prcikk: Hogyan szedj fel minket, gazdag nőket? – egy jól menő üzletasszony sorolta fel, mi a kulcs a szívéhez | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Hogyan szedj fel minket, gazdag nőket? – egy jól menő üzletasszony sorolta fel, mi a kulcs a szívéhez

Mivel írod le magad már az első beszélgetéskor? Mennyire fontos, hogy te is gazdag legyél? Íme a bennfentes válasz.


Az utóbbi időben egyre többször találkoztam olyan férfiakkal, akik főleg gazdag nőt keresnek. A döntéshez általában olyan érvek társultak, hogy például „ők már költöttek a nőkre eleget”, vagy egyszerűen az, hogy nőben is vonzó, ha elért már valamit, netán az, hogy ő maga vagyonos, és hasonlóra vágyik. Mindegy mi a motiváció, mindegy mi az én véleményem erről, de a trend létezik, én pedig azt hiszem, segíthetek.

Magyar mércével valószínűleg gazdagnak számítok. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mennyi pénzem van, de van nagy házam, ingatlanbefektetések, jó autó és olyan szellemi munkák, amikkel vállalkozóként az átlagbér többszörösét keresem havonta. Az anyagi helyzetemet azt hiszem a barátaim is szerényebbnek gondolják, de ez így a jó, egyrészt, mert nem fontos, másrészt mert nekem nem számítanak az ehhez kapcsolódó kellékek sem, tehát nem a legújabb autóval járok. Szegénységből jövök, a régi barátaimnak talán rosszul esne, ha tudnák, mennyit keresek.

Sohasem vennék olyan autót, ami többe kerül egy lakás áránál, mert akkor inkább megvenném az ingatlant, ami folyamatosan hozza a pénzt.

Harmincas vagyok, értelmiségi, középiskolában voltam szépségversenyen, vagyis talán jó préda lehetek a férfi aranyásóknak. Talán volt is már velük dolgom, csak nem jött össze.

Abban viszont szívesen adok tanácsot, hogyan lehet gazdag nőt felszedni, ha már ennyire aktuális a trend:

1. Először is nyilván nincs titok és kulcs senkihez, hiszen minden ember más, de azért azt hiszem, van néhány közös tulajdonságunk.

2. Ahhoz, hogy felszedj, hogy először is észre kell venned minket, ami nem is olyan egyszerű, mert rajtunk jó eséllyel nem fogsz látni hatalmas márkajeleket. Arra sincs szükségünk, hogy a szempillánk, vagy a körmünk legdíszesebb, legnagyobb legyen és lássák hogy kifizettük. A legtöbben nem foglalkozunk az anyagiak bemutatásával, mert van belőle elég, nincs senki, akinek ezt be kéne bizonyítanunk, mi ismerjük a bankszámlánk egyenlegét.

Ráadásul sosem akarnám, hogy valaki emiatt válasszon. Sem az Instagramomra, sem a Facebookra nem teszek ki az anyagi helyzetemre való utalásokat akkor sem, ha ez a trend. Utazást, autómárkát, táskát, semmi hasonló hülyeséget, amivel másokat csak szomorítanék, magamat pedig férfi aranyásók prédájává tenném.

Hogy hogyan szúrj ki minket? Zárd ki azokat, akik nagy feliratokkal hirdetik a márkákat. Akik sorozatosan erre költik a pénzüket, az inkább elúszik és nem egy befektetésben áll. Nem ők a valódik gazdagok, ők inkább a „pénzhez jutottak”. A legtöbb gazdagnak ezekre a villogásokra nincs szüksége.

3. Ha tehát a pénzünk munkából van és nem nyertük, örököltük, nem dolgozunk egy túlfizetett területen, vagy váltunk szerencsésen, akkor valószínűleg eléggé megbízhatóan végzünk el valamilyen munkát. Apró részlet, de nagyon fontos lehet, hogy emiatt valószínűleg kiemelkedően megbízhatóak vagyunk. Sem egy szempillaépítő sem egy bankigazgató és egy középvállalkozó sem marad sokáig sikeres és nem gyűjt vagyont megbízhatatlan hozzáállással, hazudozással, lustasággal.

Ahogy a munkánk megbízható jó eséllyel, mi, magánemberként is azok vagyunk, így ugyanezt várjuk el.

Ha olyan férfivel találkozom, akiknek gondot okoz igazat mondani, vagy megbízhatóan ott lenni valahol, az rendkívül lehangoló. Ígérgetés-eltűnés, beszélgetés-eltűnés ilyen helyzetekkel, emberekkel nem tudunk mit kezdeni. (A szegényebb nőknek sem kéne, de ők sajnos sokszor kompromisszumokra kényszerülnek.)

Nem szeretnénk megtanítani alapvető dolgokat, inkább élvezni szeretnénk egy kapcsolatot, és azt szeretnénk a másik is élvezné mellettünk, de ha az illetőnek be kell mutatni, hogy a chaten illik válaszolni, vagy egy megígért dolgot illik betartani, akkor inkább anyukának érezzük magunkat, ami óriási libidógyilkos. Apró részletnek tűnik nem válaszolni az üzenetekre, vagy felelőtlenül ígérgetni, netán eltűnni, számunkra mégis rengeteg dolog kiderül belőle. Egy gazdag nő nem hülye. És tulajdonképpen a szegények sem.

4. Jó esély van arra, hogy sokat dolgozunk, így több emberrel találkozunk, ebből kifolyólag több konfliktust kezelünk és valószínűleg azért virágzik még mindig a karrierünk, mert ezeket megtanultuk jól csinálni. (Sok szegény nő is jól csinálja, de nem tudnak továbblépni a munkájukban, ez más kérdés). Emiatt fontos nekünk, hogy a párunk is helyesen kezelje a konfliktusokat.

Nemhogy nem férfias, de rendkívül kiábrándító, ha hatalmasra gyúrt emberek egyszerűen elszaladnak a kérdések elől, hazudoznak és nem hajlandóak konfrontálódni a legkedvesebb formában sem.

Pedig egy csomó probléma a munkahelyen és a való életben is úgy oldódik meg, hogy a mélyére megyünk részletekre bontjuk és keresünk megoldásokat.

Többnyire sokat dolgozunk, sokat konfrontálódunk, örülünk a kérdéseknek, akár kellemetlennek tűnőknek is. „Tudunk-e találkozni a munkád, a gyerekeid mellett? „ Zavar-e hogy nem vagyok olyan gazdag? „ Lesz-e időd egy kapcsolatra?” Ha valaki értelmes örül a hasonló kérdéseknek, mert így ő adhatja meg a válaszokat.

Ha valaki ezzel szemben, mint egy óvodás, hisztizni kezd a legkisebb megoldandó helyzettől, mint a távolság, gyerekek, vagy beképzeli magának, hogy ránk biztosan költeni kell, az elront mindent még mielőtt kialakulna valami.

Gazdag és sikeres nőt csak úgy tudsz felszedni, ha felveszed a gazdag és sikeres emberek élethez való hozzáállását: beszélsz a problémákról, betartod az ígéreted és megbízható vagy.

5. Jó esély van arra, hogy elköteleződtünk egy-egy szakterület mellett így ezzel, vagyis az elköteleződéssel sincs gondunk. Tökéletesen akarunk választani, ahogy a munkában, az életben is, és és ott megállni, nem pedig évig partikázni és nemi betegségeket gyűjtögetni, amíg egy kedves és jóképű srác lepottyan az égből. Képesek vagyunk döntéseket hozni, a dolgok után menni, invesztálni időt, törődést és pénzt a kapcsolatba. Hasonló párt keresünk.

Nem veszünk senkit komolyan, ha például azt látjuk, hogy van egy barátnője, de minket lájkol az Instagramon - ez számunkra férfiatlan és nem hízelgő dolog.

Csak annyit jelez, hogy az illető nem volt képes elköteleződni.

Az sem oké, ha van csajod és nem rakod ki az Instára. Nem leszel vonzó a szemükben, ha titkolod a csajt, csak azért, hogy a többi 5, akiket épp fenntartasz, nehogy kiessen a zsákból. A gazdag nők nem hülyék, ahogy a tanulásba, munkájukba energiákat fektetnek, így abba is, hogy alaposan megnézzék a profilod a közösségi oldalakon.

5. A legtöbben talán arra kíváncsiak, hogy nekünk mennyire fontos, hogy gazdag legyen a párunk. Valószínűleg ez egyéni kérdés, nekem például sem a pártállása, a vallása és az anyagi helyzete nem fontos, legyen csak annyi pénze, hogy eljöjjön hozzám, sem az autóját, sem a ruháin címkét nem fogom megnézni. Sőt, jobban tetszik, ha nem pojácáskodik a márkajelekkel. Másoknak talán fontosabb, nem tudom.

A lényeg viszont az, hogy marketingesként gondolkodj : egy gazdag nőnek általában nem a pénz hiányzik az életéből, vagy a karrier. Tőlem az én párom traktoros, rendőr, vagy jegyszedő is lehet, ha lelkes benne. Minket olyasmivel nem tudnak megfogni, amiből otthon is van. Ha az üzleti életet veszem alapul, ott is sokszor azt figyeljük, hogy mire van szüksége a célközönségnek.

Ha ebben az esetben mi, gazdag nők vagyunk a célközönség, olyasmit kell adnod nekünk, amivel nem rendelkezünk.

Pénzünk pont van, a szeretet, a tartalmas időtöltés, a közös élmények, a nevetés - valószínűleg ezek hiányoznak a legjobban az életünkből. Az intimitás, a csapat, az, hogy gondoskodjunk valakiről és ő is rólunk, és az, hogy valaki mellettünk köteleződjön el a lehető legegyértelműbben.

6. Hogy mennyire fogunk mi költeni rád?

Erre kicsi az esély. Valószínűleg nem pénzzel fogok segíteni, hanem munkalehetőségekkel a kapcsolataimnak köszönhetően, vagy ötletekkel, információval. Számodra is megalázó lenne, ha a nyaralást én fizetném.

Ha pedig egy mondatban kéne az egészet összefoglalni, akkor annyit érdemes tudnod, hogy számunkra óriási érték az idő, hiszen valószínűleg sokat dolgozunk. A legnagyobb ajándék amit adhatsz az az időd, és ezt már azt hiszem, nem csak a gazdag nők nevében mondhatom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk