ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Ma mindenki Alfred Hitchcockot ünnepli, de a legfontosabb kérdésre senki sem tudja a választ

Minden év március 12-én tartják az Alfred Hitchcock-napot, amelynek eredete ismeretlen. A megmagyarázhatatlan dátumválasztás mára a megemlékezés saját mítoszának részévé vált.


Március 12-én olyan ünnepnapot ül a világ, amelynek eredete pontosan olyan megmagyarázhatatlan és feszültséggel teli, mint a férfi filmjei, akiről elnevezték. Az Alfred Hitchcock-nap időzítése ugyanis teljes rejtély. A dátum egyáltalán nem kötődik a legendás brit rendező születésnapjához, amelyet augusztus 13.-án ünnepelne, sem pedig a halálának április 29.-i évfordulójához. A nap eredetét kutató források is kifejezetten ismeretlenként hivatkoznak a választás okára.

Ez a furcsa megmagyarázhatatlanság mára a megemlékezés saját mítoszának szerves részévé vált,

mintha maga a feszültségkeltés mestere rendezte volna így a naptárat a síron túlról, hogy a rajongók sose érezzék magukat teljes biztonságban a tények ismeretében. A rejtélyes dátum és a köré épülő kultusz kiváló apropót szolgáltat arra, hogy a filmkedvelők egyetlen éjszaka alatt öt csúcsalkotással idézzék meg a hitchcocki feszültséget, tele kulisszatitkokkal és olyan történetekkel, amelyek örökre megváltoztatták a mozi világát.

Egy ilyen maratonnak ideális kezdőpontja a Szédülés (1958), a film, amely mára a filmtörténet vitathatatlan csúcsává érett. Amikor 2012-ben a Brit Filmintézet tekintélyes lapja, a Sight & Sound tízévente megrendezett kritikuslistáján

letaszította az évtizedek óta uralkodó Aranypolgárt a trónról, és minden idők legjobb filmjévé választották, a döntés kisebb földrengést okozott a filmes világban.

„Kissé meglepődtem” – ismerte el Nick James, a lap főszerkesztője a történelmi pillanatban. A film hipnotikus ereje Bernard Herrmann zenéjében és San Francisco szédítő topográfiájának álomszerű használatában rejlik, amellyel a megszállottság és az identitásvesztés mélységeit tárja fel. A Szédülés nemcsak egy thriller; egy pszichológiai utazás, amelynek nyomasztó atmoszférája tökéletesen megalapoz egy egész éjszakás borzongást.

Innen egyenes út vezet a szabályszegéshez, a filmhez, amely örökre átírta a mozinézés szabályait: ez a Psycho (1960).

Az Amerikai Filmintézet listáján a „legtöbb borzongást” okozó amerikai filmnek választott alkotás nemcsak a történetével provokált, hanem a bemutatásával is. Hitchcock legendásan megtiltotta, hogy a vetítés megkezdése után bárkit is beengedjenek a terembe. Ezzel a marketingfogással gyakorlatilag rászoktatta a közönséget, hogy egy filmet az elejétől a végéig kell nézni, hiszen a főszereplőnek hitt karakter brutális meggyilkolása a film első harmadában felfoghatatlan sokkot okozott a korabeli nézőknek.

A zuhanyjelenet a filmtörténet egyik legtöbbet elemzett szekvenciája lett.

A vért csokoládésziruppal helyettesítették, a jelenetet pedig több mint hetven beállítással, hét napon keresztül forgatták.

A gyors vágásokkal és a hanghatásokkal elért brutalitás a színésznőt, Janet Leigh-t is mélyen érintette. „Abbahagytam a zuhanyozást, és csak fürdőt veszek” – nyilatkozta később a CBS Newsnak adott interjújában. A mindössze 806 ezer dolláros (mai árfolyamon körülbelül 262 millió forintos) költségvetésből készült film világszerte 50 millió dollárt (mai árfolyamon több mint 16 milliárd forintot) termelt, bizonyítva, hogy a merész ötletek és a zseniális marketing a pénzügyi siker kulcsa is lehet.

A nyers brutalitás után a maraton a „tiszta mozi” egyik legprecízebb darabjával, a Hátsó ablakkal (1954) folytatódik. A film egyetlen, gigantikus díszletben játszódik, amelyet a Paramount stúdiójában építettek fel. A méretei lenyűgözőek: a teljes udvar közel 30 méter széles, 56 méter hosszú és 12 méter magas volt, 31 különböző lakással.

A díszlet olyan hatalmas volt, hogy a stúdió padlóját is ki kellett ásni, hogy elférjen.

A komplexum saját vízelvezető rendszerrel rendelkezett az esőjelenetekhez, és nagyjából ezer lámpát használtak a különböző napszakok fényviszonyainak tökéletes imitálására. Hitchcock a hangkulisszát ugyanolyan aprólékosan komponálta meg, mint a képet: a szomszédokból átszűrődő zajok, zenefoszlányok és párbeszédek önálló történeteket mesélnek el. A film a kukkolás etikáját feszegeti, miközben a nézőt cinkossá teszi a tolószékbe kényszerült főhős (James Stewart) nyomozásában.

A zárt tér fojtogató feszültsége után a program az amerikai táj végtelen ürességébe vezet az Észak-északnyugattal (1959). Ez a film a szellemes, elegáns akcióthriller kvintesszenciája, amelynek

leghíresebb jelenetében Cary Grantet egy permetező repülőgép támadja meg a semmi közepén.

A forgatókönyvíró, Ernest Lehman szándékosan akart egy olyan üldözési jelenetet, amely szöges ellentéte a sötét sikátorokban játszódó kliséknek. „Majdnem nyolc percig nem történik semmi, és mégis leköti a figyelmet” – emlékezett vissza Lehman az ötlet születésére. A jelenetet a filmbéli Indiana helyett a valóságban Kaliforniában, Bakersfield környékén, a Garces Highway mentén vették fel. A forgatás fizikailag is megterhelő volt. „Három napig rohant a szegény Cary, miközben egy kaszkadőrrepülő rázuhant...” – mesélte a női főszereplő, Eva Marie Saint. A jelenet tökéletesen példázza Hitchcock egyik alapelvét: „Nem maga a durranás ijesztő, hanem a várakozás rá.”

A maraton méltó lezárása a Forgószél (Notorious, 1946), egy olyan alkotás, amely a cenzúra legszigorúbb éveiben, a Hays-kód árnyékában tette érzékivé a vásznat.

A filmtörténet egyik leghíresebb csókjelenete látható benne Ingrid Bergman és Cary Grant között.

A korabeli szabályozás három másodpercnél hosszabb csókot nem engedélyezett. Hitchcock zseniális trükkel játszotta ki a cenzorokat: a jelenetet apró, három másodpercnél rövidebb csókok sorozatára bontotta, amelyeket rövid párbeszédek és mozgás szakít meg. Így a csókfolyam látszólag közel két és fél percen keresztül tart, miközben technikailag egyetlen csók sem lépi túl a megengedett időkeretet. A kémthriller és a szenvedélyes melodráma ötvözete a rendező azon képességét dicséri, hogy a legszigorúbb korlátok között is képes volt formabontó és érzelmileg mély alkotást létrehozni.

Ez a fajta kreatív lázadás és a közönség érzelmeivel való mesteri játék tette őt halhatatlanná.

Ahogy egyik leghíresebb, és talán legtöbbet idézett mondása tartja, Hitchcock szerint a színészekkel úgy kell bánni, mint a marhákkal. A mondatnak több változata kering, de a lényege mindig ugyanaz: a rendező szemében a színész nem autonóm alkotótárs volt, hanem a rendezői vízió végrehajtója, akit irányítani, terelni, fegyelmezni kell.

Hitchcock később próbálta finomítani a kijelentést, egyszer azt mondta, ő valójában nem azt állította, hogy „a színészek marhák”, hanem azt, hogy „úgy kell bánni velük, mint a marhákkal”

— vagyis még a pontosítás sem puhított sokat a szemléleten.

Ez a hozzáállás nem pusztán afféle brit, száraz humor volt, hanem mélyen összefüggött Hitchcock filmkészítői módszerével is. Ő a filmet szinte matematikai pontossággal előre megtervezett szerkezetnek tekintette, amelyben a kamera, a vágás, a mozgás és a feszültség ritmusa fontosabb volt számára, mint a színészi spontaneitás. Ebben a rendszerben a kontroll nem egyszerűen szakmai eszköz volt, hanem hatalmi kérdés is: Hitchcock akkor érezte magát biztonságban, ha minden és mindenki az ő kezében maradt.

Ez a maximalizmus sokszor zseniális eredményeket hozott, de közben könnyen átcsúszott embertelen bánásmódba is.

Ennek a legsötétebb példája Tippi Hedren története lett. Hedren szerint Hitchcock a Madarak és a Marnie idején egyre megszállottabban próbálta irányítani nemcsak a munkáját, hanem a magánéletét is, és amikor ő ezt visszautasította, a viszonyuk gyorsan megromlott. Hedren később arról beszélt, hogy

amikor ki akart szállni a szerződéséből, Hitchcock azt mondta neki: „Tönkreteszem a karrieredet”.

Hedren állítása szerint ezt részben meg is tudta tenni azzal, hogy továbbra is szerződés alatt tartotta, miközben nem engedte dolgozni, így épp akkor akasztotta meg a pályáját, amikor Hollywoodban felfelé ívelt volna.

Amikor ezt megtette, már nem egyszerűen egy nehéz természetű, követelőző rendezőről volt szó, hanem arról, hogy a művészi kontroll és a személyes hatalomgyakorlás veszélyesen összecsúszott. Hitchcock zsenialitása ettől még nem lesz kisebb, de Hedren visszaemlékezései alapján világosan látszik, hogy a precizitás iránti vágya nemritkán kegyetlenségbe fordult át, különösen akkor, amikor egy színésznő nem volt hajlandó alárendelni magát teljesen az akaratának. Ettől lesz a marhákat emlegető mondata nem csak cinikus filmes bonmot, hanem egy egész alkotói működés sűrítménye: a tökéletes képek mögött ott volt a kontrollkényszer, és néha az abból fakadó rombolás is.

Ma már ezeknek dolgoknak a feléért is kinyírnának egy alkotót, legalábbis megvonnák tőle a lehetőségeket, hogy újabb filmeket gyártson. Kérdés, hogy ki veszít ezzel igazán.

Boldog Hitchcock-napot mindenkinek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk