KULT
A Rovatból

Ha ő nincs, sokkal szegényebb gyerekkorunk lett volna

Legalábbis, ami a mesekönyveket illeti Lukáts Kató öröksége nélkül. Számtalan könyvillusztrációt köszönhetünk neki – gondoljunk csak a „Gőgös Gúnár Gedeon”, a „Zengő ABC”, vagy a kisiskolásként megismert „Ablak-Zsiráf” könyvekre.
Mayer Kitti cikke HYPE&HYPER oldalon - szmo.hu
2022. február 18.



A HYPE&HYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

Lukáts Kató sztárdesigner. A maga korában a legkülönfélébb megrendelők számára készített könyvillusztrációt, csomagolástervet és plakátot (de még bútort is!). A bécsiek az ő dobozaiban kapják kézhez az Altmann & Kühne bonbonjait a mai napig. Gazdag életművéből most a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum aktuális kiállításán kaphatunk kóstolót.

Mindig örömmel és lelkesen lépem át a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum küszöbét, tudván, hogy itt sok érdekes és egyben ismerős dolog fogad majd. A folyosó falát díszítő Persil mosószer vagy Flora mosószappan reklámok láttán mindig nagyot dobban a szívem, a piros-sárga-kék színekben játszó Franck zománctábláról nem is beszélve. Sokszor fél napot is el tudok tölteni ebben a múzeumban, s ezt ajánlom egyébként mindenkinek, aki megteheti (nem mellékesen: 1500 forintért cserébe az állandó és az időszakos kiállításokat is megnézhetjük). Sajnos ezúttal jóval kevesebb időm jutott a kényelmes műélvezetre, de a Lukáts Kató munkásságát bemutató kiállítást a világért sem hagytam volna ki.

Doboz – a bécsi Altmann & Kühne cukrászda számára, 1930 körül. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Csomagolópapír – a bécsi Altmann & Kühne cukrászda számára, a bécsi Prater stilizált látképével, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Csomagolópapír – a bécsi Altmann & Kühne cukrászda számára, karácsonyra, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

A magyar art deco kiemelkedő tervezőjéről elsőként a csodás csomagolópapírok és bonbonos dobozok juthatnak eszünkbe, mellettük pedig rögtön ott sorakoznak azok a gyermekkönyvek is, amelyek sokunk gyerekkorát tették feledhetetlenné. Lukáts Katónak számtalan könyvillusztrációt köszönhetünk – gondoljunk csak a „Gőgös Gúnár Gedeon”, a „Zengő ABC”, vagy a kisiskolásként megismert „Ablak-Zsiráf” könyvekre.

A Vendéglátóipari Múzeumban nyílt „Mesebolt és Aranyecset” névre keresztelt tárlaton azonban nemcsak az ikonikus kiadványokkal találkozhatunk (ahogy azt a cím is sejteti), de egy kis szeletet is kaphatunk Lukáts gazdag életművéből.

Aki tisztában van az alkotó életművével, nagyon jól tudja, hogy Lukáts joggal érdemelné ki a sztárgrafikus jelzőt, bár ez ellen valószínűleg ő maga tiltakozna leghevesebben. Egyrészt, mert alázattal vetette bele magát a szakma megismerésébe és sajátította el annak alapjait – a diploma megszerzése után, a Globus Nyomdában töltött egy évre maga is gyakran hivatkozott –, másrészt mert az alkalmazott grafika számos területén kipróbálta magát, s minden esetben azonosan magas színvonalon teljesített. Legyen szó akár egy borkereskedésbe szánt reklámtervről (Grünfeld Ernő borkereskedő üzlete, 1930-as évek), luxus piperetermék-családról (Exotic szappanok, 1940-es évek), tankönyvről („Énekeskönyv az általános iskolák első osztálya számára”) vagy egészségügyi propagandafüzetről (Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség, 1940).

Csomagolás Exotic szappanhoz, 1940-es évek. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – pünkösdi értesítő -Grünfeld Ernő borkereskedő üzlete számára, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – pünkösdi értesítő -Grünfeld Ernő borkereskedő üzlete számára, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – pünkösdi értesítő -Grünfeld Ernő borkereskedő üzlete számára, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Sőt, Lukáts az általa megkomponált szerethető mesevilágot olyan árucikkekbe is átültette, amire a legkevésbé sem gondolnánk: mi magunk is elmosolyodtunk, amikor a kiállításon felfedeztük az Aspirin tablettát bemutató reklámfüzet Lukáts által tervezett grafikáját (Szerencsés Pál verssorairól nem is beszélve!).

Terv – a tuberkulózis elleni oltást propagáló füzet lapja, 1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – az Aspirin tabletta reklámfüzetének egy lapja, 1930-1940-es évek. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Harmadrészt azért is gondoljuk Lukátsot nagybetűs sztárdesignernek, mert nemcsak országhatáron belül, de azon túl is hírnevet szerzett magának, mely a mai napig kitart – méghozzá az Altmann & Kühne bonbonos dobozok formájában.

A tablók és üvegtárlók között sétálva lelki szemeim előtt egy nagyszabású Lukáts Kató kiállítás lebeg, amely méltó módon és volumenben emlékezik meg az alkotó nagyságáról. Bízom abban, hogy a jövőben sikerül megismételni az 1979-es, Iparművészeti Múzeumban rendezett önálló kiállítás sikerét, annál is inkább, mert örömmel látnám Lukáts Kató „Versenykenyér” című plakátterve mellett Bortnyik Sándor vagy más art deco festők festményét, és persze egy korhű Stühmer cukrászda berendezés is mesés lenne, tele csokoládés dobozokkal – a mostani kiállításon erre sajnos nincs lehetőség, de ez a néhány morzsa is elegendő, hogy meghozza az étvágyunkat a Lukáts-életműhöz.

Plakátterv – Evinrude oldalmotorok, 1930-1940. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – a Kerék folyóirat címlapja, 1926-1938. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Plakátterv – a Versenykenyér reklámja, 1961 körül. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Igazi kreatív alkotó volt, aki eszköztárát jól ismerve lehelt életet a különféle felületekre, legyen szó akár csomagolásdesignról vagy egy bútor intarziájáról (férjével, Kaesz Gyula belsőépítésszel gyakran dolgoztak együtt). Munkáin egyszerre van jelen gazdagság és mértéktartás, csomagolópapír-tervei egyszerre izgalmasak és harmonikusak – grafikáit még ma is élvezettel szemléljük, mintha az elmúlt évtizedek során semmit sem veszítettek volna frissességükből.

Lukáts Kató grafikái mintha egy titkos, de nagyon is jól működő recept alapján készülnének, és mindig telibe találnak: a népművészetből átemelt motívumok nem túlzóak, inkább kedvesek és szerethetők, vidámak és életigenlők (talán ezért sem véletlen, hogy 1945 után a könyvtervezés felé fordult, s ki is teljesedett benne).

A kiállítás alkalmából megépített nagy „Mesebolt” kirakat (s benne a Lukáts Kató által illusztrált kiadványok) egy gigantikus mézeskalács szívet juttatott eszembe – egy olyan tésztadarabot, mely finom, cukros illatával és tarka, csipkeszerű, hímzett díszítésével hívogat, hogy megcsodáljam. Ami bár megengedett lenne, hogy beleharapjak, én mégis inkább gyönyörködöm benne. Valami ilyesmi nekem Lukáts Kató művészete.

Terv – Mérei Ferenc-Binét Ágnes: Ablak-Zsiráf Képes Gyermeklexikon c. mű címlapja, 1971. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Terv – címlap az Ablak-Zsiráf Képes Gyermeklexikon számára, 1971. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Gyűjteményi Adatbázis

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPE&HYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: