EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Az látszik, hogy akinek napirendje van, valamilyen ritmus szerint él, az jobban bírja” – szakértők a járvány mentális oldaláról

Egy háziorvossal és egy pszichológus szakértővel beszélgettünk arról, kikre kell odafigyelni és milyen technikákkal vészelhetjük át a járványidőszakot.


Vajon hosszú távon milyen lenyomatot hagy a lelkünkön a járvány? Milyen mentális kihívásokkal küzdünk most a bezártság és a szorongás mellett? Harkai Viktória pszichológussal beszélgettünk minderről és még sok másról.

- Jelenleg is praktizálsz?

- Igen, magánpraxisban dolgozom.

- A tavalyi vírusrobbanás óta érzékelsz-e változást a hozzád fordulók mentális állapotában, ami esetleg a koronavírushoz kapcsolódhat?

- Határozottan igen. Leginkább a szorongásos és hangulati problémák szaporodtak meg a régi és új pácienseim között. Ez a két nagy tünetcsoport, melynek a megerősödését én és a kollégáim is érezzük. Az addiktológiai problémák is gyakoribbak lettek (alkohol, dohányzás).

- Magam is azt tapasztalom, hogy még a nem szorongókban is megnőtt a feszültség. Van egy-két ötleted, hogyan éljük túl ezt az időszakot?

- Amit mindenkinek tudok javasolni, függetlenül a probléma intenzitásától: a napi rutin. Most különösen fontos. Mind a fizikai állapotunknak, mind a lelki egészségünknek jót tesz, ha van egy jól felépített napirendünk, gondolok itt a lefekvés-kelés időpontjára, az étkezésekre, a munka, a tanulás, illetve a kikapcsolódás időpontjai legyenek nagyjából lefixálva. A másik, ami segíteni tud: az alapvető fizikai szükségleteink megfigyelése és tiszteletben tartása: minőségi ételek fogyasztása, megfelelő folyadékbevitel és a sport - utóbbit nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mekkora gyógyító ereje tud lenni fizikai és lelki értelemben is.

- A mentális problémákkal küzdők most nehezebb helyzetben vannak. Akik pánikosak vagy generalizált szorongásban küzdenek, nekik mit javasolsz?

- Tény, hogy akik mentális betegséggel vagy pszichés problémákkal küzdenek, most fokozott veszélynek vannak kitéve. Ezt érdemes tudatosítani, amikor még jobban oda kell figyelni a mentálhigiénére. Aki kezelésben részesül, ezeket nem szabad abbahagyni, legyen az gyógyszeres vagy pszichoterápiás.

- Én tudatosan limitáltam a vírussal kapcsolatos hírfogyasztásomat a szükséges minimálisra. Erről mi a véleményed?

- Fontos kérdés. Nyilván ne az legyen, hogy teljesen homokba dugjuk a fejünket, de az sem jó, ha elárasztanak a rengeteg forrásból érkező információk. Az is jó, ha ennek is van kerete: akár a napunkban egy kitűzött időpont, amit tudatosan le kell zárni - és hiteles hírforrásokból tájékozódjunk. Ebben van egy önismereti munka is: megtapasztalni, hogy mi a jó mennyiség nekem?

- Bocs a fekete humorért, de az agorafóbiások - azok a pánikbetegek, akik zárt terekben vagy nagy nyílt terekben nem érzik magukat biztonságban, ahonnan úgy érzik, nem tudnának szabadulni - most örülnek?

- Van ráció a kérdésedben. Sok olyan páciensem van, akik jól meg tudják élni ennek az időszaknak a pozitív hozadékait is. Ennek én örülök, mert igenis vannak ennek a krízishelyzetnek olyan oldalai, aminek lehet örülni, amikből tudunk töltekezni.

- Lelassult az életünk, nem kell ötfelé rohanni egy napon belül.

- Ezt sokan mondják, hogy a rengeteg utazás elmaradása pozitív élmény tud lenni.

- Milyen általános mentális problémák erősödhetnek most fel? Nyugtassuk meg az olvasókat, hogy amit átélnek, normális.

- Fontos, hogy elkülönítsük, hogy akár a szorongás, akár a kedvtelenség, a reménytelenség, a magasabb feszültségszint, ingerültség mind-mind teljesen normális érzelmi reakciók erre az időszakra. A probléma az, ha ezek intenzívvé, tartóssá válnak és akár a napi életvitelt is gátolják.

- Meddig bírja az ember? Igazából bármeddig, nem?

- Én is optimista vagyok. Az ember iszonyúan rugalmas. Rengeteg krízishelyzetet és traumatikus időszakot képesek vagyunk jól kezelni. Nyilván vannak egyéni különbségek, de a rugalmasságot is lehet fejleszteni.

- Hogyan fejleszthetjük a lelki rugalmasságunkat?

- Van egy csomó olyan pszichológiai technika, ami kifejezetten az alkalmazkodóképességünket edzi.

- Ha beírom a Google-be, találok ilyet?

- Ha beírod, a reziliencia fejlesztésnél találsz ilyen technikákat. De ott vannak a relaxációs technikák, a mindfulness meditáció, a gondolkodásunk átstrukturálása, a kognitív viselkedésterápiás technikák - ezek könnyen elsajátíthatók és bárki személyiségéhez illeszthetők.

- Kik azok, akiknek a mentális egészségére kell különösen odafigyelni?

- Nekem egyből a frontvonalban dolgozók jutottak eszembe: az egészségügyi, szociális szférában dolgozók, akik fizikailag is ki vannak téve jobban a vírusfertőzésnek.

- Ők gondolom számíthatnak is rá, hogy PTSD-t (poszttraumás stressz szindrómát) élnek majd át utólag.

- Előző pandémiás helyzetek kapcsán születtek is kutatások: valóban, náluk a PTSD előfordulása valószínűbb lehet. Nekik nagyon oda kell figyelni arra, hogy minél kevésbé terhelje meg őket a helyzet, már amennyire megtehetik. A lelki-fizikai egészségüket óvni kell. A mentális betegek is több figyelmet érdemelnek mind maguk, mind az intézmények részéről.

- Mit tudnak magukért tenni az egészségügyi dolgozók? Kibeszéljék, leírják? Mi tudja őket segíteni, hogy megtartsák a lelki stabilitásukat?

- Fontos, hogy ne egyedül küzdjenek meg a mindennapi traumákkal. Legyenek olyan kapcsolataik, akikkel tudnak beszélni az élményekről. Az is látom, hogy sok munkahelyen, mondjuk kórházakban az ottani pszichológusokhoz lehet fordulni, vannak team-megbeszélések, elsősegély-vonalak. Hál' Istennek sok a kapaszkodó a számukra.

- Mire tippelsz, amikorra védetté válunk az oltások után, milyen viselkedéssémák általánosodhatnak vagy tűnhetnek el? Eltűnik a puszi és ölelés lesz? Vagy nem megyünk annyira közel egymáshoz?

- Az első időszakban ilyesmi lehet. Ahogy hozzászoktunk, hogy ezeket a gesztusokat elkerüljük, egy időszak kell rá, hogy visszaálljuk a régi, vagy akár egy új rendhez. Bár azt is el tudom képzelni, amitől tartok is egy kicsit, hogy ennek az ellenkezője lesz: durr bele, és átesünk a ló túloldalára. A léleknek kell idő, hogy elengedjen egy időszakot és elkezdjen egy újabbhoz alkalmazkodni.

- A szorongásaink el fognak tűnni szerinted?

- Én optimista vagyok ebben a tekintetben is. A kutatások többféle eredményt hoztak: akár négy-hat hónapig is fellelhető a fokozott szorongás vagy harag, de bízom benne, hogy ezek ki fognak kopni.

- Sajnos sokan érintettek a betegségben, családok köszöntek el tagjaiktól a járvány miatt. A praxisodban ezt mennyire látod?

- Abszolút. Sok példa van rá. Mindenkit egyéni módon visel meg az adott helyzet, de ha valakit ért ilyen veszteség, hogy elveszíti a Covid következtében, vagy nem amiatt, de ebben az időszakban egy szerettét, az nagyon meg tudja nehezíteni ezt az időszakot. Alapból ez egy katasztrófa időszak, ha ehhez még jön egy ilyen trauma, az nagyon nehéz helyzeteket tud okozni. De a családon belüli konfliktusok is megszaporodhatnak.

- Az emberek, azt tapasztalom, nagyon félnek attól, nehogy kórházba kerüljenek.

- Ez eddig is jellemző volt, hogy mindent megteszünk annak érdekében, nehogy kórházba kerüljünk. Sok esetben tévhitekből és ijesztő, egymásnak mesélt történetekből táplálkozik ez, amiről azt gondolom, nem ez a realitás. Ez a fokozott félelem is le fog csengeni. Vannak olyan kórházak már Magyarországon is, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a betegek lelki egészségére, gyógyulására is (a fizikai mellett), és ez így van a Covid-járvány idején is.

Dr. Ágó Katalint a mindennapi háziorvosi szakterületen a járványidőszak óta felmerülő kihívásokról kérdeztük, és az általa megfigyelt páciensi attitűdökről és megoldásokról beszélgettünk.

- Milyen állapotban vannak az emberek mentálisan, lelkileg?

- Ez egy soha nem látott kihívás a számunkra, sem nekünk, sem a betegeknek nem volt eddig ilyen tapasztalata. Van ugyanakkor pozitív oldala is: olyan megküzdési stratégiák jönnek elő, melyek nagyon hasznosak. Orvosi oldalról azt a felismerést látom, hogy nem minden betegségre van azonnali megoldás, hanem a türelemre is szükség van, magunktól is meggyógyulunk, és ezt el is tudjuk hinni. Az, hogy saját magunkat is meg tudjuk gyógyítani, hogy tehetünk érte - ez a gyermekellátásban erősen megnyilvánul. A szülők kompetensebbek lettek a gyermekeik átmeneti betegségeivel kapcsolatban. A Covid ezeknél sokkal súlyosabb betegség.

- És a felnőttek, a saját betegségeikkel kapcsolatban?

- Ők is. Egy megfázás vagy egy egyszerű hasmenés már világos, hogy otthoni kezelést igényel, konzultálunk róla, és tényleg megtapasztalják azt, hogy ezek elmúlnak maguktól.

- Vagyis elkezdtek hinni a szervezet öngyógyító folyamataiban?

- Így van. Hiszen az ember nem egy gép, amit meg kell szerelni, hanem igenis működnek gyógyító mechanizmusok, energiák. Eddig türelmetlenek voltunk magunkkal, három nap alatt meg akartunk gyógyulni, most lassabb tempóra kellett kapcsolnunk. Maga a koronavírus is így működik: alig van kezelési mód és tulajdonképpen csak várunk és reménykedünk, hogy nem lesz rosszabb és elmúlik magától. Persze az esetek egy részében sajnos kórházi, intenzív kezelés szükséges. Ehhez képest egy egyszerű megfázás, aminek a gyógyulási ideje 5-7 nap - teljesen más, és tudunk neki örülni.

- Amikor a praxisában koronavírusos lesz valaki, mennyire látszik annak a mentális lenyomata (előtte, közben, utána)? Hozzáad a betegséghez, hogy megijednek tőle?

- Nem feltétlenül és nem mindenki esetében. Most már régebb óta élünk ezzel a betegséggel, eleinte volt a rettegés, most pedig azt látom, hogy beletörődés van, ha kiderül, hogy az illető elkapta. Nem történt nagyobb dolog, hogy a teszttel bebizonyosodott, hogy az illető pozitív, hanem ez egy képlet, és a teendőket is ismerik jól már: türelmes várakozás, illetve annak felismerése, ha netalántán kórházba kell menni. Gyorsan és kreatívan megszervezik a mindennapi feladatokat (bevásárlás, gyógyszerek beszerzése) is. Amúgy az esetek nagy részében nem szükséges kórházi kezelés. A türelem sokat jelent: tudjuk, hogy hosszadalmas, sok nyűggel jár, és azt látom, a pozitív teszt is a türelmet erősíti meg az emberekben.

- Nem szoronganak már annyira?

- A betegforgalom nagy része most a valódi pozitívakból áll, a szorongásra kevesebb figyelmet tudunk fordítani. Az oltások kapcsán minden 60 év felettit - aki nem volt rajta az oltási listán - megkerestem, hogy miért nem regisztrált és azt látom, a rettegés már elmúlt. Voltak, akik rettegtek, és már beoltottuk őket, és

vannak, akik annyira nem félnek, hanem inkább távol tartják magukat és azt mondják, hogy megtesznek mindent és ezzel a fenyegetettséggel együtt tudnak élni. Elvannak a kiskertjükben és távolságot tartanak.

A középkorosztályban tapasztalom most a legnagyobb félelmet: nekik még életkor szerint messzebb van az oltás, és a gyermekik és munkájuk miatt nem tudnak teljesen "bezárkózni".

A harmadik hullámban egyre többen élik át, hogy egy hozzátartozójuk kórházba kerül és napokig, hetekig a bizonytalanság, a kétségbeesés, a tehetetlenség, az elvesztéstől való félelem határozza meg az egész család életét.

- Akkor az oltásig ezt is javasolja, a távolságtartást?

- Igen, és mindenképpen javaslom az oltást.

- Mit tanácsol háziorvosként az otthon maradóknak a "szakszóval" "befordulás" ellen?

- Az ingerek hiánya vagy átalakuló volta nagyon megviseli az embereket. Az látszik, hogy akinek napirendje van, tehát valamilyen ritmus szerint él, illetve jó ingereket talál - pl. sakkozik vagy nyelvet tanul -, az jól bírja. Illetve azok is, akik valamiképp hasznossá váltak: például egy nagymama, aki főz a családnak. Több nagymama szinte étteremszerűen készíti a gyerekeknek az ételt és bedobozolja, hiszen sok család home office-ban otthon dolgozik, plusz a gyerek is otthon van. Remek rajz, technika, fizika házikat készítenek egyes nagyszülők.

Rendszeresen kapunk mi is csomagokat a nagyszülőktől: sütemény (akár félkész állapotban), megjavított ruhák, kézműves alapanyagok, apróbb ajándékok... ezekre egy dolgozó szülőnek alig van ideje. A nagyszülőkkel való személyes találkozás nem javasolt. Az oltás nem 100%, és a második oltás után 1 hét, amikorra kialakul a gyártó által beígért védettség. Inkább használjuk kreatívan az online felületeket a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Háziorvos figyelmeztet a nyári pénisz jelenségre, ami tönkreteheti az intim pillanatokat
A forróság nemcsak a hőmérőt pörgeti, de az ágyban is gondokat okozhat. Orvosok figyelmeztetnek: a nyári meleg fokozhatja az impotenciát, ami pedig tönkreteheti az együttléteket.


A nyári meleg meglepő hatással lehet a férfiak szervezetére, és nemcsak a közérzetre, hanem az intim pillanatokra is – írja a Daily Mail. Egyeseknél a hőség miatt a férfiasság teltebbnek tűnhet, amit a test természetes hűtési folyamata okoz: a meleg hatására a vérerek kitágulnak, így a vérkeringés élénkebbé válik.

Dr. Donald Grant háziorvos, a The Independent Pharmacy vezető tanácsadója ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a meleg idő nem csak előnyökkel jár. Mint mondta, az elmúlt időszakban az Egyesült Királyságban több városban is meghaladta a hőmérséklet a 25 Celsius-fokot, ami ugyan kellemesnek tűnik, de több egészségügyi problémát is súlyosbíthat – köztük a merevedési zavart is.

A szakember kiemelte, hogy

a kiszáradás az egyik leggyakoribb tényező, ami ronthatja az erekciót. Ha a szervezet nem jut elég folyadékhoz, csökken a vér mennyisége, ami megnehezítheti a megfelelő véráramlást, különösen azoknál, akiknél korábban is előfordult hasonló probléma.

A fáradtság és az alváshiány szintén befolyásolhatja az intim együttlétek sikerességét. „A szervezetnek többet kell dolgoznia a belső hőmérséklet szabályozásáért, ami gyakran kimerültséghez vezet” – magyarázta Dr. Grant.

„A rossz alvás közvetlen hatással van a hormontermelésre, így csökkenhet a tesztoszteronszint is. Ez tovább rontja a merevedési zavar tüneteit, és megnehezíti az erekció létrejöttét.”

A meleg miatt gyakrabban fogyasztanak alkoholt az emberek, ami szintén ronthatja az állapotot. „Ahogy emelkedik a hőmérséklet, úgy nő az alkoholfogyasztás is – sokan kiülnek a sörkertekbe, vagy baráti összejöveteleken élvezik a jó időt. Azonban az alkohol nagyon rossz hatással lehet a merevedési zavar tüneteire: csökkenti a vérnyomást és rontja a vérkeringést az intim területeken.” Hozzátette, hogy az alkohol hosszú távú, egészségtelen fogyasztása ideg- és érrendszeri károsodáshoz vezethet.

Dr. Bhavini Shah, a LloydsPharmacy Online Doctor háziorvosa szerint a lelki állapot is nagy szerepet játszhat. Mint mondta, „a krónikus stressz, a szorongás, a depresszió és más mentális problémák szintén megnehezíthetik az erekció létrejöttét és fenntartását”.

A stressz hatására olyan hormonok termelődnek, amelyek hatással vannak a merevedést biztosító vérerekre.

A negatív érzések ráadásul a szexuális vágy csökkenéséhez és egészségtelen szokások – például a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás – kialakulásához is vezethetnek.

A merevedési zavar – más néven impotencia – a 40 év feletti férfiak körülbelül felét érintheti. Egy-egy alkalmi eset általában nem ad okot aggodalomra, de a rendszeresen visszatérő vagy tartós problémát érdemes orvossal kivizsgáltatni, mivel komolyabb egészségügyi gondok – például magas vérnyomás, cukorbetegség vagy mentális zavarok – állhatnak a háttérben.

Az orvosok leggyakrabban olyan gyógyszereket javasolnak, amelyek javítják a véráramlást a péniszben, de ezek nem mindenkinél alkalmazhatók. Bizonyos szívbetegségek esetén például nem ajánlott a szedésük.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Hogyan történhetett ez? Egészségesebben élt, mint bárki a világon, mégis vastagbélrákkal diagnosztizáltak egy ausztrál nőt
Danni Duncan rendszeresen sportolt, sok zöldséget evett és nem ivott alkoholt. A 39 éves nő mégis daganatos lett. Az orvosa szerint sok minden a gyerekkori étkezéshez vezethető vissza.


A 39 éves Danni Duncan egészségtudatosan élt, rendszeresen sportolt, odafigyelt az étrendjére, mégis lesújtó hírt kapott: vastagbélrákot diagnosztizáltak nála – számolt be róla a Cancer Research. Az ausztrál nő a közösségi oldalán osztotta meg történetét, amely sokakat gondolkodóba ejthet.

Danni egy teljes körű egészségügyi vizsgálaton vett részt a 40. születésnapja előtt, ekkor derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a vastagbelében. A vizsgálatot követően azt közölték vele, hogy egy 2 centiméteres daganatot találtak a bél felső részén. Néhány héttel később meg is műtötték: eltávolították a daganatot, a vakbelét és a bél egy részét.

Az édesanya elmondta: az utóbbi időben többször tapasztalt szédülést, kimerültséget és erős puffadást, de először nem gondolta, hogy komoly baj lehet.

A diagnózis azért is érte váratlanul, mert saját bevallása szerint mindent megtett az egészsége érdekében.

„Én vagyok a legegészségesebb ember, akit ismerek. Az elmúlt négy évben szinte csak teljes értékű ételeket ettem, otthon csak természetes tisztítószereket használunk, alig iszom alkoholt, minden nap sportolok és rengeteg rostot viszek be”

– írta az Instagram-oldalán, ahol több mint 52 ezren követik.

A sebésze később elmagyarázta, hogy a betegség kialakulása sok évre vezethető vissza.

„A vastagbélrák 15–20 év alatt fejlődik ki. Az orvos azt mondta: a 90-es években sok olyan dologgal érintkeztünk – például feldolgozott húsokkal, grillezett, megégett ételekkel, vegyszerekkel –, amelyekről akkor még nem tudtuk, milyen hosszú távú hatásuk lehet.”

Danni ezután arra buzdította követőit, hogy jobban figyeljenek arra, mit esznek – különösen a gyerekek esetében. „Ne adjunk nekik feldolgozott, adalékanyagokkal teli ételeket. Lehet, hogy most nincs semmi bajuk, de hosszú távon nagy árat fizethetnek érte.”

A műtét után az derült ki, hogy a daganat a 2-es stádiumban van – vagyis már elérte a bél külső rétegét, de szerencsére még nem terjedt tovább. Később azonban megtudta, hogy a rák elérte a nyirokrendszert is, így magas kockázatú 2-es stádiumú daganatról van szó. Emiatt onkológushoz kell fordulnia.

A 2-es stádiumú vastagbélrák kezeléséhez általában műtét és kemoterápia szükséges. A statisztikák szerint a betegek 85 százaléka legalább öt évig él a diagnózis után.

(via LadBible)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
„Mi mindig hosszú úszópólóban megyünk a gyerekeimmel a medencébe” – Wikonkál Norbert professzor a drámaian megnőtt melanómás esetszámokról
2001 óta megháromszorozódott az UV sugárzás okozta rosszindulatú rákos megbetegedések száma Magyarországon. Ahhoz, hogy védve legyünk, nem elég a naptej, új szokásokat kell kialakítanunk, mondja a téma egyik legnevesebb hazai szakértője.


