Azért is döntöttek így, hogy egy diák se hiányozzon azért, mert menstruál és nincs pénze tisztasági szereket venni.
A most országosan bevezetendő programot tavaly 15 iskolában sikerrel tesztelték.
"A fiataloknak nem szabadna csak azért kimaradniuk az oktatásból, mert valami olyasmi történik velük, ami teljesen normális része az életnek"
- mondta Jacinda Ardern, az ország miniszterelnöke.
Állítása szerint 12-ből 1 új-zélandi fiatal kénytelen napokat kihagyni az oktatásból azért, mert a családja nem engedheti meg magának a tamponvásárlást.
A program költsége 2024-ig összesen 25 millió új-zélandi dollár, vagyis körülbelül ötmilliárd forint.
Az új-zélandi hatóságok szerint igazságtalan, hogy a nőket a tisztasági termékek megvásárlásával gyakorlatilag megadóztatják azért, mert termékenyek.
Úgy döntöttek, hogy júniustól az ország minden iskolájában ingyen juthatnak tamponhoz és intimbetéthez a tanulók
„Ez a tanulmány segít túllépni a régóta tartó vitán az alacsony szénhidráttartalmú és az alacsony zsírtartalmú étrendek között” – mondja Harlan Krumholz, a Yale Egyetem kardiológusa, a Journal of the American College of Cardiology főszerkesztője. A Harvard Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint az az étrend, amely túl sok feldolgozott élelmiszert, állati fehérjét vagy zsírt tartalmaz, és kevés benne a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona és az egészséges zsír, hosszú távon nem tesz jót a szív- és érrendszernek. Ez még akkor is igaz, ha az étrend egyébként alacsony zsír- vagy szénhidráttartalmúnak számít.
„Ha csak a tápanyag-összetételre, és nem az ételek minőségére összpontosítunk, az lehet, hogy nem jár egészségügyi előnyökkel” – vonja le a következtetést Zhiyuan Wu, a Harvard epidemiológusa, a kutatás vezetője.
A kutatásban azoknak, akik egészséges és változatos étrendet követtek, magasabb volt a vérükben a „jó” koleszterin szintje, és alacsonyabbak a vérzsír-, valamint a gyulladásos értékeik.
Náluk a koszorúér-betegség – a szívinfarktus leggyakoribb oka – kialakulásának kockázata is jelentősen alacsonyabb volt.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges alacsony szénhidráttartalmú és alacsony zsírtartalmú étrendek közös biológiai útvonalakon keresztül javíthatják a kardiovaszkuláris egészséget” – magyarázza Wu. Szerinte az étrend általános minőségére való összpontosítás rugalmasságot adhat az embereknek, hogy a preferenciáikhoz illeszkedő étkezési mintákat válasszanak, miközben továbbra is támogatják a szív egészségét.
A tanulmány korlátja, hogy önbevalláson alapult, a résztvevők pedig mind egészségügyi szakemberek voltak, így az átlagosnál magasabb lehetett az egészségtudatosságuk és jobb az ellátáshoz való hozzáférésük. Ugyanakkor a követés időtartama – több mint 5,2 millió személyév – figyelemre méltó.
A kutatás megerősíti a korábbi bizonyítékokat, mely szerint a kevesebb feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszer és a több teljes kiőrlésű gabona, illetve zöldség fogyasztása a legkedvezőbb.
Harlan Krumholz szerint a lényeg egyértelmű: „Az eredmények azt mutatják, hogy a szív egészsége szempontjából az számít leginkább, milyen minőségű ételeket esznek az emberek. Akár alacsonyabb szénhidráttartalmú, akár alacsonyabb zsírtartalmú egy étrend, ha a növényi alapú ételeket, a teljes kiőrlésű gabonákat és az egészséges zsírokat hangsúlyozza, az jobb kardiovaszkuláris kimenetelekkel társul.”
A szívünk egészségének titka nem a szénhidrátok vagy a zsírok görcsös számolgatásában rejlik.
Hanem abban, hogy milyen minőségű ételeket teszünk a tányérra.
Erre jutott egy hatalmas, közel 200 ezer embert közel harminc éven át követő kutatás.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A gyilkos kór, amit sokan észre sem vesznek: nyolc tünet, ami vérmérgezésre utalhat
Új tanulmány kongatta meg a vészharangot a szepszis valódi arcáról. A kórházi betegek ötöde belehal a betegségbe, amit egy egyszerű fertőzés is kiválthat.
A megdöbbentő adatok szerint a kórházi esetek négy százalékában közrejátszik, a betegek ötöde pedig három hónapon belül meghal.
„Ez a szepszist a rákkal egyformán gyakorivá teszi, hasonlóan kedvezőtlen hosszú távú következményekkel, és olyan halálossá, mint az akut miokardiális infarktus, vagyis a szívinfarktus” – közölte Adam Linder, a tanulmány vezető szerzője. A túlélőknek sincs könnyű dolguk. „A szepszisből felépülők háromnegyede hosszú távú szövődményeket is tapasztal, például szívinfarktust, vesegondokat és kognitív nehézségeket” – tette hozzá a kutató.
De mi is pontosan ez az alattomos ellenség, a vérmérgezés?
A szepszis nem maga a fertőzés, hanem a szervezetünk pusztító válasza a fertőzésre.
Amikor egy meglévő betegség, legyen az akár egy egyszerű influenza, COVID–19 vagy egy bakteriális tüdőgyulladás, kicsúszik az irányítás alól, az immunrendszerünk az egészséges szöveteket is támadni kezdi. Az teszi különösen veszélyessé, hogy a vérmérgezést rendkívül nehéz nyomon követni a statisztikákban. Az orvosok diagnosztikai kódok alapján sorolják be a betegeket.
„Mivel a szepszis fertőzés következményeként kialakuló másodlagos diagnózis, az állapotot jelentősen aluldiagnosztizálják, mert gyakran az alapbetegség határozza meg a diagnosztikai kódot”
– magyarázta Lisa Mellhammar, a tanulmány társszerzője.
A gyors felismerés életet menthet, ezért létfontosságú ismerni a tüneteket.
Figyelj, ha zavartnak érzed magad, összefolyik a beszéded, szapora a szívverésed, lázad van vagy éppen erős hidegérzetet tapasztalsz.
Mi utalhat még erre a lappangó betegségre?
A nyirkos, izzadt, sápadt vagy foltos bőr, a légszomj és a nyomásra el nem halványuló kiütés szintén vészjel.
A betegek gyakran elviselhetetlen fájdalomról és mélységes rosszullétről számolnak be, a túlélők pedig egyfajta „közelgő végzet” érzéséről beszéltek.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél a túlzott aluszékonyság, a szokatlan sírás és a zajos, szapora légzés adhat okot gyanúra. Ha ezeket észleled, azonnal kérj sürgősségi ellátást, és mondd ki a kulcsszót: szepszisre gyanakszom.
A svéd kutatócsoport a Lund Egyetemen egy újszerű, adatalapú módszerrel dolgozott, amely az elektronikus egészségügyi nyilvántartások átfésülésével azonosította a lehetséges eseteket, messze túllépve a hagyományos diagnosztikai kódokon. Ez a megközelítés tárta fel a probléma valódi mértékét, megmutatva, hogy a korábbi becslések jócskán alulértékelték a kórkép előfordulását. A módszerük annyira sikeresnek bizonyult, hogy most az Európai Szepszis Szövetséggel karöltve egy egész Európára kiterjedő vizsgálatot készítenek elő.
A probléma globális: a nemzetközi egészségügyi szervezetek szerint a szepszis évente milliók életét követeli világszerte, és a halálozások jelentős része megelőzhető lenne a korai felismeréssel és a megfelelő, azonnali kezeléssel. A svéd vizsgálat is ezt a célt szolgálja. „Bár a szepszisellátás az utóbbi években javult, fejlesztenünk kell a diagnosztikai módszereinket, hogy a betegeket korábban azonosíthassuk” – hangsúlyozta Linder. „Kulcsfontosságú a szepszissel kapcsolatos tudatosság növelése a nyilvánosság és a döntéshozók körében is, hogy a források megfelelően legyenek elosztva.”
Egy kutatás szerint a délelőtt beadott rákgyógyszer duplájára növelheti a túlélést – tovább vizsgálják a szenzációs tanulmányt
Több mint egy tucat megfigyeléses vizsgálat azt találta, hogy azoknál a daganatos betegeknél, akik véletlenszerűen a nap korábbi szakaszában kapnak olyan immunterápiás gyógyszereket, amelyek segítik bizonyos immunsejteket a rákos sejtek elpusztításában –, számottevően alacsonyabb a betegség súlyosbodásának és a halálozásnak a kockázata.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
a délelőtt adott immunterápia drámaian hatékonyabb lehet a tüdőrák kezelésében.
A tudományos közösség kezdeti eufóriáját azonban hetekkel később egy váratlan fordulat hűtötte le: a közleményt jegyző, nagy presztízsű folyóirat maga jelentette be, hogy vizsgálatot indít a tanulmány egyes adatai miatt.
A szenzációt keltő publikáció a Nature Medicine című lapban jelent meg. A kínai Hunan Rákkórházban lefolytatott, LungTIME-C01 elnevezésű, randomizált, fázis 3-as vizsgálatban 210 előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő beteget vontak be.
A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba sorolták: az egyik fele délután 3 óra előtt, a másik pedig 3 óra után kapta meg az immun- és kemoterápiás infúziót az első négy kezelési ciklus során.
Az eredmények döbbenetes különbséget mutattak. Azoknál a betegeknél, akiket korábban kezeltek, a betegség rosszabbodásáig eltelt idő mediánértéke 11,3 hónap volt, míg a délutáni csoportban csupán 5,7 hónap. A teljes túlélés mediánja még drámaibb képet festett: 28,0 hónap a 16,8 hónappal szemben.
Február 19-én a Nature Medicine szerkesztői egy hivatalos jegyzetet fűztek a cikkhez, amelyben közölték: „A szerkesztők azért adják ki ezt a jegyzetet, hogy figyelmeztessék az olvasókat: aggályok merültek fel a vizsgálat clinicaltrials.gov-on szereplő regisztrációs adatlapja és a tanulmány publikált protokolljának verziója, valamint a tanulmány egyes megállapításai közötti ellentmondásokkal kapcsolatban.” A folyóirat vizsgálatot indított, amelynek lezárultáig a tanulmány eredményeit fokozott óvatossággal kell kezelni.
A helyzetet a szakértők is vegyes érzelmekkel fogadták. Sumanta Pal, a City of Hope onkológusa elismerte a kutatás jelentőségét.
„Szkeptikus voltam ezzel a jelenséggel kapcsolatban, noha a saját laborunkban is sikerült reprodukálnunk. Erőteljes dolog randomizált adatokat látni, amelyek ezt alátámasztják, és ez egyértelműen további vizsgálatokat tesz szükségessé”
– mondta a STAT-nak. Roy Herbst, a Yale Rákközpont igazgatóhelyettese ennél jóval óvatosabb volt. „Érdekes. Ez talán egy ébresztő, hogy jobban megnézzük… Én még nem állok készen erre… Nem lenne kivitelezhető” – nyilatkozta szintén a STAT-nak, utalva a kórházi logisztika azonnali átalakításának nehézségeire. Eközben a tanulmány egyik társszerzője, Tony Mok, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora egy intézményi közleményben hangsúlyozta:
„Az eredmények rendkívül biztatóak, mivel a kezelés időzítésének egyszerű módosítása növelheti a terápia hatékonyságát és javíthatja a túlélést anélkül, hogy az további költséget róna a betegre vagy az egészségügyi rendszerre.”
A jelenség mögött meghúzódó biológiai magyarázat a szervezetünk belső, 24 órás órája, a cirkadián ritmus. Ez a biológiai óra nemcsak az alvás-ébrenlét ciklusunkat szabályozza, hanem az immunrendszerünk működését is. A daganatsejtek elpusztításában kulcsszerepet játszó CD8+ T-sejtek aktivitása és vándorlása a szervezetben napszakonként változik. A kínai vizsgálat alátámasztotta ezt az elméletet, mivel a délelőtti csoportban vett vérmintákban kedvezőbb immunprofilt mutattak ki, ami arra utal, hogy az immunrendszer reggelente „harapósabb” a ráksejtekkel szemben.
Az ötlet, hogy a kezelés időzítése számít, nem teljesen új.
Az elmúlt években több megfigyeléses, úgynevezett retrospektív tanulmány is utalt arra, hogy a korai napszakban adott immunterápia előnyösebb lehet.
Egy kissejtes tüdőrákkal foglalkozó kutatás például a halálozás 63%-kal alacsonyabb kockázatával hozta összefüggésbe a délután 3 óra előtti kezelést. Az ilyen vizsgálatoknak azonban van egy komoly korlátja: nem tudják kizárni az egyéb torzító tényezőket. Éppen ezért számít mérföldkőnek a mostani randomizált vizsgálat, ahol a véletlenszerű besorolás elvileg kiküszöböli ezeket a torzításokat.
A helyzetet látva sok betegben felmerülhet a kérdés, mit tegyen most. A szakértők szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni a kezelőorvosnak: van-e mozgástér az infúzió időpontjában anélkül, hogy a kezelési ciklus csúszna? Az én állapotom és mellékhatásaim mellett van-e olyan érv, ami miatt az egyik napszak előnyösebb lehet? És a legfontosabb: ha csak délutáni időpont van, az biztosan rontja az esélyeimet? A jelenlegi, ellentmondásos adatok alapján a válasz erre egyértelmű nem. A legfontosabb a kezelés folyamatossága, amelyet egy bizonytalan kimenetelű időzítési kérdés miatt semmiképpen sem szabad megszakítani.
A tudományos közösség most a független megerősítésre vár. Az Egyesült Államokban már zajlik egy nagyobb, több daganattípust vizsgáló kutatás, amely pontosan az immunterápia időzítésének hatásait méri.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Miközben a harmincas éveiben járó szakember a következő negyedéves jelentésen, a lakáshitel-törlesztőn vagy a családi nyaralás megtervezésén töri a fejét, a teste valószínűleg egy egészen másfajta, hosszú távú befektetési portfóliót épít. Ennek a hozama azonban nem pénzben, hanem a kognitív egészség évtizedekkel későbbi állapotában mérhető. Egy nagyszabású amerikai vizsgálat ugyanis kimutatta: több, az Alzheimer-kórhoz köthető kockázati tényező és a vérben keringő jelzőmolekula már 24 és 44 éves kor között is kimutathatóan összefügg a memória és a gondolkodás teljesítményével.
A megelőzésre nyitva álló ablak nem ötvenévesen, hanem jóval korábban, a karrier és a családalapítás sűrűjében tárul ki.
A felfedezés alapjaiban írja át az Alzheimer-kórról alkotott képünket.
„Korábban az Alzheimer-kór kockázati tényezőire vonatkozó kutatások az 50 éves és idősebb korosztályra összpontosítottak” – nyilatkozta a ScienceDaily-ben Allison Aiello, a Columbia Egyetem Butler Öregedéskutató Központjának epidemiológus professzora. A mostani eredmények azonban azt jelzik, hogy
a betegséghez vezető biológiai folyamatok már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt elindulhatnak.
Mindezt egy olyan korban, amikor a tudomány a vértesztek forradalmát éli: februárban számoltak be kutatók egy olyan „biológiai óráról”, amely egyetlen vérvételből, a p-tau217 nevű fehérje szintje alapján képes megbecsülni a tünetek várható kezdetét. A Columbia tanulmánya azonban arra figyelmeztet, hogy a diagnosztikai áttörések mellett a hangsúlyt egyre inkább az évtizedekkel korábbi, életmóddal befolyásolható tényezőkre kell helyezni.
A The Lancet Regional Health – Americas című folyóiratban publikált tanulmány egy országosan reprezentatív amerikai mintát, az Add Health kutatás résztvevőit követte. A vizsgálat negyedik hullámában akár 11 449, 24–34 éves fiatalt vontak be, míg az ötödik hullámban 1112, már 34–44 év közötti személy kognitív képességeit mérték fel otthoni tesztekkel. Az eredmények megdöbbentő következetességről árulkodnak.
Már a 24–34 éves korosztályban is szoros kapcsolatot találtak az úgynevezett CAIDE kockázati pontszám és a kognitív teljesítmény között.
Ez a pontszám olyan, a mindennapokból jól ismert tényezőkből áll össze, mint az életkor, az iskolai végzettség, a nem, a szisztolés vérnyomás, a testtömegindex, a koleszterinszint és a fizikai aktivitás. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy minden egyes pontnyi emelkedés a CAIDE-skálán egyértelműen gyengébb munkamemóriával járt együtt.
A 34–44 éveseknél a kép még tovább árnyalódott. Itt már a vérben mérhető biomarkerek is megszólaltak: a teljes tau fehérje – egy, az idegsejtek leépülését jelző molekula – magasabb szintje gyengébb azonnali szótanulási képességgel társult. Emellett több, a szervezetben zajló gyulladásra utaló marker, például a hsCRP vagy az interleukinok (IL-6, IL-1β, IL-8) szintje is a rosszabb kognitív eredményekkel járt együtt. A legismertebb genetikai kockázati tényező, az APOE ε4 génváltozat hatása ebben a fiatal korcsoportban még nem volt kimutatható a kognícióra.
Úgy tűnik, a genetika „hangja” csak később, az ötvenes évektől erősödik fel, a korai évtizedekben a módosítható, életmódbeli rizikófaktorok dominálnak.
„Átfogó eredményeink arra utalnak, hogy az Alzheimer-kórral összefüggő véralapú biomarkerek már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt összekapcsolódnak a kognitív működéssel, ami hangsúlyozza az élethosszig tartó, korai megelőzés fontosságát” – tette hozzá Allison Aiello.
A magas vérnyomás, az emelkedett LDL-koleszterin, a túlsúly vagy a mozgáshiány már a húszas-harmincas években is apró, de mérhető lenyomatot hagyhat az agy teljesítményén. A Lancet Commission legutóbbi, 2024-es frissítése már 14 olyan módosítható kockázati tényezőt sorol fel, amelyek kezelésével a demencia eseteinek akár 45 százalékát is meg lehetne előzni vagy késleltetni.
A listán olyan tényezők szerepelnek, mint a középkori magas vérnyomás és LDL-koleszterin, a cukorbetegség, a túlsúly, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgáshiány, valamint a kezeletlen hallás- és látásromlás.
A szív- és érrendszer védelme egyben az agy védelmét is jelenti. Ez magában foglalja a vérnyomás és a koleszterin célértéken tartását, a testsúlykontrollt, valamint a heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgást. Ugyanilyen fontos a hallás és a látás rendszeres ellenőrzése, a dohányzás teljes elhagyása, a stressz kezelése és a minőségi alvás.
A megelőzés fontosságát a népegészségügyi adatok is alátámasztják. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek becslése szerint az 55 év felettiek élettartamra vetített demencia-kockázata 42 százalék, ami a nők esetében a hosszabb élettartam miatt még magasabb, 48 százalék.
Bár a kockázat oroszlánrésze 85 év felett jelentkezik, a védelmi ablak évtizedekkel korábban nyílik.
„Minden kutatásunk azt sugallja, hogy amit középkorban teszünk, az valóban számít” – hangsúlyozta Dr. Josef Coresh, a New York-i Egyetem Langone Health központjának kutatója.
Miközben a harmincas éveiben járó szakember a következő negyedéves jelentésen, a lakáshitel-törlesztőn vagy a családi nyaralás megtervezésén töri a fejét, a teste valószínűleg egy egészen másfajta, hosszú távú befektetési portfóliót épít. Ennek a hozama azonban nem pénzben, hanem a kognitív egészség évtizedekkel későbbi állapotában mérhető. Egy nagyszabású amerikai vizsgálat ugyanis kimutatta: több, az Alzheimer-kórhoz köthető kockázati tényező és a vérben keringő jelzőmolekula már 24 és 44 éves kor között is kimutathatóan összefügg a memória és a gondolkodás teljesítményével.
A megelőzésre nyitva álló ablak nem ötvenévesen, hanem jóval korábban, a karrier és a családalapítás sűrűjében tárul ki.
A felfedezés alapjaiban írja át az Alzheimer-kórról alkotott képünket.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
