Meghatároz a "szexuális DNS"? – Örökölhetjük-e szüleink nemi életét, és túlléphetünk-e rajta?
Dr. Erika Schwartz a Daily Mail női rovatában.
„Milyen gyakran öleled vagy csókolod meg partneredet a gyerekeid előtt? Gondolj arra, hogyan viselkedtek szüleid, amikor gyerek voltál. Nyíltan kimutatták gyengédségüket, vagy hideg távolságtartás volt a levegőben?” – teszi fel az alapkérdések az amerikai doktornő, aki elismeri: az emberek többségének a szülők nemi élete kellemetlen téma, de az ő kapcsolatuk megértése a kulcsa lehet megoldatlan problémáinkra. A szülők közötti kapcsolat ugyanis mélyen befolyásolja azt, hogy miként tekintünk a szerelemre, az intim együttlétre, a szexre életünk hátralévő részében. Az ugyanis, ahogy kimutatták szeretetüket egymás iránt, az, ahogy megélték nemiségüket, amilyen viszonyban voltak a testükkel – akár élvezték, akár utálták – mélyen beivódott a tudatalattinkba.
„Szexuális forrásunk – amit nevezhetünk szexuális DNS-ünknek is – nemzedékről nemzedékre átadott ösztönök összessége, és ez irányítja a másokkal való kapcsolatainkat, valamint azt, hogy miként működik intim életünk” - írja dr. Erika Schwartz.
Ha valaki úgy érzi, hogy nem elégedett párkapcsolatának intimitásával, összetartozásuk szintjével, sokat segíthet, ha betekintenek a család történetébe.
A doktornő elmesél néhány történetet saját praxisából. Egyik férfi páciense emlékszik arra, hogy négyen voltak fiútestvérek, és amikor korai tizenéves volt, anyja gyakran járkált a lakásban fehérneműben, és nemegyszer megkérte valamelyik fiát, hogy segítsen bekapcsolni a melltartóját. Nyíltan beszélt a szexről is. Amikor azonban a fiúk elkezdtek lányokat felvinni, anyjuk elkezdett velük gügyögve beszélni partnereik előtt. Sok lány el is menekült tőlük. Gyermekként kezelte őket, mert nem tudta, hogy bánjon a férfivá érő fiúkkal. Elmulasztotta az esélyt, hogy segítsen nekik független felnőttekké válni. Ugyanakkor apjuk is érzelmileg visszamaradottnak tűnt, mintha nem vette volna észre az anya és fiai közötti furcsa viszonyt. Ítélkező volt a fiúkkal szemben, és rivalizált velük. Ez gyakori, káros modell. Ha egy apa állandóan verseng a fiával, miközben nincsen hatással a fejlődésére, az a fiú önbecsülés-hiányban fog szenvedni, és hiába lesz esetleg sikeres, sosem lesz magával elégedett – figyelmeztet a doktornő. Az említett fiúk felnőttként visszahúzódóak lettek és képtelenek voltak igazi kapcsolatot kialakítani nőkkel.
Évtizedekig tartó terápiára volt szükség némelyiküknek ahhoz, hogy rájöjjenek: problémáiknak anyjuk a gyökere. Aki egyébként ma, 90-es éveiben még mindig szemmel tartja a fiait, miközben nem vesz tudomást a feleségeikről.
Egy másik extrém eset főszereplője egy férfi, aki egyetlen gyermeke volt egy párnak, akik valahol Európában találkoztak közvetlenül a II. világháború után. A fiúk volt minden örömük és büszkeségük, és bár ők nem voltak nagyon iskolázottak, azt akarták, hogy belőle művelt ember legyen. Ezért apja nagyon sokszor volt távol az otthontól munkái miatt, a fiút pedig elkényeztette magányos anyja. Tizenkét éves korában a fiút kollégiumba küldték. Az elválás nagyon megviselte mind az anyát, mind a gyereket, aki végül alig tudott leérettségizni. Felnőttként azonban úgy alakította életét, hogy a lehető legtávolabb legyen a szüleitől. Egy hideg nőt vett feleségül, négy gyermekük született, de ritkán látta őket, mert munkája miatt keveset volt otthon.
De amikor otthon volt, akkor is ritkán ölelte meg őket, képtelen volt melegséget, szeretetet kimutatni. Nem bízott önmagában, és a mai napig nem érti a különbséget és az összefüggést a szex és az intim együttlét között.
„Ha ilyen vonásokat fedezel a férjednél, mondd el neki, mit érzel. Ne azt mondogasd neki, hogy mit csinál rosszul, hanem azt erősítsd benne, ami jó. Ne menj bele felesleges vitákba, de a hallgatás sem megoldás, mert csak arra jó, hogy egy nagy légüres tér keletkezzen köztetek. Bizonyítsd be, hogy cselekedeteid igazak, kedvesek és szerettetel teliek. Ha ez nem megy, próbáld rábeszélni terápiára. Ha semmi sem működik, vedd fontolóra, hogy érdemes-e folytatni házasságodat” – tanácsolja dr. Erika Schwartz.
A doktornő arra is felhívja a figyelmet, hogy a házasságon kívül kapcsolatok is komoly hatást gyakorolhatnak a gyermekek nemi életére.
Egy női páciense közel 40 éves volt, de sosem ment férjhez, bár sok fiúja volt. Kétségbeesetten próbálta megtalálni élete párját, és családot alapítani, de szülei olyan durva példát adtak neki, amelyet nem tudott kiverni a fejéből.
Amikor tizenéves volt, meglátta az apját egy étteremben, amint egy nő kezét fogja, aki nem az anyja volt. Elmondta az anyjának, aki nyugodtan csak annyit mondott, tudja, hogy férjének van valakije és a későbbiekben is úgy tett, mintha mi sem történt volna. A szülők ma már 80-as éveikben vannak, és a mai napig házasok. Az asszony most is úgy viselkedik, mintha házasságuk tökéletes lenne. Valahányszor a lánya beszélni akart vele erről, falba ütközött.
Hosszú ideig járt terápiára: a hűség, a bizalom, a meghittség, a szex körül fogalmi zavarai vannak, miként abban sem biztos, hogy milyen legyen a szerepe kapcsolataiban. Nem bízik saját ítélőképességében és rendszerint megbízhatatlan férfiakat választ partnerül.
Meg kellene végre találnia azt a férfit, aki nem hasonlít az apjára, és akkor nem kellene abban az állandó rettegésben élnie, hogy olyanná válik, mint az anyja.
„Határozottan állítom, hogy ha nem vagyunk becsületesek a házasságunkban, maradandó kárt okozunk gyermekeinknek. Látniuk kell, hogy az egészséges kapcsolatok tesznek minket boldoggá és elégedetté” – írja dr.Erika Schwartz, és pozitív példaként említi barátnőjét és öccsét, akik úgy nőttek fel, hogy reggeltől estig szeretet, meghitt légkör vette ők körül. A hölgy harminc éve együtt él álmai férfijával, két gyermekük van és a mai napig szenvedélyesen szeretik egymást. Annyira közel vannak egymáshoz, hogy egyszer a lányuk azt mondta nekik: olyan férjet szeretne magának, mint az apja.
