A munkahelyi terror értelmező szótára
Suttogás, titkos e-mailek, panaszlevelek és megkerülés – a munkahelyi fúrásról novellakötetet lehetne kiadni, tele a padlás az ismerősök által mesélt "horrortörténetekkel".
Én magam eddig megúsztam néhány kéretlen kamuinfóval, és hátráltató feladatokkal, de néhány kollégám ennél sokkal rosszabbul járt. Hallgatva ezeket a rémmeséket, úgy döntöttem, megírom, mi történt a saját irodai létem sötét oldalán, sőt utánajárok annak is, hogyan definiáljuk hivatalosan, ha kifúrjuk a másikat.
Íme, az irodai rosszindulat értelmező szótára, és a hozzájuk tartozó szubjektív beszámolóm.
A mobbing
Amikor az ember gyomorgörccsel jár be dolgozni, és folyton attól retteg, hogy valamilyen hibát ejt, az nem a legegészségesebb élethelyzet. A mobbing olyan munkahelyi pszichoterror, amely során az áldozatot hosszan és kitartóan addig terrorizálják, amíg az bele nem rokkan az egészbe.
A konfliktussorozat tehát hosszút távú és folyamatos – belehelyez egy spirálba, amiből gyakorlatilag lehetetlen kitörni. A bántalmazott minden mozdulatát kritika éri, árgus szemekkel figyelik a hibáit, és mivel állandóan szembesítik azokkal, egyre rosszabbul teljesít, egészen addig, amíg nem képes korrekt módon elvégezni a feladatait, és megszűnik jó munkaerő lenni.
Ha úgy érzed, állandóan beléd kötnek, és emiatt dekoncentrált vagy, és kezdesz szétszórttá válni, esetleg azon görcsölsz, hogy mikor fogsz valamit elrontani, akkor sürgősen kapj észbe, és nézz szembe a problémával: téged totálisan ki akarnak készíteni!
Fúrás
Van az a helyzet, amikor nem a személyeddel van az állítólagos probléma, hanem a pozíciód annyira ékes, hogy más valaki szeretné megkaparintani. A fúrás inkább a hátad mögött történik – állandó beszámolók a munkádról, a hibák megemlítése a főnököd felé, és nem kívánt susmogások, persze soha nem szemtől szembe – a szemed előtt csak a szurkálódás és a kellemetlen odakérdezések zajlanak.
Egy női kollégámmal esett meg, hogy a történet végén hárman összefogva, a háta mögött küldtek zsaroló e-mailt a headof-nak, miszerint vagy elbocsájtják az illetőt vagy kénytelenek lesznek együtt felmondani. A levél persze soha nem került elő, és tagadják még a létezését is, a story vége azért mégiscsak az lett, hogy mindenféle indok nélkül kirúgták az illetőt.
Sokszor kettőn áll a vásár, persze, és rajtad is múlik, mennyire szítod a tüzet, de személyes tapasztalatból mondom, hogy ha rosszindulatú pletykák vagy fúrás áldozata vagy, csak akkor tudsz pajzsot növeszteni, ha maximálisan elvégzed a munkád, és megpróbálod nem meghallani, amit körülötted beszélnek. Még akkor sem, ha nagyon hangos az a bizonyos suttogás a füled mellett.
Ellehetetlenítés
Az ellehetetlenítés inkább felülről jön, és nagyerővel támad. Velem egyszer fordult elő, hogy nem kaphattam a kompetenciáimnak megfelelő feladatokat, mert a főnököm kevésbé örült az érkezésemnek, mint vártuk. Mivel szerettem volna kitörni ebből az unalmas állapotból, minden olyan feladatba belekapaszkodtam, ami egy kicsit megfelelt a tudásomnak és szakmailag kihívást jelentett. Mivel ezeknek végtelenül örültem, a tökéletes eredmény érdekében sok időt szántam rájuk, ami meg a pitiáner munkák rovására ment.
Ennek az lett a vége, hogy később pont azért nem kaphattam komolyabb feladatokat, mert úgy tűnt, nem dolgozom gyorsan és emiatt kevésbé vagyok hatékony. Utólag visszatekintve, rosszul reagáltam – a legcélravezetőbb válasz talán az lett volna, ha a legegyszerűbb feladatokat is tökéletesen elvégzem, nem akarok állandóan bizonyítani, és türelmesen várok, amíg felolvad a jég… Ha pedig már a végtelen történet szereplőjének érzem magam, megpróbálom nagyon higgadtan, de őszintén és egyenesen megtárgyalni a dolgokat.
Kiközösítés
Nő vagyok, tudom milyen, ha cicaharcba kerül az ember, és nem egyszer gyűlt meg a bajom a hasonló nemű kollégákkal nekem is. Az egyik, szívemnek kedves munkatársam, aki ugyanabban a szervezetben, ugyanattól a bandától kapta a sarat, viszont nagyobb szája és talán kritikusabb is nálam, gyakorlatilag ki lett tolva az iroda falai közül. Néhány kolléganőm döntött úgy, hogy nem oda való az illető. Először csak finoman kihagyták a közös ebédekből, majd feltűnően, csordában, és persze sugdolózva jártak ki cigizni, később pedig a reggeli köszönést is elfelejtették, míg végül, teljesen kiközösítették az irodából. A helyzeten a szintén női felettese enyhítetett volna, nem tette: végül ő is beállt a csordába, és passzívan figyelte, hogyan alakulnak az események.
Ez a reakció bár kiveri a biztosítékot, azért nem is annyira meglepő: számos kutatás, mint például ez a cikk is beszámol arról, hogy ha a nők alulreprezentáltak egy munkahelyen, kevésbé állnak ki a társaik mellett, nehogy ők is kirekesztetté váljanak, és ezzel hátráltassák saját előrejutásukat. Három hónap, néhány álmatlan éjszaka, egy gyomorfekély és azonnali felmondás lett az eredménye a storynak.
Mi a megoldás?
Nincs tökéletes recept arra, hogyan védjük ki a munkahelyi terrort, fúrást, vagy kiközösítést, de ha úgy érzed, valakik vagy valaki kipécézett magának, a legegyszerűbb megoldás, ha minél jobban megismered az illető motivációját.
Ülj le beszélgetni a támadóval, és próbáld meg őszintén megtudakolni, hogy pontosan mi a problémája veled. Eggyel nehezebb dolgod van, ha a fúrás fentről indul, és mondjuk, a főnököd kezdeményezi. Fontos, hogy amikor megtárgyalod vele a dogokat, ne a rossz hangulatra hivatkozz, vagy arra, hogy kevésbé szívesen jössz be dolgozni, hanem érvelj inkább azzal: a munkavégzésed nem olyan hatékony, mert ebben és ebben a pontban nehezebben, vagy lassabban tudsz a kialakult helyzet miatt eredményt felmutatni.
Így adott esetben nem kaphatod válaszul azt: „az ember nem azért jár dolgozni, hogy jól érezze magát”. Az utolsó tanács és egyben örökérvényű eszköz a védekezésre pedig az, ha 100 %-osan elvégzed a munkád, és megpróbálod kizárni a téged ért támadásokat. Egy valamit azért soha ne felejts el: semmilyen munka nem ér annyit, hogy az egészséged rámenjen.
