Így küzdjünk meg a magányos karácsonnyal, ha nem tudunk szeretteinkkel lenni
Fogadd be a csendet!
Az izoláció lelassítja körülöttünk az életet, márpedig a rohanó világban ez fontos, még akkor is, ha hosszú hónapok bezártsága után már másra sem vágynánk, hogy ismét felpörögjön minden. Értékeljük a csendet és a nyugalmat, használjuk ki, meditáljunk, tudatosítsuk, hogy néha jó csak úgy csendben ülni.
Koncentrálj arra, amit képes vagy irányítani!
A vírushelyzet alakulására nincsen ráhatásunk, és ezen a saját pánikunkkal sem fogunk tudni változtatni. Persze azt elvárni, hogy ebből kifolyólag egyik pillanatról a másikra ne szorongjunk, lehetetlen, ám azon tudunk változtatni, mire fókuszálunk. Olyan dolgokra kell koncentrálni, amin van lehetőségünk nekünk magunknak változtatni, és ha lehetővé teszi a helyzetünk, akkor változtassunk rajta! Nemcsak sikerélménnyel fog járni, de úgy érezzük majd magunkat tőle, mint aki visszaszerezte az irányítást az élete felett.
Írj naplót!
A naplóírás jótékony, terápiás jellegű tevékenység: érzelmeink papírra vetése segít abban, hogy kitisztuljon a fejünk, tisztábban lássuk problémáinkat. Később visszaolvasva pedig lehet, hogy más megvilágításba kerülnek a gondok előttünk.