Hogyan gyógyulhat ki a lelki megrázkódtatásból, akit nem szeretett az anyukája?
Mély és fájó sebet marnak gyermekeikbe azok az anyák, akik nem szeretik a gyerekeiket vagy valamelyik gyermeküket. Különösen a később anyává váló lányoknál fontos legyőzni a múlt árnyait, és lelkileg gyógyulni, hogy a gyermekvállaláskor ne adja tovább a rossz tapasztalatokat és beidegződéseket.
A jelenséggel, amelyet a spirituális mozgalmak anya-sebnek hívnak, az utóbbi években sokan és sokszor foglalkoztak. Mi is írtunk arról korábbi cikkünkben, hogy miként ismerhető fel, ha valakit nem szeret az édesanyja, és miért történhet ez meg egy gyerekkel.
Most arról írunk, hogyan lehet meggyógyulni abból a lelki megrázkódtatásból, ha valakit nem szeretett és elutasított a saját anyja.
Az anya-seb a legtöbb forrás szerint a női létnek az a fájdalma, amit a patriarchális kultúrákban a nők generációról generációra továbbadnak egymásnak.
Az anya-seb a következőket jelenti: az érzés, hogy nem vagy elég jó, hogy valami nem stimmel veled, hogy jelentéktelenebbé kell válnod/kicsire össze kell húznod magad ahhoz, hogy szeressenek, és a folyamatos bűntudat amiatt, hogy „többre vágysz, mint amid van” vagy „többre vágysz, mint amit megérdemelsz”.
Az anya-seb tabu is a kultúránkban, nem illik arról beszélni, hogy milyen verbális, mentális vagy fizikai bántalmazást szenvedett el egy lány az anyjától, hogy arról sem, ha mérgező anya nevelte, ha az anyja folyamatosan kritizálja, mert akkor a külvilág elítéli az őszinteségért, és azzal vádolja, hogy nem tiszteli az édesanyját, aki életet adott neki.
Miért fontos felismerni, hogy valóban, őszintén és önzetlenül szeretett-e téged az anyukád? Mert ez a kapcsolat meghatározza az egész életedet. Hatással lesz arra, hogyan kommunikálsz másokkal, milyen kapcsolatokat alakítasz ki, milyen alapérzéssel éled le az életedet, mennyire vagy tisztában a saját képességeiddel és hogyan viselkedsz majd a párkapcsolatokban és a gyermekeiddel.
A teljes gyógyulás sok esetben nem fog menni szakember segítségével folytatott terápia nélkül. Ám pszichológus vagy pszichiáter nélkül is megtehetsz néhány olyan lépést, amivel már magadat gyógyítod és rendezed a gondolataidat.
Fogalmazd meg, ha kell, írd le magadnak, mivel bántott az anyukád. Mi fájt neked a legjobban? Miért hibáztatott, mivel vádolt, miért kritizált? Milyen helyzetekben vonta meg a támogatását? Milyen negatív élményed kapcsolódik hozzá?
Ezután gondold végig, milyen negatív üzeneteket és kritikákat kapsz az édesanyádtól, és hallgattasd el magadban a romboló mondatokat: „Bezzeg a …!” „Úgysem tudod megcsinálni”, „Olyan hülye vagy, mint apád!” „Nem vagy normális.” „X vagy Y jobban tudja nálad”, „Nem vagy elég jó a férfiaknak.” „Maradj csendben, különben nem fogsz kelleni senkinek.”