12 hülye kifogás, ami valójában rosszabb emberré tesz
Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. Pontosan tudja, hogy milyen igazán mélyen lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!
Sokszor használjuk a kifogásokat arra, hogy másoknak megmagyarázzuk, miért nem teszünk semmit, de gyakran annyira őrizgetjük őket saját gyermekünkként, hogy mi magunk is elhisszük, hogy van alapjuk. Ez válik a valóságunkká, és sokszor a végzetünkké is. Íme néhány gyakori kifogás, ami pont attól válik nagyon veszélyessé, hogy könnyen tűnhet jogosnak még önmagad számára is.
1. Én ilyen vagyok
Kezdjük az egyik legnépszerűbb kifogással, ami a gyakran hallott "légy önmagad" című hangzatos tanáccsal látszólag tökéletesen összhangban van. Az öntudatos (vagy annak látszó) emberek előszeretettel lobogtatják ezt a zászlót: "hát én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni". A legegyszerűbb természetesen a genetikára hivatkozni. Ezt kaptad, ebből tudsz gazdálkodni, változtatni rajta úgysem lehet. Az eleve elrendeltség érzése baromi kényelmes tud lenni. Ez egy bármikor előhúzható adu ász – egy cáfolhatatlan érv, ami ellen nehéz vitába szállni.
És bár természetesen van a dolognak igazságalapja, sőt, a "légy önmagad" is gyakran hasznos tanács tud lenni, azonban ez csak az egyik oldal. Mert hiába vagy önmagad, ha megállsz a fejlődésben, akkor semmit nem ér a fene nagy öntudat. Aki nem fejlődik előre, az elindul visszafelé. Ez mindig így van, kivétel nélkül. Ami pedig a genetikát illeti: való igaz, hogy személyiségi jegyeinket és fizikai tulajdonságainkat is befolyásolja a génállományunk, azonban ez közel sem jelent kizárólagosan meghatározó tényezőt. Aki akar fejlődni, az minden esetben képes is rá – a befektetett munka mindig eredményt hoz. Nagyon jó, ha szereted önmagad úgy, ahogy vagy (bár az "én ilyen vagyok" típusú kifogások hangoztatóira ez szinte soha nem igaz), de az életed nem attól válik tartalmassá, ha megragadsz egy adott szinten, hanem attól, ha az alapértékeidet megőrizve folyamatosan egyre jobbá, többé válsz.
2. Mit fognak gondolni rólam?
Bár az előző kifogás igen népszerű a céljaikat feladók körében, az ellentétével is rengetegszer találkozhatunk. A kisgyerekkorunk óta belénk nevelt megfelelési kényszer a legtöbb ember életének szinte minden területén jelen van. Vajon mit gondolnak majd rólad mások? Mi lesz, ha nem követed őket a sorban, hanem kiállsz, és egy olyan dolgot képviselsz, amivel egyedül maradsz?
Elmondom, mi lesz. Először egy magányos szélmalomharcnak fogod érezni a céljaidért folytatott küzdelmet, de ahogy egyre magabiztosabbá válsz, és teljesen fel mered vállalni önmagad, egyre több olyan embert fogsz megismerni, aki hozzád hasonlóan gondolkodik. Megérted, hogy ha valaki elvárja tőled, hogy feladd az álmaidat, akkor az az ember valójában nem Téged szeret, hanem azt, akivé formálni akar. És megtanulod azt is, hogy egyáltalán nem kell mindenkinek megfelelned. Vannak az életedben igazán fontos emberek, a többiek véleményét pedig egész nyugodtan leszarhatod. Mert nem azért vagy itt a Földön, hogy olyan életet élj, amilyet mások elvárnak tőled, hanem azért, hogy megtaláld azt, ami igazán boldoggá tesz, és közben lehetőleg ne árts másoknak.
3. Nem is olyan fontos ez
Persze, minek is küzdjél, hiszen annyira nem is vonzó az a cél. Régen az volt, de már meggondoltad magad. Mert ez így megy, ugye... Eleinte még nagyon vágysz rá, aztán csak telik az idő, fogy az energiád, egyre jobban elhalványodik a hited, és végül meggyőződ magadat, hogy igazából nem is kell ez Neked. És a meggyőzésben sokszor besegítenek mások is körülötted.
Persze elképzelhető, hogy változtál, és így változtak a prioritásaid is. Előfordul az ilyen, csak a legtöbb esetben nem erről van szó. Mert hiába mondod, hogy boldog vagy így is, ha közben rossz érzéssel tölt el az, hogy nem valósult meg a régi álmod. Egész egyszerűen csak próbálod eltemetni magadban a kudarc tényét. De nem valószínű, hogy ez menni fog; ezt a terhet egész életedben cipelni fogod. Más az elfogadás, és más a beletörődés. Ha boldog vagy és új céljaid vannak, akkor lépj tovább nyugodtan, és küzdj értük. Ha viszont kicsit is fáj a kudarc, akkor ne próbáld elhitetni senkivel, hogy nem fontos ez neked. Legfőképpen önmagaddal ne. Mert úgysem fog sikerülni.
