„Azt látják a gyerekek, hogy rángat a hajamnál fogva” – a koronavírus rejtett áldozatai: a családon belüli erőszak elszenvedői
Geetának azonban már van terve: amíg a férje dolgozik, titokban bejár egy közeli, meg nem nevezett irodaházba, ahol segítő szándékkal létrehoztak képzéseket nők számára, megtanulhatnak varrni, olvasni és írni. Emellett olyan tanácsadók is dolgoznak itt, akik a családon belüli erőszak témájában tudnak lelki segélyt nyújtani a nőknek. Geeta célja, hogy elég tudást szerezzen ahhoz, hogy munkát vállalhasson, ezáltal anyagilag függetlenedhessen férjétől, és a gyerekekkel együtt elköltözhessen.
Ennek a tervnek azonban az szabott egyelőre gátat, hogy március 24. óta teljes kijárási tilalom van érvényben az országban, így a tanfolyam is szünetel, ráadásul most már egész nap össze van zárva férjével. Vimlesh Solanki, egy, a nőket támogató szervezet önkéntese azt mondta, hogy a koronavírus hatalmas veszélybe sodorta a nőket.
"Az ehhez hasonló stresszes szituációk azt hordozzák magukban, hogy sokkal több dolog képes kiváltani agressziót az alapból is abuzív partnerekből."
Kait New Yorkból szintén a koronavírus kényszerítette olyan helyzetbe, amely régi sebeket tépett fel benne. A tinédzser eredetileg édesanyjánál élt, aki mentális beteg, és amióta a járvány miatt elvesztette a munkáját, nem éppen önmaga. Egyik idegösszeomlása során azt üvöltötte lányának, hogy nem maradhat nála, költözzön vissza az apjához egy időre. Hiába próbált várni kicsit, hátha lehiggad, mikor anyja ismét meglátta őt, annyit kérdezett: "Miért vagy még mindig itt?"
A lánynak nem volt más választása, minthogy elköltözzön apjához. Pedig korábban megfogadta, hogy soha többé nem megy vissza abba a lakásba, és erre meg is volt az oka: apja gyerekkora óta zaklatta őt. Kai néhány hónapja kezdett terápiára járni, hogy feldolgozza a súlyos traumát, és nagyon sokat segített neki.
Ám a járvány miatt a pszichológus kénytelen volt bezárni, így nem folytatják egyelőre a terápiát. Ráadásul vissza is kell költöznie ahhoz az emberhez, akitől a bántalmazást elszenvedte.
Elmondása szerint apja csecsemőkora óta bántalmazta fizikailag és szexuálisan is. Édesanyjával és nővérével még mindig nem tud erről beszélni, ám a terápia megmutatta, hogy van remény a számára.
Apjával nem sokat találkozik, igyekszik elkerülni őt a lakásban, ahová be vannak zárva. A férfi napközben a számítógépét bújja, esténként pedig a lány hallja, ahogy pornót néz. Reggelente arra ébred, hogy az apja bekapcsolta a turmixgépet:
"A turmixgép hangjától kővé dermedek minden reggel. Azt jelzi, hogy elkezdődik egy újabb nap, amikor szemfülesnek kell lennem."
Kai ugyanis megválasztotta túlélési taktikáját: apja jellemzően akkor bántalmazta őt, amikor valamivel felidegesítette. Éppen ezért az a terve, hogy amennyire csak tud, kerüli őt, szobáját csak akkor hagyja el, ha vécére megy, fürdik, esetleg ételt készít magának. Arra vár, hogy véget érjen a járvány, édesanyja visszaengedje magához, vagy ami még jobb lenne: ha más lakáshatást szerezne magának.
A két eset jól mutatja, hogy a jelenlegi helyzet miatt megugorhat a bántalmazások száma. Nicole Jacobs, Nagy-Britanniában a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek megbízottja elmondta, hogy
Angliában és Walesben máris felkészültek arra a rendőrségnél, hogy kiugró számmal lesznek vészhívások olyan háztartásokból, ahol valakit bántalmaznak.
Jacobs kijelentette, hogy elsődleges prioritásúak a rendőrség számára ezek a hívások. Arra is bátorított, hogy a bizonytalan bevándorlói státusszal rendelkező nők is hívják a számot, ők ugyanis jellemzően inkább hallgatnak, nehogy a papírjaik miatt bajba kerüljenek.
Phumzile Mlambo-Ngcuka, az ENSZ nőügyi szervezetének igazgatója a BBC-nek elmondta, hogy
míg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban jellemzően sokkal többen hívják ebben az időszakban a segélyszámokat, addig a fejlődő országokban épp az ellenkezőjét tapasztalják.
"A sokkal alacsonyabb szintű gazdasági-társadalmi közegben élő nők számára lehetetlen, hogy telefonon jelentsék a családi bántalmazást, főleg úgy, hogy egy vagy két szobás lakásban élnek a bántalmazójukkal."
Az igazgató szerint a tendencia világos: a járványhelyzetek - ahogy bármilyen nagyobb krízis - nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megszaporodjanak az otthoni bántalmazások.
"Csak hónapokkal vagyunk azután, hogy Nyugat-Afrikában az ebolajárvány megmutatta, milyen magas számokat produkál az ilyen krízisekben a nemi alapú abúzus."