KULT
A Rovatból

A streaming határait feszegeti a Kaleidoszkóp, de csak a nézői élményt sikerült elrontani

A Netflix sorozata azzal próbál kitűnni a többi közül, hogy részeit bármilyen sorrendben nézhetjük, mert így is érthető és követhető marad a cselekmény. Állítólag. De nem elég élvezhető.
Polgári Lilla - szmo.hu
2023. január 09.



A Netflix évindító, nyolcrészes minisorozata, a Kaleidoszkóp valószínűleg elsikkadna a rengeteg tartalom között, ha nem egy szokatlan formátummal rendelkezne.

Részeit ugyanis tetszőleges sorrendben nézhetjük: az első indításkor a Netflix véletlenszerűen teszi egymás alá a nézőnek az epizódokat, mindenkinek mást.

Az egyetlen fix pont az utolsó rész, a Fehér (mindegyiket ugyanis egy szín után neveztek el).

A lineáris történetmesélés elhagyása elsőre újnak tűnhet, de láttunk hasonlót már a Netflixen is: Az ítélet: család (Arrested Development) negyedik évada úgy épült fel, hogy ugyanazt a sztorit minden részben más karakter szemszögéből mutatták be. Az a szezon meg is szenvedte ezt, mivel a sorozat egyik legerősebb eleme pont a főszereplő család tagjainak dinamikája volt, ami itt fájóan hiányzott.

Az HBO pedig a Mozaik című, Steven Soderbergh nevével fémjelzett nyomozós minisorozatával próbálta feszegetni a streaming határait. Bár megnézhetjük „sima” szériaként az HBO Maxon, van hozzá egy alkalmazás is, amiben bármilyen módon lehet megnézni részeket, és plusz infókat is ad hozzájuk.

A Kaleidoszkóp esetében a bevezető klip (ez lenne a Fekete "rész") röviden össze is foglalja a sztorit: lesz benne egy nagy rablás, amit 25 éven át terveztek, és az egyes részek elején mindig megtudjuk, hogy éppen mennyivel előtte (vagy éppen utána) járunk. A terv kitervelője a Giancarlo Esposito által játszott Ray Vernon/Leo Pap, aki összesen 7 milliárd dollár értékű kötvény ellopására verbuvál össze egy csapatot (például vegyészt, kasszafúrót, sofőrt stb.). Nekik a pénz számít, Raynek viszont a bosszú: az ügy legnagyobb károsultja ugyanis egykori barátja, majd ellenlábasa, Roger Salas (Rufus Sewell) lenne. 

Vigyázat, innentől picit spoilerezünk! Az internet népe már meg is fejtette, mi az optimális nézési sorrend: kronológiai szempontból a Lila, a Zöld, a Sárga, a Narancssárga, a Kék, a Fehér, a Piros, majd végül a Rózsaszín zárja a történetet.

Én a gépre bíztam magam (így lett Zöld, Sárga, Kék, Lila, Narancs, Vörös, Rózsaszín, Fehér), hogy a készítői szándéknak megfelelően élvezzem a látottakat. Vagyis sajnos inkább nem élvezzem.

Ugyanis a Kaleidoszkóp egy tipikus heist-történet, és semmit sem tesz hozzá a műfajhoz. Szerencsésebb lett volna, hogy ha az Eric Garcia vezette írói gárda inkább a forgatókönyv minél jobb és eredetibb megírására, a karakterek és az őket körülvevő világ kidolgozására fordította volna az energiáikat, ahelyett, hogy kényszerűségből lebutítják azt, hogy minden rész önállóan is befogadható legyen.

Amire biztosan ne számítsunk a linearitás elhagyása miatt, az a karakterfejlődés.

A rendszertelenség egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy követni tudjuk a szereplők útját, végig nagyon felszínesek és egyszerűek maradnak. Igen, az lesz a problémás, aki az első pillanattól kezdve csak balhézik; és igen: az lesz az áruló, akiről lerí, hogy nagyon bizonytalan ebben az egészben, és így tovább.    

Teljesen megértem, ha valaki menet közben felhagy vele: sokszor frusztráló az, hogy nézőként mindig több lépéssel le vagyunk maradva. Nyilván a heist-filmekre jellemző, hogy nem vagyunk beavatva a terv összes részletébe (unalmas is lenne), de itt túl sok a fehér folt. A hiányérzet gyakorlatilag folyamatos, még ha sok mindent ki is lehet azért következtetni, végig az volt az érzésem, hogy kiesett pár lap a könyvből, vagy mintha ugrottunk volna egy fejezetet – végül is ez történik.

Azt sem érzem egy jó döntésnek, hogy bár mindenképpen a Fehér az utolsó (ez fedi le magát a rablást), két olyan epizód is van, ami már ezután játszódik. Így viszont egyáltalán nem nehéz kikövetkeztetni a fordulatnak vagy éppen meglepőnek szánt eseményeket, elmarad a végső katarzis is – ez ugyanis számomra eggyel korábban, a Rózsaszín epizódban következett be, ami kronológiailag az utolsónak számít. 

Aki miatt azért élvezhető, az Giancarlo Esposito.

Ő egyrészt egy nagyon karizmatikus jelenség a képernyőn, másrészt valamilyen szinten csapdába esett a leghíresebb szerepe által. Egyszerűen nem tudom nem Gus Fringet látni benne: azt a karaktert mintha rászabták volna, és a Kaleidoszkóp valahol rá is játszik erre. Őt mondhatni „készen kapjuk”, nincs szükség semmilyen háttérinfóra ahhoz, hogy tudjuk, hogy egy okos és veszélyes figurával van dolgunk.

Az élményt még a Fekete tükör Bandersnatch című, interaktív részéhez tudnám hasonlítani. Ott ugye a nézőnek kellett döntenie a cselekmény egyes pontjain a főszereplő helyett, ami talán úgy az első tíz percben volt érdekes, utána már kifejezetten fárasztó és kizökkentő volt újra és újra kézbe venni az irányítást.

A Kaleidoszkóp esetében is ezt éreztem: volt egy ötlet, amivel kifejezetten a streaming nyújtotta lehetőségeket akarták kihasználni, de végső soron ez inkább elvett a nézői élményből, mintsem hogy hozzáadott volna.

Ha valamire, arra biztosan jó volt a Kaleidoszkóp, hogy tudatosítsa a streaming-szolgáltatókban:

attól, hogy megtehetsz valamit, még nem muszáj meg is tenni.
 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nem csak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk