prcikk: Pszichedelikus főzetet vizsgált egy magyar kutató az amazóniai esőerdő mélyén | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

Pszichedelikus főzetet vizsgált egy magyar kutató az amazóniai esőerdő mélyén

Az ayahuasca és más pszichedelikus drogok hasznosak lehetnek a függőségek kezelésében – állítja Dr. Sarnyai Zoltán, az ausztrál James Cook Egyetem professzora.


"A függőség sokmindent foglal magában. Nem kizárólag a drogfüggőket tekintjük orvosi szempontból függőnek. Ide tartoznak az erős dohányosok és az alkoholisták is, de az elhízás is nagyon jelentős szegmensét érinti a fejlett világnak, ami mögött szintén hasonló agyi mechanizmusok állnak, mint a drogfüggőség mögött."

"Bármilyen meglepő, a cigarettát sem könnyebb letenni, mint egy komoly drogot"

- magyarázza Dr.Sarnyai Zoltán professzor, az ausztrál Trópusi Egészségügyi és Orvostudományi Intézet munkatársa, aki jelenleg az ausztrál James Cook Egyetemen tanít, mellette pedig folyamatosan végez kutatásokat a Pszichiátriai Idegtudományi Laboratórium vezetőjeként. Szakterülete a stressz- és kábítószerfüggőség.

Az igény az újabb és újabb gyógymódokra hatalmas, hiszen a függőség halált okozhat, gondoljunk csak a dohányzás és a tüdőrák összefüggésére. Azon kívül a dohányzás még az érelmeszesedés, ennek következtében a stroke, valamint az infarktus kockázatát is növeli.

A professzor vezetésével nemrég egy perui klinikán egy olyan kísérletet végeztek, amelyben egy helyiek által használt amazóniai növényi főzet hatásait vizsgálták a modern orvostudomány eszközeivel. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az ayahuasca segíthet-e a függőknek a leszokásban.

Bárkiből lehet függő?

Nagyon mások vagyunk mi emberek abban, hogy mennyire vagyunk nyitottak az új, erős stimulussal járó élményekre.

“Van, aki hajlandó ejtőernyős ugrásra, más meg az erkélyre sem mer kilépni. Akiben nagyobb a nyitottság az új, izgalmas élmények felé, - és az efféle nyitottságnak úgy tűnik, genetikai háttere is van - azoknak egy kicsit nagyobb az esélyük rá, illetve hajlamosabbak benne is maradni egy függőségi helyzetben” - mondja a professzor.

A meglévő gyógyszerek

A függőség biológiai mechanizmusaira a jelenleg használatos gyógyszerek egyike sem hat, de a leszokás folyamatát mindenképpen gyógyszeresen kell elindítani és megkönnyíteni ahhoz, hogy ez később gyógyszer nélkül is menjen. “Létezik például egy bőr alá ültethető gyógyszer, amely gátolja azt az enzimet, ami az alkoholt lebontaná. Acetaldehid szabadul fel, ha az illető iszik, így komoly rosszullétet eredményez. Ez a negatív kondícionálás, amely úgy történik, hogy ha iszok, rosszul leszek, tehát nem tanácsos innom.”

A leszokás első fázisában, a megvonás alatt el lehet érni eredményeket. Minden drogról való leszokás, azonban egy rendkívül erős érzelmi reakcióval jár, aminek a formája különböző, attól függően, hogy stimuláns drogról (amfetamin, kokain), vagy depresszánsról (heroin, morfin) van-e szó.

A depresszió és a nagyon erős szorongás jellemző elvonási tünet, amely annyira elviselhetetlen, hogy ráveszi az alanyt az újabb adagra.

“Ez még az a fázis, ami viszonylag jól kezelhető orvosilag. 3-4 hét, amíg a drog lebomlik, kiürül a szervezetből, de a környezeti hatások hihetetlenül fontosak maradnak a későbbi szakaszban.

Drogmentessé lehet tenni embereket, de drogmentesként tartani sokkal nehezebb, ugyanis visszaesnek.

Sokan évtizedekkel később esnek vissza, amikor negatív dolog történik az életükben. De újraindíthatja az egészet egy asszociatív tanulási, társítási folyamat is, ha valaki például visszakerül ugyanarra a környékre, ahol korábban a drogokat fogyasztotta, vagy kapcsolatba kerül azokkal az emberekkel, akikkel ezt az élményt megosztotta.”

Bármilyen hatékony gyógyszeres megoldást alkalmaznánk, az önmagában egészen biztos, hogy kevés. Kell valamiféle közeg, ami ezt támogatni tudja, különben nagyon nehéz kilépni a függőségből.

“A jelenleg használatos szorongásgátlók olyan mellékhatásokat okoznak, ami miatt nem is lehet hosszú időn keresztül alkalmazni őket, mert fennáll a hozzászokás veszélye. Az antidepresszánsoknak is számos mellékhatása van.”

A kísérlet

“Megkeresett egy phd hallgató, akit érdekelt az ayahuasca. Ez egy növényfőzet, amely különböző kémiai anyagok együttesét tartalmazza” - meséli a professzor.

"Azt biztosan tudjuk, hogy már az első Dél-Amerikába kerülő európaiak is tanúi voltak a szer hatásának a XVI. században. Az ott élő helyi népek ezt a főzetet használják különféle vallási szertartásokon, mert segít teljesen másképp látni a valóságot.”

Az őserdő közepén nemzetközi klientúrát találtak. David, a phd hallgató egy évet töltött a Takiwasi központban. Együtt élt a kezelés alatt álló 36 beteggel, akik mind önkéntesek voltak. Étrendi korlátozások és természetes gyógymódok keveréke volt a terápia, aminek része volt a már említett ayahuasca is.

Érdekes módon, amikor az ayahuasca hatása alatt álló betegeket megkérték, hogy rajzolják vagy fessék le az élményeiket, mindig nagyon erősen vallásos jellegű művek születtek. “Aki keresztény háttérből jön - például a mostani Latin-Amerikából - annak a képi világ erősen abból fog származni. Aki viszont más hitrendszerből származik, annak az a képi világ elevenedik meg nagyon intenzíven.”

A főzet több fázisban fejti ki hatását. Először hánytató hatású, utána megnyugtatja a használóját.

“A leszokásban használatos szerekről tudni kell, hogy bármely olyan anyagnak, amely a függőséget csökkenti, mindenképpen azzal a biológiai folyamattal kell megküzdenie, ami a függőséget okozta, és ez a folyamat az agyban játszódik le. A jelenleg ópiumos (heroin, morfin) függőség ellen használt gyógyszerek ugyanazokat a receptorokat piszkálják meg, amelyeket maguk a drogok, de csak annyira, hogy ne legyen erős drogvágy.”

A vizsgálat megmutatta, hogy az a stressz, ami a függőség csúcsán, a megvonás elején nagyon erősen jelentkezett, a terápia során jelentősen csökkent, és ezzel párhuzamosan az illető lényegesen jobban érezte magát, nem szorongott annyira, és ezek a jótékony hatások kapcsolatba hozhatóak az ayahuasca használattal.

“A stressz szintjét a kortizol nevű hormon mérése segítségével vizsgáltuk, ami az egyik legfontosabb biológiai közvetítője a szervezet és az agy stresszre adott reakciójának. Ezenkívül egy jól mérhető biomarker, amit a hajból tudtunk meghatározni, ugyanis a vérből a hajba gyűlik össze a kortizol. Azt nagyjából lehet tudni, hogy a hajunk körülbelül 1 centimétert nő egy hónap alatt. A fejbőrhöz legközelebbi egy centi az a múlt hónap, a következő 1 centiméter az körülbelül egy hónappal azelőtti. Így tudtuk lekövetni a szervezetben a stressz hatására bekövetkezett változásokat.”

Mi játszódik le az agyban?

Az agynak megvan az a tulajdonsága, hogy még idős korban is képes változni. Amennyire képes romlani, annyira képes arra is, hogy pozitív irányba változzon.

"Gondoljunk csak arra, amikor valaki stroke-ot kap. Amikor lebénul a fél oldala, idővel más agyterületek veszik át azt a funkciót, ami működésképtelen. Ez az agy plaszticitásának köszönhető. Valami nagyon hasonlóról van szó a függőség során is. Csak ott a szereknek köszönhetően olyan irányba változik az agy, aminek negatív következményei lesznek."

Amennyire ma értjük ennek a biológiáját, a kábítószer-használat során az idegsejtek közötti kapcsolatok megváltoznak.

“Konkrétan úgy kell ezt elképzelni, hogy áthuzalozódik az agy, és onnantól másképpen fog működni. Az amerikai irodalomban a drogra mindig azt mondják, hogy hijack-eli, elrabolja, túszul ejti az agyat. Konkrét strukturális átalakulás történik, tehát a kapcsolódások megváltoznak. Ezeket kell a terápiásan hatékony szereknek visszaállítaniuk."

"Mi ugyan az ahayuascát vizsgáltuk, de az elmúlt néhány évben megnőtt az érdeklődés más pszichoaktív szerekkel kapcsolatban is. Ilyen például a LSD, az extasy vagy a ketamin. Amennyiben ezeket megfelelő orvosi körülmények között használják, akkor megkönnyítik a leszokást."

"Valószínűleg úgy, hogy az agyban ezeket az áthuzalozódott kapcsolódásokat és a neurokémiai egyensúlyt visszaállítják. Több ismert droggal is folynak jelenleg kísérletek. Vannak olyan munkacsoportok - elsősorban Londonban, az Imeprial College-ban - ahol évek óta foglalkoznak olyan pszichoaktív szerekkel, amelyek öt évvel ezelőtt még tiltólistán voltak."

“Ezekben a csoportokban lehetőség van arra, hogy funkcionális agyi képalkotó eljárásokkal, például az MRI-vel megvizsgálják az illetőt, és megnézzék, hogy a különböző agyterületeknek az aktivitása hogyan változik a kezelés során. Ez alapján lehet azt gondolni, hogy az agyi kapcsolódási rendszereket olyan módon kell átalakítani, hogy a függőségben szenvedő beteg könnyebben legyen meg a drog nélkül."

"Amit még nem tudunk, hogy a leszokás utáni agyi állapot ugyanaz az agyi állapot-e, mint a függőség kialakulása előtti, vagy egy új egyensúlyi állapot."

"Úgy tűnik, hogy azok tudnak jól kijönni egy függőségi állapotból, akik az orvosi-gyógyszeres, pszichológiai és szociális támogatás segítségével képesek arra, hogy a meghozott döntésükhöz ragaszkodjanak, ma, holnap, holnap után és 10 év múlva is. Ez figyelhető meg például az Anonim Alkoholisták mozgalmában, ahol mindig csak az a cél, hogy ma ne igyak és a célhoz tartást egy közösség is segíti."

“A perui vizsgálatból az derült ki, hogy az ayahuascat biztonsággal lehet alkalmazni, és hogy valószínűleg támogatja a beteget a leszokás folyamatában.”

Következő lépésként ellenőrzött laboratóriumi körülmények között szeretnénk kipróbálni a szert klinikailag Ausztráliában. "Engem mindenképpen érdekelne a dolog, de a szisztematikus, emberi vizsgálatoknak az anyagi háttere még egy nyitott kérdés" - mondja a professzor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Hirtelen 10 fokot zuhan a hőmérséklet – a NASA szerint a közelgő napfogyatkozás félelmetes és lenyűgöző élmény lesz
Két különleges eseményre is készülhetünk, az első idén nyáron lesz, majd 2027-ben az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. Aki a legjobb helyről szeretné látni, annak érdemes időben elkezdeni a szervezést.


Az asztroturizmus, vagyis az égbolt csodáinak megfigyelésére épülő utazás egyre népszerűbb, és a következő években két különleges napfogyatkozás is vár az érdeklődőkre.

Az első 2026. augusztus 12-én lesz,

amelynek különlegessége, hogy Izlandról is megfigyelhető lesz – írta a Blikk.

A valódi csúcspont azonban

2027. augusztus 2-án következik, amikor sokak szerint az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. A teljes fázis 6 perc 23 másodpercig tart majd, ami rekordközeli időtartam.

Összehasonlításképpen a 2024-es észak-amerikai esemény 4 perc 28 másodpercig volt élvezhető, míg az 1999-ben Magyarországról is látható teljes napfogyatkozás 2 perc 23 másodpercig tartott. A rendkívül hosszú időtartam a Hold és a Nap különleges pályájának köszönhető, ami egy ritka együttállást eredményez.

Dr. Kelly Korreck, a NASA napfogyatkozási programjának kutatója szerint

a Föld az egyetlen ismert bolygó, ahol ilyen típusú napfogyatkozás előfordulhat.

„A Hold mérete és távolsága tökéletes ahhoz, hogy a Napot teljesen eltakarja, de mégis láthatóvá tegye annak külső rétegeit, például a napkoronát” – magyarázta a tudós. Ez az égi tünemény a tudósokat is lázban tartja, mivel a napkorona vizsgálatára csak ilyen alkalmakkor nyílik lehetőség.

A 2027-es napfogyatkozás több nagyvárost is érint, köztük Cádizt és Malagát Spanyolországban, Tangert Marokkóban, valamint Dzsidda és Mekka városait Szaúd-Arábiában. A legjobb helyszínnek mégis Egyiptom ígérkezik, különösen Luxor városa, ahonnan a leghosszabb ideig lehet majd látni a jelenséget. Dr. Korreck szerint a napfogyatkozást élőben végignézni semmihez sem fogható élmény. „A képek gyönyörűek, de nem adják vissza a teljes fizikai élményt” – mondta.

A jelenség során a hőmérséklet drámaian, akár 10 fokkal is csökkenhet. A hirtelen sötétség szokatlan érzéseket válthat ki, de a látvány mindenkit lenyűgöz.

Tiszta égbolt esetén a napkorona finom szerkezetei mellett még csillagokat és bolygókat is meg lehet pillantani. „Ez az élmény egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Akárhányszor is látjuk, mindig újra és újra át akarjuk élni” – tette hozzá a kutató.

A napfogyatkozás megfigyelésekor a szem védelme kiemelten fontos. A teljes fázis rövid időtartamát kivéve speciális, az ISO 12312-2 szabványnak megfelelő szemüvegre van szükség. Ezek a szemüvegek több ezerszer sötétebbek, mint a hagyományos napszemüvegek. Alternatív megoldásként lyukprojektort is lehet használni, amelynek elkészítéséhez a NASA honlapján található útmutató.

A napfogyatkozások időtartamának elméleti maximuma 7 perc 32 másodperc. A NASA számításai szerint a leghosszabb ismert napfogyatkozás a civilizált emberiség korszakában 7 perc 28 másodperces volt, amelyet Kr. e. 743. június 15-én lehetett észlelni. A jövőben 2168-ban és 2186-ban is várható 7 perc 26 másodpercet meghaladó esemény. Mivel a 2027-es napfogyatkozás várhatóan milliókat vonz majd a legjobb megfigyelési pontokra, érdemes már most elkezdeni a tervezést, mert a legjobb helyek gyorsan betelhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Szenzáció készül? Bécsi kutatók jöhettek rá a fizika egyik legnagyobb rejtélyének megoldására
A Bécsi Műszaki Egyetem csapata újragondolta Einstein egyik alapötletét. Ezzel egy lépéssel közelebb kerültek a kvantumelmélet és a gravitáció régóta várt egyesítéséhez.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2026. március 12.



A modern fizika két legnagyobb elmélete, a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet évtizedek óta nem fér össze egymással. Míg az egyik az apró részecskék világát írja le döbbenetes pontossággal, a másik a csillagok és galaxisok mozgását magyarázza. A Bécsi Műszaki Egyetem kutatói most egy új ötlettel álltak elő, ami áthidalhatja a szakadékot – írja a TU Wien hivatalos közleménye. A megoldás kulcsa a részecskék pályájának, az úgynevezett geodetikusoknak az újragondolása lehet.

A kvantumgravitáció elméleteinek helyzetét a kutatók a Hamupipőke-meséhez hasonlítják.

„Több jelöltünk is van, de csak az egyik lehet az a hercegnő, akit keresünk. Csak amikor a herceg megtalálja az üvegcipellőt, tudja azonosítani az igazi Hamupipőkét. A kvantumgravitációban sajnos még nem találtunk ilyen cipellőt – egy olyan megfigyelhető mennyiséget, amely egyértelműen megmondja, melyik elmélet a helyes”

– magyarázta Benjamin Koch, az egyetem Elméleti Fizika Intézetének kutatója.

Ennek a bizonyos „cipellőnek” a megtalálásához a kutatók a relativitáselmélet egyik központi fogalmához, a geodetikusokhoz nyúltak. A geodetikus a két pont közötti legrövidebb utat jelenti. Míg egy sík lapon ez egy egyenes, egy görbült felületen – például a Földön az Északi- és a Déli-sark között – már egy félkörív. Einstein elmélete szerint a nagy tömegű égitestek, mint a Nap, meggörbítik a téridőt, és a bolygók ezeken a görbült pályákon, geodetikusokon mozognak. „Gyakorlatilag mindaz, amit az általános relativitásról tudunk, a geodetikusok értelmezésére támaszkodik” – tette hozzá Koch.

A kutatócsoport ötlete az volt, hogy magát a téridő görbületét leíró mértéket, a metrikát kezelik kvantumos mennyiségként.

„A kvantumfizikában a részecskéknek sem pontosan meghatározott helyzete, sem pontosan meghatározott impulzusa nincs. Ehelyett mindkettőt valószínűségi eloszlások írják le. Minél pontosabban ismerjük az egyiket, annál homályosabbá és bizonytalanabbá válik a másik”

– mondta Koch. Ha a téridő görbülete is ilyen bizonytalanná válik, akkor a benne mozgó részecskék pályája sem lehet tökéletesen meghatározott.

Benjamin Koch, doktoranduszával, Ali Riahiniával és a csehországi Angel Rincónnal közösen kidolgozott egy módszert, amellyel egy speciális, de fontos esetben – egy időben állandó, gömbszimmetrikus gravitációs mezőben, mint amilyen a Napé is – kiszámolták, hogyan mozogna egy objektum. Az így kapott új, kvantumos pályát q-desic egyenletnek nevezték el.

Kiderült, hogy a részecskék egy ilyen kvantumos téridőben kissé eltérnek a klasszikus relativitás által jósolt útvonalaktól. Bár ez az eltérés bolygópályák méreténél elenyésző, kozmológiai léptékben – ahol az elméletnek több nyitott kérdése is van – már jelentős lehet. Ez a mérhető különbség lehet az a régóta keresett „üvegcipellő”, amely segít eldönteni, hogy a versengő kvantumgravitációs elméletek, mint a húrelmélet vagy a hurok-kvantumgravitáció közül melyik írja le helyesen a valóságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Áttörés a részecskefizikában: a CERN egy sosem látott, szupernehéz protont talált
A genfi Nagy Hadronütköztető felfedezése a kvantum-színdinamika elméletének eddigi legpontosabb tesztjét teszi lehetővé.


A Genf mellett működő Nagy Hadronütköztető kutatói egy franciaországi tudományos konferencián, a Rencontres de Moriond eseményen jelentették be az áttörést. A tudósok a detektorok friss, átfogó fejlesztése után bukkantak rá a Xi-cc+ nevű barionra, amely a kvantumvilág legfinomabb, legbonyolultabb szabályait is próbára teszi. A felfedezés horderejét jól mutatja, hogy a részecskefizikában az öt szigmás statisztikai bizonyosság már megkérdőjelezhetetlen tényt jelent, a mostani eredmény pedig jócskán meghaladja a hét szigmás küszöböt is. Körülbelül kilencszáztizenöt rögzített esemény bizonyítja, hogy a kvantum-színdinamika tankönyveiben új fejezet nyílik.

A most azonosított barion lényegében a hétköznapi proton egyfajta nehézsúlyú rokona.

Míg a protont két könnyű „up” és egy „down” kvark építi fel, addig a Xi-cc+ esetében a két „up” kvark helyét két jóval nehezebb „charm” kvark veszi át, a harmadik alkotóelem pedig egy „down” kvark marad. A charm kvarkok jelentős többlettömege miatt ez az új részecske közel négyszer nehezebb a protonnál, ami egyben a rendkívül rövid élettartamát is megmagyarázza. „Ez az első új részecske, amelyet az LHCb-upgrade óta azonosítottunk, és mindössze a második eset, hogy két nehéz kvarkot tartalmazó bariont figyelünk meg” – hangsúlyozta Vincenzo Vagnoni, az LHCb-kísérlet szóvivője.

A mostani eredmény előzménye a 2017-ben azonosított Xi-cc++, amely a most megtalált részecske legközelebbi rokona, úgynevezett izospin-partnere. A két barion kvarkösszetétele csak egyetlen elemben tér el, ám

az elméleti modellek szerint ez a kis különbség drámai következményekkel jár.

A fizikusok azt jósolták, hogy a Xi-cc+ élettartama a kvantummechanikai hatások, például a Pauli-interferencia miatt akár hatszor rövidebb is lehet a 2017-ben megfigyelt testvérénél, ezért a detektálása sokkal nagyobb kihívást jelentett.

Ez a rendkívül rövid életidő volt az oka, hogy a részecske eddig rejtve maradt a kutatók elől.

A siker kulcsa az LHCb detektor 2023-ban befejezett, átfogó modernizációja volt. A korábbi, kétszintű, hardveres előszűrést egy teljesen szoftveralapú adatgyűjtő rendszer váltotta fel, amely másodpercenként negyvenmilliós kiolvasási rátával működik. Ez lehetővé teszi, hogy a kísérlet a proton-proton ütközések összes adatát rögzítse, és a bonyolult, hadronokká széteső részecskék nyomait sokkal nagyobb hatékonysággal válassza ki, mint korábban.

A kutatók a Xi-cc+ nyomára a bomlástermékeinek aprólékos visszafejtésével bukkantak rá a 13,6 teraelektronvolt energiájú ütközésekből származó adatokban. Az elemzés során gépi tanulási algoritmusokat is bevetettek, hogy a hatalmas adatmennyiségből kiszűrjék a valódi jeleket a háttérzajból. A felfedezés egy két évtizedes bizonytalanságot is lezár. A SELEX nevű kísérlet kutatói 2002-ben már bejelentették a Xi-cc+ észlelését, de egy jóval alacsonyabb tömeggel, amit a későbbi kísérletek soha nem tudtak megerősíteni.

A mostani, rendkívül erős jel egyértelműen bizonyítja a részecske létezését, méghozzá pontosan ott, ahol az elméleti modellek és a 2017-es rokonlelet alapján várták.

A kettős nehézkvarkot tartalmazó barionok egyedülálló „kozmikus laboratóriumként” szolgálnak a kvarkokat összetartó erős kölcsönhatás, a kvantum-színdinamika tesztelésére. Ezek a rendszerek segítenek megérteni az egzotikusabb, négy vagy öt kvarkból álló részecskék, a tetra- és pentakvarkok viselkedését is. „Ez a nagy eredmény remek példa arra, hogyan vezetnek az LHCb-fejlesztések közvetlenül új felfedezésekhez” – mondta Mark Thomson, a CERN főigazgatója. A kutatók következő lépésként a részecske pontos élettartamát és egyéb tulajdonságait mérik majd meg, miközben már a család egy még ritkább tagja, a két charm és egy strange kvarkból álló Ωcc+ után kutatnak.

Via LHCb Outreach


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Összekent tükrök, karcolások a fényezésen: nem vandálok támadják az autódat, hanem egy tragikus félreértés áldozatai
A tavasz hormonális változásokat indítanak be a madarakban, ami felerősíti a területvédő agressziót. Magyarországon főként barázdabillegetők és gerlék támadják az autókat.


Ha reggel a parkoló autódhoz érve karcolásokat találtál a visszapillantó tükrön vagy az üvegen, valószínűleg dühös lettél a képzelt vandálokra.

A valóság azonban sokkal meglepőbb, és egyben drámaibb is: a tettes egy madár, amely éppen a saját tükörképével vív élethalálharcot.

A jelenség minden tavasszal menetrendszerűen visszatér, és miközben az autótulajdonosoknak komoly bosszúságot, esetenként anyagi kárt okoz, a szárnyas támadók számára egyenesen végkimerüléssel fenyegető csapda.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület részletes magyarázata szerint a madarak a költési időszak kezdetén, a hosszabbodó nappalok hatására komoly hormonális változásokon mennek keresztül. Izgalomba kerülnek, és a hímek – bár bizonyos fajoknál a tojók is – keményen védelmezni kezdik a kiválasztott territóriumukat.

Amikor egy ilyen felajzott állapotban lévő állat meglátja magát egy autó sötét metálfényezésében, az ablaküvegben vagy a visszapillantó tükörben, nem a saját képmását ismeri fel.

Egy betolakodó riválist lát, akit azonnal el kell űznie a fészek közeléből.

A természetben az éles, stabil és folyamatos tükröződés rendkívül ritka. Egy pocsolya vagy egy tó víztükre hullámzik, megtörik a fényt, és a kép hamar eltűnik. Az ember által létrehozott környezet azonban tele van tökéletes tükrökkel.

„Nem alkalmazkodtak az üveg ember alkotta találmányához, így meglátják a tükörképüket, és harcolni kezdenek vele” – mondta az Audubon magazinban egy amerikai szakértő.

Mivel a tükörkép sosem menekül el, sosem adja meg magát, és mindig pontosan ugyanolyan agresszívan támad vissza, a madár képtelen lezárni a küzdelmet.

Magyarországon a leglátványosabb harcot a barázdabillegetők vívják. Ez a faj előszeretettel énekli körbe a területét, és a parkoló autók kiváló, magaslati megfigyelőpontként szolgálnak számukra. Innen pillantják meg a tükörben a vélt ellenséget. A balkáni gerlék és más, emberközelben élő fajok szintén gyakran esnek ebbe a csapdába. Máshol a vörösbegyek és a verébfélék a leggyakoribb áldozatai a saját tükörképüknek.

A harc így napokon keresztül, sőt, akár hetekig is elhúzódhat. A madár mániákusan kopogtatja az üveget, csipkedi a tükröt, és közben folyamatosan ürít a járműre, ahogy a tükör körül fel-alá futkos.

Egy hazai példa szerint Sásdon egy fehér gólya napokig verte ugyanannak az épületnek az ablakait a saját tükörképe miatt.

Külföldön is rengeteg autótulajdonos számol be hasonló esetekről. „Egész nyáron néztem, ahogy a pulykák szétverték a szomszéd BMW-jét” – fakadt ki a Redditen egy szemtanú.

Ez a szélmalomharc rengeteg energiát emészt fel. A madár a folyamatos támadás miatt kevesebb időt tölt táplálkozással, elhanyagolja a fiókák etetését, és a végkimerülés szélére sodródik. A nagyobb testű fajok ráadásul komoly fizikai sérüléseket szenvedhetnek, és akár be is törhetik az üveget. Fontos azonban tisztázni, hogy ez a lassú, ismétlődő támadás nem azonos azzal a jelenséggel, amikor a madarak nagy sebességgel, végzetes erővel csapódnak neki az ablakoknak.

Az utóbbi egy navigációs tévedés, ami azonnali halált okozhat, míg itt egy elhúzódó, területi vitáról van szó.

A megoldás pofonegyszerű, és nem igényel drága beruházást. A legfontosabb lépés a tükröződés megszüntetése a forrásnál, méghozzá az épületek és a járművek külső oldalán. Ha az autódat pécézte ki egy szárnyas, parkolás után azonnal hajtsd be a visszapillantó tükröket. Ha fix tükröd van, húzz rá egy egyszerű papírzacskót vagy egy rongyot. A szakemberek külön kiemelik, hogy a papír sokkal jobb választás a műanyagnál, mert az utóbbi a melegben megmarhatja a drága lakkréteget.

Épületek esetében a külső szúnyogháló felszerelése a legtökéletesebb fegyver: egyszerre veszi el az üveg tükröződését, és védi meg a madarat a halálos becsapódástól.

Ha nincs szúnyogháló, ideiglenesen a külső üvegfelületre ragasztott karton, matt fólia vagy akár szappannal húzott csíkok is segíthetnek.

Via MME


Link másolása
KÖVESS MINKET: