hirdetés

ÉLET-STÍLUS

„Zuhanás közben kell megtanulni repülni” – három dolog, amit szülőként tanulhatunk

Mint minden lista, ez is szubjektív. A szerző a tengernyi lecke közül három fontos dolgot mesél el, amit szülőként megtanult, biztatva az olvasót saját tapasztalatai átgondolására!
Frank-Bozóki Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, Címkép: People photo created by master1305 - www.freepik.com - szmo.hu
2020. november 17.

hirdetés
Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Jól emlékszem, hogy amikor a férjemmel az első gyerekünket vártuk, rengeteg tudományosan megalapozott, jól megfontolt elképzeléssel készültünk a születésére. Pontosan átbeszéltük, hogy “mi aztán ezt tuti nem így”, és “én majd biztos így, meg biztos úgy”, és “nézd az XY hogy csinálja, na majd mi!” (ismerős?)

Ez persze mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a képletből: a gyerek nem festővászon, amit telepingálunk és kész!

Kifelejtettük, hogy van a gyereknek egy veleszületett kis csomagja, egy csokor adottsága, ami bizony sokat formál azokon a hatásokon, amelyek őt érik. Nem beszélve arról, hogy ő maga milyen hatásokat vált ki a környezetéből.

Szóval nagyjából a szülőség első hónapjáig jutottunk, mire az elvek nagy része szép lassan a kukába került, és rájöttünk, hogy itt bizony zuhanás közben kell megtanulni repülni.

hirdetés

Ebben a szubjektív cikkben a tengernyi lecke közül három fontos dolgot szeretnék elmesélni, amit szülőként tanultam meg, biztatva az olvasót saját tapasztalatai átgondolására!

Lehet, hogy hasonlít, de Ő nem én!

A világban való eligazodáshoz valahogy bennünk van a hasonlítási kényszer. Végülis ez nem furcsa, hiszen amikor valami újjal találkozunk, akkor meglevő kategóriákba próbáljuk illeszteni, és ehhez bizony össze kell vetnünk egy régi verzióval. Hát valahogy így kezdődik a gyerekes élet is, és itt a régi verzió a szülő: „Nézd már! Pont olyan, mint az apja!” és „a kezei, mint az anyjáé”, és „pont annyit alszik, mint a nagyapja”...

A környezet valahogy kezdettől fogva arra szocializál minket, hogy gyerekünket hasonlítgassuk, és találjunk egy megszokott támpontot, amire ráhúzhatjuk vélt tulajdonságait. És ha mindez találkozik a talán kicsit nárcisztikus, de talán azért természetes érzéssel, hogy szeretnénk, hogy az a kölök kicsit ránk is üssön, akkor belecsúzhatunk abba, hogy azt érezzük „jéé, pont olyan, mint én voltam gyereknek” vagy éppen "pont nem olyan" (ami szintén problémát okozhat). Ez ugyanakkor egy meglehetősen veszélyes terep.

Talán ismerős az érzés, amikor az ember gyereke vízválasztó időszakhoz érkezik, legyen ilyen például az iskolakezdés.

Mi halálra szorongjuk magunkat azon, hogy vajon hogyan fog tudni helytállni az a szegény gyerek, miközben ő izgatottan várja a nagy iskolások életét. Azt gondolom, hogy egy bizonyos szintű aggodalom természetes, de például ebben a helyzetben azért érdemes átgondolni, hogy ezek az érzések tulajdonképpen kiről is szólnak.

Lehet, hogy nekem volt nehéz az elválás? És én nem tudtam kiállni magamért? Nagyon fontos szétszálazni, hogy mi az, amit mi hozunk magunkkal, mi szól a bennünk levő, és mi a valódi gyerekünkről, mert különben szép lassan, akár tudattalan reakciókkal bele tudjuk lökni gyerekünket abba a szerepbe, amiben mi magunk voltunk.

A második gyerekkor gyógyító hatása

Az előbbiekből következik második nagy tapasztalásom: a szülőséggel saját gyerekkoromat is valamennyire újra átélem.

Azáltal, hogy gyerekünkkel újra megtapasztaljuk a gyerekkor szakaszait, lehetőségünk van, hogy saját félelmeinkre, gátlásainkra is választ kapjunk.

Tipikusan ilyen kérdés volt számomra az elmúlás, a halál, amiről gyerekként nem igazán beszéltünk, később pedig igyekeztem elnyomni magamban, mintha elkerülhető lenne, ha nem téma. Hát a gyerek nem finomkodik. Kérdez! Mond! És kérdez újra! És újra! És milyen jól teszi! És én megfogadtam, hogy nem lesznek tabuk, hanem az ő szintjén, az ő nyelvezetén, de mindenről beszélni fogunk.

Így esett, hogy az esti mese, és az ovis zsúr megvitatása után a következő kérdés arról szólt, hogy mi történik velünk a koporsóban?

Én ugye eldöntöttem, hogy saját tudásom és hitvallásom szerint mindenre válaszolok, és bár éreztem, hogy nehéz súly nehezedik a mellkasomra, de újra és újra válaszoltam a felnőtt fejjel talán egyre bizarrabb kérdésekre. Ő megnyugodott, én ismét levegőhöz jutottam. Azóta számtalan ilyen beszélgetésünk volt, és bizony beletanultam, megszoktam, és már nem okozza a kezdetben érzékelt fájdalmat és szorongást. A saját elemi félelmeinket is feloldhatjuk azáltal, hogy picit a gyerekünk szemüvegén keresztül tekintünk a dolgokra.

Az az OK, ha nem OK!

A feszültséget valahogy hajlamosak vagyunk negatívnak megélni, annak ellenére, hogy a produktív feszültség előre mozdíthatja a dolgokat, és nem hátráltatja. Felnőttként is azt szeretjük, ha minden rendben van. Meg hát úgy is illik. Nincs hangos szó a házastársunkkal, béke van a munkahelyen, és nincs konfliktus a barátokkal (ilyen világ persze nem létezik, és nem is egészséges).

Csak azt felejtjük el, hogy miként is jutottunk ide.

Gyakran azt várjuk, hogy a gyerekeink mindig békében játsszanak egymással, és teljen el úgy egy nap, hogy nincsen hangos szó. Persze, ha kiszállok a saját szubjektív világomból, akkor pontosan tudom, hogy ezek irreális elvárások.

Egyrészt van egy bizonyos agyi érési folyamat, ami szükséges a viselkedés szabályozásához, másrészt kellenek tapasztalatok, amelyekben a gyerek megtanulja kezelni az érzelmeit, indulatait. Bizony néha idegfeszítő, amikor a gyerek visítva ordít amiatt, hogy nem veszünk több fagyit, de a mi reakciónk tanítja meg arra, hogyan lehet az előtörő feszültséget szabályozni.

Ugyanígy van ez a testvérharcoknál is.

Felnőttkorra azért legtöbben eljutunk oda, hogy nem veszünk össze anya ölelésén, de az út, ami ide vezet bizony rengeteg balhévál, sírással és odabökdöséssel van teletűzdelve. A testvérkapcsolat egy tanulópálya, ahol a gyerek védett közegben sajátít el olyan tapasztalatokat, amelyek később nagyon jól jönnek majd például a kortársakkal. Ehhez viszont kell a feszültség, a balhé, és, hogy ne legyen minden OK.

Ha érdekes volt a cikk és szeretnél még több hasonlót olvasni, kattints a 7köznapi pszichológia blogra!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Farsangi fánk és diéta. Tényleg üti egymást a kettő?

Hogyan lehet „mentes” de mégis ízletes a fánk?
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2021. január 25.

hirdetés

Manapság igen sok embert érint valamilyen ételérzékenység, vagy allergia. Egyre többen kényszerülnek gluténmentes, tejmentes tojásmentes diétára, mások pedig cukorbetegség, inzulinrezisztencia miatt kerülik a cukrot. Természetesen olyan is előfordul, hogy egyesek „csupán” egészségtudatosság, vagy környezettudatosság miatt bojkottálnak bizonyos alapanyagokat a konyhájukból, mint a vegánok és a fogyókúrázók.

Amikor a hétköznapokban szóba kerül egy-egy ilyen diéta, a legtöbbünknek azonnal valamilyen iszonyatos, ehetetlen, furcsa ízű, esetleg száraz péksütemény képe ugrik be, vagy furcsa állagú, ízetlen főételek. Sokszor előkerül a sajnálat is egy-egy ilyen beszélgetésben, mint: „Uram Isten, én a helyedben kiszaladnék a világból, hát mit eszel te?”. A legtöbben úgy gondolják, hogy ami mentes, vagy diétás az csakis rossz lehet.

Valóban így van ez?

Nem is gondolnák, milyen nagy tévedés a fenti állítás. Annak ellenére, hogy valami esetleg több mindentől is mentes, még lehet szuperfinom és remek étel. Szerencsére az élelmiszeriparban igen sokan alkalmazkodnak már a reform táplálkozáshoz és kiváló termékeket, remek alternatívákat hoztak létre, hogy ne a lemondásokról szóljon minden egyes nap. Mit szólnál ha azt mondanánk; lehetséges változatosan, egészségesen finomakat étkezni. Legalábbis az Eden Premium termékei ezt ígérik.

A márka Bake-Free néven futó lisztkeverékei egytől-egyig glutén-,tej-,tojás-,szója-, és cukormentesek, valamint a lassú felszívódású szénhidrátok táborát erősítik. Ez így együtt mesésen hangzik, ugye?

hirdetés

A farsang időszaka hagyományosan a mulatságokról és a torkoskodásról szól. Amikor diétázunk valami miatt, akkor általában szomorúan nézzük az asztalon roskadozó finomságokat és nagyokat nyelve irigykedünk a többiekre. Sokan azért sem fognak bele az ünnepi finomságok elkészítésébe, mert nincsen idejük hosszasan keleszteni, gyúrni, szaggatni. Mostantól ennek nem kell így lennie, mert a Bake-Free lisztkeverékekkel szinte gyerekjáték a mentes sütés-főzés, és az íncsiklandozó ízekből sem kell hiányt szenvedni.

Az ünnepi időszakra való tekintettel kiemelnénk a Lángos-Fánk lisztkeveréket, amiből szuper gluténmentes és cukormentes fánkokat dobhatsz össze percek alatt. Amikor azt írjuk: percek alatt, akkor komolyan gondoljuk. Akár már negyed óra alatt ott illatozhatnak a friss fánkok a tányérodon. Ha gyermekeid vannak, akkor tudod, hogy az idő kincset ér, ezért ez a termék egyszerű elkészítése révén egy igazi csoda alapanyag lehet minden család konyhájában.

Ezt a lisztkeveréket nagyon hamar szívünkbe zártuk és ezzel nem csupán mi vagyunk így, hiszen a Bake-Free Lángos -Fánk lisztkeverék két egymást követő évben is elnyerte a Mentes-M díjat, mely a minőségi mentes termékek versenye. Ha pedig épp nincs kedved lángosozni vagy fánkozni, semmi baj, hiszen rendkívül sokoldalúan felhasználható. Próbáltuk már melegszendvicsként, nachosként, tortillaként is és minden szerepben kiválóan helytállt.

Kedvcsinálónak hoztunk egy ínycsiklandozó receptet is, mely tuti siker lesz a nem „mentesező” rokonok, barátok körében is.

Hozzávalók:

1 darab alma (hámozva, magtalanítva 100 g)

60 g Bake-Free lángos-fánk lisztkeverék

10 g Eden Premium eritvia

60 g langyos víz

fahéj

pár csepp citromlé

Eden Premium kókuszolaj a sütéshez

Elkészítés:

Hámozzuk meg az almát és reszeljük le nagylyukú reszelőn. Szórjuk meg fahéjjal és keverjük hozzá a többi hozzávalót is. Hagyjuk állni 5 percig, majd olajos kanállal szaggassuk forró olajba és süssük arany barnára. Tálaláskor szórjuk meg fahéjas por eritrittel.

Jó étvágyat!

Linkek:

https://edenpremium.hu/product-category/termekeink/?kategoriak=bake-free-lisztkeverekek

https://edenpremium.hu/blog/langos-fank-lisztkeverek-receptek/almafank

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Végre kiderült, hogy mire jók a McDonald's pohárfedőinek tetején található púpok

Néha egy, máskor kettő, olykor pedig akár négy púpot is benyomnak a dolgozók a pohárfedőkön. De vajon miért?
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 19.

hirdetés

A Redditen kérdezte meg a Meki dolgozóitól egy vendég, hogy melyik púp benyomása mit jelent az italok műanyag fedőin, írja a Mirror. A kíváncsi vendégnek szerencséje volt, mert a gyorsétterem-hálózat több alkalmazottja is válaszolt, amiből kiderült: ugyan a púpok benyomása mindenhol ugyanazt a célt szolgálja, de jelzések mégsem teljesen azonosak.

Amikor valaki több különböző italt rendel a McDonald's-ban, gyakran úgy kapja meg az üdítőket, hogy a műanyag fedélen található púpok közül némelyiket benyomják az alkalmazottak. Az sem nagy titok, hogy az egyik púpot leginkább akkor szokták benyomni, ha a vásárló valamilyen cukormentes italt vásárol.

De mire jó a többi púp, és mi van akkor, ha egyszerre többet is benyomnak? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.

A közösségi oldalra írt kommentekból kiderül, hogy a műanyag gombokhoz feliratok is tartoznak, így ha valaki koffeinmentes italt rendel, akkor elvileg a 'No Caff', ha diétás vagy cukormentes üdítőt, akkor a 'Diet/Light' púpot nyomják be, de a pohárfedőn látható egy '1' illetve '2' jelzésű gomb is.

A kíváncsi vendég a posztban leírja, hogy ő konkrétan két üdítőt is rendelt, egy sima és egy diétás kólát. Amikor megkapta a rendelést, csak az egyik fedő volt benyomva, ráadásul nem a várt 'Diet/Light' gomb, hanem az '1'-es.

A válaszokból kiderül, hogy még a dolgozók sem igazán figyelnek a nagy hajtásban a jelzésekre. Amikor a vendég diétás kólát rendel, akkor az éppen kezük ügyébe eső első gombot nyomják be, ha pedig Coke Zerót kér, akkor két vagy négy púpot nyomnak be.

Sokkal gyorsabb ugyanis a véletlenszerű púpnyomkodás, mintha még azzal is időt kellene tölteni, hogy a megfelelő gombot kibogarásszák a pohárfedőn.

hirdetés

Egy másik mekis dolgozó még egyszerűebben fogalmazta meg: az ő éttermükben az a szokás, hogy egy púp benyomása diétás üdítőt jelez, míg bármely két egymás mellett benyomott púp a Zero italokat jelenti.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Pandémiának akarta elnevezni lányát egy pár

Ehhez a névhez nem sikerült engedélyt kapni, de akad számos érdekes hangzású az újak között.
Fotó: Christian Abella / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2021. január 21.

hirdetés

A 2020-as évben feltűnően sok keresztnevet szerettek volna engedélyeztetni a szülők Magyarországon, majdnem dupla annyi kérelem érkezett a Nyelvtudományi Intézethez, mint a korábbi években - írja a 24.hu.

Dr. Raátz Judit tudományos főmunkatárs tájékoztatása szerint ennek az oka talán az lehetett, hogy a szülők jobban ráértek a neveken gondolkozni a járvány alatt.

„Egy szülőpár a Pandémia nevet szerette volna a kislányának bejegyeztetni. Természetesen a nevet nem javasoltuk anyakönyvezésre”

- mesélte el a legfurcsább esetet a nyelvész.

Raátz szerint a kérelmezett nevek nagy többsége külföldi eredettel bír. „Ezek közt jellemzőek az olyan nevek, amelyek már anyakönyvezhetők, de csak a magyar helyesírásnak megfelelően. A szülők ehelyett az idegen írásmódot szeretnék használni” - tette hozzá.

Pandémia nevű kislánnyal tehát nem futhatunk össze a jövő játszóterein vagy iskoláiban, de elfogadták a kérelmet az Elefteria, Nabila és Szkott nevekre.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Így faragj üres csevegésből tartalmas beszélgetést

Mind jól ismerjük azokat a bizonyos helyzeteket, amikor összekerülünk egy vagy több emberrel és hát valamit kéne mondani. Lehetnek kellemetlenek az ilyen helyzetek, akár unalmasak is, de némi felkészüléssel megkönnyíthetjük a dolgunkat.
Forrás: Eszmetár blog - szmo.hu
2021. január 15.

hirdetés
Az Eszmetár blogon főként olyan cikkeket, írásokat találhatsz, amelyekbe különböző külföldi oldalakon futott bele a blogger és elég érdekesnek is találta ahhoz, hogy lefordítsa őket – hátha érdekelnek téged és/vagy másokat is.

"Mivel engem személy szerint sok minden vonz, így az írások tematikája is elég széles skálán mozog, bár persze akadhatnak olyan időszakok, amikor egy adott téma jobban előtérbe kerül, mert éppen úgy jön ki a lépés. Főként azonban pszichológiai, társadalmi és kommunikációs témájú írásokra számíthatsz itt, többnyire gyakorlati oldalról közelítve meg a dolgokat."

Mind jól ismerjük azokat a bizonyos helyzeteket, amikor összekerülünk egy vagy több emberrel, és hát valamit kéne mondani, már csak illendőségből is. Lehetnek kellemetlenek az ilyen helyzetek, akár unalmasak is, de némi felkészüléssel és céltudatossággal (cél: közös témát találni, amiről aztán már valóban érdemben lehet beszélgetni) máris nagyban megkönnyíthetjük a dolgunkat:

Beetetés - ráharapás

Nem más ez, mint egyszerűen apró részletek, érdekességek – “morzsák” – elhintése, amelyekkel felmérheted, mi iránt érdeklődik a másik; előbb-utóbb “rá fog harapni” valamelyikre, és máris kezdődhet az érdemi beszélgetés. Ennek lehet egy módja például az, hogy ha megkérdik tőled, hogy “hogy vagy/hogy mennek a dolgaid?”, akkor beleszőhetsz a válaszodba valamilyen érdekesebb részletet a közelmúltból; mondhatsz például valami olyasmit, hogy “Remekül; délelőtt csináltam egy kisebb biciklitúrát, ami szuper jól sikerült.”

Minden alkalommal, amikor megosztasz magadról valami ilyesféle kis apróságot, alapvetően kétféle választ kaphatsz: vagy egy közömbös “ó, remek”-et, vagy pedig érdeklődő rákérdezést, hogy milyen volt, hogy ment, stb. Ha pedig az illető akár csak részben is osztja a lelkesedésed, úgy máris van egy vezérfonal, amelynek mentén beindíthatod a beszélgetést. Aztán ha az első morzsára nem harap rá, akkor természetesen lehet elhinteni újabbakat; előbb-utóbb lesz kapás.

Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

hirdetés
Tanulj meg kérdezni!

Magunkról beszélni általában még nem okoz gondot; de az érdemi beszélgetésnek természetesen része a másik iránt való érdeklődés is. A Psychology Today több tippet is ad ehhez, de az alapja mindennek az, hogy aktívan odafigyelsz arra, amit a másik mond:

Túlságosan is gyakran követjük el azt a hibát, hogy ha először találkozunk valaki számunkra addig ismeretlennel, azzal igyekszünk elkerülni a kínos hallgatást, hogy magunkról kezdünk beszélni. Ennél sokkal jobb azonban az, ha megcseréljük a sorrendet: előbb hallgassuk meg, mit mond a másik, és csak aztán beszéljünk mi magunk. Valakinek persze be kell indítania a társalgást, de ha mindketten valóban odafigyeltek egymásra (és nem azon aggódtok, hogy jaj, most mit mondjatok), úgy máris természetesebben folyik majd a beszélgetés.

Ha tehát már kaptál egy körülbelüli képet a másikról ill. annak pillanatnyi helyzetéről, úgy abból kiindulva elkezdhetsz rákérdezni további részletekre. Csak arra ügyelj mindig, hogy valóban releváns, az adott témához kapcsolódó kérdéseket tegyél fel – ne pedig magadhoz tereld vissza megint a beszélgetést.

Tárazz be hasznos témákat!

Általában hálás témát, jó beszélgetési alapanyagot jelentenek a hírek. Érdemes tehát felkészülni néhány friss témával, amiket adott esetben szóba lehet hozni. A The Art of Manliness jól megfogalmazza ennek a legegyszerűbb módját:

Ha nem ismered a rád váró társaságot, gondold végig, hogy mi érdekelheti őket. Érdeklődj a lakóhelyük jellegzetességei felől (pl.: “Láttam idefelé jövet egy érdekes szobrot; annak mi a története?”), nézz utána egy kicsit a cégnek, ahol dolgoznak (pl.: “Hallom, nemsokára beindítjátok a külföldi terjeszkedést; hogy megy a készülődés?”), ill. faggathatod hasznos háttérinformációkért a közös ismerőseiteket is.

Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

Itt tehát az a cél, hogy legyen betárazva pár olyan hasznos témád, releváns információmorzsád, amelyekkel új, érdekesebb irányba terelhetsz egy esetleg már lanyhulóban lévő beszélgetést.

Mesélj, ha kérdeznek!

Az ismerkedő beszélgetések leggyakoribb nyitó kérdései közé tartoznak azok, amelyekkel a munkád/tanulmányaid vagy épp a hobbijaid felől érdeklődnek. Ez valóban egy jó módszer a másik jobb megismerésére, azonban attól függően, hogy pontosan mivel is foglalkozol, a válasz nem feltétlenül lesz egyszerű.

Nekem például alig volt még olyan munkám az életemben, amelynél a pozícióm megnevezése ténylegesen elmondta volna már önmagában is, hogy mivel foglalkozom. Ahelyett tehát, hogy az ilyen kérdésekre egyszerűen azt felelném, hogy “Cikkeket írok a Lifehacker-re”, általában hozzáfűzök még egy-két részletet is – hogy például milyen témákról írtam ezen a héten, vagy valamilyen konkrét érdekességre térek ki egy kicsit, amivel nemrég találkoztam. Próbálj meg tehát ne egyszerűen csak a pozíciód hivatalos megnevezésével válaszolni, hanem egy-két érdekesebb, szemléltető példát is hozzácsapni.

Értelemszerűen ugyanez a helyzet a hobbik témakörével is. Ne csak azt mondd, hogy “Hát, szeretek túrázni” (vagy bármi egyebet csinálni), hanem mesélj el röviden egy érdekesebb élményt is, amiben részed volt nemrég a hobbid révén, mint pl.: “Múlt hétvégén is kirándultunk egyet az erdőbe és láttunk egy szarvast.”

Amint azt mostanra már nyilván észrevetted, e javaslatok mindegyikének az a célja, hogy olyan fogódzókat találhass a beszélgetésben, amelyeket megragadva elterelheted a beszélgetést egy mindkettőtök számára érdekes irányba. Ehhez pedig nemcsak magadról kell mesélned, hanem arra is jól odafigyelned, amit a másik mond, rákérdezni a részletekre, és felmérni, hogy mi az, ami őt is érdekli.

Az eredeti cikket ITT olvashatod el, szerzője: Thorin Klosowski

Ha tetszett, amit olvastál, keresd az Eszmetár blogot a Facebookon is!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: