ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Megrázó: magyar orvosok az eutanáziáról

Soha nem készült még hasonló: az életről és a halálról döntő orvosok tabuk nélkül válaszoltak.


Dr. Vadász Gábor főorvos régóta foglalkozik az eutanázia kérdéskörével. Kérdőívét több mint kétszáz orvos töltötte ki, a válaszok az emberi lélek, az érzelmek, a racionalitás, valamint az orvosetikai dilemmák mélységeit, olykor drámáit tárták fel, rendkívül őszintén és egyben megrázó módon.

A nem reprezentatív kutatás szerint az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát elutasítók aránya, 56,8 % volt, azaz a válaszadó orvosok több mint fele nem ért egyet alkalmazásával. Az eredménynél azonban sokkal érdekesebbek, tanulságosabbak az indokok és a történetek.

4_640x424

Angelo Merendino képei

Miért utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?

"Mert az élet ura egyedül Isten, Ő adja és csak Ő veheti el. Mi teremtmények vagyunk, és nincs jogunk egy másik emberi eletet megsemmisíteni. Ez súlyos szakmai és Isten elleni vétség."

"A Hypokrateszi eskü alapján, és mert véleményem szerint nincs jogunk más élete felett negatív irányban rendelkezni."

"Súlyos tumoros betegeim végstádiumában is mindig tapasztaltam az élni akarást. Véleményem szerint magának a betegnek is meg van sokszor a lehetősége, hogy maga végezze be az életét. Pályám során csak egy beteg volt, aki maga választotta az öngyilkos halált. Elvetem azt, hogy ilyen kellemetlen "teendőt" is az orvos kötelezettségeiként szabják meg felsőbb utasításra (aktív eutanázia)."

"A rám bízottak életére esküdtem. Esetleges szenvedéseiket pszichés vezetéssel is igyekszem mérsékelni, az utolsó pillanatig éltetve bennük a gyógyulásukba vetett reményt. Nem volt még olyan betegem, aki ezt ne hitte volna el, pedig köztük kollégák is voltak."

"Az élete a legdrágább mindenkinek. A haldokló ragaszkodik hozzá a legjobban. Mindenkinek joga van a tisztességes halálhoz. Ma Magyarországon ezt tagadják meg a legtöbbször a beteg vagy idős emberektől."

"A pont Isten kezében van, a szenvedésnek értelmet lehet adni, a beteg az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát, amikor már nincs visszaút. Soha nem leszünk olyanok, mint az Isten, a teljes átlátás és megértés nincs a birtokunkban."

"Nincs jogunk hozzá. Lehetnek helyzetek, amikor a beteg megbánja, mert pl. a távolban élő családtagjától nem tud elbúcsúzni."

"Mert emberölés. Hóhér feladata. Az orvosnak ehhez semmi köze sem lehet."

"1./ Ember vagyok. 2./ Istenhívő ember vagyok. 3./ Orvos vagyok."

"Nincs jogunk az életben maradásról dönteni, kezdő orvosként az 1800 g-os koraszülöttet sem tudtuk biztosan megmenteni, ma esélye van a 600 g-os gyermeknek a jó minőségű túlélésre, számos ennél kisebb betegünk is szaladgál, beszél, óvodába jár és egészséges gyermek lesz."

"Mert gyilkosság. Mert nem lehetne határt szabni, hogy ki miért kéri (esetleg egy idős ember, csak mert úgy érzi, terhet jelentene a hozzátartozóinak). Akár nyomást is gyakorolhatnának rá ilyen célból."

"Mert csodák igenis vannak. És azt is a teremtő határozhatja meg, hogy mikor kell a földi életből eltávoznunk."

11-22-2011 Jen's eyelashes

Miért nem utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?

"Mert vannak menthetetlen betegek. A tudomány nem hónapok alatt fejlődik, miközben bizonyos betegek gyakran hónapok alatt meghalnak."

"Ha már nincs visszaút, az orvostudomány mai állása szerint, ne kínozzuk a beteget. Az állatkínzás büntetendő. Az emberkínzás a Hypokrateszi eskü alapján nem? Ott is volt végpont."

"Ha jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan, a csillapíthatatlan fájdalmaitól szenvedő beteg "kezelésében" kábító-fájdalomcsillapító adását kezdem el, szerintem ez már az aktív eutanázia első lépése, akár megfogalmazom ezt így, akár nem. Ennek el nem ismerése önáltatás. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunk, kik már valaha is utasítottuk a beteg kezelésében résztvevőket folyamatos kábító-fájdalomcsillapító adására, elkövettük az aktív eutanáziát. Csak nem ennek neveztük. Önámítás!"

"Aki látott már végstádiumú onkológiai beteget fájdalmak között, az tudja."

"Ahogy az embernek joga van az élethez, úgy joga van a méltóságos halálhoz is. Az eutanázia a leghumánusabb megoldás a gyógyíthatatlan szenvedő beteg részére."

"Az emberi méltóság, az önrendelkezési jog és az emberhez méltatlan szenvedés megszüntetése, megkívánja, hogy amennyiben a gyógyíthatatlan beteg kéri, át lehessen segíteni azon az úton, amely az élet végét jelzi és ezt ugyan úgy természetes orvosi beavatkozásnak kellene tekinteni, mint az élet megmentését. Anyám a szemem láttára halt meg egy gyógyíthatatlan betegségben és 15 órát agonizált. Könyörgött, hogy segítsem át a túlvilágra. Nem mertem megtenni. Utólag nagyon sajnálom, és amiatt érzek lelkiismeret furdalást, hogy nem tehettem meg."

"Nem arra esküdtünk, hogy a betegeket a végtelenségig életben tartsuk (ami a mai eszközökkel elég könnyű) saját akaratuk ellenére/reménytelen szenvedésük kárára, hanem hogy segítsünk rajtuk! Munkánkban a segítségnyújtáson van a hangsúly, ami nem egyenlő a reménytelen szenvedés hosszabbításával."

"Ha egy bizonyítottan menthetetlen, végstádiumú beteg mindennapjai a lelkiismeretes ápolás és palliatív kezelés ellenére is csak a szenvedéssel, fájdalommal vannak teli vagy öntudatlan állapotban, mint vegetatív lény él, akkor neki is és a környezetének is a társadalomnak is - megváltás, ha segítünk megszabadítani a földi lét minden kínjától. Azt az energiát (pénzt, szakembert, stb), amit rá fordítunk, talán a még gyógyíthatókra lehetne fordítani. Ugyanúgy kellene eljárni, mint az agy halottak esetében a szerv transzplantáció kérdésében."

"Nagyon álszent a társadalom és ezen belül az orvostársadalom is. Az utóbbi időben különösen kegyetlenül, az empátia legkisebb jele nélkül közlik a beteggel, hogy fél éve van hátra, de ha a végét nem szeretné végigcsinálni, azt ellenzik. Milyen élet lesz az a fél év? Egyre rosszabb állapotban várja a halált."

"Ha a terhesség megszakítás engedélyezett a nők kérésére, akkor a gyógyíthatatlan betegnek is legyen joga a halál megválasztására. Számtalan családtagom méltatlan elmúlását kellett végig asszisztálnom. Az ember már nem bírja nézni a szerettei szenvedését. Miért nincs mód arra, hogy még ép szellemi teljesítmény mellett az ember nyilatkozatot tegyen a halálát illetően."

"Amikor már végstádiumban van egy ember és ez nyilvánvaló, akkor cinikusság, szemfényvesztés gyógyításról beszélni."

"1. Mert az életet mesterséges meghosszabbítása a szememben éppannyira ellenszenves, ha tetszik Isten akarata ellen való, mint annak megrövidítése. 2. Ha az állatokat nem hagyjuk szenvedni, mi okunk lehet arra, hogy embertársainkat szenvedni kényszerítsük? 3. Olyan sok esetben elfogadjuk embertársaink értelmetlen, megelőzhető, indokolhatatlan halálát (háborúk, éhínségek, megelőzhető járványok, stb. stb. ...) az eutanázia elutasítása ezt figyelembe véve egyszerűen képmutatás."

"Bizonyos körülmények között lehet az élet elviselhetetlenebb, mint maga a halál."

6_640x424

Miért teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?

"Mert morálisan és erkölcsileg számomra ez volt a döntés."

"90 éves, harmadik reanimáció után kérte, hogy negyedszer ne...!"

"Itt nem az eutanáziáról van szó, hanem a beteg önrendelkezési jogáról. A kezelést (pl. műtétet) visszautasíthatja, ha tisztában van vele, miről dönt, ítélőképessége és szabad akarata birtokában van. Ebben az esetben döntését - a törvények értelmében - el kell fogadnom."

"Mert a kezelés a betegség kimenetelét, a beteg esélyeit nem változtatta volna."

"A beteg, aki egyetemi tanár fizikus volt, a magyar törvényeknek megfelelő "liwing will" -t készíttetett ügyvéddel, közjegyzővel."

"Mert egyrészt törvényi előírás, másrészt mindenki dönthet úgy, hogy a természetes halált választja azzal szemben, hogy meghosszabbítjuk életet (pl.: palliatív kemoterápia), de lényeges életminőség-romlás és szenvedés által csak. Ugyanakkor a nem gyógyíthatatlan betegségben szenvedők esetén (pl.: Jehova-tanúi, vagy szívkatéterezést visszautasító), ha később állapotromlás következtében már nem beszámíthatóvá válik (zavart, hipoxiás), és jó minőségű élet vár még rá, akkor elutasítom a passzív eutanáziát, arra is hivatkozva, hogy az utolsó pillanatban a beteg már lehet, hogy meggondolná magát, de állapota miatt már képtelen szándékát jelezni. De ha jól tudom, ez esetben kötelességem is korábbi akarata ellenére megmenteni az életét."

5-13-2011 Jen waiting to get chemo after 2 weeks in hospital

Miért nem teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?

"Soha nem tennék ilyet, az elveimmel nem egyezik."

"A fent említettek miatt, a fájdalomcsillapítás a beteg életét elviselhetővé tette, bár a tudatát elvette. Így a beteg ettől kezdve nem tudott a kezelés ellen tiltakozni, tehát a sorsa a kezelő orvos kezébe került. A kezelőorvos pedig nem engedhette meg azt, hogy a csökkenő fájdalomcsillapító hatás miatt a beteg fájdalma ismét fokozódjon. A kör bezárul."

"Szankcionálja a szakma. Később feljelenthetnek. Kártérítési pert indíthatnak."

"Nem egyértelmű az ezzel kapcsolatos jogállás. Nem gondolom, hogy ebben egyetlen személy dönthet. Passzívan biztosan megtettem. Az intenzív terápiában az élet legtöbbször meghozza a döntést. Kétségkívül, gyakran drágán és sokszor megélt vagy "meg nem élt?" szenvedés árán. Nehéz a döntés a központi idegrendszer sérülései esetén. Ilyenkor gyakran a beteg kívánsága is sokszor változik."

"Mikor a beteg állapota már nem engedte, hogy tiltakozzon, a szakma szabályai által előírt kezelését megkapta, és nem ritkán gyógyulás vagy az élete meghosszabbítása volt az eredmény."

"Nem kapta meg a kellő/en részletes tájékoztatást a prognózisról, és azt hitte, minden rák minden stádiumában gyógyíthatatlan és szenvedésekkel jár, holott neki T1MoNo laphám rákja volt az alsó ajkán. A műtétet követően maradéktalanul gyógyult."

"Mert a betegen láttam, hogy ő maga nem akarja igazán a korai halált, félt tőle, időt akartam neki adni, maximálist! csak a családtagok szorgalmazták, mert egy kolonc volt számukra, úgy vettem észre, de a beteg csak azért ment bele, hogy ne legyen teher a családnak, szerintem ez embertelen gyilkosság lett volna! és aljas, aki ezt elköveti bármire is hivatkozzon!"

"Sosem voltam biztos abban, hogy a beteg helyesen ítéli meg a saját állapotát. Számos korábbi tapasztalatom a saját tévedésemet is bizonyította az állapot megítélésében, és váratlan javulás következett be az adequat th-tól. Ilyenkor a beteg sokszor nem is emlékezett arra, hogy kérte volna a kezelés megszüntetését."

13_640x424

Legyen-e szakmai, társadalmi vita az eutanáziáról?

"A kérdéskör vizsgálata, alapos kidolgozása nem válik senki kárára."

"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."

"Ez szerintem nem fog megtörténni a közeljövőben, de valamikor el kell kezdeni és örülök, hogy valaki felvállalta ezt a feladatot."

"Az eutanáziáról szóló társadalmi vita nyitását elvetélt ötletnek tartom. Erre a mi társadalmunk jelenleg éretlen. Egészségügyünk és a benne uralkodó állapotok pedig egyszerűen tragikusak. Nem hiszem, hogy az eutanázia kérdésének felvetésével kellene tovább borzolni a kedélyeket."

"Nagyon fontos, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki az ügyben. Az eutanázia természetesen nem lehet kötelező érvényű sem az orvosra sem a betegre nézve. Az eutanáziát csakis felnőtt, cselekvőképes személy, önmagára vonatozóan kérheti/kérhesse. Beszélni kell róla össztársadalmi szinten, az orvosképzésben és továbbképzésben pedig oktatni, rávilágítani. A (párt)politikát nem szabad a párbeszéd közelében engedni, annak szakmai és civil szervezeteknek kell a kezdeményezője lenni…"

"Ebben a kérdésben nem a társadalomnak kell dönteni, nem értenek hozzá, nem ismerhetik a teljes tényállást a betegségre, betegre vonatkozóan, stb."

"Aktív eutanázia? Csak azt engedném erről vitázni, aki hónapokat tölt el olyan osztályon, ahol végstádiumú/életkilátásokkal nem rendelkező betegeket kezelnek. Ez nem egy elméleti vita!"

"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."

"3 évet dolgoztam utókezelő-krónikus osztályon, hosszan agonizáló, elevenen elrothadó, borzalmas fájdalmakkal küszködő, de ép elméjű betegek és évek óta önmagáról nem tudó, demens, vegetatív lényként létezők között. Aki bármilyen szinten is ellenzi az eutanáziát, azt KÖTELEZNÉM, hogy 1 hónapot éljen, ügyeljen, dolgozzon egy ilyen osztályon. Nem is értem azokat, akik bármi olyanról véleményt mernek formálni, amit nem tapasztaltak meg, nem láttak közvetlen közelről, nem éreztek át!"

A felmérés teljes eredményét ITT TALÁLJÁTOK

Te mit gondolsz? Ha hasznos volt ez a cikk, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: