Nem szeretünk arra gondolni, hogy az életünk véges, hogy egyszer mindannyian itt hagyjuk majd földi életünket. Pedig egy dolog már a kezdet kezdetén holtbiztos - senki sem élhet örökké. És tudom, hogy ezzel most senkinek nem mondtam újdonságot, de ha már ennyire tudjuk, amit tudnunk kell, akkor mégis miért nem úgy élünk, ahogy szerintünk érdemes lenne élnünk? Miért fontosabb mindig minden, minthogy a szívünk szava szerint cselekedjünk? Miért nem félünk attól, hogy a végén majd bánhatjuk? Hát mégiscsak abban a hitben ringunk, hogy a halál olyasvalami, ami csak másokkal történik meg?

A feltartóztathatatlanul közelgő halál elfogadása teremti meg a lehetőséget arra, hogy a fennmaradó időben több értelmet és kielégülést találjunk az életünkben - írja Bronnie Ware Életkönyv című kötetében, mely lelombozó címe ellenére is hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik nem félnek szembenézni a valósággal. Az van ugyanis, hogy fogalmunk sincs, mennyi időnk maradt. Szeretjük hinni, hogy hosszú életünk lesz, boldog békeidőkkel a végén. De a helyzet az, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy élete alkonyán végiggondolhassa itt tartózkodásának lényeges momentumait és megbékéléssel készüljön fel utolsó útjára.

Bronnie Ware sokáig nem találta a helyét a világban. Bankszektorban dolgozott hosszú évekig, ám folyton ott motoszkált a fejében egy gondolat, ez bizony nem az ő útja. Végül betegápolónak jelentkezett és haldoklóknak segített végnapjaikon. A betegeivel való kapcsolatáról, tőlük kapott bölcsességekről és Bronnie életéről szól Életkönyv c. műve, mely könnyedén képes megváltoztatni a fejlődésre nyitott olvasójának életét. A kötet szerzője ugyanis a haldoklókkal való beszélgetések alapján összeállított egy "listát" azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.

Grace több mint 50 évig volt házas és úgy élt, ahogy elvárták tőle. Hagyta, hogy zsarnok férje megkeserítse az életét. Mindvégig arról álmodozott, hogy egy szép napon felszabadul és boldog élete lesz. Csakhogy sosem lépett. Az élete végén döbbent rá, hogy már nincs több lehetősége, egyszerűen túl sokáig várt. Mindig igyekezett fenntartani a látszatot és megfelelni másoknak. És mit ért el vele? Sosem élte a maga szája íze szerint az életét és ezzel örök boldogtalanságra kárhoztatta saját magát.

Mindannyiunknak ismerős lehet Grace története, hiszen ma minden oldalról az elvárások záporoznak felénk, és ha nem vigyázunk, közben könnyedén elveszíthetjük önmagunkat. Ha nem szeretnénk, hogy a végén szomorúan kelljen visszatekintenünk, fogadjuk meg Grace tanácsát:

Mi sem aktuálisabb ugyebár. Sajnálatos módon ahhoz, hogy az ember talpon maradjon, megesik, hogy rengeteget kell dolgoznia, miközben elvesznek a lényeges dolgok. Pedig mi sem lesz fontosabb a végén, minthogy legyenek mellettünk olyanok, akiknek számítottunk. John történetén keresztül magunkénak fogjuk érezni azt az agyoncsépelt mondatot, hogy csak a mai napunk van. Nem szabad várni valamire, későbbre halasztani olyan dolgokat, amiket most is megtehetnénk, mert nem tudhatjuk, lesz-e még lehetőségünk megtenni azokat.

"A bűntudat mérgez. Az érzések kifejezése a boldog élet előfeltétele." Falakat építünk magunk köré, hogy ne tudjanak mások megsebezni. De ha túl nagyra nőnek ezek a falak, nem tudnak majd minket igazán szeretni sem. Ne féljünk kimutatni az érzéseinket és mondjuk ki, ami a szívünket nyomja. Lehet, hogy párszor megsérülünk majd, de megéri, ha lesznek majd körülöttünk olyanok is, akik őszintén szeretnek bennünket. Az őszinteség mindennél többet ér.

A magány ölni tud. Talán többen tapasztaljuk meg ezt idejekorán, mint kellene. Nincs annál fontosabb, minthogy legyenek az életünkben olyan emberek, akik elfogadnak és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Távoltartani magunktól mindenkit, csak azért, hogy ne sérüljünk, egyszerű zsákutca. A végén nem számít majd más, csak az, hogy milyen emlékeket viszünk magunkkal és mit hagyjunk más emberek szívében magunk után.

A boldogsághoz néha tudatos erőfeszítésre van szükség. Szeretjük várni, hogy a boldogság kék madara magától az ablakunkba szálljon, és sopánkodunk, hogy mégsem jön az a fránya tollas, pedig néha éppen mi vagyunk azok, akik akkor sem vagyunk hajlandók észre venni őt, ha már régóta landolt a párkányunkon és a csőrével kopogtatja az ablakot.

Bronnie könyve látszólag olyan kérdéseket feszeget, amikre magunktól is tudjuk a választ. De az igazság az, hogy nem elég ésszel tudni valamit, a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni.

Mert nem könnyű dolog szembe menni az elvárásokkal, az ítélkezéssel. És valljuk be, megküzdeni a kívülállóság érzésével sem épp egy leányálom. De ha mindezért egy önazonos, őszintén megélt élet a jutalom, akkor talán mégis megéri elindulni, nem igaz?

Az egészség megőrzéséhez kiemelten fontos a rendszeres, aktív testmozgás. Nehéz azonban belőni, hogy mennyi időt és milyen rendszerességgel érdemes edzeni. Ennek járt utána az Independent, amely Tom Mans személyi edzőt kérdezte a témában.

- magyarázta a szakember.

Bár nem létezik egy mindenre érvényes megközelítés, vannak olyan tippek és irányelvek, amelyek segítségével kiegyensúlyozott, hatékony, biztonságos és élvezetes edzéstervet tudsz összeállítani magadnak.

Hány napot eddz hetente?

Hacsak nem vagy fitneszőrült, valószínűleg a lehető legkevesebb időt szeretnéd az edzőteremben tölteni ahhoz, hogy elérd a kitűzött céljaidat. Mans szerint azonban a heti egyszeri vagy kétszeri edzés csak minimális fittséget tud biztosítani. Hetente legalább háromszor érdemes edzeni ahhoz, hogy ésszerű időn belül elérjük a kitűzött céljainkat, hangsúlyozta.

Mennyi ideig tartson az edzés?

Vannak, akik szerint fél óra alatt is hatékony és eredményes edzést lehet végezni. Mans azonban úgy véli,

10 percet töltsünk bemelegítéssel, 30-40 percet súlyemeléssel, és 5-10 percet nyújtással és a levezetéssel - javasolta.

Lehet két vagy három egymást követő napon is edzeni?

Két edzés között érdemes tartani egy pihenőnapot.

- magyarázta. Ha nem adsz időt az izmaidnak a regenerálódásra, túlterheled őket, ami fájdalmakkal is járhat, figyelmeztetett. Az azonban rendben van, ha egymást követő napokon más testrészeket edzel.

Mennyire fontos az alvás?

Röviden: nagyon fontos. A személyi edző szerint:

"Miután napközben edzettél, a szervezet aztán alvás közben erősödik, zsírt éget és újjáépíti a sérült izomszövetet" - tette hozzá.

Mostantól bárkinek lehet saját szigete alig félórányi autóútra Manhattantől, írja a New York Post. A medencés, hat hálószobás és hat fürdőszobás, saját csónakházzal és privát stranddal rendelkező mediterrán stílusú luxusingatlan ára 4,9 millió dollár (1,5 milliárd forint), mely magába foglalja a 725 négyzetméteres miniszigetet és a hozzá tartozó háromnegyed hektáros területet.

