Kutyatartás kánikulában, nyaralás a négylábúval – hasznos tanácsok a hőségre gazdiknak
Egymás után megdőlő hőségrekordok, izzó beton, harmadfokú hőségriasztás, perzselő nap: ilyen klímában már nemcsak mi vagyunk fokozott veszélynek kitéve, hanem a kedvenc négylábúink is, akik ráadásul mezítláb tapossák mellettünk az aszfaltot nap mint nap. Emiatt ebben az időszakban még inkább oda kell rájuk – és a jelzéseikre – figyelnünk, hogy ha baj van, mielőbb cselekedhessünk. A kellő információk birtokában, egy nagy adag gondoskodással és elővigyázatossággal viszont ez is ugyanolyan élvezetes időszak lehet, mint az év többi része – pláne, ha még nyaralni is elmegyünk együtt!
Magyarország egyik leghíresebb trénerével és kutyaszakértőjével, a Tükör Módszer megalkotójával, a Neked ugatok!-könyvek és a ZsEBetikett szerzőjével, Korom Gáborral körbejártunk mindent, amit tudni érdemes a kutyatartás és a nyár viszonyáról.
Egy korábbi interjújában Korom egy igen megosztó kijelentést tett, mikor azt mondta: a kutya helye nem a kertben van, hanem a nagyvárosban. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet ezzel most, amikor lassan egy árnyas, vidéki kertben is elviselhetetlen az időjárás, nemhogy Budapest belvárosában.
Hozzátette, hogy attól azért nem kell megijednünk, hogy a kutyánk a tűző napon van egy ideig, azaz nyugodtan elvihetjük sétálni, egy keveset még dolgozhatunk is vele, de alapvetően ne ilyenkorra időzítsük a nagy energiaszintet igénylő munkát.
Az egyik alapszabály, hogy igyekezzünk ilyenkor kerülni a nap legmelegebb szakát, a sétákat időzítsük kora reggelre vagy az éjszakai órákra. Jó tudni, hogy nyáron a kutyák hajnali 5 és reggel 9 óra között a leginkább befogadók, ilyenkor még ők is érzik az éjjeli környezeti lehűlés hatását. Ebben az idősávban megpróbálkozhatunk a fizikailag megterhelőbb feladatokkal is – például aktív szaladgálással –, ám később ezt ne kockáztassuk, mert ez túlságosan megterheli a kutyák szívét.
Szintén alapvetőnek számít, hogy ha sétálunk, az árnyékos területeket részesítsük előnyben a naposakkal szemben, illetve a fűvel, földdel fedett részeket a betonnal szemben. Az aszfalt ugyanis akár 60 fokosra is felmelegedhet, és bár a kutyák tappancsát vastag, elszarusodott bőrréteg védi, az extrém hő képes abban is kárt tenni.
Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mennyi az annyi? Korom szerint a kutya maga fogja láttatni velünk, hogy milyen energialeadást igényel, de általános, hogy nagy hőségben a kutyák mozgás- és munkaigénye is megcsappan, hiszen már maga a meleggel való küzdelem is energiát emészt fel. Vannak persze olyan kutyák is, akik számára a meleg nem visszatartó erő: ilyenkor az árnyas parkokban, erdőkben való nagy séták, kirándulások jelenthetnek megoldást – a népszerű kutyastrandok mellett.
Ha húsz percnél hosszabb sétára indulunk, mindenképp vigyünk magunkkal itatóedényt, kutyakulacsot. (A fertőzések elkerülése végett egyébként is fontos a saját itató használata, de nyáron egyenesen kötelező, hogy rendelkezzünk vele.) Emellett figyeljünk oda a kutyánk hűtésére is, amit többféleképpen megtehetünk. Az egyik eljárás, ha megnedvesítjük a bundáját, így egyfajta természetes légkondit hozunk nekik létre: megkezdődik az a fajta hőleadás, amit az ember számára az izzadás jelent. Ilyenkor viszont fontos, hogy megfelelő körülményeket biztosíthassunk a bunda teljes megszárításához, ellenkező esetben ugyanis a nedvességben felszíni bőrsérülések alakulhatnak ki, amelyek el is fertőződhetnek. (Ez különösen a vastagbundájú kutyáknál jelent veszélyt.)
És ha már hűtés, otthon erre a bundanedvesítés mellett más lehetőségünk is kínálkozik: a hűtőfekhelyek gyors enyhülést nyújthatnak a kedvencünknek, de náluk is beválnak a ventilátorok, csak úgy, mint nálunk.
„Pontosan úgy, mint mi, a kutya is érző lény, neki is vannak reakciói, érzései és viszonyulásai a környezethez, tehát ő sem egy masina” – magyarázza Korom. Azaz: ha mi észrevesszük magunkon, hogy valamilyen külső terhelés ront valamilyen készségünkön, úgy ugyanez igaz lehet a kutyánkra is. Az extrém hőség pedig pontosan így hat például a koncentrációra: nehezebben figyelnek, ezért is fontos a tréningek megfelelő időzítése. De a toleranciaszintjük is megváltozik, ami azt jelenti, hogy olyan dolgokra, amiket egyébként jól viselnek, türelmetlenebbül reagálnak. Ez lehet egy másik kutya közeledése vagy a gyermekes családoknál az, ha többen is nyúzzák őt, miközben szeretne éppen elvonulni a lakás leghidegebb pontjára, ahol kicsit elviselhetőbb számára a klíma.
A kutyák számára nemcsak a meleg megterhelő, hanem a páratartalom is. Ők – az emberekkel ellentétben – nem tudnak izzadni, nem tudnak e biológiai reakció által lehűlni. Erre az ő eszközük a lihegés – és emiatt is olyan fontos, hogy legyen nálunk víz és itató.
Korom arra is kitért, hogy több tényezőtől is függhet, hogy egy kutya hogyan bírja a meleget. Közrejátszik benne a méret, a szőrzet mennyisége, minősége és színe, ezeknél fogva pedig a fajta is. Alapvetően a nagyobb kutyáknak van nehezebb dolguk, hiszen az ő szívüknek többet kell dolgoznia ebben az időben (is). Azt gondolhatnánk, hogy ilyenkor kellemesebb rövidszőrű kutyának lenni, de nem így van: gyakran a nagy szőr védelmet nyújt a napsugárzás káros hatásai ellen. Ami a színt illeti, a fekete bundák természetesen jobban elnyelik a fényt, mint a világosabbak, így a sötét kutyáknak ilyenkor nehezebb dolguk van.
Itt fontos megjegyezni, hogy ha a kutyánk ki is fekszik „napozni”, túl hosszú ideig ne hagyjuk, hogy süttesse magát, hiszen káros lehet – mindig biztosítsunk széljárta, árnyékos helyet neki!
Arról is szót ejtettünk, hogy milyen esetekben kell mindenképpen orvoshoz fordulnunk a négylábúnkkal.
„Először is észlelnünk kell azt, hogy a kutyának a meleggel van baja. Tipikusan ilyen eset, amikor otthon vagyunk, és a kutya úgy is liheg, hogy nincs kitéve intenzív terhelésnek, hogy nem történt körülötte semmi. Ha ehhez társul még az, hogy egészen üveges a tekintete és egy nem komfortos pozícióban fekszik, ott már probléma van.”
Ilyenkor azonnal kezdjük meg a hűtését a fent említett módszerrel: nedvesítsük be a bundáját! Ha ezután sem szűnik meg az állapot, azonnal állatorvoshoz kell vinnünk. Ugyanez a helyzet séta közben is, ugyanis ilyenkor is figyelnünk kell a lihegésre: amikor nagyon szaporává válik és túlzottnak látjuk a végzett mozgáshoz képest, akkor szintén a fent említett módon kell eljárnunk.
A legextrémebb hőségre adott reakciójuk az ájulás lehet, ami hőguta miatt következhet be. A legelső dolgunk ilyenkor, hogy lelocsoljuk vízzel, hogy a hűtés beinduljon, majd a lehető leghamarabb állatorvoshoz visszük. Amennyiben a locsolástól nem tér magához, a helyzet már sürgősségi szállítást igényel.
A téma kapcsán elsőként a kutya szállításáról beszéltünk: a nagy részük alapvetően szeret autóban utazni, hacsak nincs valamilyen rossz élményük ezzel kapcsolatban. Ez számukra egy olyan biztonságos közeg, ahol megnyugodhatnak, pihenhetnek, regenerálódhatnak, ráadásul eljutnak vele olyan helyekre, ahol nagyon szeretnek lenni.
Ez ugyanis egy szűk tér, amelynek hőmérséklete és páratartalma nagyon hirtelen fel tud emelkedni. Ha mégis kutyát szállítunk benne, akkor több óvintézkedést is tennünk kell. Menet közben járassuk a légkondit, ha ez nem adott, akkor ügyeljünk rá, hogy a levegő minden ablakon átjárhassa a járművet. Amennyiben megállunk, és a kutyánkat egy időre bent hagyjuk – bár ezt felügyelet nélkül ne tegyük –, ezt mindenképp árnyékos helyen, lehetőleg az összes ablakot 2-3 centiméterre lehúzva tegyük.
És ha már autózás, arról is beszéltünk, hogy merre érdemes indulni ebben az időszakban.
Korom tapasztalatai szerint a vízparton a kutyáknak már nem számít a hőség, nem számít a nap, egy ilyen környezetben tökéletesen tudnak regenerálódni. Magunk is észrevehettük már: ha a kutyánk huzamosabb időn át nedvesen tartja a bundáját – legyen bármilyen hőség –, akkor igen magas energiaszintet tud elérni.
Emiatt hajlamosak sokkal szertelenebben viselkedni, nehezebben kezelhetőek és így egymásra nézve könnyen megterhelővé válhatnak. Ebből akkor nem lehet probléma, ha a gazdi rendelkezik egy alapkontrollal a kutyája felett.
Egyszer viszont itt is elfáradnak, ilyenkor pedig kifeküdhetnek a napra pihenni, ami szintén jelentős veszélyforrásnak számít. A vizes közeg ugyanis nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a meleggel: ha a négylábú kedvencünk huzamosabb időre kifekszik a napra, akár hőgutát is kaphat a homokban – vagy bármilyen forró felületű parton – pihenve.
Ami magát az úszást illeti, Korom nyugtató hírrel szolgált a gazdáknak: a kutyák genetikájukból fakadóan tudnak úszni. Persze lehetnek kivételek, például a nagyobb izomtömegű kutyák esetében előfordulhat, hogy nem előre, hanem függőlegesen próbálkoznak: ilyenkor nem kell mást tennünk, mint a testüket a hasuk alatt megemelve megmutatni nekik, hogyan tudnak lebegni a vízen.
Ha pedig közös úszásra, fürdésre kerül a sor, érdemes tudni, hogy a kutyák hajlamosak ráúszni a gazdájukra, és egyszerű reflexből összekarmolni őket. Ebben természetesen nincs indulat vagy gonoszság, de igen kellemetlen lehet, ezért helyén kell kezelnünk. Korom tanácsa, hogy ilyenkor, ha felénk úszik a kutyánk, álljunk meg vele szemben, majd egy határozott mozdulattal toljuk el magunktól a nyakánál. Ha ezt néhány alkalommal megismételjük, a kutya megtanulja majd, hogy ezt többé ne csinálja.
Elvigyük magunkkal a kutyát a családi nyaralásra vagy sem? Ez sokaknál visszatérő dilemma lehet, amire Korom egyszerű megoldást adott a válaszával:
A tengerparton töltött délutánok természetesen számukra is élvezetesek, de például egy többórás városnézés a kánikulában már sokkal inkább terhelő, mint kellemes közös program. Persze ez utóbbi program sem lehet kizáró ok, ha a kutyát a szálláson hagyhatjuk – ami viszont csak akkor történhet meg, ha a kutyánk kondícionálva van a boxra.
Korom hosszan fejtegette a box jelentőségét, aminek jelenleg Magyarországon nincs nagy hagyománya, pedig igen hasznos találmány. Egyfajta biztonságos kuckót jelenthet a kutyánk számára, amennyiben mi azzá tesszük neki például azzal, hogy ott kap enni. Otthoni közegben töltsük fel számára pozitív élményekkel, legyen ez egy olyan hely, ahol a kutyánk mindig békére lelhet, soha ne erőltessük őt bele! Ehhez a szoktatáshoz akár 2-3 hónapra is szükségünk lehet, de mindenképpen megéri.
Így sokkal több helyre el tudjuk vinni a kedvencünket és sokkal több közös élménnyel gazdagodhatunk együtt — nyáron vagy az év bármelyik szakában.