A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség legfrissebb jelentése szerint a 2022-ben észlelt melanómás megbetegedések több mint 80 százalékát az UV sugárzás okozta, és különösen nagy veszélyben van a világos bőrű lakosság. Sokszor előfordul, hogy a betegséget csak akkor veszik észre, amikor már áttéteket okozott.

Wikonkál Norbert professzorral, a Magyar Dermatológiai Társulat elnökével beszélgettünk arról, hogyan tudunk védekezni a melanóma kialakulása ellen, és milyen esélyei vannak annak, akinél diagnosztizálják a betegséget.

– A hétvégén berobban a nyár, és ezzel együtt a magas UV-értékek. Valóban egyre több rosszindulatú daganatos megbetegedés fordul elő emiatt, vagy csak jobban észrevesszük, jobban diagnosztizálják ezeket?

– Nem, ezek teljesen valid adatok. Ha a daganatok gyakoriságáról beszélünk, akkor ott van egy biológiai tény, ott nem lehet füllenteni, mert a daganat sajnálatos módon előbb vagy utóbb megmutatja magát. Ha rosszindulatú daganat, a kedves páciens életére tör. Tehát ha nem előbb, akkor a boncjegyzőkönyvben ki fog derülni, hogy mi volt a halál oka. Magyarországon nagyon pontos adatgyűjtés folyik, úgy hívják, hogy Nemzeti Rákregiszter, ahova minden Magyarországon ellátott rosszindulatú daganat bekerül, innentől kezdve pedig nincs titok. Látjuk a számokat,

2001 óta közel megháromszorozódott a melanómás esetszám.

Azért a melanómáról beszélünk, mert az a legpontosabban dokumentált és a legveszélyesebb rosszindulatú daganatfajta.

– Hogyan történhet meg, hogy odáig fajulhatnak a dolgok, hogy a betegség komolyra fordul? Hiszen amit minden nap látunk, az a bőrünk.

– A legutóbbi konferencián mutattam olyan diákat, ahol egy nagyon ápolt, gyönyörű fehérneműt, melltartót viselő kedves hölgy páciensnél egy hatalmas melanóma volt, holott nyilvánvalóan odafigyelt magára. Az emberi lélek helyenként nagyon nehezen értelmezhető.

Ha bajról van szó, van, aki úgy reagál a baj közelségére, hogy homokba dugja a fejét, és azt mondja, hogy ha nem veszek róla tudomást, akkor az nem is baj. Ez nyilvánvalóan nem jó, de attól még egy ismert hozzáállás.

Mi azt próbáljuk kommunikálni, hogy ha baj is van, márpedig mindenkinek az egészségével akadhat baj, akkor még mindig az a jobb, ha időben tudomást veszünk róla, és beavatkozunk, mintha ezt a struccpolitikát választjuk.

– Mennyire gyógyítható betegség ez? Milyenek a kilátásai valakinek, ha melanómával diagnosztizálják?

– Szerencsére egy korán felismert melanóma 100%-ban gyógyítható.

Ha egy idejében felismert képletet sebészileg eltávolítunk, akkor ezzel az egy beavatkozással a kedves páciens megúszta, és élete végéig elképzelhető, hogy nincs is vele semmi problémája.

Ha már egy kicsit később vesszük észre, mert sajnos gyakran előfordul, a 2011-es évet követően, tehát gyakorlatilag az elmúlt 15 évben a terápia annyit fejlődött, hogy még olyan eseteket is jól tudunk kezelni (persze nem tökéletesen), és nagyon sok páciensnek tudunk olyan életminőséget adni, hogy együtt él az áttétes betegségével, de az nem okoz neki semmifajta problémát a mindennapjaiban. Azaz, ha csinálnak egy vizsgálatot, látják, hogy ott van a tüdőben egy vagy sok folt, de az nem fejlődik tovább, a betegség nem okozza a halálát, és ezt olyan kezelés árán tudjuk elérni, hogy mellette jó életminőséget tud élni, tehát nemcsak arról van szó, hogy ugyan nem viszi el a daganat, de közben folyamatosan ágyhoz vagy kórházhoz lenne kötve, hanem néha kap egy infúziót, és éli az életét.

– Azaz szinten tartható a ráknak bizonyos fajtája?

– Így van.

A modern onkológia erről szól, hogy az előrehaladott eseteket krónikus betegséggé tudunk szelídíteni, ahogy egy cukorbetegnek is élete végéig inzulint kell kapnia, és éli az életét.

Csak itt nem inzulint adunk, hanem egy daganatellenes kezelést, de ez annyiban hasonló az inzulinhoz, hogy lényegében nem okoz neki problémát, csupán meg kell kapja adott időszakonként a kezelését, és egyébként éli az életét, családot alapíthat, karriert építhet, megöregszik, és leéli a teljes életét. Ez egy óriási dolog az onkológiában, hogy áttétes daganatos eseteket ilyen szelíddé lehet tenni.

– Mi az a Rubicon, amit átlépve ez már nem érvényes?

– Ezt igazából nem tudjuk, mert az egyes páciensek reakciója a kezelés során derül ki. Bizonyos terápiáknál van lehetőség molekuláris diagnosztikával megmondani, hogy reagál-e majd, de az immunterápiánál például ma még nincsen ilyen paraméterünk. Lehet, hogy súlyos mellékhatásai lesznek, mert nyilván nem C-vitamint adunk a betegnek, hanem annál sokkal komolyabb dolgokat.

Az egyén szintjén egyelőre nem tudunk jelenleg előre megjósolni, de mivel ezek a kezelések rendelkezésre állnak, ezért el tudjuk kezdeni,

és menet közben fogjuk látni a reakcióit, és aszerint folytatjuk.

– Hogyan vegyük észre időben, hogy baj van? Rendszeresen vizsgáljuk át magunkat?

– Bár az önvizsgálat természetesen fontos, de ha valami nagyobb változást észlel valaki, akkor el kell menjen orvoshoz. Ráadásul, ha valakinek több száz anyajegye van, ami abszolút nem szokatlan, azok közül, hogyan ismeri ő meg, hogy melyik a problémás? Ezért inkább azt tanítjuk, hogy ha egy képlet hirtelen nagyot változik, vagy érzékennyé válik, akkor azt meg kell mutatni specialistának, ne bízzuk ezt csak a saját diagnosztikára vagy a családtagjainkra.

– Mennyire probléma, hogy sok helyen alig, vagy csak nagyon sokára lehet időpontot kapni a bőrgyógyászati szakrendelésekre? Ezen nem múlhatnak életek?

– Jó hírem van, az Egészségablak alkalmazás segítségével már nemcsak a területileg illetékes szakrendelőbe lehet elmenni, hanem bárhol meg lehet nézni, hogy hol van bőrgyógyászati időpont, és a páciens jogosult is oda menni, ahol időpontot kap. Azt gondolom, ha csak egy szűrésről van szó, ha valakinek kell várni pár hetet, az belefér.

Ha olyan jellegű a probléma, hogy azonnali megoldásra van szükség, akkor sürgősségi osztályokon is van bőrgyógyászat, az is elérhető.

Tehát szerintem Magyarországon nem annyira rossz a helyzet. Nyilván van mindig egyfajta elvárás a páciensek részéről, hogy holnap szeretnének jönni, ám a világon sehol nem mehetnek holnap a betegek. A bőrgyógyászat esetében Nyugat-Európában is jellemző, hogy több hetet, igazából több hónapot is várni kell. Magyarország ebből a szempontból szerintem nem lóg ki a sorból. Tehát az Egészségablak segítségével szerintem kizárt, hogy egy pár héten belül ne találjon valaki megfelelő szakrendelést.

– Mit tanácsol? Nekem például egy jó kis kreol bőröm van, gyerekkoromban azt mondták, hogy hát ez úgysem ég le, nem is kell nekem semmilyen naptejet használni. Valóban így van? És ha csak a városban mászkálunk, éljük a mindennapi életünket, akkor is szükséges a napvédő krémek használata? Legyen nálunk valamilyen naptej? Kezünket, arcunkat, vállunkat kenjük be mindenképpen?

– Erre vissza tudom kérdezni, mi a cél. Ha valaki aggódik amiatt, hogy a bőre öregedése mennyire lesz észrevehető, mondjuk a hölgyek jellemzően ebbe a kategóriába esnek, akkor én azt javaslom, hogy a napvédő krém az nagyon jó barátunk.

Semmi nem olyan hatékony a ráncok megelőzésére, mint az UV-védelem.

Mert UV-sugárzás nélkül szinte alig van ráncképződés, ez vitathatatlan. De ha valaki azt mondja, hogy neki tetszik a Marlboro Man megjelenése, és a ráncok, akkor hajrá, de a dermatoonkológus tanácsa, hogy szándékosan senki se keresse a napozás lehetőségét. Tehát a lényeg: ha valakinek napon kell tartózkodnia valamilyen oknál fogva, akkor bőrtípustól függetlenül tegyen fel egy sapkát, egy napszemüveget, valami divatos, akármilyen egyéb fejfedőt, amit ő szeret, és bizony a hosszabb ujjú ruházat az okosabb, mint a rövid ujjú. Lehet, hogy ez elég, és akkor nem kell naptejet használnia, de a gyerekeknek már kell naptejet használni. Tehát azt tanácsolom, hogy inkább védekezzünk a nap ellen, és okosan tartózkodjunk a napon.

– Van valamilyen felvilágosító anyag, ami hozzáférhető, és el is jut azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség van rá?

– Elképesztő mennyiségű energiát teszünk ebbe, ezt most mint a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke mondom. Online rengeteg minden van, a Skindex nevű honlapon, ami direkt laikusoknak készült weboldal, de a közösségi médiában, tehát az Instagramon, a Facebookon is posztolunk erről. A nyomtatott anyagoknak korlátozott a használhatósága, azt jellemzően postaládába nem dobjuk be, de a rendelőkben megjelenő pácienseknek ott van, a rendelkezésükre áll.

Illetve csinálunk fesztiválszűréseket is, például. Tehát a nagy ifjúsági fesztiválokon, a Szigeten is jellemzően ott szoktunk lenni.

Tavaly éppen lecsúsztunk róla, de idén megint ott leszünk, mint az előző években is, vagy a Szegedi Ifjúsági Napokon, az Ördögkatlan Fesztiválon, a Fishing on Orfű fesztiválon is ott vagyunk. De volt már olyan is, hogy a Balaton-átúszásnál vonult ki egy bőrgyógyász csapat, és ott nyújtott tanácsadást. Nagyon dicséretesen odateszi magát a szakma, ott van náluk a dermatoszkóp, azonnal meg tudják vizsgálni a jelentkezőket.

