ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

10 tapasztalat arról, milyen is, ha 100 napig keressük a boldogságot

A boldogság világnapján kolléganőnk felidézi egy korábbi kihívását: boldogabb lesz-e az ember, ha 100 napon keresztül folyamatosan keresnie kell a boldog pillanatokat?
Ganzler Orsolya - szmo.hu
2021. március 20.



„Tudnál 100 napig folyamatosan boldog lenni?” – ezzel a kérdéssel találja magát szemben az ember, ha 100happydays.com oldalra téved. Ráadásul magyarul is akár, merthogy létezik a honlapnak magyar verziója is. Kicsit lentebb az is kiderül, hogy

az emberek 71%-a elvérzik ebben a kihívásban, nincs elég idejük rá, hogy boldogok legyenek.

Furán hangzik, nem? Pedig tényleg időhiányra hivatkozva tesznek le sokan arról, hogy befejezzék a „100 boldog nap”-projektet.

Én egy német ismerősömnek, Rebekkának köszönhetem, hogy a 100hapydays oldalra tévedtem – ő kérdezte meg tőlem egyszer, hogy ismerem-e már ezt a dolgot, mert szerinte teljesen illene hozzám, őt legalábbis mindig mennyire inspirálják a képeim. Ugyanis a feladat az, hogy az ember 100 napon keresztül minden nap posztoljon egy képet, ami kifejezi számára, hogy aznap épp miben találta meg a boldogságot. Az élet apró örömét. És aztán ezzel motiváljon másokat is, de leginkább magát próbálja abba az irányba terelni, hogy észrevegye mindig, minden körülmények között, hogy hol rejlenek a pozitívumok.

Az oldal ráadásul felsorolja, miket tapasztalnak a 100 napig kitartók:

„Az emberek, akik sikeresen el tudták végezni ezt a kihívást azt tapasztalták, hogy a kihívás előre haladtával :

– egyre könnyebben és könnyebben vették észre maguk körül azokat a dolgokat amelyek boldoggá teszik őket,

– minden nap jobb és jobb hangulatuk lett,

– egyre több kedves megjegyzést kaptak a körülöttük élő emberektől,

– észre tudták venni, hogy milyen szerencsések igazából az életben,

– egyre optimistábbak lettek,

– és szerelembe estek.”

Belevágtam – 100 napra főállású „boldogságkutató” lettem.

Ugyan ez nem most történt, a tapasztalatok ma is érvényesek, sőt, az egész projektnek jellemzően hosszú távú a hatása. Az Instagramra töltöttem fel a napi boldogság-pillanatképeket, amik sokszor kész montázsok voltak, mert képtelenség volt választani a pozitív történések közül. Figyelemmel kísérte néhány közeli barát, akik tudták, hogy miben sántikálok, néhány távolabbi ismerős, akik egyébként is követtek az Instagramon, és idővel akadt néhány teljesen ismeretlen új követőm is, más országokból, akik szintén megpróbáltak 100 napon keresztül boldognak lenni.

Lehetséges ez? És egyáltalán mire jó ez? Van bármi értelme? A tipikus kételkedő kérdésekre a pontokba szedett tapasztalatok adhatják meg a választ:

1. Nincs egzakt definíciója a boldogságnak

100 nap „boldogságkutatás” után még kevésbé gondolom úgy, hogy pontosan definiálni lehetne, mi a boldogság. Mindenkinek más. És jól van ez így.

2. A boldogságot nem állandóan éljük meg

Azt gondolom, hogy a boldogság nem egy hosszan tartó állapot, még csak 24 órára sem kivetíthető. Nem lehet mindig a legmagasabb amplitúdón lenni, mindig van kilengés. A fontos az, hogy ha valamiért lentebb ereszkedünk, ne ragadjunk meg azon a szinten, találjunk mindig kapaszkodót, ami elindít felfelé.

3. A lényeg az apró részletekben rejlik

A „boldogságkutatás” pont arra vezetett rá, hogy nem a tartósság a lényeg, hanem hogy észrevegyük egyáltalán a jót. A legkisebb jót is. És nevezhetjük akár boldog pillanatnak is – mindegy, hogy színes macaronok megkóstolásáról, egy délutáni szundításról, vagy egy régi baráttal való találkozásról van szó.

