KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ilyen szövegekkel alázzák a nőket az utcán nap mint nap

Egy Facebook-csoport arra kérte a magyar nőket, hogy egy készülő kampányhoz küldjék el a beszólásokat, amiket az utcán kapnak. A végeredmény döbbenetes.


Ezt a cikket történetesen egy férfi írta. Én azok közé a férfiak közé tartozom, akik nem szeretnek beszólni a nőknek nyilvános helyeken. Sosem gondoltam ezt olyan nagyon végig ezidáig, de tény, hogy valahogy akkor sem éreztem magam igazán jól, ha egy ismerősöm vagy egy barátom csinálta ezt, amikor én ott voltam. Arra pedig végképp nem gondoltam, mit érezhet ilyenkor egy nő.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal most kampányt hirdetett a nőket sújtó verbális provokációk, nyilvános helyeken elhangzó megalázó mondatok, vagyis a férfiak részéről jelentkező utcai zaklatás ellen.

A #temitkapsz hashtaggel futó kampányban arra kérnek téged is, hogy kommentben vagy üzenetben írd meg nekik, milyen beszólásokat, kurjantásokat, megjegyzéseket, odaasziszegett mondatokat kaptál már az utcán sétálva, színházba menet, vagy a boltból hazafelé.

zak1

Ami engem illet, én ledöbbentem azokat a kommenteket olvasva, amiket a poszt alá írtak. Főleg azon, hogy milyen sok nőt érint ez a jelenség, egyáltalán nem tűnik elszigeteltnek. Most következzen néhány hozzászólás, a teljesség igénye nélkül:

"Helló kislány, de jól nézel ki! Nem hallod? Csini vagy! Halló, nem hallasz vagy mi bajod? Hozzád beszélek csajszi! Nézz már ide...!" Ekkorra már ordított, de én csak mentem tovább, rá se hederítve. Egy darabig még követett s ordított (a nyílt utcán, teszem hozzá, fényes nappal), de én csak mentem tovább. Aztán lemaradt. Ja és persze senki nem tett semmit, még rám néztek nagy szemekkel mintha valamit rosszul csinálnék..

"Megbasználak, cica!" "De kiny@lnálak."

"Ezek a combok.... mikor nyitnak? De kiny@lnál@k a bugyidból."

Amúgy nekem mindig csak akkor szólnak be, ha ők ketten v többen vannak, én meg egyedül. aztán meg meglepődnek, ha visszapofázom. vagy kiröhögnek

"Mi az? nem ezért jártok bulizni csajok?" - egy férfi az utcán, miután megfogta a fenekemet.

"De nagy melled van, hány ital után foghatom meg?" "Mit szórakozol velem, tök sokszor meghívtalak ez a minimum" - azóta nem hagyom meghívatni magamat, mert félek, hogy erre megy ki.

Kutyasétáltatás közben olyan 14 éves koromban: "De aranyos, megsimogathatom a szőrét? És a kutyát?"

Tegnap éjszakai buszra vártam, amikor egy magas, nagydarab, erősen illuminált állapotban lévő férfi az arcomba mászva megkérdezte: "Mit csinálsz te ilyenkor egyedül, kislány?" Nem válaszoltam, és arrébb léptem kettőt, mire utánam jött, és azt mondta: "Tudod mit, majd én hazakísérlek és TELEl.V.M A S...D A GE..MMEL." Rajtunk kívül még három férfi állt a megállóban, mindenki szobornak tettette magát. Annyi volt a szerencsém, hogy jött rögtön a busz, és nem szállt fel utánam a faszi.

"Véresre b...m az összes lyukad" - ezt mondta röhögve, miközben a karomat szorította a haverjai körében a tömött buszmegállóban. Senki sem avatkozott közbe. Beért a busz, amivel mentem volna, és ők is. Elengedett, odavetette, hogy annyira nem vagyok jó csaj, hogy miattam késse le a buszt. Én eggyel későbbivel mertem csak hazamenni.

12 éves voltam, az apám egyik barátja mondta, hogy ledugná a nyelvét a torkomig. Elmondtam apámnak (aki egy beteg állat), aki csak hümmögött, hogy "áááá, csak viccelt". Előtte és utána mindig k.rvának nevezett (apám), mert a vacak ruháimban is látszottak a domborulataim.

Sötét volt már, eltévedtem és megszólítottam egy pasast, hogy "Tudna segíteni? Ezt és ezt az utcát keresem." Szépen elmagyarázta, hogy merre kell mennem, aztán megkérdezte, hogy "És maga tudna nekem segíteni?" - csak akkor vettem észre, hogy amíg lejegyzeteltem az irányt, elôvette a f@rkât.

27 év körül lehettem, kétliteres kolaval a kezemben sétálva: "Bár az én f...omat markolnád ilyen jól!" 22-23 lehettem, mikor is: "B...nálak, míg megérted, milyen jó" - nyilván megértettem volna... Két éve, a 30. szülinapom előtt, 40 fokban fagyit eszegetve kaptam: "De jó a melled, b...d, az én fagyimat is nyalhatnád!" - utóbbi úriember az egyetemről jött ki éppen... És ez csak 3 a vagy 103-ból...

Babakocsiban pár hetes fiam tolom, utánam szól egy fickó: "Csinálnék neked még egyet". Hajnali busszal járok dolgozni, két éve minden reggel ott volt egy pasi a megállóban. Nagyjából egy időben ért ki velem. Nem csinált semmit, nem szólt soha, csak állt és bámult. A frász tört ki tőle. A buszra sosem szállt fel, velem csak állt és nézte, ahogy elmegyek. Egy hét után már rettegtem. Végül megkértem a férjemet, hogy kísérjen ki, azután kopott le, majd átszoktam a másik megállóra. Azóta is bennem van a félsz miatta. :(

Még télen térdig gipszben, mankóval bicegtem, 30 körüli véglény utánam ordít: "Megb...nálak még így is, te nyomorék!"

zaklat1

Fotó: Wikipédia

A beszólásokból klip készül, amiben "szuper színészemberek" mondják majd fel az utcán hallott mondatokat. További hozzászólásokért katt az eredeti posztra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Véget ért a német partoknál megrekedt púposbálna, Timmy kálváriája
Szabadon engedték a német partoknál eltévedt hosszúszárnyú bálnát. A cet március óta bolyongott a sekély vizekben, a mentők remélik, hogy visszatalál az Atlanti-óceánba.


Szabadon engedték szombaton az Északi-tengerben a Balti-tenger partjainál megrekedt hosszúszárnyú bálnát, Timmy-tírja a 444.hu.

A német sajtó által csak Timmyként emlegetett púposbálnát reggel 9 órakor engedték útjára, közölte Jens Schwark, a mentőcsapat egyik tagja.

A konvoj ekkor a Skagerrak-szorosban, Skagentől, Dánia legészakibb városától mintegy 70 kilométerre tartózkodott.

A tizenkét méter hosszú, tizenkét tonnás cetet a Poel-szigeti öbölből szállították egy vízzel megtöltött uszályhajón. A bálna heteken át többször is megrekedt a német partok mentén a sekély vizekben, mielőtt önkénteseknek sikerült a szállítóeszközre segíteniük.

A hosszúszárnyú bálna, amelynek kora 4 és 6 év közötti lehet, először március 3-án Wismar kikötőjében tűnt fel. Később onnan nyugatabbra, az észak-németországi Schleswig-Holstein tartománybeli Timmendorfer Strandon látták.

A mentők remélik, hogy a bálna képes lesz úszni a mély vizekben, és visszatér természetes élőhelyére, az Atlanti-óceánba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Drámai órák a Balti-tengeren: megkezdődött a hetek óta haldokló bálna mentése, minden perc számít
A Timmy nevű púpos bálnát egy vízzel teli bárkán szállítják a német partoktól az Északi-tenger felé. Az állat hetekig vesztegelt a sekély vízben, a mentés sikere pedig a szakértők szerint is rendkívül kétséges.


Saját erejéből úszott be a vízzel teli uszályba Timmy, a hetek óta a német Balti-tenger partjainál rekedt púpos bálna. A mentőakció kedden érkezett fordulópontjához, a bálnát szállító konvoj pedig szerda reggel már a németországi Fehmarn-sziget térségében haladt az Északi-tenger felé, ahol a tervek szerint szabadon engedik.

A merész, magánfinanszírozású mentést heves szakmai vita és komoly társadalmi nyomás kíséri.

A bálnát szállító szerelvény a Kirchsee sekély vizéből indult, majd a Wismari-öbölből kihajózva vette az irányt a nyílt tenger felé. Az útvonal a dán partok mentén, Skagen, azaz Jütland északi csúcsa felé vezet, ahonnan a Skagerrakon át érheti el az Északi-tengert. A lassú, óvatos haladást állatorvosok és szakértők felügyelik kísérőhajókról, folyamatosan figyelve az állat légzését és viselkedését.

Timmy története március elején kezdődött, amikor feltűnt a német partvidéken, ahol a púpos bálnák nem őshonosak. Az állat többször is megfeneklett, és bár egy korábbi kísérlet során kotrógépekkel ásott csatornán át sikerült mélyebb vízbe juttatni, a legyengült bálna a Poel-sziget melletti sekély öbölben rekedt. Az állapota hetekig folyamatosan romlott, ami komoly vitát váltott ki arról, hogy egyáltalán érdemes-e beavatkozni.

A Német Óceánográfiai Múzeum szakértői szerint az akció „hatalmas stresszel és sérülésveszéllyel” járhat, és a siker esélyét is alacsonyra tették.

A helyi hatóságok sokáig a minimális beavatkozás mellett érveltek. Dr. Till Backhaus, Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere korábban azzal indokolta a hatóságok óvatos álláspontját, hogy a beavatkozás célja az állat szenvedésének csökkentése, nem pedig a szenvedés meghosszabbítása vagy a kockázatok felesleges növelése.

Végül egy magánkezdeményezés keretében, két vagyonos támogató finanszírozásával indult meg a mentés, amit a hatóságok jogilag „eltűrtek”.

A bálna sorsa egész Németországot megmozgatta: aktivisták táboroztak a helyszínen, a hatóságok pedig több ezer üzenetet kaptak, köztük fenyegetéseket is. A mentéshez egy vízzel teli szállítóuszályt, egyfajta úszó kádat használnak, amit vontatóhajó húz.

A művelet kulcsfontosságú pillanata volt, amikor Timmy kedd délután a végső szakaszban saját erejéből úszott be a szállítóeszközbe.

A szakértők szerint a Balti-tenger alacsony sótartalma és sekély vizei eleve megterhelőek egy púpos bálna számára, ezért a megmentése nemcsak egyetlen állat életéről szól, hanem természetvédelmi szempontból is jelentős. A „bálnapumpa” jelenség révén a mélyebb vizekből tápanyagokat, például nitrogént és vasat juttatnak a felszínre, ezzel serkentik a fitoplankton növekedését, amely a légköri szén-dioxid jelentős részét elnyeli.

A mentés óráról órára versenyfutás az idővel. Ha Timmy eljut az Északi-tengerig és biztonságban szabadul, az nemcsak technikai bravúr, hanem ritka természetvédelmi siker is lesz.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk