Nagy-Britanniában már szinte minden korlátozást eltöröltek – így látják az angliai magyarok a lazítást
Angliai magyarokat kérdeztünk, hogyan élik meg, hogy múlt csütörtöktől szinte az összes korlátozást eltörölték Nagy-Britanniában. Nem kell oltási igazolást, tesztet mutatni, ha valaki tömegrendezvényre megy, és nem jár már büntetés, ha nem használ valaki maszkot, bár tömegközlekedési cégek, boltok még előírhatják a maszkviselést. Iskolákban viszont már egyáltalán nem kell maszk. Február 11-től a kétszer beoltottak szabadon repülhetnek Angliába, újra mindenféle teszt-kötelezettség nélkül. (Az oltatlanoknak továbbra is kell a teszt és legalább 8 napig karanténban kell lenniük.) A covid-fertőzötteknek is kötelező egyelőre a karantén, de tervezik, hogy hamarosan megszüntetik azt is. Valamint visszavonta a kormány azt az ajánlást, hogy dolgozzon otthonról, aki tud.
Boris Johnson mindezt azzal indokolta, hogy az omikron-fertőzés már tetőzött az országban, ráadásul a 60 éven felüliek több mint 90 százaléka a harmadik oltását is megkapta. Több, mint 37 millióan, vagyis a felnőttek kétharmada túl van a megerősítő vakcinán is.
A korlátozások feloldása előtt politikusokról, köztük a miniszterelnökről derült ki, hogy a legnagyobb lezárások idején karácsonyi partit, születésnapi bulit tartottak. A 14 éve ott élő Csaba úgy gondolja, valójában a lebukásoknak köszönhetik a lazításokat.
Csaba szakácsként dolgozott évekig, de a járvány idején átállt teherautózásra. Nem kapott állami segítséget, mert nem jelentették be az utolsó munkahelyén, utóbb derült ki, hogy a teljes csapatból egyetlen ember után fizették a járulékokat, a többiek papírja hamis volt.
"Autószerelő műhelyben segítettem fillérekért, majd idősek otthonában főztem részmunkaidőben" - meséli, hogyan élte túl az elmúlt két évet.
Ő, és thai felesége is beoltatták magukat. Feleségének ez azért is fontos volt, mert egy idősek otthonában dolgozik intézményvezetőként. Egyikük sem fertőződött meg.
Imre, aki egy egyetem tanulmányi osztályán dolgozik, hasonlóan látja a lazítások okát. „Boris játszik itt mindenki életével, mert éppen igencsak vesztésre áll. Nincs kizárva, hogy be fog jönni neki - amilyen kiszámíthatatlan ez a vadiúj kórokozó, - de azért valószínűbb, hogy sajnos megugrik majd a kórházi esetek és a halálozások száma. Nem hinném, hogy ez betenné neki a kaput. A megélhetési válság és az elszabaduló energiaárak miatt lesz inkább vége a Johnson-kormánynak. Ha segítenek a sokmillió újszegénynek, a szélsőjobbos belső csoportok szorítják ki őket, ha nem segítenek, akkor rég nem látott tömegtüntetések söprik el a kormányukat.”
A nyolc éve Londonban élő, diplomás Eszter Angliában képezte magát át szakácsnak. Ő azok közé tartozik, akik szívesen dolgozott home office-ban, és most tart attól, hogy megint be kell járnia, és sokkal több emberrel kell találkoznia. „Ha megtelik az iroda, akkor újra pörgés lesz. Miközben a vírus ugyanúgy ólálkodik körülöttünk. Azt gondolom, hogy a többi ország megint szigorítani fog az Egyesült Királyságból érkezőkkel szemben.”
Eszter azt mondja, neki az elmúlt két év több jót hozott, mint rosszat. Bár azt sajnálta, hogy a szülei nem tudták meglátogatni, és az együtt nyaralás sem jött össze, megkedvelte a Covid alatti életet.
Bár háromszor is beoltották, úgy gondolja, hogy az első és második hullámban is átesett a betegségen. Komoly tünetei nem voltak, az omikront pedig eddig megúszta. „A családomban csak az lett komolyabbam beteg, aki nem oltatta be magát. De már ő is túl van rajta. Társasági életem a járvány előtt sem volt, szeretünk kettesben lenni. Mentálisan, szociálisan nem hozott változást az elmúlt két év” - mondja.
Lóri nyolc éve költözött ki a családjával. Konyhai kisegítőként kezdett egy étteremben, aztán takarított alkalmazottként, egy jó ideje pedig vállalkozóként viszi a takarítást ugyanabban az étteremben. A járvány alatt összes tartalékukat felélték. „Szomorú, ugyanakkor elviselhető ára annak, hogy túléltük az évet” - mondja. Szerinte Anglia összességében jobban kezelte a járványt, mint a magyarok, a románok vagy az olaszok.
Ő alapvetően kerülni akarta az oltást, de mára túl van a harmadikon. „Szkeptikus voltam, aztán végül úgy döntöttem, lehet, hogy nem tesznek belém chipet, bombát és nem csinálnak belőlem rabszolgát. Ha meg nem lehet több gyerekem, mert a titkos terv ez lenne, azt meg kibírom, van már kettő” – viccelődik.
A következményekről komolyabban beszél.
Laci hét éve él Angliában, villanyszerelő, de most traktorosként dolgozik egy farmon. Hatvan évesen oltatlan, nem is volt beteg. „Én Ironman vagyok! Ritkán betegszem meg, sosem voltam kórházban és nem szedek semmilyen gyógyszert."
Azt mondja, őt nem lehet megvezetni, hiába röhögik ki vagy vádolják összesküvéselmélet terjesztéssel. „Én túl sokat tudok a témáról. Folyamatosan kutattam, mert tiszta volt számomra, hogy valami nagyon nincs ezzel rendben. A feloldásnak nyilván örülök, vagyis örülnék, de tudom, hogy ez is a terv része: pszichológiai tréning, kétely, manipulációs módszer” – mondja meggyőződéssel.
Ápolónő felesége is inkább a kirúgást választotta, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne oltsák be.
Ani szintén ápolónő, kertészmérnökből képezte át magát. Egy kisvárosi kórházban dolgozik, ő a betegeken keresztül látta a járványt.
„A kórházban most nem annyira rossz a helyzet. Vannak pozitív betegek, de egy jó részük nem a Covid miatt van bent, csak a tesztnél derül ki, hogy fertőzöttek. Az intenzíven 1-2 ember van, és úgy általában a bent fekvő covidosok közül kevesen vannak nagyon rosszul” – mondja.
Szerinte ennél több embert már tudnak beoltatni, aki akarta, vagy meg lehetett győzni, az már megkapta az oltást. Biztos abban, hogy az omikron nagyon sok emberen végigmegy rövid időn belül, és azt reméli, hogy utána valamilyen immunitás kialakul bennünk.
„Én óvatosan optimista vagyok. Bízom az emberek felelősségvállalásában. Sokan továbbra is hordani fogjuk a maszkot és vigyázni fogunk. Az, hogy nem kell már hordani mindenhol, nem jelenti azt, hogy nem lehet. Jöhet még meglepetés, jöhet egy rosszabb, súlyosabb megbetegedést okozó variáns is, az is benne van azért a pakliban.”
Józsi taxis, szilveszterkor kapta el a covidot három oltás után. Két nehezebb nap után könnyen átment rajta, viszont a munkából kiesett pár napra.
Szerinte érthető, hogy Londonban még kérik a maszkot a metrón, buszon, bevásárlóközpontokban. „Jó döntés lehet, hiszen itt azért más az élet, mint Anglia egyéb területein. Bízzunk benne, hogy nem változik már rossz irányba a helyzet azután sem, hogy az utazás is szabadabbá válik.”
Józsi biztos abban, hogy nemcsak rossz emlékek maradnak meg az emberekben az elmúlt két évből. „A tavalyelőtti karácsonykor több ezer kamion rekedt Angliában a lezárt határok miatt, akkor több magyarral összefogva segítettünk, akinek csak tudtunk. Szívmelengető emlékek ezek. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a családok, szülők és gyerekek többet foglalkoztak egymással. Kicsit átértékelődött az élet.”
Ági 9 éve él Londonban. Nehéz időszak van mögötte, de nem a Covid miatt. Most vált el, és két kisgyerekét immár egyedül neveli. Ez új helyzetet teremtett.
Alapvetően üzletnek tartja a járványt. „Nem féltem egy percig se a Covidtól, sok intézkedést hülyeségnek tartottam. Be vagyok oltva, hogy ne legyen gond az utazással. De más okom nincs rá. Novemberben elkaptam a vírust, és olyan volt, mint egy rosszabb megfázás” - mesél személyes élményeiről.
Ági pénzügyi elemző egy idősek otthonát fenntartó szervezetnél. Azt mondja, nem volt egyszerű kialakítani az irodáját otthon. „Nem volt helyem, ahol dolgozzak, csak az étkezőasztal. Dokumentumok szanaszét. Sok időbe telt, mire sikerült ráállni.” De az otthoni munkát kimondottan imádta.
Melinda elvesztette a munkahelyét a Covid miatt.
„Az eredeti munkahelyemet, a gyorséttermet már nem nyitották ki a lezárás után. Áthelyeztek, de nem éreztem magam jól, váltottam. Karanténhotelban kezdtem dolgozni, majd jöttek a kihivások. Hotel előkészités afgán menekülteknek, majd szobaszervizelés csoportvezetőként. Megismertem sok új embert. Munka szempontjából helyrejöttem.”
Azt mondja, egyetemista fia sokkal inkább megszenvedte a járványt. „Nehéz nem az ember anyanyelvén tanulni, ráadásul a lezáráskor együtt éltünk, nehéz volt úgy szervezni az életünket, hogy ne zavarjuk az online órákat. A tandíjukat nem csökkentették, miközben nem ugyanazt kapták, mint eredetileg.”
Melinda be van oltva, nem volt beteg egyszer sem. A családját is elkerülte a fertőzés, de egy kedves ismerősük 41 éves apja meghalt.
Neki nagyon hiányoztak a személyes találkozások a barátokkal és nagyon sajnálta, hogy elmaradt a lánya esküvője. De örül, hogy született egy unokája és látogathatja is.
Éva élete egyik legkegyetlenebb időszakát élte meg. „Amikor a Covid elindult, a férjem rákos lett. Idősek otthonában dolgoztam, nem maradhattam otthon, stresszes volt, hogy nem viszem-e haza a betegséget” - idézi a kezdeti nehézségeket.
Kétszer műtötték a férjét, volt kemoterápiája is, de egyikük sem volt oltva. Magyarázat sincs igazán. „Nem tudom, miért nem akartuk beoltatni magunkat. A sok össze-vissza hír miatt nem tudtam, van-e értelme az oltásnak.” A férje megúszta, ő viszont kétszer volt covidos, azt mondja, az első nagyon kemény volt.
Demens, vak édesanyja három éve velük él. Közben 53 éves bátyja meghalt tüdőgyulladásban, de nem tudtak hazamenni a temetésére.
Annyi teher volt rajta, hogy ősszel nagyon megbetegedett. Az orvosa azt mondta, a vérvételi eredmények alapján valószínűleg tüdőrákja lehet. „4 hónapig nem tudtam dolgozni, nagyon lefogytam. Hála Istennek, nem volt igaza a dokinak, nem rák, meggyógyultam.”
Év végén elköltöztek egy másik városba, és gyárban kezdett dolgozni. Férje is jobban van, de vár rá egy újabb műtét.
A bölcsész Imrének van egy kiskamasz fia, aki mostanában elkapta a vírust. Ekkor adatta be magának a harmadik oltást, de ez már nem védte meg.
„Pár nap kis kínlódás teljesen elviselhető volt, úgy, hogy tudtam, ennél rosszabb nem lesz, nem fogok kórházba kerülni, és nem fogok belepusztulni. Végtelenül hálás vagyok ezért minden tudósnak (főleg ha magyar), aki elkészítette és a rohadt politikusoknak, akik megvették és rámtukmálták. Meg a nővéreknek, akik beadták” – fogalmaz.
Hét éve költözött Angliába. Úgy látja, csak az oltást intézték jól, a többi intézkedés nevetséges volt. Külön kiemeli a tavalyi Eat Out To Help Out nevű kezdeményezést, amikor kedvezményekkel akarták visszacsalogatni az embereket az éttermekbe.
„Köszönjük a 30 fontot, használtuk is, meg is tudtuk, hogy Birminghamen és East Hamen kívül tilos indiait enni, mert az angoloknak főzik, és ezért minden fűszert lecserélnek cukorra. Ekkora hülyeséget, hogy így összeeresztették a népeket a járvány közepén!”- háborog még most is.
„Abban aztán még kicsi és rövid életű jó hírek sincsenek, csak a totális reménytelenség. Az első földműves civilizáció óta kikerülhetetlenül és feltartózhatatlanul megy az emberiség ebbe az irányba, és esélyünk se volt máshová elérkezni, mint ide, a kipusztulás szélére, a magunk hibájából.”
