„Egy férfit szeretek, de szükségem van a kalandokra” – őszinte vallomás egy nőtől, aki nyitott kapcsolatban él
Idegesek voltunk. Tudtuk, hogy rizikós lépés lesz, de azt is, hogy ez az egyetlen dolog, ami megmentheti a kapcsolatunkat. Mielőtt belementünk volna, felállítottunk pár szabályt:
1. Mindent elmondunk egymásnak.
2. A kapcsolatunk áll az első helyen.
3. Nem lehetünk másba szerelmesek.
4. Csakis óvszerrel szexelünk mással.
Nem mondom, hogy egyből könnyen ment a dolog, de meglepő rugalmassággal váltottunk életformát. Szerencsére egyikőnk sem féltékeny típus, a négy szabály szigorú betartása pedig kiszűrte a potenciális veszélyforrásokat. Mikor megszoktam a helyzetet, és már magabiztossággal teli, felemelt fejjel sétáltam végig a bárokban, ismét megéreztem az élet ízét.
Ismerkedek. Flörtölök. Szeretkezek. Aztán hazamegyek, és bebújok a párom mellé az ágyba, a biztonság és az otthon védett kis kuckójába.
A párom ugyanígy.
A barátaink folyton azt kérdezgették, mi lesz, ha mégis belezúgunk egy másik emberbe, ám ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltam.
Mikor másokkal töltöm az időm, jól érzem magam, de újra és újra szembesülök vele, milyen fantasztikus az a kötelék, az a mély kapocs, ami a páromhoz köt.
A légyottokból új energiát merítünk, új színt viszünk a kapcsolatunkba, és még erősebb bizalom épült közénk. Bármilyen furcsán is hangzik, vele együtt élem meg a sikerélményt, ha becserkész egy lányt. (És fontos részlet, hogy a harmadik fél mindig tisztában van a házasságunkkal és annak szabályaival.)
Nem azt mondom, hogy a poliamor kapcsolat mindenki számára működőképes, és hogy ez a megfelelő kapcsolódási forma. Azt sem mondom, hogy érdemes kipróbálni. Bizonyára, mint minden, ez is egyénfüggő, és egy kiegyensúlyozott, monogám kapcsolatban élő párnak sosem javasolnám.
Csupán azt szerettem volna ezzel elmondani, hogy van már alternatíva, van más megoldás, és igen, olykor érdemes kiszakadni a társadalom konvencióiból. Nekem elhihetitek, hogy nincs minden ilyen viszony halálra ítélve.
Forrás: PopSugar