4. Egy igazán boldog nap sok képkockából áll össze

Nem feltétlen lehet egyetlen képet kiragadni a napból, hogy na, ez volt nekem „A Boldog Pillanat”. Ha a nap volt boldog, – mert hát a projekt neve ez, „100happydays” – akkor az attól volt az, hogy sok szép pillanat volt benne. Én ezért gyártottam sokszor, nagyon sokszor mozaikokat. És már a nap indulásától kezdve képes voltam úgy gondolkodni, mint egy filmrendező: „Most akkor erről a teázásról kellene egy fotó a mobillal, mert lehet, hogy ez lesz a nap (egyik) fénypontja?!”

5. Van, ami boldoggá tesz, de nem fér fel egy képre

Nem lehet mindent képben kifejezni. Van olyan, ami fotón nem megörökíthető. Egy hang. Egy illat. Egy mondat. Erre ott az írás – bár ez az én sajátos kiegészítő eszközöm volt, ahogy teltek a „boldog napok”, egyre inkább.

6. A boldogságkeresés iránti lelkesedés ragadós

A projekt lényege, hogy másokat is inspiráljunk. Ez nálam eleve korlátozottan teljesülhetett, mert csak nagyon ritkán használtam a központi, #100happydays kulcsszót, de tudok olyan ismerősről, nem egyről, akire hatott az én lelkesedésem – és ez jó. Akár úgy is, hogy magának kezdte gyűjtögetni a boldog pillanatképeket, Instagram profil helyett a számítógépére.

7. Vannak dolgok, amik másoknál is gyakori boldogságforrások

Olykor ránéztem, mit raknak ki mások, akik benne vannak a mókában – rákerestem az Instagramon erre a bizonyos #100happydays kulcsszóra. Megdöbbentő volt látni, hogy kb. 6 kategóriába besorolhatók a képek. Szelfi, étel-ital, szép táj, sport, szépségápolás, emberek. Ennyi kellene a boldogsághoz?

8. 100 nap alatt pozitívra hangolódunk

A projekt célja az is, hogy saját magunk egy változáson menjünk át – oh, hát volt itt fejlődési procedúra, már csak azért is, mert a 100 nap alatt rengeteg minden történt. De talán kimondható, hogy pozitívra hangoltabb lettem. Mert depressziós, vagy pesszimista előtte sem voltam.

9. A külvilág könnyen hiheti azt, hogy minden nagyon rendben van, akkor is, ha nincs

Felmerült az a kérdés, – másoktól is megkaptam, de én is gondolkodtam rajta – hogy ha mindig csak a jó dolgokat pakolja ki az ember az ismerőseinek, akkor az nem ámítás-e, mert hát nyilván vannak mélypontok is. Voltak. Vannak. Szerintem én eddig sem zártam magamba mindent, ami rossz. Ott volt a korábbi weboldalam, aztán blogom, amit a rákból való meggyógyulás után kreáltam, rajta a történetemmel, a kevésbé napos oldallal is, példának okáért. De tény, a projekt elvitt egy olyan irányba, hogy a rólam leginkább csak közösségi média posztokon keresztül infókat begyűjtők azt feltételezték, az én életemben mindig minden totálisan rendben van.

10. Kipróbálni érdemes

Hogy ajánlanám-e másnak ezt az egészet? Oh, hát persze! Egy ideig kifejezetten hiányoztak a naptáremlékeztetők este fél 10-ről, amikor a telefonom jelzett, hogy ne felejtsek majd el posztolni. És jó utólag is belelapozni a pillanatgyűjteménybe, pláne ilyenkor, amikor holmi vírus garázdálkodása miatt még a következő hét is olyan bizonytalannak tűnik. A visszatekintés a korábban megélt boldog időszakra ad némi megerősítést abban, hogy az élet szép, a borús napok után jönnek majd még napsugarasok, és annyi, de annyi dolog várhat még ránk, miért ne tekintenénk bizakodással előre?!

De azon kívül, hogy én rendkívül büszke voltam magamra, hogy lám, a 29%-hoz tartozom, mit nekem időhiány, amit eltervezek, véghez is viszem, maximum virtuális vállveregetéseket kaptam attól a néhány ismerőstől, aki képben volt a projektet illetően – a „100 nap boldogság’” oldaltól nem jött semmi.

Ez akkor egy darabig csalódást okozott, de idővel rá kellett jönnöm, hogy nem egy esetleges plecsni vagy oklevél a lényege a projektnek, hanem a saját tapasztalás. A Boldog Pillanatok Képeskönyve pedig bármikor fellapozható. Sőt, újraírható és bővíthető.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: