsak megmutathatnám a döntéshozóknak, mit kellene észrevenniük ahhoz, hogy tisztán értsék, mire vagytok képesek, ha esélyt kaptok. Bárcsak…
Üdvözlettel,
Egy tanár
