Hogyan beszélgess a kisgyerekkel a halálról úgy, hogy könnyen megértse?
A gyerekeknek
meg kell tanítani, hogy a veszteséggel járó érzéseiket megfogalmazzák, illetve kifejezzék.
Attól függően, hogy mennyi idős a gyerek, különbözőképpen taníthatjuk meg neki, hogy ezt hogyan érheti el.
Óvodás és kisiskolás gyerekek az érzéseiket még rajzokkal, festéssel és játékkal tudják a legkönnyebben kifejezni. Nagyobb gyerekeket már bátoríthatunk arra, hogy vezessenek naplót, írjanak dalt, verset.
Hagyd, hogy a gyerek lássa a bánatod!
Szülőként akkor vagyunk hitelesek, ha hagyjuk, hogy
a gyermekünk lássa, hogy mi magunk is szomorúak vagyunk.
A gyereknek ugyanakkor éreznie kell azt is, hogy felelősek tudunk lenni magunkért. Ha elesettek vagyunk, képtelen vagyunk a cselekvésre, gondolkodni, az életünket irányítani, a gyerek úgy érzi, hogy neki kell felelősnek lennie értünk, hogy fel kell nőnie, és neki kell átvennie az irányítást, amire mi képtelenek vagyunk.
Az rendben van, ha a gyerek sírni lát minket, szomorúnak, elesettnek, gyengének lát bennünket, de nem szabad a szülőnek a végletekig elhagynia magát.
A mi kultúránk olyan, hogy erősnek és kitartónak kell mutatni magunkat. A legtöbb szülő abba a csapdába esik, hogy a gyerek felé egy álarcot vesz fel, hamis mosolyt erőltet, ami a gyerekeket teljesen összezavarja, feszültté teszi.
A gyerekeket az a mondat nyugtatja meg a leginkább, hogy: "Anya végtelenül szomorú, hogy apa meghalt, de ettől még erős maradt".
A veszteség tanítani is képes
Mindig a saját tapasztalat a legjobb tanítómester. Bármennyire is elképzelhetetlen tűnik, a gyerekek tapasztalatot szereznek a szeretett hozzátartozó elvesztése kapcsán is.
A gyerek a gyász megélésével képes lesz később a veszteségeket könnyebben feldolgozni, és megtanulja, hogy a veszteségből ki lehet kerülni, sőt, a korábbiakhoz képest talán még erősebben is.