A Premium Point 20 szám alatti vízparti birtoknak saját biztonsági szolgálata van. Az 1917-ben egy parányi szigetre emelt épületet 15 méteres betonhíd köti össze a szárazfölddel. A jelenlegi tulajdonosok nem sajnálták a pénzt a felújításra: az átépítésnél terasszal és kandallóval ellátott borszobát alakítottak ki a kétszintes épületben.

A luxussziget hivatalosan New Rochelle városához tartozik, mely már az 1800-as évek végén a kiváltságosok nyaralóhelyének számított. Azóta a környéken telepedett le több híres amerikai művész és a pénzügyi világ ismert szereplői is.

A lenyűgöző szigetet itt lehet alaposabban szemügyre venni:

Nem a New Rochelle-i az első magánsziget, amit az elmúlt években eladásra kínálnak a környéken. 2019-ben egy innen 100 kilométerre található tó közepén álló szigetet értékesítették 850 ezer dollárért (mai árfolyamon 266 millió forint). Ennél jóval drágábban talált új gazdára ugyanabban az évben a szintén New Rochelle-hez közeli Columbia-sziget, melyért 13 millió dollárt (mai árfolyamon 4 milliárd forint) fizettek.

A patinás főépületű, varázslatos környezetben található Dunaújvárosi Egyetem a Budapesttől 80 kilométerre fekvő Duna-parti város egyik központja: sok száz fiatal találkozóhelye. A barátságos és családias intézményben már évtizedek óta a hallgató a legfontosabb. Így nem véletlen, hogy országos tekintetben is kedvelt a továbbtanulók körében, és csupán 9 %-os a lemorzsolódás.

Az egyetemen számtalan lehetőség vár a hallgatókra: ösztöndíjak, Erasmus-program, kiváló kollégiumi férőhelyek, duális képzési lehetőség, a világ minden tájáról érkező külföldi tanulók.

Ráadásul a Dunaújvárosi Egyetem háromcsillagos minőségű kollégiumi helyeket biztosít a diákoknak, az első éves állami finanszírozási formában tanuló hallgatóknak havonta mindössze 5500 Forintért.

A Dunaújvárosi Egyetemenen jelenleg felsőoktatási szakképzés (FOSZK), alapképzés és mesterképzés, valamint szakirányú továbbképzések is elérhetőek a tanulni vágyók számára.

VIDEÓ: Nyílt nap a Dunaújvárosi Egyetemen

Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, és aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének. A statisztikai adatok csökkentését sajnos a koronavírus-világjárvány sem segítette, de a jelenség már a pandémiát megelőzően is komoly társadalmi problémát jelentett. Mindannapjaink része, mégis számos tévhit kering róla, cikkünkben ebben segítünk!

Úgy gondoljuk, hogy a magány csak az időseket érinti, pedig felmérések szerint a 18-34 éves fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az 55 év felettiek, és a magyar ifjúság Európában a negyedik legmagányosabb. Ugyanakkor számukra nem felvállalható a magány ugyanúgy, mint az időseknél, akiknek életszakaszbéli következményként jól látható indokaik vannak erre.

Például megözvegyültek, vagy elköltöztek a gyerekek, egyedül maradtak. De míg az idősebbeknél már egész jó közösségi megoldásokat dolgoztak ki (klubok, mentálhigiénés foglalkozások), addig azok a fiatalok, akik érettségiig, vagy diplomaosztásig nem alakították ki a társas közegüket, a hatalmas leterheltség, az egzisztenciateremtés és a versenyszféra miatti túlélés kevés lehetőséget hagy a magánéletre. Pályakezdőként elhelyezkedve számukra maradhat az egyedüllét és a magány, és ha a munkahelyükön nem sikerül megismerkedniük valakivel, hosszú évekre stagnálhat társnélküliségük.

Habár a modern technológia, így akár a közösségimédia-oldalak egészségtelen felhasználási szokásai kétségtelenül magányossá és boldogtalanná tehetik az embereket, ezzel együtt azonban ez a kérdés sokkal összetettebb. Éppen a koronavírus-járvány alatti bezártság az egyik ékes példája annak, hogy a technológia egy rendkívül erős kapcsolatteremtő eszköz is lehet, elősegítve, hogy új embereket ismerjünk meg, szervezzük az életünket, illetve távolról is tartsuk rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal a kapcsolatot.

Egy tavaly megjelent tanulmány szerint a közösségi média használata általánosságban támogatja a szociális jólét fenntartását, az ahhoz kapcsolódó érzelmi kötődés viszont már káros lehet az egészségre. Hasonló eredményeket hozott egy másik kutatás is, ami szerint az okostelefon-használat csökkentheti a magány érzetét, ha közben kapcsolatot teremtünk másokkal, ellenkező esetben viszont stresszt okozhat. A lényeg tehát, hogy a technológia megfelelő használat mellett segíthet megelőzni vagy enyhíteni a magányosságot.

A két kifejezést gyakran használják szinonimaként, valójában azonban különböznek egymástól. A társadalmi izoláció az egyedüllét objektív státusza. Ezzel szemben a magányosság a kapcsolatok hiányának szubjektív érzete. Elképzelhető például, hogy ugyan több ember is körülvesz minket a mindennapokban, mégis magányosnak érezzük magunkat. Miért lehet ez így? Nos, a magányosság abból fakad, hogy nem érezzük, hogy mások is észrevesznek minket, megértenek és értékelnek. Magyarán abból fakadhat, hogy olyanokkal töltjük az időnket, akikkel nem közösek az értékeink és az érdeklődésünk. Szintén lehetünk magányosak, ha a másokkal való interakcióink felületesek, nem alakítunk ki elég mély kapcsolatokat.

Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint például a megkérdezettek 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolatai nem jelentőségteljesek, 58 százalék mondta azt, hogy senki sem ismeri igazán jól, 61 százalék pedig úgy érezte, hogy az érdeklődését senkivel sem tudja megosztani a környezetében. Világosan látható tehát, hogy nem a társadalmi kötelékek száma, hanem azok minősége számít elsősorban.

Tény, hogy a magány negatívan befolyásolhatja az egészségünket, miközben mások társasága hozzájárulhat ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Csakhogy ez sem érvényes minden helyzetre. Időnként mindenki magányos, és ez egy teljesen természetes emberi érzés: agyunk így igyekszik a tudtunkra hozni, hogy nem kapunk meg valamit, amire szükségünk lenne. A magányra gondolhatunk úgy, mint egy meghívóra, hogy nézzünk magunkba, válaszoljunk a szociális szükségleteinkre, és tegyünk azért, hogy előtérbe kerüljenek a kapcsolataink. A magányosság akár kreativitás forrása is lehet, többek között művészeket, írókat inspirálva arra, hogy kifejezzék az élményeiket.

Tanulmányok szerint a magány elsősorban akkor válik problémává, ha krónikus. Ha tartósan azt érezzük, hogy a kapcsolataink nem kielégítőek, akkor megnövekszik olyan egészségügyi problémák kialakulásának kockázata is, mint a gyulladás, depresszió vagy egyes szív-érrendszeri kórképek. Hosszú távon a magányosság kikezdi a testet is, hatalmas terhet róva az egészségre.

Új városba költözve, vagy ha egyszerűen csak úgy érezzük, nincs elegendő szociális kötelékünk, akkor valóban előnyös lehet új ismeretségeket, barátságokat kötnünk. Ugyanígy azonban az is legalább ennyire hasznos szociális egészségünk javítása szempontjából, ha megerősítjük a már meglévő kapcsolatainkat. Fontos például, hogy elérhetőek legyünk. Kutatások igazolják, hogy amennyiben megnyílunk mások előtt, azaz megosztjuk személyes érzelmeinket, gondolatainkat, úgy sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki velük. Legyen szó akár egy közös ebédről vagy egy péntek esti kártyázásról, minden alkalmat érdemes lehet megragadni, hogy mélyebb beszélgetésekbe bocsátkozzunk barátainkkal.