Hurkát és kolbászt a magyarnak kefir és saláta helyett!
Egy kedves kolléganőm mondta, hogy csak egy kis salátát vacsorázik kefirrel.
Kötelességemnek éreztem, hogy figyelmeztessem: így egyrészt soha nem lesz egy rendes betegsége, másrészt még egy kis túlsúly is csak nagyon nehezen jön össze (ha egyáltalán...). És ha nem vigyáz, könnyen szokás lehet belőle, és aztán már nagyon nehéz lesz rajta változtatni.
Persze, csak nevetett, de a lelkiismeretem tiszta - én szóltam.
Ezek után ne panaszkodjon, hogy majd' kicsattan az egészségtől, meg hogy hú, de jól érzi magát a bőrében! Magának kereste a bajt.
Most álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el, mi lenne, ha mindenki így állna hozzá a vacsorához. Hová vezetne mindez? Tömeges orvos-munkanélküliséghez! Egészséges és boldog emberekhez. És akkor mi lenne velünk? Akkor mit csinálnánk egész nap? Talán még a politikusok is megjavulnának, és még tisztességes bért is keresnénk, amiből meg lehetne élni!
Gondoljatok csak bele: csupa egészséges, boldog, jómódú magyar állampolgár, aki vidáman mosolyog, nem sopánkodik, nem panaszkodik, jól érzi magát. Ugye, milyen bizarr ötlet? De most komolyan, mivel töltenénk akkor az időnket? A panaszkodás helyett? Meg a búsongás helyett?
Görcsöt kapnának a nevetőizmaink, és a nevetőráncaink olyan mélyekké válnának rövid idő alatt, mint a Mariana-árok!
Ezért mondom, hogy csak óvatosan a kefirrel meg a salátával. Szerintem menjünk biztosra, két csülök közé egy kis pörkölt, a biztonság kedvéért néhány hurkával, kolbásszal megtámogatva, desszertnek egy könnyű hortobágyi palacsinta vagy töltött káposzta a tökéletes vacsora. Böjti napokon rántott hús, tokaszalonna, vese-velő.
Természetesen mindezt sok pálinkával, amit egyesek szerint tévedés étkezés előtt inni, ugyanis utána kell, mert úgynevezett digestif, és nem aperitif. A tuti persze előtte is meg utána is - így biztos nem hibázunk. Az pedig sznobizmus, hogy az étkezéshez csak bort lehet inni, ugyanis több millió magyar ember tapasztalata bizonyítja, hogy sört is lehet. Sőt, bort ÉS sört is lehet ugyanahhoz a vacsorához kortyolgatni, ami előtt és után pálinkát is fogyasztunk.
És ebben az esetben már reménykedhetünk egy tisztességes túlsúlyban, esetleg egy szabad szemmel is látható koleszterinszint-emelkedésben, egy trendi magas vérnyomásban, vagy valami más divatos betegségben, ami nélkül az élet, lássuk be, hajítófát sem ér.
Így legalább érezhetjük, hogy vittük valamire, nem éltünk hiába, és a betegség is olyan, hogyha az egyszer megvan, csak nagyon nehezen tudják elvenni tőlünk.
Remélem, mindenkit meggyőztem, aki óvatlanul éppen belevetné magát az egészséges étkezésbe, hogy kicsit gondolkodjon, mielőtt felül az agyonhájpolt divattrendek hamis prófétáinak. Senki se áldozza fel a több ezer éves igaz magyar gasztrokulináris tradíciókat a fittség és az egészség hamis és globális kozmopolita aranyborja előtt hódolva, miközben kiönti a gyereket is a fürdővízzel együtt.
Ahelyett, hogy még egy vagy két gyereket beletenne inkább a kádba, ha már úgyis fürdik ott az az egy, és Afrikában meg alig van víz, főleg a sivatagos területeken.
Kicsit elkalandoztam a végére, de aki magyar, az úgyis érti a csíziót.