– Szűrtek már ki ezeken a kitelepüléseken melanómás eseteket?

– Hogyne, igen. 2023-ban a Szigeten voltunk, és találtunk kettő melanómás fiatalt. Ott jellemzően a 20 év körüliek szoktak megjelenni.

Két életet megmentettünk, ami nem hangzik túl nagy számnak, de pont annak a két embernek az életét jócskán megsegítettük.

Hasonló találataink folyamatosan vannak, pontos számokat nem tudok mondani, de az megütötte mindenkinek az érzékenységét, hogy úristen, hát itt a Szigeten és ebből a fiatal közönségből is sikerült találni kettőt, akkor ennek van értelme, hogy ezt csináljuk.

– Mégis, mitől növekedett meg ilyen drámai mértékben ezeknek a betegségeknek a száma?

– Ez egy nagyon komplex kérdés, nem fogok tudni egy mondattal válaszolni. Biztos, hogy a hozzáállásunk az UV-sugárzáshoz sokat változott. Az 1800-as években még az úri kisasszonyok napernyővel a fejük fölött közlekedtek a kastélyparkban, a szegény lánykák meg dolgoztak a mezőn fedetlen fejjel, úgyhogy barnák azok voltak, akik sokat voltak a mezőn, és ez nem volt kívánatos nagyon senkinek. Aztán nagyjából az 1900-as évek, és főleg a II. világháború után kinyílt a világ mindenkinek.

Divatba jött az, hogy legyünk napbarnítottak, ennek komoly szociológiája is van, hogy miért gondolták az emberek, hogy ez egészséges.

Ez kifejezetten divatba jött, mivel megváltozott az életünk, illetve a lehetőségeink is változtak, hiszen egy régi paraszti kultúrában az emberek dolgoztak látástól vakulásig. Most azonban sokan megtehetik, hogy évente legalább egyszer nyaralni mennek, a legtöbben a naposabb vidékek felé indulnak, ahol az UV-terhelés is nagyon más, mint nálunk. Ezen felül változott a környezetünk is, tehát az UV-sugárzás mennyisége és minősége is változott, a globális felmelegedés is itt liheg a nyakunkban.

– Mit gondol, a felvilágosításon kívül mivel lehetne még visszaszorítani ezeket a megbetegedéseket? Vagy együtt kell élni ezekkel, szűrni kell, kezelni kell, mert ilyen lett a világ?

– Igen, így van. A felvilágosítás és az időben való diagnosztika csak arra alkalmas, hogy az eseteket korán észrevegyük, de arra, hogy az eseteket kivédjük, jelen tudásunk szerint nincsen jó recept. Ausztrália jó példa, most már 40 éve kezdték el ezt nagyon komolyan venni. Ott akkor rengeteg volt a melanóma, és nagyon hatékony volt a kampányuk. Természetesen melanómás esetek továbbra is vannak, de nem nagyon halnak bele az emberek. Azért nem mindegy, hogy egy páciens egy műtéttel megúszik-e egy betegséget, vagy esetleg utána még évekig tartó terápia következik, amiért egy komolyabb onkológiai kezelésen kell átmennie. Tehát a felvilágosításnak, az önvizsgálatnak, az okos hozzáállásnak a jelentőségét ne becsüljük alá. Fontos a gyerekek nevelése is. Nem baj, ha valaki már az oviban azt tapasztalja, vagy a családi körben, hogy ha a medencébe megyünk, akkor azt úgy tesszük, hogy fel vagyunk rendesen öltözve, úszópóló van rajtunk.

Például én mindig hosszú úszópólóban megyek a gyerekeimmel, és az remekül működik. Ezt meg kell szokni.

Ahogy az ember megtanulja, hogy reggel és este fogat mosunk, megtanuljuk azt is, hogy úgy menjünk nyáron vízpartra, hogy fel vagyunk öltözve.

– Mégiscsak a XX. század eleji eleinknek volt igazuk, akik még ilyen pólókban úsztak?

– Abszolút! Persze a technológia sokat fejlődött, mert egy ilyen úszópóló nagyon kellemes viselet. Nem zavaró, nem tapad az emberre. Ez egy védekezésre szánt eszköz. Én azt gondolom, hogy nincs ezzel semmi baj, ezzel élünk nap mint nap. Kipróbálta az emberiség, hogy milyen az, hogy mértéktelenül élvezzük az UV-sugárzást, és ennek látjuk a hozadékát most. Most visszatérünk a régi gyökerekhez.

További információ a fényvédelemről és a melanómáról a Skindex weboldalon található.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Három gyerek, egy cukrászda és egy diagnózis: Ildikó élete lupusszal
Ha eddig csak a Dr. House-ból ismerted a lupusz szót, ideje valódi arcot társítani hozzá. A Diagnózis podcast új epizódja egy fiatal anyuka személyes történetén és egy szakértő segítségével mutatja meg, mit is jelent ezzel a betegséggel élni.


Ha te is csak annyit tudsz a lupuszról, hogy Dr. House sokat emlegette abban a bizonyos tévésorozatban, akkor most mindenképpen érdemes tovább olvasnod. Már csak azért is, mert egy olyan inspiráló történeten keresztül mutatjuk be magát a betegséget, ami akkor is megérinthet, ha egyébként úgy gondolod, neked aztán semmi közöd az egészhez.

A Diagnózis podcast legfrissebb adásában a lupusszal diagnosztizált Antal-Béládi Ildikó és dr. Kiss Zsófia belgyógyász-immunológus voltak a vendégek, Ganzler Orsolya szerkesztő-műsorvezető kérdései nyomán segítettek tisztázni, hogy miért is van helyzet, ha kiderül valakinél, hogy lupusz betegsége van.

Hogyan fedezte fel Ildikó magán, hogy baj van?

Ildikó huszonéves volt, épp külföldön próbált szerencsét, amikor furcsa tüneteket tapasztalt magán: mélyvénás trombózisa volt, majd erős ízületi fájdalmai alakultak ki. Hazatérve Magyarországra reumatológust keresett fel. Vérkép, mandulaműtét, mindenféle egyéb kivizsgálás várt rá, hogy kiderüljön, autoimmun betegségről van-e szó. Pár hónappal később jött a bizonyosság: igen, ez most tényleg lupusz.

 

Dr. Kiss Zsófia kiemeli, hogy nagyon fontos a kezdeti alapos kivizsgálás, hogy egyértelműen kizárható legyen bármilyen más betegség: „A fertőzések például gyakran tudják ’maszkolni’ az autoimmun tüneteket. Egy ízületi fájdalom, láz vagy gyulladásos laborértékek nagyon sokféle fertőzés jelei is lehetnek, ezért ezeket végig kell gondolni. Nem mindegy, hogy valakit elindítunk egy olyan úton, amiről később kiderül, hogy nem is az övé.”

Merthogy ez egy hosszú út, nem lehet néhány kezeléstől teljesen helyrejönni.

Folyamatos odafigyelést, életmódbeli változtatást, és persze orvosi felügyeletet, gyógyszeres kezelést igényel a lupusz kordában tartása.

Ildikó már beépítette ezt a mindennapjaiba, még ha néha nehéz is megbarátkoznia azzal, hogy ha sportolásra adja a fejét, hamarabb lesz fáradt, mint szeretné, vagy hogy gyakran tapasztal testhőmérséklet-változást.

Érdekelnek az egészséggel kapcsolatos témák?

Iratkozz fel YouTube csatornánkra, hogy ne maradj le az újabb részekről!

Csatlakozz a Diagnózis egészségpodcast zárt Facebook-csoportjához, hogy értesülj az új témákról, és akár a szerkesztésben is közreműködhess!

Mi is történik egy lupuszos beteg testében tulajdonképpen?

A beteg immunrendszere a saját sejtjeit idegenként ismeri fel. „Ez minden autoimmun betegség közös jellemzője, és különböző típusú támadásokat indít a saját sejtek ellen. Attól függően, hogy milyen sejttípus érintett, más-más autoimmun betegség alakul ki – az egyik leggyakoribb a lupusz."

„A lupuszra jellemző, hogy szinte mindenféle sejttel szemben képes ellenanyagot termelni, vagy valamilyen immunológiai támadást indítani – különböző mechanizmusokon keresztül”

– összegzi dr. Kiss Zsófia.

A doktornő minden esetre azzal biztatta Ildikót és a podcastepizód nézőit is, hogy a tudomány gyorsan fejlődik, és már most is elég jó kezelések érhetők el, amelyekkel a lupusz okozta tünetek enyhíthetők. Persze mint minden súlyos betegségnél, a lupusznál is kulcskérdés az időben történő felismerés.

Milyen korlátokat jelent a lupusz az érintetteknek?

Nem szabad például napra menniük – említi az elsők között Ildikó, és mindenképpen fényvédő krémet kell használniuk. Ő maga azt is tapasztalta, hogy az étrendjén való változtatás segített a tünetei mérséklésében, ezért teljesen átalakította étkezési szokásait, száműzte a tejet, a glutént.

Így foglalkozott egyre többet mentes sütemények készítésével, amit annyira megszeretett, hogy végül hivatásául választotta: mostanra saját, mentes süteményekre specializálódott cukrászdája van.

És nem ez az egyetlen dolog, ami egy lupusz miatti kényszerű váltás miatt mégis pozitív fordulatot hozott az életében: amikor már férjével családalapításban gondolkodtak, az orvosok még türelemre intették őket. Ildikóék úgy gondolták, hogy kiszámíthatatlan mikor kapnak zöld jelzést, és kapnak-e egyáltalán, ezért az örökbefogadás mellett döntöttek. Három gyermeket nevelnek párjával, és abszolút úgy érzik, így lett teljes a családjuk.

Hallgasd meg a teljes beszélgetést, hogy megtudd,

... hogyan lehet együtt élni a lupusszal?

... kiket érint leginkább a betegség?

... mi a kezelési módja?

... mikor gyanakodjunk lupuszra és hova forduljunk kivizsgálásért?

A podcastepizódot itt tudod megtekinteni:

A Diagnózis egészségpodcast aktuális adását a BP Podcast Stúdióban rögzítettük.

Ha profi minőségben szeretnéd rögzíteni a saját podcastedet, a BP Podcast Stúdióban minden adott hozzá – prémium hang- és videófelszerelés, modern, letisztult stúdiókörnyezet, és maximális kényelem. Neked csak a tartalmat kell hoznod, a stúdió biztosítja a tökéletes felvételi környezetet!

Foglalj könnyedén a budapestpodcaststudio.hu weboldalán!

Kapcsolat, nemkívánatos esemény bejelentése: itt

Felhasználási feltételek: itt

Adatvédelem: itt

HU-10504

Lezárás Dátuma: 2025.05.05.


Link másolása
KÖVESS MINKET: