Miért vannak horrortörténetei a lakásfelújításról szinte mindenkinek?
Nemrég egy ismerősöm asztalost keresett. Csupán két ablakot szeretett volna kicseréltetni a nyaralójában a régiek helyett, de sehogyan sem sikerült elintéznie.
Vagy nem vállalták az általa megkérdezett szakemberek, vagy tudta róluk, hogy megbízhatatlanul dolgoznak, vagy iszonyatosan magas összeget kértek a munkáért. A valós ár többszörösét.
Amikor körbekérdeztem az ismeretségi körömben, kiderült, hogy csak egyetlen egy ember akadt köztük, akinek nem voltak rossz tapasztalatai lakásfelújítással kapcsolatban.
Ezt az egy személyt leszámítva nem ismerek olyan családot amelynek tagjai ne tudnának mesélni kapásból több rémisztő történetet is részeg munkásról, lefestés után becsukhatatlan ablakokról, a csempe mintázatára fittyet hányó hidegburkolóról, elhúzódó építkezésről, az idő múlásával egyre drágább és drágább felújításról.
„Eszembe jut egy »csodás« gyerekkori emlék” – írta Anna. „Házfelújításhoz hívtunk »jó mágyárszky« szakembert. A bácsiról akkor még nem tudtuk, hogy alkoholista...
Másrészt tele volt a kertünk ebben az időben elhagyott üres töményes üvegekkel... Ja, és részegen rendszeresen kergette a kutyánkat is.”
Gergő lakásának a felújítása sem ment egyszerűen, annak ellenére, hogy ellenőrizte a fővállalkozót, és mindenki jót mondott róla. Az első kellemetlen dolog a vállalkozóval kapcsolatban az volt, hogy eleve nem akart szerződést írni. „Számlát se ad, de ha adna, akkor plusz áfa. Aztán késik mindennel, és a minőséggel sem vagyok szinte soha megelégedve. Persze mindig más a hibás, ő soha. Sajnos tudja, hogy x időre be kell költöznöm a lakásomba, mert nem lesz hol laknom (hiba volt neki elmondani).
Az volt a szerencsém, hogy közben a felesége számlájára utaltam előleget (ezt sem csinálom többet, nekem sem fizet senki előleget a munkámért), mert a végén megmondhattam, hogy ha nem javítja ki x időn belül a munkát, nem csak őt nyomom fel a NAV-nál, hanem az asszonyt is. Ez hatott. De fürdőszobám azóta sem jó, csak már nem akarom újra szétveretni.
azt nem fizettem ki, a mozaikot sem. Mondtam neki, hogy ha el akarja vinni, hozzon egy csákányt, és verje le, de akkor meg fel fogom jelenteni, hogy betört a lakásomba, amit szétvert.”
A legbizarrabb történetet Miki mesélte. Ezt tényleg nehéz lenne bármivel is felülmúlni.
Az építőiparral, házfelújítással kapcsolatos problémák gyakoriak és tipikusak. Ezt a Budapesti Békéltető Testület 2016-os fogyasztóvédelmi panaszokat soroló listája is igazolja.
Az ilyen ügyekben legtöbbször az a panasz, hogy hibásan végzik el a megrendelt kőműves, lakásfelújítási, kivitelezési és egyéb munkákat. Például eredeti megállapodástól eltérő a méret, a szín, a funkció. A Békéltető Testület szerint ezért kell szerződést írni és írásban rögzíteni a felújítással, építkezéssel kapcsolatos részleteket.
Ha nincsen szerződés, akkor sem bíróságon, sem a Békéltető Testületnél nem tudod később bizonyítani az igazadat. „Kevesebb félreértés és vita származna így, ha a fogyasztók ragaszkodnának a megrendelt szolgáltatás lényeges elemeinek írásban történő rögzítéséhez, sőt akár teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalásához, két tanú segítségével.”
Attilának több története is van a lakásfelújításról. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, ők is kicseréltették a bejárati ajtót. Mivel Attiláék nem használták a lakást a felújítás alatt, és sokáig nem is laktak ott rendszeresen, csak jóval a beszerelés után derült ki, hogy
a függőfolyosóra, nyílt térbe olyan ajtót ajánlottak és szereltek be, amely zárt területre, lépcsőházból nyíló lakásba való. Egyszerűen nincs benne szigetelés.
Attila szerint az ajtó ugyan még bírja, de hihetetlenül vizes az ajtókeret és az ajtólap is minden télen.
De nem ez volt az egyetlen gond az átalakítással. „A lakásunk körülbelül 55 éve épült, de mint ahogy most sem, régen sem ismerték az építőiparban az egyenest és a derékszöget” mondja Attila. „Amikor felújítottunk, akkor a belső ajtókat is kicseréltettük. Szabvány ajtókat vásároltunk a nem szabványos méretű ajtókeretekbe (az ajtó felett lévő vasbeton gerenda miatt nem lehet nagyobb ajtót beépíteni).
Persze erre nem figyeltünk, csak azt láttuk, hogy az ajtólapok nincsenek valamiért feltéve, és mire rájöttünk, hogy miért, a jómunkásemberek már árkon-bokron túl voltak.
A harmadik történet a szobafestőknek köszönhető. Két mesternek kellett volna megfelelő minőségben kifestenie Attila lakását. „Csak a falra világító spotlámpák fényénél láttuk meg, hogy sima és egyenes felületről valószínűleg csak a tankönyveikben olvastak. Általános tapasztalat, hogy kevés kivételtől eltekintve az építőiparban dolgozók pofátlanul magas áron dolgoznak, ráadásul kritikán aluli minőségben. A számlát és a garanciát hírből sem ismerik. És ha kifizetted őket, teljesen mindegy, hogy hol tart a építkezés/felújítás, többé jobb ha meg sem próbálod őket elérni, úgysem fog sikerülni...”
Attila szavait csak megerősíti a Békéltető Testület: „Sokszor megtörténik az is, hogy a hiba felmerülését és jelzését követően teljesen eltűnik a vállalkozás a fogyasztó látóteréből” - írják.
A testület szerint ez azért történik, mert a fogyasztók nem választják meg elég körültekintően azt, akivel szerződést kötnek. Szerintük ehhez rendelkezésre állnak nyilvános, online elérhető adatbázisok, így ha valaki előre tájékozódik, nem rendel szolgáltatást mondjuk felszámolás alatt álló cégtől.
„A kérelmekben leírt sérelmek gyakori velejárója az a momentum is, miszerint az érintett építőipari vállalkozás megsérti a számla-, nyugtaadási kötelezettségét és a fogyasztó nem kap semmilyen papírt a befizetett összegről. Ez ugyancsak a jogérvényesítés elnehezülését eredményezi, csak úgy, mint az, ha nem kap a fogyasztó a vállalkozástól az írásban előterjesztett panaszára semmilyen választ.”
A tavalyi év második fele Ildikóéknál is átalakítással telt. Természetesen ők sem úszták meg kontárok nélkül. Bár az ő történetük legalább a több hónapos szenvedés után heppienddel végződött. Ők az üvegezett verandát szerették volna felújíttatni. „Kivonulnak az ajánlott szakik, szétkapják,
Szerszámok egy része nálunk. Szaki eltűnve, se telefonon, sem e-mailen nem jelentkezik. Majd két hét hajkurászás után felbukkan az éterben, az mondja, hogy lebetegedett, küld maga helyett valakit. Küldi is: azt a kőburkolós szakit, aki itt segített neki.
Veranda négy hónapig nem létezett. Nagyobb őszi esőzéseknél a nappaliból sepertem ki a befolyt esővizet.
Tél közepén végül találtunk régi csapatot épp üresjáratban. Körülbelül egy hét alatt végeztek...”
Képünk illusztráció
Te milyen történetet osztanál meg velünk?
