ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

10 tapasztalat arról, milyen is, ha 100 napig keressük a boldogságot

A boldogság világnapján kolléganőnk felidézi egy korábbi kihívását: boldogabb lesz-e az ember, ha 100 napon keresztül folyamatosan keresnie kell a boldog pillanatokat?
Ganzler Orsolya - szmo.hu
2021. március 20.



„Tudnál 100 napig folyamatosan boldog lenni?” – ezzel a kérdéssel találja magát szemben az ember, ha 100happydays.com oldalra téved. Ráadásul magyarul is akár, merthogy létezik a honlapnak magyar verziója is. Kicsit lentebb az is kiderül, hogy

az emberek 71%-a elvérzik ebben a kihívásban, nincs elég idejük rá, hogy boldogok legyenek.

Furán hangzik, nem? Pedig tényleg időhiányra hivatkozva tesznek le sokan arról, hogy befejezzék a „100 boldog nap”-projektet.

Én egy német ismerősömnek, Rebekkának köszönhetem, hogy a 100hapydays oldalra tévedtem – ő kérdezte meg tőlem egyszer, hogy ismerem-e már ezt a dolgot, mert szerinte teljesen illene hozzám, őt legalábbis mindig mennyire inspirálják a képeim. Ugyanis a feladat az, hogy az ember 100 napon keresztül minden nap posztoljon egy képet, ami kifejezi számára, hogy aznap épp miben találta meg a boldogságot. Az élet apró örömét. És aztán ezzel motiváljon másokat is, de leginkább magát próbálja abba az irányba terelni, hogy észrevegye mindig, minden körülmények között, hogy hol rejlenek a pozitívumok.

Az oldal ráadásul felsorolja, miket tapasztalnak a 100 napig kitartók:

„Az emberek, akik sikeresen el tudták végezni ezt a kihívást azt tapasztalták, hogy a kihívás előre haladtával :

– egyre könnyebben és könnyebben vették észre maguk körül azokat a dolgokat amelyek boldoggá teszik őket,

– minden nap jobb és jobb hangulatuk lett,

– egyre több kedves megjegyzést kaptak a körülöttük élő emberektől,

– észre tudták venni, hogy milyen szerencsések igazából az életben,

– egyre optimistábbak lettek,

– és szerelembe estek.”

Belevágtam – 100 napra főállású „boldogságkutató” lettem.

Ugyan ez nem most történt, a tapasztalatok ma is érvényesek, sőt, az egész projektnek jellemzően hosszú távú a hatása. Az Instagramra töltöttem fel a napi boldogság-pillanatképeket, amik sokszor kész montázsok voltak, mert képtelenség volt választani a pozitív történések közül. Figyelemmel kísérte néhány közeli barát, akik tudták, hogy miben sántikálok, néhány távolabbi ismerős, akik egyébként is követtek az Instagramon, és idővel akadt néhány teljesen ismeretlen új követőm is, más országokból, akik szintén megpróbáltak 100 napon keresztül boldognak lenni.

Lehetséges ez? És egyáltalán mire jó ez? Van bármi értelme? A tipikus kételkedő kérdésekre a pontokba szedett tapasztalatok adhatják meg a választ:

1. Nincs egzakt definíciója a boldogságnak

100 nap „boldogságkutatás” után még kevésbé gondolom úgy, hogy pontosan definiálni lehetne, mi a boldogság. Mindenkinek más. És jól van ez így.

2. A boldogságot nem állandóan éljük meg

Azt gondolom, hogy a boldogság nem egy hosszan tartó állapot, még csak 24 órára sem kivetíthető. Nem lehet mindig a legmagasabb amplitúdón lenni, mindig van kilengés. A fontos az, hogy ha valamiért lentebb ereszkedünk, ne ragadjunk meg azon a szinten, találjunk mindig kapaszkodót, ami elindít felfelé.

3. A lényeg az apró részletekben rejlik

A „boldogságkutatás” pont arra vezetett rá, hogy nem a tartósság a lényeg, hanem hogy észrevegyük egyáltalán a jót. A legkisebb jót is. És nevezhetjük akár boldog pillanatnak is – mindegy, hogy színes macaronok megkóstolásáról, egy délutáni szundításról, vagy egy régi baráttal való találkozásról van szó.

4. Egy igazán boldog nap sok képkockából áll össze

Nem feltétlen lehet egyetlen képet kiragadni a napból, hogy na, ez volt nekem „A Boldog Pillanat”. Ha a nap volt boldog, – mert hát a projekt neve ez, „100happydays” – akkor az attól volt az, hogy sok szép pillanat volt benne. Én ezért gyártottam sokszor, nagyon sokszor mozaikokat. És már a nap indulásától kezdve képes voltam úgy gondolkodni, mint egy filmrendező: „Most akkor erről a teázásról kellene egy fotó a mobillal, mert lehet, hogy ez lesz a nap (egyik) fénypontja?!”

5. Van, ami boldoggá tesz, de nem fér fel egy képre

Nem lehet mindent képben kifejezni. Van olyan, ami fotón nem megörökíthető. Egy hang. Egy illat. Egy mondat. Erre ott az írás – bár ez az én sajátos kiegészítő eszközöm volt, ahogy teltek a „boldog napok”, egyre inkább.

6. A boldogságkeresés iránti lelkesedés ragadós

A projekt lényege, hogy másokat is inspiráljunk. Ez nálam eleve korlátozottan teljesülhetett, mert csak nagyon ritkán használtam a központi, #100happydays kulcsszót, de tudok olyan ismerősről, nem egyről, akire hatott az én lelkesedésem – és ez jó. Akár úgy is, hogy magának kezdte gyűjtögetni a boldog pillanatképeket, Instagram profil helyett a számítógépére.

7. Vannak dolgok, amik másoknál is gyakori boldogságforrások

Olykor ránéztem, mit raknak ki mások, akik benne vannak a mókában – rákerestem az Instagramon erre a bizonyos #100happydays kulcsszóra. Megdöbbentő volt látni, hogy kb. 6 kategóriába besorolhatók a képek. Szelfi, étel-ital, szép táj, sport, szépségápolás, emberek. Ennyi kellene a boldogsághoz?

8. 100 nap alatt pozitívra hangolódunk

A projekt célja az is, hogy saját magunk egy változáson menjünk át – oh, hát volt itt fejlődési procedúra, már csak azért is, mert a 100 nap alatt rengeteg minden történt. De talán kimondható, hogy pozitívra hangoltabb lettem. Mert depressziós, vagy pesszimista előtte sem voltam.

9. A külvilág könnyen hiheti azt, hogy minden nagyon rendben van, akkor is, ha nincs

Felmerült az a kérdés, – másoktól is megkaptam, de én is gondolkodtam rajta – hogy ha mindig csak a jó dolgokat pakolja ki az ember az ismerőseinek, akkor az nem ámítás-e, mert hát nyilván vannak mélypontok is. Voltak. Vannak. Szerintem én eddig sem zártam magamba mindent, ami rossz. Ott volt a korábbi weboldalam, aztán blogom, amit a rákból való meggyógyulás után kreáltam, rajta a történetemmel, a kevésbé napos oldallal is, példának okáért. De tény, a projekt elvitt egy olyan irányba, hogy a rólam leginkább csak közösségi média posztokon keresztül infókat begyűjtők azt feltételezték, az én életemben mindig minden totálisan rendben van.

10. Kipróbálni érdemes

Hogy ajánlanám-e másnak ezt az egészet? Oh, hát persze! Egy ideig kifejezetten hiányoztak a naptáremlékeztetők este fél 10-ről, amikor a telefonom jelzett, hogy ne felejtsek majd el posztolni. És jó utólag is belelapozni a pillanatgyűjteménybe, pláne ilyenkor, amikor holmi vírus garázdálkodása miatt még a következő hét is olyan bizonytalannak tűnik. A visszatekintés a korábban megélt boldog időszakra ad némi megerősítést abban, hogy az élet szép, a borús napok után jönnek majd még napsugarasok, és annyi, de annyi dolog várhat még ránk, miért ne tekintenénk bizakodással előre?!

De azon kívül, hogy én rendkívül büszke voltam magamra, hogy lám, a 29%-hoz tartozom, mit nekem időhiány, amit eltervezek, véghez is viszem, maximum virtuális vállveregetéseket kaptam attól a néhány ismerőstől, aki képben volt a projektet illetően – a „100 nap boldogság’” oldaltól nem jött semmi.

Ez akkor egy darabig csalódást okozott, de idővel rá kellett jönnöm, hogy nem egy esetleges plecsni vagy oklevél a lényege a projektnek, hanem a saját tapasztalás. A Boldog Pillanatok Képeskönyve pedig bármikor fellapozható. Sőt, újraírható és bővíthető.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A kulcsos gyerekek generációja: a szüleik véletlenül a legerősebb felnőttekké nevelték őket?
Pszichológusok szerint a gyerekek önálló tevékenységének csökkenése rontja mentális jóllétüket. A túlzott kontroll megakadályozza, hogy a fiatalok megtanulják a hatékony érzelemszabályozást.


A 60-as és 70-es évek gyerekei nem jobb neveléstől, hanem „jóindulatú elhanyagolás” miatt lettek érzelmileg a legerősebbek – állítja egy cikk. A „kulcsos gyerekek” jóval több időt töltöttek felnőtt felügyelete nélkül. Ez a felvetés egy mélyebb vitára mutat rá, amelynek tudományos gyökerei jóval a mostani népszerű írások előttre nyúlnak, és a mai túlóvó nevelés hatásait vizsgálja.

A vita tudományos magját egy 2023-as, a The Journal of Pediatrics szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány adja. Peter Gray pszichológus és kutatótársai, David F. Lancy és David F. Bjorklund amellett érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázadban drámaian visszaszorult a gyerekek önálló tevékenysége és szabad játéka.

Ez a trend a kutatások szerint, párhuzamosan fut a fiatalok körében tapasztalható mentális jóllét romlásával.

„A játék boldoggá és ellenállóvá teszi a gyerekeket; mi pedig elvettük tőlük a játékot” – fogalmazta meg tömören Gray.

Ez a szabadság volt a 70-es és 80-as évek „kulcsos gyerekeinek” mindennapi valósága, akik iskola után egyedül mentek haza, és maguk szervezték meg a délutánjukat.

„Nem emlékszem, hogy valaha is elhanyagoltnak éreztem volna magam… Úgy éreztem, bíznak bennem, kompetens vagyok, ez volt a normális” – emlékezett vissza Julie Lythcott-Haims író, a Stanford Egyetem volt dékánja.

A mai félelemkultúra akkoriban még ismeretlen volt.

„Amikor anyám egyedül engedett iskolába, nem tudott fejből tíz olyan gyereket mondani, akit idegen rabolt el – mint ahogy ma mindannyian tudunk –, ezért nem érezte úgy, hogy amit tesz, irracionális vagy veszélyes” – mondta a The HowStuffWorks-nek Lenore Skenazy, a Free-Range Kids mozgalom alapítója.

Ugyanakkor Deborah Belle pszichológus arra figyelmeztet, hogy a kép árnyalt.

A vizsgálatok óriási különbségeket mutattak a gyerekek élményei között, amit erősen befolyásolt a család anyagi és szociális helyzete.

Fontos tisztázni, hogy a köznyelvben használt „jóindulatú elhanyagolás” nem azonos a pszichológia által leírt elhanyagoló nevelési stílussal, amely bizonyítottan káros.

A kutatások nem a szülői gondoskodás hiányát, hanem az életkornak megfelelő autonómia biztosítását és a túlzott kontroll csökkentését azonosítják pozitív tényezőként.

A skála másik véglete, a „helikopter-szülőség” ugyanis szintén problémákat okoz. „Kutatásunk azt mutatta, hogy a ‘helikopter-szülők’ gyerekei kevésbé képesek megbirkózni a felnövekedéssel járó kihívásokkal…” – állapította meg egy hosszú távú vizsgálat eredményeit összegző, az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott közleményben Nicole B. Perry kutató.

A vitát ma a digitális kor teszi még összetettebbé.

Jonathan Haidt szociálpszichológus nagy hatású elmélete szerint a „játék-alapú gyerekkort” felváltotta a „telefon-alapú gyerekkor”, ami hozzájárult a fiatalok szorongásának növekedéséhez.

Ezzel a narratívával azonban nem mindenki ért egyet. Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a Nature-ben megjelent kritikájában hangsúlyozza: „Nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata ‘átkábelezné’ a gyerekek agyát, vagy hogy tinédzserkori mentálisbetegség-járványt okozna.”

A tudomány tehát nem igazolja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a 60-as évek generációja érzelmileg a legerősebb lenne.

Azt viszont egyre több adat támasztja alá, hogy a gyerekkorban megélt autonómia, a szabad, kortársakkal folytatott önirányított játék és a fokozatosan adagolt felelősségvállalás valóban olyan érzelmi „izomzatot” épít, amely segít megbirkózni az élet kihívásaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Sokkoló eredmény: a gyerekeid száma az életed hosszát is befolyásolhatja egy friss kutatás szerint
Finn kutatók szerint a gyerekszám és az öregedés között lehet kapcsolat, és a szélsőségek nem néznek ki túl jól.


Egy friss, finn kutatás eljutott addig a pontig, ameddig a népesedési konferenciákon általában senki sem: azt állítja, hogy az sem feltétlenül jár jól, aki egyáltalán nem vállal gyereket, de az sem, aki sok gyereket szül. A Helsinkii Egyetem kutatói szerint ugyanis

a gyermekszám és a szülés időzítése összefügghet azzal, milyen gyorsan öregszik biológiailag valaki, és mekkora az esélye a rövidebb élettartamra.

Mielőtt bárki pánikszerűen újratervezné az életét, a kutatók rögtön jelezték is: ez nem olyan tanulmány, amiből egyéni egészségügyi tanácsokat kellene levonni. Nem arról van szó, hogy három gyerek után biztosan valami kozmikus büntetés jár, vagy hogy a gyermektelenség önmagában halálos ítélet lenne. Ez egy nagy népességszinten megfigyelhető összefüggés, ami inkább az evolúciós biológia bizonyos elméleteihez passzol.

Az egyik ilyen az úgynevezett „eldobható test” elmélet, ami leegyszerűsítve azt mondja:

az élőlényeknek véges erőforrásaik vannak, például idejük és energiájuk, és ebből kell gazdálkodniuk.

Ha ebből sok megy el a szaporodásra, kevesebb marad a test fenntartására, javítására, regenerálására.

Mikaela Hukkanen biológus, a kutatás egyik szerzője ezt úgy fogalmazta meg, hogy evolúciós nézőpontból az organizmusok korlátozott készletekből dolgoznak. Ha ezekből túl sokat fordítanak reprodukcióra, az elvonhatja az energiát a szervezet karbantartásától és a javító mechanizmusoktól, ami végső soron rövidebb élettartamhoz vezethet.

Azt eddig is tudtuk, hogy a több gyerek például későbbi anyagi helyzetre is hatással lehet, és több korábbi vizsgálat is kapcsolatot talált a gyerekvállalás bizonyos jellemzői és az egészség között. Csakhogy ezek a kutatások többnyire egy-egy tényezőt néztek külön: például azt, hány éves volt egy nő az első szülésekor, vagy hogy összesen hány gyereke született.

A mostani kutatás ennél jóval komplexebb képet próbált összerakni a gyerekvállalási előzményekről és a halandóságról.

A kutatók 14 836 nő adatait elemezték, akik mind ikrek voltak,

mert így próbálták csökkenteni a genetikai különbségek torzító hatását. A résztvevők közül 1054 nőnél a biológiai öregedés jeleit is külön vizsgálták. A nőket hét csoportba osztották aszerint, hogy hány élve született gyerekük volt, és mikor szültek. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy

a legrosszabb mutatókat két csoport produkálta: azok, akiknek egyáltalán nem született gyerekük, illetve azok, akik a legmagasabb gyermekszámú csoportba tartoztak, ahol az átlag 6,8 gyerek volt.

Vagyis a kutatás alapján nem az látszik, hogy minél több gyerek, annál jobb, de az sem, hogy a nulla gyerek valami biológiai wellnessprogram lenne. Inkább az rajzolódott ki, hogy valahol középen van az a sáv, ahol a szervezet szempontjából a legkedvezőbbek voltak az eredmények.

A kutatás szerint

a legalacsonyabb biológiai öregedési mutatókat és halálozási kockázatot azoknál találták, akiknek átlagos számú, vagyis nagyjából két-három gyerekük született, és a terhességeik jellemzően 24 és 38 éves koruk közé estek.

Azoknál a nőknél, akik fiatalon szültek, szintén gyorsabb biológiai öregedésre és rövidebb élettartamra utaló jeleket találtak. Itt viszont jött egy fontos csavar: amikor a kutatók más tényezőket is figyelembe vettek, például az alkoholfogyasztást vagy a testtömegindexet, ez az összefüggés nagyrészt eltűnt. Vagyis ebben az esetben elképzelhető, hogy nem maga a korai gyerekvállalás, hanem a vele együtt járó egyéb körülmények játszanak nagyobb szerepet.

A gyermektelen nőknél és a nagyon sok gyereket vállalóknál viszont az összefüggés akkor is megmaradt, amikor ezeket a tényezőket kiszűrték. Ez azért érdekes, mert

az evolúciós elmélet, amire a kutatók részben támaszkodnak, önmagában nem ad magyarázatot arra, miért társulna a gyermektelenség rosszabb kimenetelekkel.

Erre a szerzők is csak óvatos magyarázatot adnak: szerintük lehet, hogy olyan, ebben a kutatásban nem mért tényezők állnak a háttérben, mint például korábban fennálló egészségügyi problémák. Ezek egyszerre befolyásolhatják azt, hogy valaki vállal-e gyereket, és azt is, milyen lesz az egészségi állapota későbbi életében.

Miina Ollikainen epigenetikus, a tanulmány másik szerzője azt mondta, hogy aki biológiailag idősebb a naptári koránál, annál nagyobb a halálozás kockázata. A kutatás eredményei pedig azt mutatják, hogy az életút során hozott döntések tartós biológiai lenyomatot hagyhatnak, és ezek jóval az öregkor előtt mérhetők.

Ollikainen szerint bizonyos elemzésekben

a fiatal kori gyerekvállalás is kapcsolatba került a biológiai öregedéssel.

Szerinte ez is illeszkedhet az evolúciós logikába: a természetes szelekció kedvezhet a korábbi szaporodásnak és a rövidebb generációs időknek, még akkor is, ha ennek később egészségügyi ára van.

Persze ettől még nagyon nem ott tartunk, hogy valaki egy ilyen tanulmány alapján Excel-táblában kezdje optimalizálni a családtervezését. A kutatás ugyanis nem ok-okozati kapcsolatot bizonyít, csak azt mutatja meg, hogy nagy csoportokban bizonyos mintázatok együtt járnak egymással. Az ilyen eredmények inkább arra jók, hogy újabb biológiai kutatások induljanak, vagy hogy a közegészségügyi gondolkodás árnyaltabb legyen.

A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy az élettartamot és a biológiai öregedést rengeteg más tényező is befolyásolja. Ráadásul ezt a kutatást sem lehet kiragadni minden más eredmény közül, mert vannak olyan vizsgálatok is, amelyek a szülővé válás előnyeit mutatják ki.

Ollikainen ezért külön kiemelte, hogy egyetlen nőnek sem kellene ezek alapján megváltoztatnia a saját terveit vagy vágyait a gyerekvállalással kapcsolatban.

A kutatás a Nature Communications folyóiratban jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
Tündérmeseként indult a magyar-olasz szerelem, Szilvi most versenyt fut az idővel, hogy megmentse kedvese életét
Temesvári Szilvi és párja, Giuliano életét egy szeptemberi agydaganat-diagnózis írta át. Egy németországi immunterápiára gyűjtenek, hogy meghosszabbítsák a férfinak jósolt 6-18 hónapot.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 14.



Mesébe illő történetként indult Szilvi és Giuliano szerelme, ami mára versenyfutássá vált az idővel, miután a férfinál szeptemberben egy rendkívül agresszív agydaganatot diagnosztizáltak. A pár 2019-ben egy online társkeresőn ismerkedett meg, és a kapcsolatuk gyorsan komolyra fordult – írta a Blikk.

„Abszolút működött közöttünk a kémia, így 3-4 héttel később ki is utaztam Giulianóhoz a dél-olaszországi Taranto városába.

Fantasztikus négy napot töltöttünk együtt, miután hazarepültem, egy héttel később már ő látogatott meg engem Budapesten.

Amikor másodjára jött, már hozzám is költözött, még ugyanabban az évben” – mondta Temesvári Szilvi. Giuliano, aki Olaszországban zenészként dolgozott, Magyarországon az informatikai szektorban helyezkedett el, és beleszeretett Budapestbe. Két éve kérte meg Szilvi kezét.

A közös életüket Giuliano rosszullétei törték meg. Nehezen járt, aluszékony volt és sokat fájt a feje.

„Végül elmentünk magán úton egy MRI-vizsgálatra, ahonnan egy órán belül telefonáltak, hogy azonnal menjünk be a sürgősségire, mert egy háromcentis tumor van az agyában.

Fel sem fogtam, mi történik. Kiderült, hogy életveszélyes állapotban van” – folytatta Szilvi. Giulianót két nappal később megműtötték, a daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A szövettani vizsgálat azonban kimutatta, hogy a férfi glioblasztómával küzd.

A glioblasztóma az egyik leggyorsabban növő és legrosszabb prognózisú agydaganat. Hagyományos kezeléssel, azaz kemoterápiával és sugárkezeléssel az átlagos túlélési idő 6-18 hónap.

A daganat gyökérszerű terjedése miatt a teljes sebészi eltávolítás csak a legritkább esetekben lehetséges. „Úgy kell elképzelni, mint egy fa gyökerét. A nagyobb részt sikerült kiszedni, ám az agy belseje felé gyűrűző csápokhoz általában nem lehet hozzáférni” – magyarázta Szilvi.

A pár egy németországi, tübingeni intézményben készülő, egyénre szabott immunterápiában látja a reményt.

Ehhez kiküldték a daganat egy darabját és Giuliano vérét is. „A tumor analizálása alapján készítenek úgymond egy receptet, amiből végül legyártják a vakcinákat. Ebből 14 adag készül, amit 1,5 év alatt adnak be kúraszerűen egy litván kórházban. A benne lévő anyag felébreszti a beteg immunrendszerét, hogy vegye fel a harcot a rákos sejtek ellen” – részletezte Szilvi.

Giulianónak most komoly fájdalmai vannak, de a szerelme és a közös jövő reménye élteti. „Egyszer elsírta magát, és azt mondta, hogy korábban nem érdekelte, él-e vagy hal-e, mert nem volt boldog. Mellettem viszont megtudta, milyen érzés ez, és nem akarja elengedni.

Minden este úgy bújtunk oda egymáshoz, hogy mennyire szerencsések is vagyunk, hogy egymásra találtunk.

Annyi mindent elterveztünk már, és szeretnénk nagyon sokáig együtt élni” – mondta Szilvi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ezért pörög feleslegesen a villanyórád: folyamatosan apasztják a pénztárcádat még a kikapcsolt gépek is
Bosszantóan sok a villanyszámla, pedig látszólag minden ki van kapcsolva a lakásban? Iktasd ki a fantomfogyasztást, és súlyos ezreket spórolsz!


A villanyszámlád jelentős része észrevétlenül dagad egy sor figyelmetlenség miatt.

Az úgynevezett „fantomfogyasztók”, az elavult világítás és a rossz szigetelés együtt akár két számjegyű megtakarítástól foszthat meg.

Pedig szakértők szerint néhány egyszerű lépéssel gyorsan, mérhetően faraghatsz a költségeken.

Először is értsd meg, mi fogyaszt észrevétlenül plusz áramot, majd lépésről lépésre szüntesd meg a probléma okát.

A legnagyobb rejtett pénznyelő az úgynevezett „fantomfogyasztás”.

Ide tartozik minden olyan eszköz, ami kikapcsoltnak tűnik, mégis folyamatosan áramot vesz fel: a készenléti állapotot jelző LED-ek, a konnektorban felejtett töltők, a set-top boxok, a játékkonzolok és a routerek.

Egy amerikai összefoglaló szerint ez a háztartási fogyasztás 5–10 százalékát is kiteheti.

A megoldás egyszerű. Használj kapcsolós elosztókat a szórakoztatóelektronikai eszközökhöz, és húzd ki a töltőket, amikor épp nem töltesz semmit.

Ha a rejtett szivárgásokat megszüntettük, jöhetnek a látványos, tartós megtakarítást hozó lépések.

A LED-világításra való átállás azonnali és tartós csökkenést eredményez.

A LED-ek nagyságrendekkel kevesebb áramot igényelnek azonos fényerő mellett, élettartamuk pedig jóval hosszabb a hagyományos izzókénál. Érdemes a leggyakrabban használt helyiségekben, például a konyhában és a nappaliban kezdeni a cserét.

A világítás után a legnagyobb energiafaló a fűtés-hűtés, amit "okos termosztáttal" tehetsz sokkal gazdaságosabbá. Ez az eszköz önmagában további 10–15 százalékos megtakarítást hozhat a fűtési költségeken.

Az okos termosztát megtanulja a szokásainkat, érzékeli a jelenlétünket, és csak akkor fűt vagy hűt, amikor valóban szükség van rá. Különösen hatékony lehet időszakos áramdíjak mellett, mivel beprogramozható, hogy az olcsóbb idősávokban végezze a nagyobb energiaigényű műveleteket.

A vezérlés mellett az is számít, mennyi meleg szökik el a lakásból. Az ajtók, ablakok és konnektorok körüli réseken távozó hő komoly pluszköltséget jelent. Ezeket a kritikus pontokat viszonylag olcsón, öntapadós szigetelőcsíkokkal, tömítőhabbal vagy ajtóseprűvel javíthatjuk.

A standby terhelés megszüntetése, az okos termosztát használata, a LED-re váltás és a réseknél szökő meleg megfogása együtt könnyedén két számjegyű megtakarítást hozhat a háztartásokba. E lépések hatása összeadódik, vagyis a problémák megszüntetésével látható összeget spórolhatsz az áramon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk