Ilyenek az igazi, érett férfiak egy negyvenes nő szerint
Óda, himnusz, vallomás az érett férfihoz. Fényes reggel figyeljük meg azt a pompás példányt, aki most halad át a Moszkva téren. Ne mozdulj, ne beszélj, csak nézd.
A férfinak, ha már olvasószemüvege is van, lelke is van.A lelkében lassú, erős mozgások vannak. Alul, mélyen áramlanak benne a tektonikus lemezek, senki nem észleli azokat, még ő sem, bolygójának egyedüli lakója.
Van, hogy érzi, hogy hegység gyűrődött benne az évek során.
De olyan is van, hogy nem látja a Himaláját, csak a csiribiri vulkánkitörést. Olyankor áll a kráter szélén, csodálkozva bámul a kürtőbe, és nem is megállapítja, inkább kérdi: ez is én vagyok?
Zavarja, hogy szemüveg kell neki, zavarát rögtön ki is neveti. Mindig keresi, hol a szemüvegem, riadtan tapogatja zsebeit, hunyorítva nézi a telefonját, a papírt. Szemüvegét felveszi, leteszi, megint fel, beszél, átnéz felette, megint leteszi, megint keresi.
Pedig végtelen szexi vele, olyan, mint egy docens.
(Doktor Rosst várják a kettes műtőbe, Doktor Rosst várják a kettes műtőbe! A Vészhelyzet és a Doktor House miatt ilyen hihetetlen vonzóak a sebészek? Rejtély.)
Nem tudja – azért kicsit tudja -, milyen jó pasi, de ez nem érdekli. Nem ez érdekli. (Ettől őrjítően jó pasi.) Nem piperkőc, hanem tiszta, és az illata, a saját illata szédítő. (A piperkőc mindent megtesz, azért, hogy vonzó legyen, és a görcsös igyekezet miatt mégsem az. Az O. Sz. Férfi semmit nem tesz ezért, ettől az.)
Ritkul a haja, ez már jobban zavarja, mint a szemüveg. Testesedik, erre hiú, de üdítően másképp hiú, mint a nők, nem abból a kétségbeesett pánikból. Komolyan hiú: megállapítja a tényt a test múlásáról, elkezd sportolni. Rászokik, onnantól kezdve másért csinálja. Fut a halál elől. Aztán már nem is a halál elől, csak fut. De komolyan ám. Ha úszik, nem szarozik, komolyan úszik. Minden nap. Komolyan veszi a dolgokat. Cigit is letette.
Felelősségteljes, viszi a cuccot. Mindent visz, térdig érő szűz hóban, szánon húzza maga után a gyereket, a betegeskedő szülőt, a jajsegítskiegykilóval barátot, az ezer, időről időre újratermelődő számlát. Betér a pubba, iszik egy single maltot, fizet a pultnál. Kimegy, hám, szán, tovább.
Erős, nyugodt, nem invazív, hanem őshonos. Már nem szikrázó srác, mint huszon-, harmincéveiben, ez már a tűz. (teletömte a kályhát fahasábbal, merő izzás az egész, vassal piszkálja, nézi a ragyogást, elégedett, hallgat) Most már nagyon tud szeretni. Tudatosan boldog a gyerekeitől, vagy egy jó levestől. (nagyon finom – mondja ezt is komolyan) Szindbád, aki sehol nincs otthon, és mindenhol otthon van. Csak magában van otthon. (Latinovits felnéz, októberi napsütés, vörös borostyán zuhatag közt egy ablak félig nyitva)
Az olvasószemüveges férfi érett bor, de nem nehéz, gyomrot megülő villányi, hanem hatputtonyos negyvensokéves tokaji. Desszertbor, néhány korty a mennyországból. (Ezt várjuk legjobban: jó, de mi lesz a desszert?)
Már nem akar győzni, illetve már nem úgy akar győzni, mint csikókorában. Nádas Pétert egyszer idegenek megütötték az utcán. Elmesélte, hogy milyen volt felfognia azt, hogy lehet veszíteni, akár ilyen nyers, egyszerű helyzetben is. Van, hogy az ember a földre kerül. Van ilyen – ennek az elfogadása az igazi erő, mikor rájön, hogy nem lehet mindig győzni. Fail better. (Iskola a határon) Sírt már nő miatt, meg mikor a gyereke született vagy mikor meghalt a nagyapja. Vagy éppen nincs semmi tragédia, csak magába roskadva ül a kanapé szélén, bámul maga elé, ma brutál napja volt.
Sok minden árulkodik arról, ahogy autót vezet. Uralja a kocsit, az a legszebb, mikor előzésnél, sávváltásnál a visszapillantót figyeli. Akkor a legszebb mikor valamire figyel.
És miket tud mondani, csak úgy, a semmiből! Sávváltás közben könnyedén odavet pár szót, és egy mondattal megint feltárja valamelyik titkos, mély termének kapuját. (Amit a jól ismert Kékszakállú, add a kulcsot, add a kulcsot, mert szeretlek-es hisztérikus követeléssel sajnos nem lehet elérni.)
Szája sem, pénisze sem hazudik, transzparens lény. (hazudni fárasztó, meg idő sincs már rá) Az ölelések közötti halk, nevetős beszélgetésben kinyílik a szíve. Olyan, mint az engedelem, két szeméből ragyog a szerelem a sötétben.
De a legjobb a mosolya. A mosolyráncai a legjobbak.
Pompás lénye horizontját tájsebek tarkítják, a veszteségek lenyomata. Talán ezért is kiváló a humora.
Kabátzsebének mélyén olvasószemüveg, lelkének mélyén lassan áramló tektonikus lemezek, ezekkel megy át a Moszkva téren – X generációs, így hívja a teret.
Sebezhető és győztes, erős és esendő. Milyen gyönyörű! Nyilvánvaló annak az igazsága, hogy Isten a saját képére teremtette őt. Nem is siet, nem is ballag, hanem sétál.
Teljes tévedés a megszerzése, visszaszerzése, elcsábítása, birtoklása, megtartása meg a többi parádés női téveszme. Csak nézd milyen. Szabad.
