KULT
A Rovatból

Bizarr és tehetséges emberek gyűjtőhelye a Fekete Zaj – beszámoló képgalériával

Szintipop az erdőben, skandináv torokének és trombitás black metal, illetve bölcsészek és gótok egyaránt békésen megférnek egymás mellett a mátrafüredi fesztiválon.


Felemelő élmény, hogy a Fekete Zajon a szokásos óbégató macskajancsik helyett békés értelmiségiek keringenek körülöttem a Mátra idilljében, és szeméthegyek helyett legfeljebb falevelek hevernek a földön. Mostanság viszont nem megy simán a bejutás: idén nem a Covid-mizéria, hanem a szállás miatt volt extra bajlódás, mert gyorsan elkapkodták a környékbeli szobákat és egy újfajta előfoglalós rendszert is bevezettek. Emiatt az évek óta odajáró keménymagnak fel volt adva a lecke, hogy lesz ebből négynapos fesztiválozás – azért mi is összehoztuk valahogy az utolsó pillanatban.

Érkezéskor cybermulatós veretéssel élesztette fel a bulihangulatot az Ǝ.N.D. az ugrálóvárnak is beillő Delta kisszínpadon, utána a Melt-Banana értelmezhetetlen, bravúrosan darálós ázsiai matekmetállal borzolta a kedélyeket. Az énekesnő annyira dühösen kiabált, makogott vagy épp ugatott, hogy azon tűnődtem, ez most koncert, bolondokháza vagy tüntetés. Kisétáltunk inkább a Sástó erdejébe, ahol LÏDÉRC elborultan zseniális kiállításába botlottunk, a képek ráadásul az erdő fáira voltak rögzítve, sejtelmes megvilágítással.

Visszatérve a nagyszínpadhoz, az Oranssi Pazuzu prüntyögős-elszállós hörgése alaposan bemorajlotta az addigra éjsötét Mátrát, mint valami okkult szertartás.

A főzenekarnak beharangozott sátánfattya-kategóriás Godflesh pedig olyan hosszú előjátékot kanyarított a produkciójának, ami után már elvárt a happy ending. Amikor végre megindult a zúzás, a bravúros kivitelezésre nem is panaszkodhatnék, de halkan mégis megteszem: a várt katarzis nálam nem ütött be. A háttérben pár percig vetített Bosch festményekhez viszont hibátlan aláfestőként szolgált, ott beszippantott a pokol akusztik-bugyra.

Már mentem volna lepihenni, amikor megütötte a fülem egy különleges skandináv folk- és torokének, a Szibériából érkező Nyitt Land tolmácsolásában.

Az énekesnő egy Darth Vaderbe oltott Pocahontas őserejével változtatta a kisszínpadot füstös révületté, a mellette doboló férjével együtt. Telitalálat, lúdbőrös produkció volt, szimbiózisban a csillagos éggel.

A második napon a Diabolus in Musica áztatta könnyed akusztikba a vérprofizmust a Kacsatónia színpadán. Imádom, amikor minden hang tiszta, a hangszerek és dalszövegek kölcsönhatásba lépnek, a beépített pajzán verscsokor pedig remek levesbetétként funkcionált. Utána elkaptuk a Musica Moralia végét, akinek énekesnője nem ebbe a századba hangolt, búfelejtő hangszínével mutatta meg, milyen a szerethető bölcsész-melankólia.

Az egyik főbanda, a Vulture Industries váratlan énektechnikás, avantgárd metálzenét játszott (több mint korrektül, de valahogy nem nekem), és a koncert végén mosolyfakasztó látvány volt a színpadra felengedett rajongók önfeledt fejrázása.

A nap katarzisát viszont a karizmatikus Lili Refrain hozta egy egyszemélyes zenekar képében, amiben a saját, helyben felvett szólamaira tolt kristálytiszta operaéneket, elektronikát, törzsi dobot és világzenei elszállást egyaránt.

A Sear Blissben ezúttal sem csalódtam, évek óta nagy favoritom a hazai black metal szcénából. Pedig emlékszem, elsőre nem is tudtam befogadni benne a trombitát és a harsonát, annyira szürreális volt, mintha valaki beállítana egy hurkatöltővel egy játszótérre. Azóta meg egyenesen imádom.

A napi jól megérdemelt hörgés-dózisom után a párom felfigyelt egy távoli dalra, és megkért, hogy nézzem meg a programkatalógusban, kik játszanak Antimattert. Aztán kiderült – minő meglepetés –, hogy maga a brit Antimatter, úgyhogy kaptunk egy kis léleksimogató Pearl Jam életérzést. Méltó zárásként kitáncoltam az utolsó szuszt is magamból a dark-diszkóban.

Pénteken későn indítottuk a bulizást, mivel aznap is közel 40 fok volt, úgyhogy inkább libegőztünk és boboztunk a közelben. Megérte visszatérni a funky-metálos, kiváló énekessel operáló hazai Antares zenekarra, akik alaposan berobbantották a pénteket, magasra téve az aznapi lécet. Utána akkorát táncoltam este a klasszikus goth vonalon mozgó, török She Past Away-re, hogy Schobert család különdíjat osztott volna nekem darkfitness kategóriában.

A hazai metálmester, Áron András Apey fémjelezte Lazarvs elementáris riffjei pedig kegyelemdöfésként leszedték tőből a fejünket – akinek pedig a nyakán maradt, az is ösztönösen headbangelésre használta. Csoda, hogy a minket körbeölelő hegyek nem omlottak le a hangzástól.

A Zaj attól is csodás, hogy amikor épp nem bulizol, akkor is minőségi kikapcsolódási lehetőségek közül választhatsz. Én például megindító rövidfilmeket néztem a konferenciateremben, ami után a helyszín geek játszóházzá avanzsált, és nyomkodhattam a retro konzolon a Donkey Kongot, ami életem első Nintendo játéka volt gyerekkoromban.

A Needlessre értem vissza, akik hozták az elvárt macskadarálós vérhányást, méghozzá kiváló színvonalon. Utána belevetettem magam a pingpongozásba, mert szerencsére idén is méltó ellenfelekre leltem. Az Entrópia Architektúrára letettem az ütőt, de később meg is állt bennem, annyi nyers őserő van a nehezen befogadható, mantrákkal mélyített dalaikban. Az órámra nézve átsiettem a Black Nail Cabaret-ra, amely éppen olyan különleges helyszínen lépett fel a kivilágított Sástó-kilátó előtt, az erdő közepén, mint amilyen különleges a házaspár zenei világa. És persze a dark-díva Emke fellépőkreációja, aki ezúttal egyfajta burlesque predatorként lopta el a show-t és a rajongói szíveket.

Az utolsó este mindig elkeserít, hogy mindjárt vége az élménycunaminak, de egy kis ősdark-spleent csempészett belénk az emblematikus F.O. System, majd az olasz Master Boot Record olyan pixelpusztító konzol-metál csűrdöngöléssel zárta a nagyszínpad idei repertoárját, mintha a '90-es évek összes flipperje egyszerre döngölt volna a földbe. Az évadot szokás szerint a Cure dalokat játszó Pornography zárta – sajnos túl későn, tekintve, hogy néhány órával később, reggel 10-ig el kellett hagyni a szállást és egyben szeretett fesztiválomat.

Ha valaki tehát szeretne befogadó, természeti közegben minőségi alternatív zenéket hallgatni és átszellemülni (akár családostul is), akkor jövőre ott találkozunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Öngyilkos akart lenni, retteg a csatornafedelektől, és a Trónok harcából hallott először az orális szexről – 30 dolog, amit tudnod kell a 30 éves Sophie Turnerről
Nem sokan gondolnák róla, hogy eredetileg szőke, az ikertestvére meghalt az anyaméhben, és a követőszáma miatt kapta meg Sansa Stark szerepét.


1. Az angliai Northamptonshire-ban született1996. február 21-én, reggel 8 óra 10 perckor, Sophie Belinda Turner néven.

2. Édesanyja, Sally Cotton óvodapedagógus, édesapja, Andrew Turner pedig egy nemzetközi raklapforgalmazó cég ügyvezető igazgatója. „A gyerekkorom nagyon szórakoztató volt. Volt disznóólunk, pajtánk és legelőnk, és sokat játszottunk a sárban” – emlékezett vissza egyszer Sophie.

3. A legelső szerepe volt egyben a színészi áttörése is: természetesen Sansa Starkról és a Trónok harcáról van szó.

4. Örökbe fogadta a Trónok harcában a rémfarkasát alakító északi inuit kutyát, Zunnit.

5. Az első filmszerepét a Trónok harca képernyős startja után két évvel, a 2013-as Another Me című, egyébként igen gyenge thrillerben játszotta.

6. Sansa Stark mellett eddigi legnagyobb szerepe Jean Grey volt az X-Men-franchise-ban: két sikeres mozifilmben is eljátszotta a híres mutánst, a 2016-os X-Men: Apokalipszisben, valamint a 2019-es Sötét Főnixben.

7. Sokan nem tudják róla, hogy eredetileg nem vörös. Emma Stone-hoz és Scarlett Johanssonhoz hasonlóan Turner valójában szőke, csak vörösre festi a haját.

8. Jack Nicholson óriási rajongója. A kedvenc alakítása tőle az 1975-ös Száll a kakukk fészkére, amely egyben az egyik kedvenc filmje is.

9. Szerepelt a Bastille zenekar Oblivion című dalának 2014-es videóklipjében.

10. Sophie és az énekes Joe Jonas 2017-ben jegyezték el egymást. A 2019-es Billboard Music Awards után Las Vegasban, egy esküvői kápolnában kötöttek házasságot.

11. Allergiás a lovakra. Mindig magával viszi az inhalálóját a forgatásokra, arra az esetre, ha a lovak közelsége miatt bármilyen zavaró vagy veszélyes tünetet tapasztalna magán.

12. Egy interjúban elárulta, hogy elrejtőzött egy szekrényben, és sokáig bőgött, miután először találkozott Justin Bieberrel, akinek jó ideje hatalmas rajongója.

13. Úgy véli, a közösségimédia-beli jelentős követőszámának köszönhető, hogy kiválasztották Sansa Stark szerepére a Trónok harcában. Elmondta, hogy a meghallgatásán volt egy másik színésznő is, aki szerinte jobb volt nála, mégsem ő kapta meg a szerepet, mert nem volt annyi követője a közösségi médiában, mint neki.

14. Az a színésznő, akit Sophie állítólag legyőzött a Sansa szerepéért való versenyben, Izzy Meikle-Small volt, akinek a casting idején már több színészi szerep is a háta mögött volt.

15. Sophie-nak volt egy ikertestvére, aki még a születése előtt meghalt, ezért Turner mindig is vonzódott az ikrekkel/duplikátumokkal kapcsolatos történetekhez, mint amilyen A tizenharmadik mese (2013) és az Another Me (2013) volt.

16. A legjobb barátai között van több szereplő is a Trónok harcából, például a Joffrey Baratheont alakító Jack Gleeson, vagy a sorozatbeli testvéreit, Aryát és Brant megformáló Maisie Williams és Isaac Hempstead Wright.

17. Nagy rajongója a Hannibal és a Totál szívás című tévésorozatoknak.

18. Sansa Stark szerepéért Young Artist Award-jelölést kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Amúgy a drámatanára bátorította, hogy jelentkezzen a szerepre.

19. 2019 áprilisában elárulta, hogy korábban depresszióba esett a rajongók folyamatos kritikái miatt, amelyek a Trónok harcában játszott szerepével kapcsolatosak voltak. Annyira el volt keseredve, hogy az öngyilkosság is megfordult a fejében. Akkor döntött úgy, hogy szünetet tart a színészkedésben, hogy a mentális egészségére koncentrálhasson.

20. Kedvenc színészei a saját generációjából Hailee Steinfeld, Saoirse Ronan, Jennifer Lawrence és Miles Teller.

21. A színészkedés mellett modellként is dolgozik. Többek között Karen Millen 2014-es őszi kampányában is feltűnt.

22. Retteg a csatornafedelektől. Többször is megemlítette, hogy csatornafóbiája van, és mindig próbálja kikerülni az utcai fedeleket, mert fél attól, hogy azok beszakadnak, és ő beleesik az aknába. Állítása szerint minden alkalommal, amikor egy csatornafedél felett kell átlépnie, kimondja hangosan a „hagyma” szót, hogy „megfordítsa az átkot”.

23. Egy 2017-es interjúban elárulta, hogy a Trónok harca egyik első forgatókönyvét olvasva hallott először az orális szexről (13 éves volt ekkor). S bár az 5. évadig nem volt szexjelenete, a forgatások során kétségtelenül több szimulált szexet látott, mint egy átlagos tinédzser. „Hűha! Az emberek ezt csinálják? Ez lenyűgöző!” – mesélte arról, hogy mit gondolt erről fiatal tiniként.

24. Gyerekként tehetséges balett-táncos volt, de feladta, hogy a színészi karrierjére koncentrálhasson.

25. Sansa Stark és Jean Grey után nemrég megkapta új kiemelt karakterét, ő lesz ugyanis az első brit színésznő, aki a Tomb Raiderben (ezúttal egy sorozatváltozatban) Lara Croftot alakíthatja. Korábban az amerikai Angelina Jolie és a svéd Alicia Vikander játszották el a mozikban a népszerű videójátékos karaktert.

26. A Joe Jonasszal való kapcsolata alatt honvágya volt. Miután 2016-ban megkezdődött a kapcsolata Jonasszal, hat évet töltött távol az otthonától, először Los Angelesben, majd Miamiban. „Egyszerűen nem érzem magam önmagamnak, amikor nem Londonban vagyok a barátaimmal és a családommal” – osztotta meg Turner, hozzátéve, mennyire hiányzott neki, hogy a nagy életeseményeket – például a terhességét – a barátaival együtt ünnepelje meg.

27. Joe Jonastól két lánya született, Willa (5) és Delphine (3).

28. 2023-ban szakítottak Jonasszal, az énekes adta be a válókeresetet. A helyzetet azonban tovább rontotta, hogy Jonas nem engedte a gyerekeiket Turnerrel együtt visszatérni Angliába, és visszatartotta az útleveleiket, ami arra késztette a színésznőt, hogy jogi lépéseket tegyen.

29. Sophie elárulta, hogy a karrierje elején, a hirtelen jött hírnév és a reflektorfény miatt étkezési zavarokkal küzdött. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy egy terapeuta költözött hozzá, hogy segítsen neki a gyógyulásban, és odafigyeljen arra, mit, mikor és mennyit eszik.

30. 2019-ben Sophie és Joe Jonas egyik kutyáját, egy Waldo nevű alaszkai klee kait New Yorkban halálra gázolták, miközben az eb a pár kutyasétáltatójával volt. A gazdik szíve összerört, hiszen csupán egy évvel korábban vették magukhoz Waldót. A kutyus halála után Sophie és Joe tetoválásgyűjteménye is bővült, a néhai négylábú arcát varratták magukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Molnár Áron szokatlan kéréssel fordult azokhoz, akik illegálisan nézik az új filmjét
Az alkotók tehetetlenek a kalózkodással szemben, ami miatt már most óriási a veszteség. A színész szerint a szimbolikus jegyvásárlással maradhatna tovább műsoron a független film.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 22.



Molnár Áron a Facebookon tett közzé felhívást az „Itt érzem magam otthon” című új filmjével kapcsolatban. A színész azt állítja, hogy a filmet illegálisan töltik le, ami jelentős bevételkiesést okoz az alkotóknak.

A posztban azt írja: „Az »Itt érzem magam otthon« című filmünket csak egy torrent oldalról (több oldalon is fent van, harcolunk ellene) 5000-en töltötték le pár nap alatt. Van aki külföldről, van aki kényelemből. Ez 10.000.000 forint kiesés, ami egy független filmnél irdatlan sok.”

Molnár szerint ez ellen láthatóan nem tudnak harcolni, ezért egy ajánlattal fordult azokhoz, akik nem moziban nézik meg a filmet.

„Ha màr van olyan, aki nem moziban nézi(sokkal jobb moziban;), kérlek titeket, hogy álljatok mellénk azzal, hogy annyi mozijegyet vesztek akármelyik szimpatikus mozi online felületén, ahányan megnéztétek, ezzel szimbolikusan és gyakorlatban is támogatjátok az államtól független filmünket.”

A színész hozzátette, hogy minél többen nézik meg a filmet moziban, annál tovább marad műsoron, így több emberhez jut el, és annál nagyobb „felkiáltójel” lesz a film, ami szerinte a rendszertől függetlenül készült. Posztját azzal zárta, hogy köszönetet mondott azoknak, akik moziban nézték meg a filmet, és ezzel is melléjük álltak.

Az Itt érzem magam otthon független finanszírozásban, az NFI támogatása nélkül készült, Holtai Gábor első nagyjátékfilmje. A magyarországi premier február 19-én volt. A thriller főhőse, Rita (Lovas Rozi) egy család lakásában ébred, ahol azt állítják róla, hogy ő Szilvi, a régen eltűnt lányuk. A kritikák a zárt térben játszódó, allegorikus jellegű történetvezetést és a feszült, társadalomkritikus hangütést emelik ki. A forgatókönyvet Veres Attila írta, a játékidő 124 perc.

A főbb szerepekben Lovas Rozi, Molnár Áron, Szervét Tibor, Gryllus Dorka, Znamenák István, Simon Kornél, Józsa Bettina, Simon Soma és Zsurzs Kati látható. A rendező Holtai Gábor, a forgatókönyvíró Veres Attila, az operatőr Szőke Dániel, a producer pedig Farkas Ádám.

A filmről írt kritikánkat itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az egész ország imádta a Linda című sorozatban: a ma 68 éves Szerednyey Bélának mégis megmondták, ezzel kinyírta magát a szakmából
A 80-as évek kultikus sorozata egy csapásra tette ismertté, de a szakmában a szerep stigmának számított. A negatív jóslatok ellenére a művész a Madách Színház vezető színésze maradt.


Ma, február 22-én, vasárnap tölti be 68. életévét Szerednyey Béla, akinek a neve egyet jelent a magyar színháztörténet elmúlt négy évtizedével. A Jászai Mari-díjas művész pályája a hűség, a hirtelen jött népszerűség terhének és egy drámai szakításnak a krónikája is. Az ország Tomija, a Madách Színház egykori alapembere és generációk szinkronhangja mögött egy olyan pálya áll, amelynek fordulópontjai a legismertebb szerepeinél is többet mondanak.

A történet 1958. február 22-én kezdődött Budapesten, és bár néhány adatbázis egy nappal korábbra teszi a születésnapját, a legmegbízhatóbb intézményi források, köztük anyaszínháza, a Madách Színház is a mai napot igazolja.

A színpad már gyerekként beszippantotta: mindössze kilencévesen debütált, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát pedig 1981-ben végezte el, ahonnan egyenes út vezetett abba az intézménybe, amely több mint negyven évre az otthonává vált. A Madách Színházban nemcsak színészként, de rendezőként is alapember lett, munkáját pedig a legmagasabb szakmai elismerések sora fémjelezte: Jászai Mari-díj, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, valamint az Érdemes és Kiváló művész cím.

A színház hivatalos életrajza egy különleges rekordot is megemlít: 2010-ben a Páratlan páros című előadás 25 éves, megszakítás nélküli szériájáért Magyar Guinness-rekordot állított fel. Ez a páratlan hűség és szakmai szimbiózis azonban 2022-ben megtört. A Macskák című legendás darabból a színház – az angol jogtulajdonos korhatár-előírására hivatkozva – kitette a művészt, aki válaszul egy radikális lépésre szánta el magát.

„Az angol jogtulajdonosok felszólítottak, hogy hagyjam el az egyik sikerdarabot… Erre én az összes szerepemet leadtam, mert sértette az önérzetemet” - mondta az nlc-nek. Ahogy ő maga fogalmazott: „Úgy érzem, lezárult egy korszak az életemben, és kezdődik egy másik…”

A Madách Színházzal való konfliktus előtt évtizedekkel egy másik esemény határozta meg a pályáját. A nyolcvanas évek közepén berobbant a Linda című sorozat, amely a korszak egyetlen tévécsatornáján keresztül egyetlen este alatt tette Szerednyey Bélát az egész ország kedvencévé. A hirtelen jött népszerűség egyszerre volt áldás és átok.

„Pályakezdő színészek voltunk, és meglehetősen váratlanul ért minket a hirtelen jött népszerűség” – emlékezett vissza egy interjúban, hozzátéve, hogy a karakterrel ellentétben ő a való életben sokkal határozottabb. „Tomi szerethető, kedves fickó volt, de igazi tutyimutyi alak. A való életben én sokkal karakánabb pasi vagyok.” A sorozatszínészi státusz akkoriban nem számított szakmai csúcsnak.

„A sorozatszínész lét akkor nem volt valami fergeteges dolog… egy neves filmrendező… azt mondta, hogy ezzel kinyírtam magamat a szakmából.” A figyelmeztetés ellenére a karrierje nem tört meg, de a szereppel való azonosítás sokáig kísérte.

A Madách Színház musicaljeinek (Nyomorultak, Az Operaház Fantomja, Producerek) ikonikus alakja lett, de vendégművészként a Játékszínben is folyamatosan játszik olyan sikerdarabokban, mint A vád tanúja vagy a Legénybúcsú.

A közelmúltban egy újabb generáció ismerhette meg a mozivásznon: a 2024-es Most vagy soha! című történelmi filmben Landerer Lajos nyomdatulajdonost formálta meg. Munkásságának talán legszélesebb körben ismert szelete azonban a hangja. Ő volt Nils Holgersson, a Hupikék Törpikékben Tréfi, a Kacsamesékben pedig több karakter magyar hangja, amelyek generációk számára tették feledhetetlenné.

2014-ben vette feleségül nála tizenhét évvel fiatalabb párját, a kapcsolatukról pedig egy interjúban a rá jellemző analitikus, mégis mélyen érző módon beszélt. A „szerelem” szótól idegenkedik, mert szerinte az egyfajta kontrollvesztett állapotot jelent.

„A szerelem (…) amikor valami átveszi az ember felett az irányítást… Nem szeretem (…) átadni az irányítást… Nálunk szeretet van” - nyilatkozta a BEOL-nak. Egyik legkedvesebb anekdotája a legendás Psota Irénhez kötődik, akit születésnapján egy tortával lepett meg. A nagy színésznő a rá jellemző fanyar humorral, de szeretettel fogadta: „Na most már takarodj haza!” – mondta neki.

Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Mintha egy kutya morgását és macska nyávogását egyszerre akarnád utánozni” – interjú egy metálhörgés-technika tanárral
Bokodi Bálint énekes-zenész az úgynevezett scream technikát oktatja a Magyar Hajnal Énekstúdióban, amelyre már nemtől függetlenül nagy az érdeklődés. A hörgésnél ugyanis különösen fontos a hangszalagok épségének megőrzése, és ebben nagy segítség egy profi tanár.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. február 20.



Bokodi Bálintot először a Diabolus In Musica formációban hallottam hegedülni és énekelni, abszolút önazonosan és humorosan. Aztán jött a meglepetés, amikor később egy tribute metal esten leszakította a fejem a helyéről, olyan jól utánozta a Slipknot énekesét a Slipchaos élén. Azóta pedig sokszor átélhettem a Thy Catafalque koncertjein – amelyben hegedül és énekel, illetve hörög – az elszállós, már-már irodalmi értékű katarzist. Bálint egész élete a zene körül forog: 10 évig hegedült és két évig ütős hangszeren tanult zeneiskolában, valamint iskolai kórusokban énekelt. A Kodolányi János Egyetem jazzének szakán végzett, és 2010-től a Magyar Hajnal Énekstúdió Rock tagozatának tanára – méghozzá hörgéstechnikára szakosodva –, ennek apropóján faggattam ki őt.

– Hány évesen hallottál életedben először olyan zenét, amelyben volt hörgés? Rögtön megpróbáltad utánozni is, vagy ez a késztetés később jött?

– Azt hiszem 15-16 éves lehettem, amikor először a Mortal Kombat filmben meghallottam a Fear Factory-tól a Zero Signalt, de az első meghatározó metálalbum életemben a Korntól a Follow The Leader volt. A késztetés, hogy én ezt elkezdjem utánozni vagy gyakorolni, csak pár évvel később jött, amikor már zenekarban is helyt kellett állnom.

– Hogy jött az ötlet, hogy az úgynevezett scream-technikával foglalkozz, azaz hogy másoknak tanítsd ezt a különleges hangképzési technikát? Neked is volt annak idején egy tanárod vagy mentorod, akitől ellested az alapokat, vagy autodidakta módon fejlesztetted ki a saját metódusodat?

– Alapvetően autodidakta módon kezdtem el „scream”-elni, de ekkor még teljesen ösztönszerűen, megfelelő énektechnikai tudás nélkül. Az alaphangképzést (beszédszintű énektechnikát) Magyar Hajnaltól, a Magyar Hajnal Énesktúdióban tanultam. A scream technika elsajátításában szerepe volt Melissa Cross és számos amerikai tanár oktatóanyagainak. Ennek köszönhetően 2020-tól saját oktatóanyaggal tanítok az énekstúdióban.

– Érdekes, hogy a scream technika alapjait hölgyektől lested el, hiszen kevesen asszociálnak női hörgős énekesre. Hogyan alakul a diákjaid aránya a nemek eloszlását tekintve?

– Az USA-ban Melissa Cross egykori színházi- és operaénekesnő volt az első, aki bő két évtizede elkezdett foglalkozni a hörgéstechnika oktatással. Akkoriban ez nem volt elterjedt technika, most már persze tele van az internet ilyen tutorial videókkal.

Érdekes módon a tanítványaim között fele-fele a női-férfi arány, amely annak is köszönhető, hogy amikor elindultak az olyan zenekarok, mint az Arch Enemy, Otep vagy Jinjer, amelyekben nők hörögtek, akkor az addigi hátrányos társadalmi megítélés megfordult a nők javára.

Hiszen a régi rendszerben mindig azt sulykolták belénk, hogy szépen énekelj, ne ordibálj – ezt a gátlást nehéz levetkőzni, ráadásul az érzelmeidet a scream technikával szinte állatias módon fejezed ki, megfelelő énektecnikával párosítva.

Erre a kifejezésmódra eleve furcsán néztek még néhány évvel ezelőtt, és főleg az számított kuriózumnak, amikor hölgyek is elkezdték tanulni és használni. Ma már azonban ez nem férfiak által uralt terep, hanem nemtől független.

– És mekkora igény mutatkozik erre az irányzatra évről évre?

– Egyre többen érdeklődnek és jelentkeznek hozzánk, mert jól akarják csinálni, és nem akarják, hogy pár év múlva elmenjen a hangjuk. Az évek alatt egyre több diák az, aki már tudatosan használja ezt a speciális énektudást. Fontos azt megjegyeznem, hogy én a tanulást soha nem tekintem (főképp ebben a műfajban) befejezettnek. És míg régen a metál műfajban majdhogynem ciki volt tanárhoz járás, ma már szinte elvárás.

– Hányféleképpen lehet hörögni, azaz a szakma hány fő hörgéstechnikát különít el egymástól, és ezek hangképzésben miben térnek el egymástól?

– Alapvetően három fő fajtája van: a fry (nagyon magas), a false chord (amikor már jobban bevonod a hangszalagokat is) és a death (mélyebb tónusú). De sok alfaja van attól függően, hogy hogyan képzed, például mellhanggal, fejhanggal vagy középhanggal. De amikor úgy érkeznek hozzám a tanulók, hogy ugyanúgy akarnak hörögni, mint egy példaképük, az nem fog menni, legfeljebb hasonló hangszínen, hiszen minden hang egy külön individuum, és mindenki máshogy fog szólni. De volt már több meglepő példa arra, hogy egy kis vékony nőből olyan brutális hang jött ki, hogy leszakította a fejem.

– Hogyan magyaráznád el egy laikusnak egyszerűen, hogyan kell helyesen, azaz a hangszálak megóvásával hörögni, és mire érdemes odafigyelni közben?

– Olyan mintha egy kutya morgását és macska nyávogását egyszerre akarnád utánozni, halkan. Soha ne erőből akarjunk üvölteni, fontos a helyes technika használata, illetve lassan, türelmesen kell felépíteni saját magunkat.

– Mi tanácsolnál azoknak, akiknek gyakran elmegy a hangjuk? Milyen szokásokon érdemes változtatni, akár evés-ivás vagy mozgás kapcsán?

– Érdemes elmenni egy foniáterhez kivizsgálásra, illetve kerülni a koffeint, cukrot. A rendszeres testmozgás is nagyon sokat segít, elengedhetetlen a megfelelő kondíció az énekléshez. És persze ha karban vannak tartva a hangszalagok, napi 20-30 perces bemelegítéssel vagy énekléssel.

– Eléggé komplex a zenei világod, széles skálán mozogsz, úgyhogy az érdekelne, hogy melyek voltak életed legmeghatározóbb zenekarai, kik inspiráltak és formálták a zenei ízlésedet.

– Alapvetően ma már nem szeretem behatárolni a zenei ízlésemet, de az vitathatatlan tény, hogy a nu-metal éra zenekarai nagyban hozzá járultak a jelenlegi zenei világom kialakulásához. Ezek a zenekarok többek között a Korn, Slipknot, Deftones, Static-X, Rammstein, System Of A Down, Sevendust, Killswitch Engage, Apocalyptica, HIM, Red Hot Chili Peppers, Foo Fighters, Marilyn Manson, Muse, később Heilung, Kalandra. De nagyon szeretem a filmzenéket olyan zeneszerzőktől, mint például Hans Zimmer, Danny Elfman, John Williams, James Horner, Jerry Goldsmith és Howard Shore. De mostanában, ha ki akarok kapcsolni, inkább meditatív zenéket hallgatok a Deep Foresttől és az Enigmától.

– Ahogy látom, beindult a Thy Catafalque külföldi karrierje is. Milyen visszajelzéseket kaptok a különféle országokban, mennyire tudják értelmezni az alapító Kátai Tamás kimunkáltan összetett, és egyáltalán nem rádióbarát világát?

– Én úgy veszem észre, hogy akármerre járunk a világban, egytől-egyig mindenki tud azonosulni Tamás zenei víziójával és mondanivalójával, függetlenül attól, hogy értik-e a szöveget vagy sem. Ez egy nagyon jó példa arra, hogy a zene egy univerzális érzelmi kapocs, mint a művészetnek az összes formája, legyen szó festészetről vagy szobrászatról.

– Milyen céljaid és vágyaid vannak a zenei szakmában, azaz mit szeretnél elérni vagy kipróbálni még 5-10 éven belül?

– Őszintén szólva maximálisan elégedett lennék akkor is, ha 5-10 év múlva ugyanitt tartanék. Tervben van ettől függetlenül egy saját zene megírása, amely több zenei stílust foglalna magában. Kicsit úgy kéne elképzelni, mint egy zenei hangoskönyvet, amely az életem elmúlt 20 évének a lenyomata lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk