prcikk: Kinek a 7-es buszon, kinek egy szórakozóhelyen, kinek a temetőben lopták el a pénztárcáját | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Kinek a 7-es buszon, kinek egy szórakozóhelyen, kinek a temetőben lopták el a pénztárcáját

Veled történt már hasonló? Megelőzhető, hogy ne bukjunk egy vagyont, ha lába kél a pénztárcánknak? És mi köze ennek a bankkártya-terminálokhoz? Következzen négy tanulságos történet!


Ha velünk nem is, ismerőseinkkel biztosan megtörtént már, hogy valaki elvesztette az értékeit, vagy ellopták a pénztárcáját. Ilyenkor a kezdeti pánikreakciót hamar felváltja az ésszerű gondolkodás: keresés, feljelentés, kártyaletiltás. A most következő négy történet között akad, ahol nagyobb volt a kár, de van olyan eset is, amikor valaki egy okos húzással meg tudta menteni a pénzét.

Amikor egy havi fizetés tűnik el

Sebestyén épp egy nyári munkából ment haza, vidékre egy távolsági busszal, és leszálláskor vette észre, hogy nincs nála a pénztárcája. A sok holmi cipelése között valószínűleg már felszálláskor kilopták a nadrágja oldalzsebéből. A kár több mint 70 ezer forint volt, a héten kapott fizetése, amit aznap vett fel a bankautomatából. Minden követ megmozgatott, hogy megtalálja a tárcáját, de nem került elő. Bankkártyáját nem tiltotta le, mert be volt állítva, hogy kapjon sms-t, ha valahol vásárolnak vele, és azt gondolta, hogy ha majd kap értesítést egy tranzakcióról, akkor elindul oda, ahol a vásárlás megtörtént, és elkapja a tolvajt. Ez nem történt meg, de a pénztárcáját sem kapta vissza, minden iratát újra kellett igényelnie. Amikor az utolsó iratát is kézhez kapta, felhívták, hogy megtalálták a pénztárcáját a következő megállóban a földön, sárosan.

Természetesen az összes pénzt kilopták belőle.

A kártya benne volt, azt nem vitték el – valószínűleg inkább biztosra mentek, hogy ne legyen lekövethető, merre járnak, ezért sem vásároltak vele. Sebestyén elmondása szerint azóta is főleg kártyával fizet, és nem hord magánál ennyi készpénzt. Akkor is csak azért volt nála ennyi, mert éppen levette a fizetését.

Egy szórakozóhely, ahol csak készpénzzel lehet fizetni…

Kata pár éve egy népszerű budapesti szórakozóhelyre ment a barátaival. Mivel tudták, hogy ott kártyával nem lehet fizetni, a társaság minden tagja levett készpénzt a buli előtt. Már jó ideje táncoltak, amikor hajnali 2-kor Kata elment a mosdóba, és meglepetten konstatálta, hogy nincs a kistáskájában a pénztárcája. Azonnal kiment az utcára, felhívta a bankját és letiltotta a kártyáját.

Félt, hogy ha nem is viszik el a tolvajok a bankkártyáját, könnyedén lefotózhatják mindkét oldalát, és utána bármikor használhatják.

A rendőrség felé is jelentette a lopást, hogy ha esetleg többen is bejelentenek hasonlót erről a helyről, akkor ki tudják vizsgálni az esetet. Ezután visszament a ruhatárba, és megkérdezte, hogy nem találtak-e esetleg egy tárcát. Szerencsére meglett, valaki leadta, de az összes készpénzt, több mint 10 ezer forintot elloptak belőle. Visszahívta a bankot, hogy meglett a kártya, ahol azt javasolták neki, hogy ilyenkor érdemes azért újat rendelni. Kata azóta nem megy erre a szórakozóhelyre, és senkinek sem ajánlja.

A klasszikus buszos lopás

Zsófi pénztárcáját Budapesten, a 7-es buszon lopták ki a hátizsákjából. Ketten voltak az elkövetők, az egyikőjük lefoglalta őt azzal, hogy megkérdezte hány óra, csevegett vele, addig pedig a másik belenyúlt a táskájába. Persze Zsófi csak utólag rakta össze, hogy így történt.

Készpénz szerencsére nemigen volt nála,

azt mondja, nem is hord magánál, csak minimális összegben. Jobban szereti a kártyás fizetést.

Már csak azért is, mert ha ilyen eset történik, a bankkártyáját egyből le tudja tiltani. Természetesen most is rögtön így tett. Zsófi pénztárcáját végül hetekkel később találták meg egy kukában, minden iratával együtt, csak a kevés készpénz hiányzott belőle.

Temetői krimi

Hanna táskáját jó pár éve lopták el egy temetőben, kora este, az autójának hátsó üléséről, ráadásul úgy, hogy a nagymamája is a kocsiban ült. A tolvajnak az az öt perc elegendőnek bizonyult, amíg Hanna távolabb volt. Elkezdték keresni a táskát, de persze már bottal üthették a nyomát. Letiltotta a bankkártyáját, és elment a rendőrségre feljelentést tenni.

A kár összesen több lett, mint a havi fizetése.

Nem tartott magánál sok készpénzt, de a táskában volt üdülési csekk, BKV bérlet, pendrive, egy vadonatúj okostelefon, és még a lakáskulcsa is. Egy héttel később, hatalmas hercehurca után, amikor Hanna már elkönyvelte, hogy az összes iratát újra kell készíttetnie, kapott egy telefonhívást, hogy leadták a táskáját a temető kapujánál. Az ott dolgozók azt mondták, hogy ez gyakran előfordul, mert a táskákat általában nem viszik magukkal a tolvajok. Végül a telefonját és a bankkártyáját érdekes módon nem vitték el, de akár sajnos még így is jelentős volt. Annak minden esetre örült, hogy a pénzéhez nem férhettek hozzá.

Kártyával egyszerűbb az élet

Ahogyan a fenti történetekből látszik, a főszereplők - pénztárcájuk ellopása óta mindenképp - az egyszerűbb használat és a biztonság miatt is a kártyás fizetést részesítik előnyben. Annak ellenére viszont, hogy egyre kevesebben hordanak magukkal készpénzt, még mindig vannak szolgáltatók, akik nem fogadnak el bankkártyát. Sok a tévhit mind a kereskedők, mind a vásárlók részéről az elektronikus fizetési megoldásokkal és a POS-terminálok igénylésével kapcsolatban, pedig ahogyan Hideg Noémi, az OTP Bank Kártyaelfogadás Szolgáltatás és ATM menedzsment területének vezetője rámutat, az elektronikus fizetés a vevők mellett a kereskedők számára is biztonságosabb megoldás, hiszen így csökkenthetik a készpénzkezelés költségeit és az ezzel járó kockázatokat is.

„A biztonságosság mellett tapasztalatunk alapján továbbra is alapvető szempont az elektronikus fizetés biztosításának költsége, azonban a kiegészítő szolgáltatások iránti igények is egyre meghatározóbbak a döntésben” – tette hozzá Hideg Noémi.

A szakértő szerint önmagában a készpénzhasználat sem ingyenes, emellett a terminálüzemeltetés költsége nagyban függ a kereskedő forgalmától és attól, hogy melyik pénzintézettel kötött szerződést.

Az elektronikus fizetés terjedésével egyre inkább alapszolgáltatássá válik a kártyaelfogadás, ezért felértékelődik a terminálok rövid határidős telepítése és beüzemelése, a folyamatos rendelkezésre állás, vagy az ütemezett karbantartás. Ezek a szolgáltatások biztosíthatják a kereskedők számára, hogy a hét minden napján, 24 órában rendelkezésre álljon az elektronikus fizetés. A terminálok költségei mellett, ezért is érdemes minden kártyaelfogadást fontolgató kereskedőnek tájékozódnia a piaci lehetőségeiről, hogy a legmegfelelőbb megoldást választhassa ki.

A 30 millió forint feletti éves árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak az OTP Csoport POS-terminál igénylését, míg az alacsonyabb forgalmú, 30 millió forintos éves árbevétel alatti vállalkozások számára a SimpleBusiness mobilalkalmazás letöltését javasolja, amivel a kereskedő akár POS-terminálként is használhatja Androidos telefonját. Az applikációval többféle elektronikus fizetési lehetőség is felkínálható a vásárlók számára, így a bankkártyás mellett lehetővé teszi az azonnali átutalást is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk