Nem lehetsz elég óvatos, amikor a féltve őrzött ingatlanodat átengeded egy idegennek, hogy a bérleti díj megfizetése fejében lakjon benne. Emlékszel még, amikor a korábbi cikkben meghatároztuk a négy legfontosabb témakört, amit egyeztetned kell(ene) a leendő bérlőiddel? És abból rögtön kettőt az anyagi kérdéseket és a lakással kapcsolatok részleteket ki is fejtettem. Ha nem jutnak eszedbe az ott megbeszéltek semmi baj, itt megtalálod őket.

Folytassuk is az ott megbeszélt logika mentén a következő két ponttal.

Kik és milyen feltételekkel költözhetnek be a féltve őrzött lakásodba?

Szőke, kék szemű, modell testalkatú...na jó, félretéve a viccet, ennél jóval racionálisabb feltételekre gondoltam. Az elképzelések egy részét a hirdetésbe is be szokták írni pl. józan életvitelű, rendszerető stb. Az a baj, hogy ezeket a kritériumokat vagy elolvassák vagy nem a jelentkezők, és úgyis azt mondják több-kevesebb igazságtartalommal, hogy ők tökéletesen ilyenek. De akkor miért is beszélünk erről a pontról?

Mert vannak olyan követelmények, amik a bérleti szerződésbe is bekerülhetnek, akkor nem csak a levegőbe pufogtatsz, hanem szerződésszegésért ki is rakhatod, ha nem tartja be.

Hányan és kik költözhetnek a lakásodba?

A bérleti szerződésbe pontosan írjátok bele a bérlők nevét és adatait. Nyomatékosítsd, hogy rajtuk kívül másnak nem engedélyezed, hogy beköltözzön.

Mire használhatja a lakást a bérlő?

Mosolyogsz ezen a kérdésen? Pedig nem kellene. Vannak olyan emberek, akik szerint remek ötlet fogorvosi rendelőt, üzlet helyiséget, irodát, bordélyt vagy próbatermet kialakítani egy panellakásban is. Ezek egy részét még ha te talán el is tudnád fogadni (úgy könnyű, ha nem te laksz a szomszédban), gondolj arra, hogy vajon mit szól hozzá a társasház többi lakója? Bízz bennem! Jobb a békesség, ne akarj konfrontálódni velük!

De mit tehetsz, hogy ezeknek elejét vedd? Írásban rögzítsétek a bérleti szerződésben, hogy kizárólag lakás céljára használhatja a bérlő a lakást! Tiszta sor, nincs kiskapu.

A dohányzás megengedett a lakásban vagy nem?

Ha téged zavar a dohányzással járó kellemetlen szag, akkor foglald bele a szerződésbe, hogy tilos a lakás teljes területén és az erkélyen is ez a tevékenység. (Vagy az erkélyen már engeded? Döntsd el te!) Ha nagyon szigorú vagy ebben a kérdésben, akkor nem dohányzó személyeknek add csak ki, akik nemcsak a lakásban, de máshol sem cigiznek.

Hozható házi kedvenc a bérleménybe? Vannak feltételei?

Ha elzárkózol úgy általában az állatoktól, akkor megteheted, hogy megtiltod őket. Ha így állsz hozzá, akkor a következő néhány pontot át is ugorhatod, de jó ha tudod, hogy nagyon sokan tartanak valamilyen kis kedvencet és nagyon hálásak, ha találnak egy olyan tulajt, aki szívesen látja őket négy (vagy két, vagy nyolc, vagy akárhány lábú) családtagjukkal együtt.

Ha nyitott vagy a dologra, akkor a szerződésbe feltétlen írjátok bele, hogy a háziállat által okozott kárért a gazdája teljes felelősséget vállal, és fizeti az esetleges károk okozta kellemetlenségeket. Az is egy választható feltétel, hogy a tulaj ragaszkodik a regisztrált chiphez és a kötelező oltások meglétéhez is.

Ha érdekelnek a háziállatokra vonatkozó további részletek, akkor olvass tovább, mert a következő néhány pontban kitérek még néhány fontos dologra ezzel kapcsolatban.

A milyen fajta kedvenc is egy jó kérdés....

Ha tücsök és bogár nem is, de hangyafarm, óriáskígyó, patkány vagy papagáj simán előfordulhat a kutyán, macskán és tengerimalacon kívül. Neked mindegy, ameddig nem szökik meg? Nagyon menő vagy!

Mekkora és mennyi kisállat?

A kutyák mérete nagyon széles skálán mozog, azért valljuk be, hogy egy dán dog nem érezné jól magát egy 30 négyzetméteres lakásban, hiába erőltetné esetlegesen a gazdija.

Általában akinek egy macska nem okoz lelki gyötrődést, annak kettővel sem szokott baja lenni, de azért húzni kell egy épeszű határt, mert ha kiderül, hogy mindjárt 8 bársonytalpúval, két gekkóval és három kanárival költözne be az új bérlőd.... azért jobb óvatosnak lenni.

A következő pont arról az időszakról szól, amikor a bérlőd távozni szeretne. Valószínűleg még korainak érzed, hogy máris a bérleti szerződés felmondásáról beszéljünk, hiszen épp most szeretnének csak beköltözni. De előbb-utóbb el fog jönni ez az időszak is, és fontos, hogy akkor is minden rendben menjen. Olvass csak tovább!

A kiköltözést is szabályozni kell

A kiköltözés nemcsak annyiból áll, hogy a bérlő összeszedi a cókmókjait, bevágja maga mögött a bejárati ajtót és a postaládába bedobja a kulcsokat. Ááá, dehogy! Az alábbi pontok jó támpontul szolgálnak, hogy mi mindenre kell figyelned, ha lelépne a bérlőd.

A rendes felmondás részleteit előre le kell szögezni!

Olyanokra gondolok, hogy elég szóban jelezni a másik fél felé a szándékot, vagy ragaszkodtok a bizonyítható írásos közlési formához? Vagy mennyivel a rendes felmondás bejelentése után kell/lehet az albérlőknek elhagyni az ingatlant, ha nem szeretnének kaucióvesztéssel távozni. Pl. 5 nappal a kiköltözés előtt szólni a tulajnak meglehetőségen kellemetlen helyzetbe sodorná, hiszen ennyi idő alatt nagyon nehéz új és főleg rendes bérlőt találni. Üresen márpedig egyik lakáskiadó sem szereti tartogatni a lakását.

1-3 hónappal korábban, ha bejelenti a lakó a továbbállási szándékát, az már mindenkinek elég időt biztosít az új helyzet kezelésére.

Azonnali hatályú, rendkívüli felmondás feltételei?

Foglaljátok bele a bérleti szerződésbe, hogy szerződésszegés azonnali hatályú, rendkívüli felmondást von maga után. Így nagyobb eséllyel köthetsz útilaput a talpára, ha nem viselkedik a megbeszéltekhez mérten.

Mi legyen a kulcsokkal?

Amikor átadod a lakáshoz tartozó kulcsokat az új bérlőnek, pontosan írjátok bele a szerződésbe, hogy milyen (lakás, postaláda, lépcsőház, pince stb.) és mennyi kulcsot adtatok át. Érdemes megtiltani, hogy a bérlő másolatot készítsen a kulcsokról, és a kiköltözéskor vissza kell kérni az összeset, hiánytalanul.

+1 tipp: Azt is kössétek ki, hogy 3. személynek soha, semmilyen körülmények között a kulcsokat át nem adhatja a bérlő, kizárólag nála és nálad lehet.

Kiköltözéskor a lakás eredeti állapotát vissza kell állítani?

Ezt a pontot is bele szokták foglalni a bérleti szerződésben, de sok esetben eltekintenek tőle a tulajdonosok. Ha szerepel ez a pont a sok között, akkor te dönthetsz arról, hogy megtartod-e a neon pink színű hálószoba falat vagy vissza kell-e festeniük az eredeti színűre.

Vállalod, hogy másik bérleményt keresel a bérlőidnek?

Én még nem találkoztam olyan személlyel, aki önként vállalta volna az ezzel járó problémákat, de lehet, hogy te más vagy. Ha köszönöd, de te sem szeretnél ezzel bajlódni, akkor ezt is írjátok le.

Erről a lakcímről átiratkozott már az új helyre?

Bár a kényszerkijelentés is egy kellemes szerda délutáni program lehet a legközelebbi kormányablaknál, biztos vagyok benne, hogy ennél jobbat is ki tudsz találni a szabadidőd eltöltésére. Szóval legyen a kaució visszafizetésének a feltétele, hogy elviszi a holmijaival együtt az ideiglenes vagy állandó lakcímét is máshová.

Ha az összes kérdésen végigmentetek a leendő bérlőiddel és sikerült megállapodnotok mindenben, akkor hátradőlhetsz, mert nagy valószínűséggel előre elhárítottad a vitás kérdések nagyrészét. Persze mindig vannak extrém esetek, amire nem lehet felkészülni, de te megtetted, amit egy jóhiszemű bérlővel kapcsolatban meg lehetett.

Bár az elmúlt hetek télies időjárása és a hosszú karanténidőszak után hihetetlennek tűnik, azért már itt a tavasz a láthatáron, ideje elkezdeni előszedni a tavaszi-nyári sportcuccokat és nekiállni a bicikliszervizelésnek – vagy egy új kerékpár beszerzésének. Ha utóbbi csak most jutott eszedbe, rossz hírünk van: a koronavírus a globális kerékpárgyártást is megtépázta, így idén kerékpárhiányra kell számítani – a Decathlon azonban igazán frappáns megoldást hozott a problémára, amivel mindenki jól jár!

A francia sportszergyártó márka számára kiemelt fontosságú a fenntarthatóság, ez vezérelte őket akkor is, amikor megoldást kerestek arra, hogy az alumíniumhány miatt idén nem tudnak bicikliket kínálni a vásárlóiknak. A már jól ismert Trocathlon szolgáltatásuk újragondolásával született meg a Recathlon, egy igazán zöld, közösségi megoldás arra, hogy a kialakult hiány ellenére mindenki biciklihez jusson, és az otthon kallódó, kihasználatlan kerékpárok se szomorkodjanak a pincékben: a Recathlonnal a márka összeköti a bringákat eladni és venni vágyókat.

Ha eladnál egy használt biciklit (bármilyet, nem csak a Decathlonban vásárolt termékeket veszik be), nézz fel a Recathlon oldalára, és regisztráld a bringád április végéig. Ez után csak annyi a dolgod, hogy április 29 után bevidd a legközelebbi Decathlon áruházba, ahol a cég szakemberei átvizsgálják (természetesen balesetveszélyes kerékpárt nem vesznek be és adnak el), és ajánlatot adnak rá – mivel bizományba kerül, fontos, hogy meg tudjatok állapodni az árban. Ha egymás kezébe csaptok, már csak azért kell szurkolni, hogy elkeljen a biciklid, az árát utalvány formájában kapod meg, amit bármelyik Decathlonban levásárolhatsz 2 évig – kell ennél jobb indok arra, hogy megválj a régóta csak porosodó drótszamaradtól, és egy új sport után nézz? Ha nem sikerült eladni a bringát, természetesen visszakapod, 2 heted lesz hazavinni.

Ha pedig bringát vennél, nem szükséges végigjárnod az összes közeli Decathlont azért, hogy megnézhesd a kínálatot: a Recathlon oldalán előzetesen, áruházakra bontva meg tudod nézni a kínálatot, így célirányosan mehetsz a vágyott bicikliért!

A Recathlonra az előregisztráció április 22-től él, a bicikliket 29-tól várják átvizsgálásra az áruházakban, az új gazdára váró bringákra pedig május 31-ig csaphatnak le a szemfülesek. ITT tudsz regisztrálni és böngészni a feltöltött termékek között.

Ha pedig nem a bringázás hoz lázba, esetleg más sportághoz kapcsolódó eszközeid kallódnak otthon, akkor a későbbiekben is érdemes lesz figyelned a Recathlon oldalát: a jövőben más sportágakhoz kapcsolódóan is meghirdetnek majd Recathlon kampányokat (mindig más sportszerkörre), a Trocathlonnal ellentétben nem csak évente kétszer tartják majd, az áruházak saját maguk is szervezhetnek majd Recathlonokat.

Más életében rendkívül könnyű felismerni a bántalmazó kapcsolat jeleit, de teljesen más a helyzet és már-már lehetetlen, ha a saját párkapcsolatodról van szó és az a személy bánt téged, akit szeretsz. A bántalmazás sokféle viselkedés és helyzet során megnyilvánulhat, és nem csak egy hirtelen elcsattant pofonnal azonosítható.

Igaz, hogy minden tettünk során figyelembe kell vennünk a partnerünket, hiszen mégis csak együtt élünk valakivel. Viszont mindez nem jelenti azt, hogy át kellene gondolnunk minden egyes cselekedetünknél, vajon ettől a párunk dühös lesz-e. A jó partner gondoskodik arról, hogy tiszteletben tartsa a kedvesét, de más szeretetből tenni valamit, mintha valamit félelemből csinálsz.

Kétségtelen, hogy a párkapcsolatunkon dolgoznunk kell, de ez a munka MINDKÉT fél feladata. A kapcsolatok szeretet és megértés révén alakulnak ki. Megértjük a másikat és olyan megoldásokat keresünk, amelyek mindkettőnknek megfelelnek.

Egyik félnek sem kell keményebben dolgoznia, mint a másiknak. Két ember kellett a kapcsolat megteremtéséhez ÉS ugyanerre a két emberre van szükség a kapcsolat fenntartásához.

Előfordulhat, a párod nem akarja, hogy a családoddal és a barátaiddal legyél. A párod viselkedésének zavarai miatt eltávolodhatsz tőlük, tarthatsz attól, hogy a barátaid vagy a családod - számodra feleslegesnek és tehernek tűnő - tanácsokkal akarnak ellátni a kapcsolatod illetően. Bármi is legyen az ok, ha eltávolodsz a szeretteidtől a párod miatt, akkor valami nincs rendben.

Vegyük például, hogy esti iskolába jársz. A párod pontosan tudja, mikor végzel, mennyi idő, amire hazaérsz és ha késel, akkor biztosra veheted, hogy ordítani fog veled. Vagy még "egyszerűbb" példa: minden egyes hívására és üzenetére reagálnod kell. Ha nem teszed vagy csak pár perc késéssel, akkor bűntudatot kelt benned, vádaskodik, te pedig hiába próbálsz bocsánatot kérni vagy megmagyarázni a dolgokat, esélytelen, hogy meghallgasson. Ez a fajta viselkedés a bántalmazó kapcsolat biztos jele.

Hírtelen meghíztál, mert eszel, amikor stresszelsz? A konyha tele van alkohollal, hogy enyhítsd a szorongásod? Sose jártál még így, de vissza kell fognod magad, nehogy ordíts vagy kiabálj a pároddal?

Ezek a jelek egyértelműen vörös zászlók, habár utalhatnak "egészséges" gondokra is. Arra kell figyelned, hogy ezeket megszállottan csinálod-e? Ha ugyanis igen, akkor ez megküzdési mechanizmus lehet, amely lehetővé teszi, hogy elviselj olyan viselkedést és helyzetet, amelyet eleve nem kellett volna tolerálnod.

Akár beismerik, akár nem, a bántalmazó partnereket a félelem és a bizonytalanság terheli. Emiatt irracionálisak lesznek akkor is, ha erre semmi okuk sincs.

Volt egy ügyfelem, aki pont egy bántalmazó kapcsolatból szabadult és egy elképesztő történtet mesélt el. Egyik nap bement egy boltba vásárolni, mert különleges vacsorát tervezett. A boltban sokan voltak, így 10 perccel később ért haza, mint ahogy arra a párja számított. Amint belépett az ajtón, az exe rögtön vádaskodni kezdett, számonkérte és arra jutott, hogy mivel a héten már másodjára késik, biztos van valakije. Az ügyfelem nem hallgatta ezt tovább, eljött a lakásból. A volt párja utána eredt és elkezdte kiabálni, a bevásárlás csak ürügy volt, hogy találkozzon Ádámmal. Az ügyfelem totál megzavarodott, mert egyetlen emberre sem tudott gondolni, akit ismert volna ezzel a névvel. Aztán addig kutakodott, hogy valami logikus magyarázatot találjon az akkori párja eme kijelentésére, hogy a blokkon megtalálta a megoldást, ugyanis ez állt a blokkon : "Pénztáros : Ádám".

Úgy tűnik, hogy a párod mindig helyesen cselekszik, miközben te bármit csinálhatsz, az biztos rossz. Vannak persze olyan helyzetek, amikor biztos vagy benne, hogy jó okod volt arra, amit tettél és a párod téved. De amikor magyarázatot adsz, akkor nem enged szóhoz jutni vagy épp a fejedhez vágja, hogy csak kifogásokat keresel.

Miért nem állsz ki többé magadért? Mert elakadtál a gondolkodásodban és hogy meglásd, mi is történik valójában. Meg vagy róla győződve, hogy a párodnak igaza van és nem gondolhatod másképp. Mindez egy határozott vészvillogó: "Bántalmazó kapcsolatban vagyok!"

Ez nem normális viselkedés és sosem indokolt. Soha senkinek nincs oka törni-zúzni vagy azzal fenyegetni, hogy összetöri a dolgaidat. Az ilyen dühkitörések visszaélésszerű bűncselekménynek minősíthetők, mivel erőszakkal és megfélemlítéssel akarnak irányítást szerezni. Ha mindez észrevehető a kapcsolatotokban, akkor vedd tudomásul, hogy rossz helyen vagy.

Például, nem mersz többé boltba menni, mert ha "túl sokat" mész, akkor biztos, hogy a fejedhez vágják, hogy megcsalod a párod. Ezért titokban végzed a bevásárlást és mindent megteszel, hogy időben hazaérj, nehogy baj legyen, elkerüld a vitát, veszekedést.

Végre összeszeded a bátorságod, hogy beszélj a pároddal valamiről, azzal a reménnyel, hogy ketten végre megtaláljátok a megoldást. De amikor a történtekről beszélsz, a párod azt mondja, hogy tévedsz, mert minden másképp történt vagy egyáltalán nem is történt semmi ilyesmi.

Esküszöl, hogy a szemeddel láttad ezeket a dolgokat, ezért most arra gondolsz, hogy összetéveszted-e az álmaid a valósággal vagy önző elfogultságtól szenvedsz? Megkérdőjelezed a józan eszedet és határozottan felborul a valóságról alkotott elképzelésed.

Ha valaki nem hajlandó lenyelni az egóját, mindent letagad és kétségbeesetten próbálja megmenteni a seggét, akkor az egyértelmű jele a bántalmazó magatartásnak és semmilyen kapcsolatban nincs helye ilyesminek.

Valóban megpróbálod a legjobbat nyújtani, de szinte minden egyes nap kudarcot vallasz a párod szerint. Olyan keményen dolgoztál azért, hogy jobb partner legyél, de a kapcsolatodban minden kérdés akörül forog, amit éppen csinálsz vagy nem csinálsz.

Ez nem helyes. A partnerünk jelenlétének célja a szeretet és a támogatás állandó forrásának lenni. A szeretet biztat, felemel és reményt ad. Nem arról szól, hogy egy ember a másik fölé emelkedik, mert ha az egyik fél padlóra kerül, akkor az egész kapcsolat padlóra jut. Erősnek kell lennünk egy erős kapcsolat kialakításához és ez azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk azokat a gyenge pontokat, amelyek összeomláshoz vezethetnek. Egy bántalmazó kapcsolatban a vád és a harag csak még jobban felerősíti ezeket a gyenge pontokat.

Ami pedig a szeretetet illeti, mindig tudnod kell róla, hogy szeretnek téged. Az a partner, aki valóban szeret, nem hibáztat. Minden pár hozza a saját poggyászát egy kapcsolatba, de a szerelem lényege, hogy valami nagyobbat hozzanak létre. Ez mindkét fél munkáját igényli és ezt a munkát minden egyes nap meg kell tenni.

Azt, hogy egy kapcsolat tartós lesz-e vagy sem, nem tudjuk. Ettől függetlenül lehetőséged van a rossz párkapcsolati szokások megszakítására. Legyen ez a prioritás és láss neki MOST.

Biztosan neked is megvan az a vicces mondás, hogy mielőtt anya lettem, soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan egyszerű mondattal, mint a “Vedd fel a zoknidat!”, az őrületbe lehet kergetni valakit. Tényleg nem gondoltam. És de… tényleg lehet.

De most nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy ilyen típusú mondatok az anyasággal kapcsolatosan is vannak. Nem is egy. De én most mégis csak egyről szeretnék értekezni. Egészen pontosan arról, amely hatalmas indulatokat tud kiváltani anyai körökben, komment-cunamit ránt maga után, ha valahol megjelenik vagy valaki kimondja, és hát a mennyiség mellett indulatból sincs kevés ezekben a hozzászólásokban.

És ugye, hogy kinyílik az embernek tőle a bicska a zsebében? Mert mi az, hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Szülőként? Anyaként? Na nehogy már! Ez egyszerűen nem igaz! Ezt csak olyanok tudják mondani, akiknek legalábbis egy egész hadsereg segít a háztartásban, a gyerek(ek) körül stb. De minimum van takarítónőjük/bejárónőjük, bébiszitterük és a nagyszülők is hadrendben állnak, ha úgy szükséges. És persze az ilyen embereknél úgy szükséges.

Na.

Ha elég régóta olvasod már a blogot, akkor talán már kiérezted az iróniát az előző bekezdésekből. Ezzel csak nem azt akarom mondani, hogy egyetértek a címbeli mondattal?!

Háááát…. Azt kell, hogy mondjam: de, igen, egyetértek. Mert most már látom az igazságtartalmát. Még mielőtt itthagyod a blogot és engem is, hogy na ennek a nőnek is elment az esze, agyára ment a sok gyerek – ami amúgy igaz -, engedd meg, hogy elmondjam, hogyan jutottam odáig, hogy lássam ebben a mondatban, ami ténylegesen benne van. És persze nem azt, amit a nagy hevületben és indulattal sokan, sokszor belemagyaráznak.

Hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Komolyan? Na ne tessék már viccelni! Itt az öt gyerek, a háztartás, a mindennapok, a logisztika, A MINDEN. Örülök, ha ez belefér a napomba, nemhogy még másra is gondoljak ezeken kívül. Meghalni sincs időm. Mondogattam. Mondogattam. És közben baromian irigy voltam azokra, akik azt mondták, hogy nekik bizony van. Az hogy lehet? Mert ők gazdagok, pénzesek, celebek meg… meg… meg…

De hogy az tutira nincs úgy, hogy az embernek arra van ideje, amire csak akarja, az hétszentség.

Aztán eltelt pár év. És rájöttem, hogy de, az embernek tényleg arra van ideje, amire akarja. A csak szócskát nem véletlenül hagytam ki belőle. Mert annak van egy olyan kicsit lenézős fílingje. Ha kimondod, biztosan te is érzed. És ez az egész nem erről szól. Hanem arról, hogy

De ugorjunk csak vissza egy kicsit az időben! Mert korábban én sem ezt az álláspontot képviseltem.

Sőt, ha pár évvel ezelőtt megkérdeztél volna, hogy rendelkezem-e én-idővel – mert gondolom már rájöttél, hogy erről beszélek – valószínűleg csípőből visszakérdeztem volna, hogy az meg mi? És hogy eszik-e vagy isszák? És mellette még sárgultam is volna rendesen az irigységtől, hogy neked van. Mert biztosan van, hiszen beszélsz róla. Persze valahol mélyen belül értettem az értelmét és én is akartam, hogy legyen, csak mindezeket még magamnak se mertem bevallani. Mert az milyen már? Én-idő? Én? Idő?

És akkor a megteremtéséről még nem is beszéltem…

És most jöjjön a következő nagy vallomás. Sok időmbe tellett, amíg elfogadtam azt a tényt, hogy

De végül sikerült. Mármint az elfogadás. Akkor viszont még nem tudtam: csak ezután jön majd az igazi kihívás, nevezetesen, hogy ezt a felismerést önmagamon is gyakorolni kell: muszáj időt fordítanom önmagamra is, ha jól akarom csinálni a nekem szánt életfeladatot, ami – tekintetbe véve a gyerekeim számát – elég nagy.

Na, de kezdjük az elején. Hogyan jutottam el odáig édesanyaként, hogy nem gondoltam önmagamra, nem szántam önmagamra időt, ami gyermektelen állapotomban amúgy teljesen természetesnek és normálisnak tűnt? Ha ki akarnék bújni az igazi magyarázat alól, akkor mondhatnám azt, hogy az öt gyerek mellett azért ezt elég egyszerű volt megvalósítanom: minél többen lettek, annál kevesebb idő jutott magamra, néha már-már úgy éreztem, megoldottam az örök élet titkát, hiszen meghalni sincs időm.

De az igazság az, hogy ha csak erre fognám a dolgot, akkor hazudnék.

Ha úgy vesszük, ez egyrészt teljesen természetes. Hiszen az anyaság egy élethosszig tartó állapot, amelybe csak belépés van, kilépés nincs. Másrészt meg nem az.

Ráadásul azért, mert egy új szereppel bővül az életünk, még nem szűnik meg a többi. Na igen – mondhatnád -, más helyzetben lehet, hogy így van, de itt mégiscsak az édesanyaságról van szó. Ami épp olyan szerep, mint a többi. Nehéz ezt elhinni, tudom, de így van. Anyává válni misztikum, de

Erre szolgál az én-idő. Hogy legyen honnan.

A másik hiba, amit elkövettem az én-idővel kapcsolatban – és ahogy a környezetemet figyelem és látom, sokan vannak hasonló cipőben -, hogy mértéket, időmértéket szabtam neki. Hogy ha nem volt órákban (napban, napokban) mérhető, akkor az már nem is ért semmit. Pedig néha két perc magány a fürdőszobában, miközben valaki lekötötte a szeparációs szorongástól szenvedő matrica-gyerekemet, többet ért az adott pillanatban, mint pár év múlva néhány óra távol a családtól. És ez is én-idő volt. Csepp a tengerben, de az én cseppem. Csak tudatosítani kellett magamban. Ahogy azt is, hogy vannak olyan időszakok, amikor csak ennyire futja. De akkor ezt kell kihasználni, jól használni. És nem panaszkodásra, hogy bezzeg másoknak ennyi meg annyi jut, hanem töltekezésre. Ha két perc, hát két perc. Holnap már három lesz…

Amikor ezt végre megértettem, akkor beláttam, hogy igenis igaz a mondás: mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Csak sokan nem akarjuk, hogy legyen. Elfedjük,

Ezt várják el tőle? Ezt. Na és? Ki várja el? A külvilág? Tényleg ennyit számít?

Persze, továbbra is lehet azt mondani, hogy nincs időm magamra. De ez valójában azt jelenti, hogy mást fontosabbnak tartok, mint hogy időt szánjak magamra. Vagyis hazudhatok magamnak. Elrejthetem önmagamat önmagam elől a szükségleteimet. És innentől kezdve ez egy ördögi kör és veszélyes játék. És egy lehetőség, hogy másokat leszóljunk. Pedig

Abban a tekintetben sem, hogy ami idő jut magunkra – akár észrevétlenül is -, azt meg nem tartjuk elég értékesnek. Mert többre és másra vágyunk. És lehet, hogy itt van a kutya elásva. Jó mélyre. Az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel együtt.

Ideje lenne kiásni. Azt hiszem. Vagyis inkább mondom.

A Covid-19 mindenkit megvisel. Azokat is, akik nem betegedtek meg, személyiségtípustól függetlenül. A válaszreakciók azonban eltérőek lehetnek, mint ahogyan az is, hogy ki milyen hosszan fog küzdeni a pandémia lelki mellékhatásaival.

„Egy éve nem tudtunk semmit a kialakult helyzetről. Nem volt olyan stratégia vagy forgatókönyv, amihez nyúlhattunk volna. Elindult egy lavina, aminek az elején egy reális félelem volt, de utána nagyon sok embert elsodort a pánik, vagyis már nem is magától a koronavírustól féltek, hanem attól, hogy mondjuk éhenhalnak. Kiürültek a boltok polcai, miközben napi átlagban pár tíz megbetegedés történt a mostani több ezerhez képest" - idézte fel a kezdeteket a Szeretlek Magyarországnak Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A pánikhangulatot követően az emberek megnyugodtak, a többség hozzászokott a helyzethez. „Kialakult egy analitikus elemző, értékelő attitűd. Ennek lényege, hogy immár kívülről szemléljük a helyzetet, felmérjük, hogy mivel állunk szemben.”

Makai Gábor szerint a pánikhangulat a kezdeti időszakban természetes és megengedett, hiszen van egy reális alapja mindaddig, amíg az ember el nem jut arra a pontra, hogy újra a kezébe tudja venni az irányítást.

Míg egyesek túlreagálják, mások alábecsülik a helyzetet. Még mindig akadnak olyanok, akik nem értik, hogy mi a probléma az orrot nem fedő maszkkal, vagy, hogy miért nem szabad a másik nyakára állni a postán a sorban.

„Sokan bagatellizálnak, ami egy védekezés. Aki bagatellizál, az elnyomja az érzéseit, tagadásba burkolózik. Ez egy védekezési mechanizmus. Ezt az attitűdöt veszi fel az illető, hogy ne keljen szembesülnie a valósággal" - mondja a szakértő.

A helyzetre adott válaszreakciók eltérőek, hiszen nem vagyunk egyformák. Az azonban már tavaly tavasszal látszott, hogy az egész világon megugrottak a családon belüli erőszakos esetek.

„Ez egy mellékhatása ennek a helyzetnek. Vannak szabályok, keretek, korlátozások, mint a karantén. Ezek elsőre úgy tűnhetnek, mintha ellenünk irányulnának, pedig védenek minket. Az izoláció, a bezártság, az ingerszegény környezet a szakirodalom szerint kiválthat depressziót, szorongást, de agresszív magatartást is. Alapvetően frusztráció jelenik meg ezekben a helyzetekben, ami egy idő után vezet csak agresszióhoz.”

Semmilyen agresszív magatartás - legyen az verbális vagy fizikai - nem megengedett, jelentkezzen bármilyen formában. Ennek megjelenése mindig az adott emberen múlik, akinél elmosódik a morális fékrendszer. „Tulajdonképpen nem önmagában a karantén, mint izoláció hozza elő ezt az agresszív magatartást, ez csak egy "trigger", vagyis ez csupán rásegít azoknál, akiknél eleve problémás az impulzus-kontroll. Ennek hátterében nagyon sokszor mentális zavar áll, akár súlyos személyiségzavar.”

Vagyis amit eddig meg tudtunk oldani, azt most lehet, hogy nehezebben, mert össze vagyunk zárva. Ebből fakadóan kevésbé tudjuk szőnyeg alá söpörni a kapcsolati problémákat. Most több a lehetőség a konfrontációra, amiből nem tudnak kihátrálni.

Ugyanakkor képesek vagyunk fejlődni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha két ember képes megállni, verbalizálni az adott problémát, és nem érzelmi alapon működni, szabadjára engedve az indulatokat, a dühöt.

„Ez vitathatatlanul hat minden emberre. A személyiségünk fogja meghatározni, hogy milyen egyedi választ vált ki belőlünk.”

Sokaknál jelentkezhet depresszió vagy szorongás, ezért sem mindegy, hogy mennyi negatív információt engedünk be.

Makai Gábor szerint a szervezetünkre is kihathat a túlzott stressz. Bármilyen pszichésen megterhelő helyzettel szembesülünk, szervezetünkben a különböző hormonok, mint a szerotonin szintje csökkenhet. Félelmi helyzetben pedig jelentkeznek testi tünetek, mint a heves szívverés, tág pupilla, stb.

„Ezek a helyzetek küzdési reakciót váltanak ki az emberből. Ezt a szaknyelv 'flight or fight'-nak nevezni. Amikor azonban huzamosabb ideig nem tudunk megküzdeni az adott helyzettel, vagyis nem jön létre egyensúly, akkor kimerülünk, mind mentálisan, mind fizikailag. Ezért marad a szorongó, pánikoló hangulat, ami egy idő után fizikai begségeket is okozhat. Kialakulhatnak szív- és érrendszeri betegségek vagy magas vérnyomás."

A megoldás Makai Gábor szerint az újratervezés. „A kezünkbe kell venni az irányítást. Vissza kell szereznünk a kontroll-érzését. Ezzel együtt tudjuk csak visszakapni a biztonságérzetünket."

Amennyiben képesek vagyunk megélni az „én irányítok" érzést, akkor nem passzívan szenvedünk, hanem aktívan és tudatosan vagyunk jelen. Bármilyen problémával szembesülünk is életünk során, el kell kezdenünk próbálgatni a megoldó stratégiáinkat, tehát, hogy mivel tudunk javítani a helyzeten.

A hőn áhított nyitás csak fokozatosan történik, viszont nem baj, ha megtanuljuk kezelni ezt az állapotot is, hiszen még mindig vigyáznunk kell egymásra. „Ezt én mindig ahhoz hasonlítom, mint amikor a repülővel felszállunk. A fokozatosság kell ahhoz, hogy ne szakadjon be a dobhártyánk a légnyomás miatt. Nem jó az, hogyha elengedjük a gyeplőt és futunk, szaladunk.”

„Szerintem nem fogunk tudni visszamenni a tavaly februári állapothoz. Nem tudunk és nem is kell, hiszen a történteket nem tudjuk kitörölni az agyunkból. Nem is cél, hogy ugyanabba a helyzetbe kerüljünk" - magyarázza Makai Gábor.

„Tudatosítani kell, hogy az adott helyzethez kell tudni mindig alkalmazkodni. Nagyon sokan ott rontják el, hogy mindig visszafelé tekintenek a múltba. Ez nem visz előre minket. Képesek vagyunk olyan helyzetet létrehozni, amiben jól tudjuk magunkat érezni. Előre kell tekinteni, ez a fontos."